Ma estére a miniszterelnök összehívta a Nemzetbiztonsági Kabinet ülését. A döntés célja az volt, hogy az alattvalók tudomást szerezzenek arról, hogy ilyen magasztos grémium is védi az érdekeiket – tiszta Amerika – mert az hamar kiderült, hogy a kerítés önmagában kevés, mint Kocsis Máté nőverő haverjában az angolszász önuralom. Tervek szerint magyarembert a pengés NATO drót, a négyméteres kerítés, többezer határvadász, esetlegesen a Honvédség (mind a tizenkettő…), még esetlegesebben a NATO katonái fogják védeni ezektől a terrorista járványgócoktól. Ezekből ezidáig csak a szerb határon húzták ki a pengés drótot, melyet szerencsétlen készenléti rendőrökkel próbálnak védeni – sikertelenül. A Nemzetbiztonsági Kabinet […]

VERSSZERŰ VESZEDELEM A versszerű bővített mondattal, ami egyre sűrűbben bukkant elém a facebookon (jobbára színesen, egymáshoz simuló kezek alatt – olykor fölöttük -, vagy éppen angyalokkal), voltaképpen alig volt bajom, csak éppen meghökkentem, hogy az idézet Camus-től származik. Én inkább Coelhora tippeltem volna. Legutóbb többször elolvastam, hogy rájöjjek, miért is nem tetszik nekem: „A kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, ellökni átok, egymásba simuló kezek tartják össze az eget és a világot!” Talán a fordításban lehet hiba, gyanakodtam, majd beütöttem a google-ba Camus nevével az első mondatrészt. Nos, a 2494 találat talán – esetleg csaknem – mindegyike a teljes mondatot tartalmazza. […]

Néhány éve a radikáljobbosok is megtartják a maguk Szigetét, természetesen Magyar Sziget néven. Kisebb-nagyobb atrocitások többször előfordultak már, pár éve például két újságírót kezében korbáccsal figyelmeztetett Zagyva György Gyula, hogyan is illik viselkedni egy magyarosch rendezvényen. Az idén Velencén tartották az összejövetelt. Ezúttal az verte ki a biztosítékot hazzaffyéknál, hogy a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) munkatársai ellenőrizni merészelték a nyugtaadási fegyelmet. Mellesleg az igazi Szigeten is évekig gondot jelentett a vendéglátóhelyek adózási hajlandósága, ezért ma már a legtöbb helyen kártyával lehet fizetni, sőt, létezik egy ún. sziget-kártya, amelyről rendezhető a fogyasztás fizetése. Nem így „magyaréknál”: az ellenőrzés ténye úgy […]

Teddy Kollek, Jeruzsálem korábbi polgármestere egy könyv előszavában így ír szeretett városáról: „Jeruzsálem egy szimbólum és egy álom – Izrael örök fővárosa. De a mennyei Jeruzsálemen kívül vannak más Jeruzsálemek: a történelmi korok Jeruzsáleme, királyok, hódítók, próféták, bölcsek és mesélők városa. Van egy szent Jeruzsálem is, a hit városa – Izrael, a kereszténység és az iszlám hitének központja, közös és eltérő eredetüké, számos felekezetüké és vezetőjüké…” A jelen A XX. század második felében, s napjainkban is Jeruzsálem városa és az érte folyó politikai és tényleges csatározások szinte egy napra sem tűntek el a világ híreiből. Mintha az ószövetségi Zekarja (Zakariás) […]

A Gazdig Gergő (Business Wine alapítómenedzsere) által megálmodott és életre hívott eseménysorozat legutóbbi hatodik állomásának tematikája az impozáns Vigadóban, minden részletében elit volt. A meghívott pincészetek a válogatott prémium kategóriás tételeiket mutatták be sétáló borkóstoló keretein belül. A szervezők kiemelkedően fontosnak tartják, hogy nemzetközileg elismert szakértők is részt vegyenek az eseményeken, és véleményezzék a Business Wine missziójának fontosságát. A Business Wine sorozatok egyik legfőbb célja, hogy a különböző üzleti szektorok képviselői egymásra találjanak, és hasznos partnerkapcsolatokat építsenek ki egymással, mindezt olyan elegáns környezetben és olyan miliőben nyújtja az érdeklődőknek, ahogy arra még nem volt példa hazánkban. Az eseménysorozat következő állomása […]

