A napokban kesztyűket, téli kabátot, csizmát és sapkákat gyűjtöttünk egyházközségemben azok számára akik Afrikából érkeztek Kanada fÅ‘városába, hogy egyetemen tanuljanak. Rémtörténeteket meséltünk a már téli hónapok puszta gondolatától is megdermedt afrikai egyetemistáknak arról, hogy mire számítsanak a kanadai hidegben. Voltak közülük olyanok, akik még soha nem hordtak kesztyűt, így demonstrálni kellett, hogy miképpen kell azt felhúzni. Horrorisztikus, ugyanakkor valóságos képet festettünk a kemény és hónapokig kitartó mínuszokról. Most – amikor Ottawában rekorddöntÅ‘ plusz 14 fokra ébredtünk december 24-én – biztonyára azt gondolhatják, hogy milyen szerencsétlen nyúlbélák lehetnek ezek a kanadaiak, ha ilyen „telek” miatt riadót fújnak.

Rikitó zöld karácsonyunk lesz idén Montreálban, Ottawában, Torontóban és szerte dél-Ontario és dél-Québec tartományokban. Egyik ismerÅ‘sömmel viccelÅ‘dtem, aki velem szögesellentétben hiányolja a Kanada legtöbb regiójában majdnem mindig bekövetkezÅ‘ fehér Karácsonyt. Karácsony elÅ‘tt egy héttel jelezte, hogy mivel Å‘ az észak-Ontario-i Timmins településrÅ‘l származik, itt hagyhatja a „trópusi” Ottawát és egy igazi fehér Karácsonyt élvezhet majd. Ma reggel megnéztem kiváncsiságból a timminsi idÅ‘járást. Egy langyos plusz 7 fokra ébrednek. Pech…

A legtöbb kanadainak idén szokatlan az, ami egy magyar, vagy európai számára teljesen standard Karácsonykor. Az ünnepek alatt általában azt keressük ami ismerÅ‘s és otthonos, ami nem zökkent ki minket egy ismeretlen és esetleg zavaró új valóságba. Az idei évet a menekülthullám tematizálta–az a több mint egy millió ember aki ott hagyott mindent ami ismerÅ‘s és egy számára új világ felé indult–egy sokszor veszélyes, könyörtelen úton menetelve egy számára ma még csak képzeletbeli, világosabb jövÅ‘ irányába.

A migrációval járó magányosságot és aggodalmat – a barátok, családtagok és ismerÅ‘sök nélküli létet egy idegen városban és országban – több százezer magyar is jól ismeri. ElÅ‘ttük pedig több millió járta be ugyanezt az utat, amikor a kései tizenkilencedik és a huszadik századokban Kanada préri tartományainak széljárta és végtelen síkságain találták magukat, vagy éppen a dél-Ontario-i Dohányvidéken, a rideg Winnipeg városában, késÅ‘bb pedig Montreál St. Lawrence Boulevardján, vagy Torontóban a Spadinán.

A családtól és az otthontól elszakadt első Karácsony mindig nehéz. A migráns, vagy menekült körül zajlik az élet: családok készülődnek, ajándékokkal és ünnepi koszttal megtelt bevásárlóköcsikat tolnak a parkolóban. Az utcákat járva minden második családi ház pompás fényekben és színekben úszik.

Idegen és egyedül lenni egy új városban és új világban az ünnepek alatt, olyan mint amikor a sötét, esÅ‘s utcáról benézünk egy kivilágított, kidíszített, hangulatos üzleti kirakatba – egy koreografált, kívülrÅ‘l ideálisnak tűnÅ‘ világba, amihez mi még nem tartozunk. Csak passzívan és bizonyos távolságról szemlélhetjük a színeket és a mozdulatokat…és esetleg reménykedhetünk, hogy egyszer majd mi is belépést nyerünk ebbe az új világba.

Békes, boldog Karácsonyt kívánunk olvasóinknak. Idén különösképpen azokra gondolunk, akik egy új valóságban, távol, családjuktól és barátaiktól töltik első karácsonyukat az idegenben.