A legkönnyebben adható adomány a mosoly
Este, a családi vacsora közben szó került a jótéteményekről, az adományozásról, az adományokról, a karitatív tevékenységről. S elhangzott a címben szereplő mondat: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”
December 24-25-26 a világ legnagyobb részén egyértelműen családi ünnepnek számít. Ezek a napok, amikor együtt eszik-iszik a család. Ekkor találkoznak nemcsak a legszűkebb család tagjai, de olyanok is, akik esetleg egész évben nem is látják egymást. Így van ez Amerikától, Európán keresztül egészen Ausztráliáig. Ezeken a találkozókon rendszerint megbeszélik a család és a világ dolgait. Tulajdonképpen mindegy, hogy a család különböző tagjai vallásosak-e, avagy esetleg nem hisznek Isten létezésében, a vallás, a vallás témája ezeken a napokon, ezeken a találkozókon biztos szóba kerül. Természetesen ahol a családtagokhoz a vallási témák közelebb állnak, ahol bármely családtag számára fontos, hogy beszéljenek róla, ott biztos, hogy valamilyen formában, de e téma körül forog a beszélgetés. S valójában mindegy az is, hogy a témák az ó-testamentum, avagy az újtestamentum témaköréből kerülnek ki, vagy ahhoz kapcsolódnak, de mindenképpen beszélgetések során szó kerül róluk, akár példabeszédek formájában. Ez történt nálunk, a mi családunkban is ma este. A vacsora utáni beszélgetés során a fiam megemlítette, hogy volt egyszer egy nagyon okos rabbi, akinek a könyvében szerepel a címben is olvasható mondat: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”
Shay Carl / „Always Choose Happiness”
A beszélgetés során a jótéteményekről került szó. Van, a jó cselekedetek leírását szolgáló, egy, ma már a magyar nyelvben is közismerté vált, s sokszor használt jiddis kifejezés, nevezetesen az a szó, hogy micve.
Dr. Raj Tamás, a rendkívül nagy tudású rabbi megfogalmazásában a kifejezés jelentése: „vallásos jócselekedet”.
Raj Tamás a szó magyarázatát így írta le:
“a zsidó vallás nem dogmákra, nem hitelvekre épül, hiszen nincs két egyaránt gondolkodó ember a világon, hanem a kötelező cselekedetre. … a gyülekezet számára mindig a jócselekedet, a micve marad az egyedül fontos értékmérő. Tudnunk kell, hogy a zsidó hagyomány szerint egyedül a tudatos jócselekedet tekinthető micvének. Ebből a szempontból a zsidó közgondolkodás a filozófus Kant véleményével azonos, aki szerint a legfőbb törvény így hangzik: Gondolj mindig arra, hogy ha mindenki úgy cselekedne, mint te, fennmaradhatna-e az emberiség!”
Megállapíthatjuk, hogy ma a világ rossz irányban halad. Az elmúlt kétezer év, de különösen az elmúlt száz esztendő során sokan szenvedtek, s szenvednek manapság is a vallási nézetkülönbségek, avagy a vallási fanatizmus okozta problémák következtében. S itt nemcsak a vallásháborúk említhetők, de gondoljunk arra, hogy hány ember kínjait, s végső soron pusztulását okozta a második világháború, alapjában véve az azt megelőző fajelmélet ideológiája, a zsidó-üldözés. S hány ember szenvedését okozza ma is a vallási fundamentalizmus. Gondoljunk csak a közelmúlt és a manapság is komoly gondokat okozó menekült-válságra.
Megállapíthatjuk persze azt is, hogy a gondok ellenére, avagy éppen azért, van a világnak olyan szegmense is, ahol sokan tesznek jó cselekedeteket, sok ember jótékonykodik.
Van, aki ezt hite, a vallás előírásai alapján teszi, s van, aki tudatosan, meggyőződéséből segít másoknak, másokon. Van olyan ember, akinek sok pénze van, ezért mecénásként nyújt segítséget, s persze van olyan is, aki az adományozást felhasználja saját érdekében, azzal, hogy adományát „leírja”, levonja saját adóalapjából.
S vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy számukra lelki szükséglet, hogy segítsenek, adjanak abból, amijük van. Őket nevezzük filantrópoknak. A kifejezés jelentése a szótár szerint: „jótékonykodó emberszeretet, emberbaráti érzés”.
A szótár megfogalmazását pontatlannak érzem. Tenném hozzá, hogy a filantróp azért ad, mert lelki szükségletet érez azért, hogy adjon, abból, amije van, olyannak, akinek nincsen. A filantróp számára jó érzés adni. A filantróp számára az adományozás jó cselekedet, azaz micve, különösen, ha vallásos, de ez akkor is igaz, ha nem vallásos, csupán csak tiszteletben tartja a vallás előírásait.
Van egy olyan adomány, van egy olyan micve, van egy olyan jó cselekedet, amelyik nem kerül pénzbe. Ezt a micvét mindenki teljesítheti, még a nincstelen, akár, a különben adományra szoruló is. Ez az az adomány, ami mindenkinek van, amit mindenki könnyen tudna adományozni. Ezt a micvét mindenki tudja teljesíteni.
Ez az adomány a mosoly.
Ahogyan a bevezetőben említett rabbi mondta: „A legkönnyebben adható adomány a mosoly.”
A mosoly mindenki számára rendelkezésre áll, még a szomorú emberek is tudnak – persze ha akarnak – mosolyogni. A mosoly az az adomány, amit mindenki természetesen adni tud.
Amikor mosolygunk valójában pozitív energiát adunk át másoknak. Ha valaki rám mosolyog, akkor a saját pozitív energiájából ad nekem, s ez az, amit magam is tovább tudok sugározni.
Szebb lesz a napom, ha reggel a buszvezető nem rám mordulva szólít fel, hogy gyorsabban szálljak fel a buszra, hanem mosolyogva kér meg erre.
Szebb lesz a napom, ha az üzletben a pénztáros rám mosolyog, amikor fizetek.
Szebb lesz a napom, ha a hivatalban az ügyintéző egy mosoly és esetleg egy-két kedves szó kíséretében adja át az általam kért okmányt.
Szebb lesz mindannyiunk mindennapja, ha egymásra mosolygunk.
Azt hiszem nagy a kívánságom, de mindenki lehet filantróp.
Adományozzunk mosolyt!
G. Orator
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:00 de.
Sőt, a mosoly csak nem azt deríti fel akire rámosolyognak, hanem aki „adja”, aki mosolyog arra is „hat”.
.
Ki lehet próbálni. Tükör előtt mosolyra „húzva” a szánkat, idővel a „kényszer” mosoly, igazivá válik. Felderülünk.
.
Nem totális, mint ciánkáli, de hat. Még ha vannak is korlátai.
.
Tessék kipróbálni, gyakorolni. 🙂
3:01 de.
Bocsi.
.
Sőt, a mosoly NEM CSAK azt deríti fel …
8:29 de.
Minden vendégünknek az tűnik fel, hogy itt mosolyognak az emberek. Szinte mindenki, szinte mindenkire. Jön ki eléd a „marharépa”, alig tudsz megállni, de teli szájjal mosolyog, integet (tudja, hogy elszabta), így a haragod messze röppen. Megállsz, és visszamosolyogsz. Se verekedés, se veszekedés, sem káromkodás. Így tényleg jobb. 😀
Mosolygós boldog új évet a magyaroknak is.
4:13 du.
Valóban a mosoly,a kedvesség nem kerül semmibe és a másiknak is örömet okoz,meg aki mosolyog az is jobban érzi magát,szimpátiát vált ki!(általában…)de nem mindig aktuális!
DE :aki mindig mosolyog az nem őszinte,mint ahogy az sem,hogy Amerikában mindenki mosolyog és megkérdezi a másikat ha találkoznak
„hogy vagy”,persze ez formaság,meg sem várja a választ, mivel valójában az nem is érdekli……
Na ezt nem igazán díjazom,ennek ellenére a cikk tetszik és van benne igazság!
5:51 de.
Marcsi Nézd a másik oldalról. Nem őszinte a mosoly? Fáradt , rosszkedvű, gondjai vannak. Ha ezt a tudomásomra hozza mogorva arccal, azzal neki nem lesz jobb, de az én kedvemet elrontja. Én továbbviszem a rosszkedvet, és széthordjuk mint egy vírust.