Ha még valaki vissza szeretné szerezni a Felvidéket, javaslom, gondolkozzon el rajta: egyáltalán nem szép a menyasszony! Igaz, mi is körkörösen lenézzük, utáljuk, alacsonyabb rendűnek tartjuk szomszédainkat, de a „történelem nélküli Szlovákia” se megy a szomszédba némi magyarellenességért. Álljon itt egy könyvszemle, északi szomszédaink nyomataiból. Szomszéd népek „barátsága”? Tudta Ön, hogy az ezeréves Magyarország csupán mese, és egy királyunk sem volt magyar? Hogy a népvándorlás valójában „csavargók fosztogatása” volt, és a teljes magyar kultúrát a szlávoknak, németeknek, olaszoknak és legújabban a zsidóknak köszönhetjük? Hogy a szlovákok 8000 éve lakják a Felvidéket, és olyan kiváló embereket adtak Magyarországnak, mint Liszt Ferenc […]

Micsoda szégyen! Miért nem érti már meg a kormány, hogy…? Szól a Klubrádió, valaki épp háborog. Az ilyesmit meghallgatni magamra kirótt munkaköri kötelesség. Aminek lennie kéne, arra a rádió alkalmatlan, ellenben a politikai műsorok vendégei tényleg hasznosak. Számomra a konkrét kérdésekre adott válaszaiknál is többet ér, hogy sok mindent elárul az értelmiség és az Orbán rendszer viszonyából. Ahogy látom, hallom, a nagy többség egész jól elvan vele. És miért is ne lenne, ha egyszer egy mind nyilvánvalóbban diktatúrába forduló és megszilárduló rezsim tettei nem különösebben aggasztják őket. Helyette vannak barátok, családi élet, privát örömök. A küzdeni nem akaró pedig soha […]

Dől a hülyeség a kormányzati kommunikációból, de hát mi is dőlhetne, hiszen magyarember – amikor még volt esze – megállapította: bolond lyukból bolond szél fúj. Aztán ugyanez a magyarember – szinte ugyanabból a nekifutásból – nekiállt szorgalmasan mantrázni, amit a kormány a szájába adott. Igaz előtte kicsit szopogatta, ízlelgette a cumit, de aztán vett egy nagy levegőt és hammbekapta, mint a kisgömböc a nagymamát, a nagypapát, a tehenet meg a libát. Erre az akcióra a mintát a jelenlegi politikai éra névadója adta, aki először volt képes virulens gemomjával átörökíteni a gömböc jótulajdonságait hálás alattvalóira. Mára már mindenki boldogan beszél a […]

Lehet kormányzati gyűlöletkampánytól felhergelten hisztériázni, lehet polgármesteri szinten hazudozni, lehet betyárseregként meg önkéntes agyonmagyar véderőként azon filózni, hogy ugyan, nőkre és gyerekekre is lehet-e lőni, lehet a fióknáci Toroczkait utánozni, aki heveny nemzetvédelmitiszben szenved, lehet rémhíreket keltve majrézni, hogy jajistenemezekamenekültekmindmeggyilkolnakbennünket, lehet teljesen átgondolatlanul katonaságot vezényelni az inkriminált határszakaszra – aminek kabaréba illő kerítését a menekültek vigyorogva megkerülik – és lehet – az állam helyett – cselekedni is, ahogy ez a fiatalember teszi. Egy ember az embertelenségben. „Mára elterjedt, hogy van valaki a Keletiben, aki tud arabul, pár szót fársziul is. Sokan még nem is láttak, de Babát keresik, amikor leszállnak […]

A roma holokauszt emléknapjának éjszakáján az ebből az alkalomból a budapesti Nehru parton vetített dokumentumfilm néhány főbb szereplője után kezdtem el kutatni az interneten. A látott film szövegét – a rendező dr. Bársony János Cigányok viharban – Biharban; Elfeledett tömeggyilkosságok nyomában címmel, pdf-formátumban közzé tett dolgozatának (Nagyszalonta – Doboz – Gál Ferenc Főiskola) részeként találtam meg, de a filmen látott eseményekről – a viszonylag sok bejegyzés mellett – igen kevés dokumentumot leltem. Azonban ezek egyikében az általam keresettek neve is szerepelt. Ez a dokumentum a Roma Sajtóközpont által közzé tett, a Magyar Országos Levéltárból származó legfelsőbb bírósági ítélet, amely az […]

