Egy új tanulmány szerint súlyos rendellenességek és igazságtalanságok hosszú sorozata merül fel a 2008 és 2012 között beadott magyar roma menekültkérelmek elbírálása körül. A négy éves periódus alatt több mint 11 ezer magyar állampolgár nyújtott be menedékkérelmet Kanadában és a magyarországi kérelmezők 85 százaléka roma volt. A kérelmek 8,6 százalékát bírálták el pozitívan, azaz: alig ezren maradhattak Kanadában. A Sean Rehaag, Julianna Beaudoin és Jennifer Danch által készített York egyetemi tanulmány szerint: A kanadai konzervatív kormány annak ellenére is olyan képet festett a magyarországi romákról, mintha „hazugok” és „tolvajok” lennének akik pusztán kanadai népjóléti rendszerét akarják kihasználni, hogy számos nemzetközi […]

Áprilisi tréfának szánta a The Suburban című hetilap, amikor a nyomtatott kiadásában címlapon hozta le azt az álhírt, hogy omlik szét a montreáli Pierre Trudeau nemzetközi repülőtér kifutópályájának aszfaltja, miközben a cég, mely a karbantartásért felel hirtelen eltűnt több mint 50 millió dollárnyi állami pályázati pénzzel. A The Suburban azzal riogatta az olvasókat címlapon – névtelen forrásokra hivatkozva – hogy június elejétől július végéig bezárják a repülőteret, ezért a 200 kilométerre nyugatra fekvő ottawai repülőtéren kell majd leszállni. A fővárosból pedig vonattal lehet majd tovább utazni Montreálba a nyár folyamán…miközben egy japán cég átépíti a kifutópályát. A nyomtatott angol nyelvű […]

Van egy igen érdekes könyv. John Irving: Garp szerint a világ. Főhőse, Garp tizedes sajnálatos módon megsebesült a fronton. Sebesülésének két következménye lett: egyre kevesebb agyi tevékenységet mutatott és egyre nagyobb merevedést, amit egy éjszakás nővér rendszeresen ki is használt. Az eredményt követi végig a könyv. Tizedesünk csökkenő agyi tevékenységét a külvilággal való kommunikációjából lehet lemérni. Bármit mondanak neki, egyetlen szóval válaszol – a nevével: Garp. Sajnálatos módon a neve meglehetősen rövid, így, mivel leépülése során elhagyja nevének betűit, mire az összes elfogy, távozik is ebből a földi siralomvölgyből. Mondjuk, szerencséje volt, hogy az USA hadikórházában kezelték. Itthon még nevének […]

Meg kell értenünk, hogy Pál mélységesen zsidó ember volt. Sohasem akarta ott hagyni a judaizmust és ezért volt az, hogy ha éppen a városban volt, mindig ellátogatott a zsinagógába. Miután találkozott a messiással a Damaszkuszi úton, Pál azt hitte, hogy felderítette a zsidóság titkát, mely titokkal fogja tudni a judaizmust kiteljesíteni. Pál a Judaizmus messiását imádta és miközben zsidónak vallotta magát, úgy gondolta, hogy a kortárs vallásosság rossz útra tért, különösen annak egyre erősebb legalizmusaival rituális hagyományaival. Mielőtt Krisztussal találkozott, Pál is egy farizeus volt és pont a farizeusok voltak azok, akik az ortodoxiával voltak elfoglalva. Pedig tudnunk kell, hogy […]

Az egyiptomi kivonulást megelőzően említi a Biblia Peszách ünnepét. A héber szó elkerülést jelent. A tizedik csapás az egyiptomi elsőszülöttek halála volt. Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és elfogyasztania. Vérével megjelölték a két ajtófélfát és a felső küszöböt. „S legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok, s midőn látom a vért, elkerüllek (ufászáchti) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapása, midőn sújtom Egyiptom országát (Mózes II.12:13.). A pusztító szellem (máschit) a vér láttán elinal. A vörös szín bajelhárító. A jel (ót) az eredete annak a szokásnak, hogy a zsidó házak ajtófélfájára […]