Most ez működik Magyarországon. Miután neked közöd nincs a bajomhoz, ezért téged nem büntetlek meg, és kedvesen mosolyogva viselkedek veled, így te a mosolyt viszed tovább (pedig nincs kedvem mosolyogni, mert leszakad a hátam, hiszen tegnap sokat kertészkedtem). A rosszkedvű ember, ha csupa mosolyt lát maga körül, lassan elveszti rosszkedvét. A gyerekek pedig ha mindig mosolyt látnak maguk körül, akkor az lesz az alapbeállításuk.
A Hi, How Are You köszönésben sincs igazad. Választ ugyan nem biztos, hogy vár, de ez egy nyitás a párbeszédre. Ilyenkor ha válaszolsz, akkor kialakulhat egy párbeszéd. Általában az időjárásról, de tovább is léphet a dolog. Nem látom miért lenne rossz, hogy az utcán megkérdezik mosolyogva, hogy vagyok? Ez a felfogás nagyon elharapódzott Magyarországon, mintegy megmagyarázva, miért bunkók egymással az emberek.
Megtörtént velem, hogy egy nagyon öreg úr odajött hozzám, hogy vagyok. Egy vendégemet vártam a buszvégállomáson, és éppen volt negyed órám. A how are you után elkezdett mesélni. Összeszorított szájjal, iszonyú tájszólással egy szavát sem értettem. Megjött a busz, megköszönte a figyelmemet, és jókedvűen távozott. Miért lett volna jó, ha mogorván lefordulok róla? Ő elmesélhette a gondolatait, én meg kaptam egy örök rejtélyt, mit is mondhatott. Egy „hogysmint”, ennyit is jelenhet. Csak formaság? Az illem nem a formaságok sora?
12:56 du.
Kedves Olvasók!
Először is a kommentelőknek köszönöm szépen, hogy a cikkem alapvető gondolata tetszett.
llanfair véleményével értek egyet, s vitatkozom azzal a megállapítással hogy „aki mindig mosolyog az nem őszinte”. Azt elismerem, hogy létezik olyan mosoly, ami erőltetett lehet, avagy lehet hamiskás, vagy akár hamis is.
DE! Azt gondolom, hogy alapjában véve a mosoly egy olyan megnyilvánulásunk, amellyel érzelmünket fejezzük ki. Az is igaz, hogy érzelmeinket, azok kimutatását felhasználhatjuk saját, vagy mások érdekében.
Egy apró példával illusztrálnám. A házban ahol laktam, volt egy autógumi javító műhely, amelyik szemmel láthatóan nem ment jól. Egy alkalommal mentem haza, s műhely előtt – éppen nem volt kuncsaft – ott ült a tulajdonos egy kis széken és nézett bele a nagyvilágba. Láthatóan gondolkodott valamin Odaléptem hozzá, s megkérdeztem, „min töprengsz olyan látványosan?” S a válasz az, ami érdekes: „Tudod, rájöttem valamire: ha rámosolygok a kuncsaftra, akkor több a jat.”
Azt gondolom, hogy mosolyogni érdemes. Mosolyogni kell. Saját magunknak és másoknak is szebb napja lesz, ha mosolygunk egymásra. Szóval: mindenkinek azt ajánlom, hogy adományozzunk mosolyt!
2:19 du.
Hát minden nézőpont kérdése,mint írtam a mosoly sokat segít annak is aki mosolyog és annak is akire mosolyognak,de kétoldalú a dolog,a véleményem fenntartom,mert ha bajban vagyok vagy más bajban van,akkor együttérzésre,biztatásra,segítségre van szükség,és sok esetben nincs igazán helye a „mosolygásnak”…..tudom kint az a divat,hogy mindenki mosolyog,az is aki bajban van,aztán hazamegy és esetleg öngyilkos lesz….
Összetett dolog,de alapvetően mint írtam tetszik a cikk!
3:09 du.