Vasárnap interjút közölt velem Petényi Judit, az ottawai CHIN Radio FM 97.9 magyar adásának szerkesztője. A rövid beszélgetés a nemzeti ünnepek mai jelentőségéről szól, különös tekintettel arra, hogy éppen vasárnap került sor az augusztus 20-ai magyar állami ünnepre az Ottawai Magyar Házban. A vasárnapi adásban még felköszöntötték az ottawai magyarság egyik legidősebb tagját – Ilonka nénit – aki a nyáron töltötte be 103. életévét! Névnapja alkamából köszöntötték egy dallal. Szintén szóbakerültek az ottawai magyar közösség közelgő programjai és elhangzott Demjén Ferenc Fly, Fly című dala angolul (magyarul: Kell még egy szó). Ime egy részlet a vasárnapi magyar adásból, melyben a […]

Az Európát is feldúló két világháború az erőszak rengeteg áldozatával járt. Még akkor is, ha az elsőt sokkal inkább nyerte meg egy vírus, mint a fegyveresek. Talán érthető, hogy sokszor inkább egy tartósabb tűzszünetnek tekintve a két háború közti időszakot, inkább egyfajta folytatásként kezelik a második világégést. A „békeévek” történelmi értékelése, a mindennapok feldolgozása nyilván megérheti a belefektetett energiát. De, azt hiszem, nem egészen úgy, hogy az értékelés felér egy történelemhamisítással. Akár már a szervező erő okán, mert amikor egy látszólag ártatlan „Konferencia a két világháború közötti magyar kultúráról és társadalomról” címmel szerveznek rendezvényt, de a Horthy Miklós alapítvány részéről, […]

A charliknak 🙂 „Furcsa dolog ez a nemzeti rock. Valahogy a lakodalmas rock és a keresztény rock fúziójával jött létre, melyet kőkemény, sámánisztikus alapokra helyeztek. Jellemzője, hogy harcos, giccses, a fantasy-játékok grafikai világát idéző szövegekkel gyönyörködteti a lelkes hallgatóságot. Legalább olyan mívesek, mint a fröccsöntött Nagy Magyarország térképek. A bevezető alapján úgy tűnhet, hogy a következőkben valami nemzetgyalázó, idegenszívű, fizetett bérírásról lesz szó. A nemzetgyalázás pusztán szemlélet kérdése. Nagy Feró a Nemzet Csótányaként annak idején, a rendszer nagy rémületére, tökéletesen meg tudta szólítani a hátrányos helyzetű fiatalokat. Őket akkoriban is el akarták rejteni az emberek szeme elől. Ennek jóval több […]

A hatvanas évek közepén, miután a káderlapomon esett fekete folt miatt a Dunántúli Naplótól megválni kényszerültem, és e folt törölhetetlensége okán, igen kevés esélyem volt, hogy ebben az országban bármely lapnál munkatárs legyek, Nagy Jenő főszerkesztő a folt okát, azaz a rendszerellenes izgatás miatt kapott rendőrségi figyelmeztetést újságírói pályám biztató kezdetének tekintette, s azzal a feltétellel vett fel, hogy a már diákként abbahagyott versírást továbbra se művelem. Számomra a Dunaújvárosi Hírlapnál töltött esztendők – ezt akkor még csak gyanítottam, de utóbb, több más szerkesztőségben folytatott munka és átélt légkör meggyőződéssé erősítette bennem – főképpen Nagy Jenő miatt feledhetetlenek. Nem csupán […]

Hogy mi lesz velük később, azt most ne is vizsgáljuk, csak menjünk ki este az erkélyre vagy a teraszra, esetleg az utcán sétáljunk egy nagyot a tizenhat fokban. Mondjuk egy órácskát, hogy a hideg kellőképpem át tudja járni a csontjainkat. Képzeljünk hozzá még huszonhárom órát, majd még egy napot, még egy hetet, hónapot aztán migránsozzunk egy nagyot. Közben azért jusson eszünkbe a szír kisfiú a afgán csecsemő, vagy a farmerban-pólóban Európát elfoglalni induló muszlim, aki a fiunkkal-lányunkkal, vagy az unokánkkal egyidős, és az éjszakát a hideg földön ülve, fekve fogja eltölteni. A ruhája átnedvesedik, magyaros vendégszeretetünket élvezve reggelre már didereg. […]