Marcsi Ebben a mosolygó országban 1000 főre tekintve, kevesebb mint fele az öngyilkosság mint Magyarországon. Ha hozzáveszed, hogy az abortusztilalom miatt sokkal több a terhelt ember, a különbség még nagyobb. Ha az utcán találkozol három, négy emberrel, aki mosolyog és szóba áll veled, már kisebb az esély a befelé fordulásra. Szerencsére nincs igazad, nem dőlne össze a világ, ha elismernéd. Próbáld ki. Az ország is kipróbálhatná.
3:22 du.
llanfair!
Ha azt mondom,hogy rossz a leletem,beteg vagyok,kritikus az állapotom,vagy ha ugyanezt mondja egy barátom,akkor nem mosolyra van szükség,ezt próbáld megérteni…..én is sok dologban igazat adtam
neked illetve a cikk írójának!
A hamis,felületes,üres mosolyt továbbra sem díjazom!
3:46 du.
Egyébként hidd el,itt is sokan mosolyognak (köztük én is…)akkor is ha nincs rá semmi okunk…ami az országot illeti nem tudok pontos adatokat,de úgy gondolom én is(állapotom ellenére)meg a többi ember is igyekszik maximálisan optimistán tekinteni a „jövőbe”,ezért,meg a morbid humoromért már sokan megdicsértek(barátok,meg a kórházban is…!)akik pontosan
tudják a helyzetemet!
Hát rajtam nem múlik!
Minden jót és szépet: Marcsi
4:00 du.
Marcsi Édesanyám 90 éves. A múlt héten műtötték combnyaktöréssel. Olyan gyenge, hogy nem tudják felállítani, pedig az egyik legjobb és legdrágább kórházban van Pesten. Nem sok esély van a túlélésre ebben a korban. Mégis mosolyog a hangja, kedvesen beszélget teljesen „zöld” szobatársával, és senkivel nem érzékelteti, hogy szerinte is itt a vég.
Mint írtam, nagyon sajnálom a betegségedet, én emlékszem, hogy felajánlottuk szerteágazó összeköttetéseinket is, de nem vetted igénybe. Nem hiszem, hogy attól jobban érzed magad, ha undokul viselkednek veled. De legyen igazad, ránk mosolyognak, és nekünk ez tetszik.
10:08 du.
Kedves Marcsi!
Nagyon sajnálom, ha az állapota nem jó. Azonban azt gondolom, hogy még a legrosszabb állapotú valakire is – sőt rá igazán – rá kell mosolyogni. A mosoly segít a rossz állapot meg és túlélésében is.
Azt is gondolom, hogy jobb lenne a világ, ha akkor is mosolyognának az emberek, ha, mint írja: „akkor is ha nincs rá semmi okunk”. Igen, én akkor is mosolygok másokra, ha nekem rossz a kedvem. Másoknak ugyanis ahhoz nincsen igazán köze, hogy nekem miért rossz a kedvem, de ha rám mosolyognak, akkor a rossz kedvem is könnyebben múlik el.
A mosoly nem jelenti automatikusan azt, amit ír, hogy „maximálisan optimistán tekinteni a “jövőbe””.
A mosoly ugyanis önmagában biztatás, reménykeltés, reményadás, egy jó érzés továbbítása mások számára. Különösen azok számára, akiknek erre szükségük van.
Kérem érezze, hogy most is éppen mosolygok Önre. Szeretném átadni azt a mosolyt, ami talán Önt is egy kicsit jobb kedvre deríti.
Amikor a cikkemet írtam, az a cél vezérelt, hogy megértessem, hogy fontos a mosoly, nem kerül pénzbe, mégis nagyszerű adomány. Adomány annak, aki kapja, de fontos az adományozó számára is.
Kérem, adományozzon Ön is mosolyt!
12:20 du.
Arról már nem is beszélve, hogy a mosolygó emberre is visszahat a saját mosolya. Tehát ő sem jár rosszul…
˙
.
Dale Carnegie* ezt írja ugyanerről:
A MOSOLY ÉRTÉKE
– Semmibe sem kerül, de sokat ad.
– Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
– Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
– Senki sem olyan gazdag, hogy meg lehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
– Boldoggá teszi az otthont, táplálja az üzleti jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele.
– Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
– Nem lehet elvenni, kölcsönadni, vagy ellopni, mert nem áru, csak önként adható.
– Senkinek sincs annyira szüksége rá, mint annak, aki nem tud már mosolyogni.
– Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel: MOSOLYOGJ!
˙
.
* Dale Carnegie: Sikerkalauz – Minerva 1989.
12:25 du.
˙
Az említett könyvet először Amerikában 1938-ban adták ki.
.
1:10 du.
„A mosoly egy olyan megnyilvánulásunk, amellyel érzelmünket fejezzük ki.”- írja T. G.Orator.
Magam inkább úgy pontosítanám e megállapítását, hogy:
A mosoly olyan gesztus, amellyel a jószándékunkat fejezzük ki.
Véleményem szerint a tiszta jószándékom, a mosollyal megajándékozott illető szempontjából, fontosabb tényező, mint az „én érzelmem”. Hiszen ő is tisztában van azzal, hogy barátságos megnyilvánulásom nem érzelemből, legalábbis nem feltétlenül a lélek mélyéről fakad, azonban a mosolyból az idő egy apró töredéke alatt is megláthatja, hogy ez egy jó szándékú közeledés… 🙂
1:20 du.
Marcsi!
Akkor képzelem, hogy kiskegyed mennyire imádhatja
Morvai Krisztina világhíres vigyorát.
Az aztán tényleg egy hamis álarc, ami éppen egy, a mosollyal pont ellenkező – nem akarom most itt minősíteni, de sötét – érzelmet takar és álcáz…
.
1:26 du.
Ui.
Külhoni honfitársainknak, akik nem ismernék.
Morvai K. egy nyíltan véresszájú antiszemita, jobbikos képviselőnő az EU-parlamentben – örök vigyorral az ábrázatján…
3:52 du.
Kedves KORDON BLUED!
Elfogadom, s köszönöm a pontosítását a jószándékot illetően. Amikor az érzelemről írtam, azt azért tettem,mert szerettem volna Marcsit meggyőzni, pontosítok: szerettem volna megértetni, hogy bár lehet a mosoly hamis is, de alapjában véve a mosoly érzelem kifejezésére szolgál.
Igen, abban is egyetértünk, hogy a másik fél, akire mosolygok, fontosabb, mint saját magam.
S, Marcsinak – voronyezzsel egyetértve – én is azt üzenem, hogy Dale Carnegienek van igaza, amikor azt állítja: „Senkinek sincs annyira szüksége rá, mint annak, aki nem tud már mosolyogni.”
Nagyon örülök, hogy többen egyetértünk abban, hogy mosolyt adományozni jó!
4:35 du.
A mosolyról Édesanyám jut eszembe!
105 éves volt, és egy helyi angol nyelvű öregotthonban volt már 6 éve. Ő soha nem tanult meg jól angolul. Megértette azért amit mondtak, ő is mondta esetleg, hogy OK:, de nem tudott beszélni angolul.!
Egy fénykép van róla abban a korban , a helyi körülmények között jött felém a járókájával és hatalmas mosoly ült az arcán.
Mellesleg, igen népszerű volt ezen a helyen, és ők ünnepelték meg a 100 éves évfordulóját is.
A mosoly a lelkiélettől függ, szerintem. Erőltetni nem lehet.
4:39 du.
Lemaradt, igaza volt Anyám esetében az idézett írónak, szerintem ezt ő nagyon jól tudta:
„Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel: MOSOLYOGJ”
1:19 du.
Így igaz.
De sokszor adhatnánk egy mosolyt, még pénzünkbe sem kerül, csak egy gesztus, amivel kimutathatunk együttérzést, szeretet, megértést és van a „csak úgy” mosoly, – mégis valami gátat szab nekünk.
No ezt a bizonyos „gátat” kell lebontanunk, átugornunk és szórjuk tele a világot! – mosollyal.
Nagyon gyorsan megtapasztaljuk, hogy a mosolyunk visszafelé, ránk is hat, méghozzá jól és építőleg.
Fogadjunk hát szót, szórjuk, szórjuk a mosolyunkat – számolatlanul és csak úgy zsigerből.
Szebbé teszi az életünket, mert a „visszamosolyok” ezt igazolják.
Tehát?
Boldogságos, mosolygós, szép életet kívánnék a 2016-os esztendőre, sőt azon túlra is!
(( 🙂 ))
G.B.