1945. január 6. A Vadász utcai Üvegház elől elrabolták Szimcha Hunwaldot, akit a fogságban agyonlőttek. A Kisegítő Karhatalom- KISKA- feloszlatásáról döntöttek Budapesten, miután egységeibe az ellenállás tagjai is beépültek. Reggel, a tőle északkeletre kialakult válságos helyzet miatt a 22. SS-lovashadosztály feladta Soroksárt. 1945. január 7. Nyilasok razziáztak a Pozsonyi út 49. és 52. számú házakban. A razziában ellentmondásos szerepet játszott dr. Berend Béla. Heinz Guderian vezérezredes, a német szárazföldi haderő parancsnoka Tatára érkezett. 1945. január 8. A szovjet csapatokat mindössze 4 kilométer választotta el a Dunától a pesti hídfőben, melynek észak-déli kiterjedése ekkor 15 kilométer volt. A Budapest felmentésére indított […]

A torontói Habonim kongregációt Holokauszt-túlélők és Kanadába menekült zsidók alapították, de a közösség mára leginkább arról ismert, hogy minden évben Pészah-kor, az egyik legfontosabb zsidó ünnep alkalmából, a hajléktalanoknak készítenek egy közösségi vacsorát és együtt ünnepelnek 150 rászorulóval. A speciális szédert a Ve’ahavta nevű zsidó karitatív szervezet szponzorálja minden évben. És a multikulturális összejövetel valójában felekezeti, etnikai és nyelvi határokon átívelő karitatív akció. A vendégeket arra ösztönzik, hogy a többi résztvevő előtt mondjanak részleteket életútjukból és kihívásaikból. Drogfüggőség, szexuális bántalmazás, erőszak és emberkereskedelem–ilyeneket tapasztaltak sokan, akik évente egyszer Pészahkor egybegyűlnek egy kóser vacsorára. Még ha csak pár órára is, de […]

Első sorban a telefon- és webszolgáltatója, de nagyon. Hónapok óta képtelen tisztázni Stefan Stefanovics befizetéseit és az azzal szemben álló követeléseit, minek következtében Stefan Stefanovics hol a követeléskezelőkkel, hol az ügyfélszolgálattal, hogy a jóistennel, hol valaki anyukájával – aki bájait jó pénzért árulja – van verbális és írásbeli paláverben. A levelekre általában automata válasz jön, cserébe Stefan Stefanovicsot folyamatosan fenyegetik sms-ben, hogy felnégyelik, hamvait szélbe szórják, vidéken temettetik el, de legalább is, bíróságra viszik ügyét. Telefonon pedig általában süketek párbeszéde folyik. Most ott tartunk, hogy amíg nem tisztázzák a helyzetet, Stefan Stefanovics nem hajlandó fizetni, ők meg korlátozzák a kimenő […]

1944. december 11. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése ezen a napon: „Anarchia az utcán, nyilasok fegyverrel vásárolnak. Német katonák éjjel újból betörtek. Magyar tiszti ruhás emberek is, valószínű, hogy tolvajok, egyenruhát bitorolva.” 1944. december 12. A Zsidó Tanács halogató taktikája ellenére, a Szinyei-Merse és Koppány parancsnokok által vezetett rendőri egység bevitte az első, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló 500 gyermekből álló kontingenst a budapesti gettóba, akiket a Klauzál téren lévő, nem működő vásárcsarnokban helyeztek el. Egy másik csoportot a Síp utca 23-ban, miután a belföldi illetékhivatal helyi kirendeltségét a Zsidó Tanács költségén máshová költöztették. Debrecenbe érkeztek a Moszkvában tárgyalásokat folytató magyar […]

„Mi magyarok idegenek vagyunk az EU-ban. Amikor Brüsszelbe utazunk, ott nincsenek rokonaink. De amikor Kazahsztánba jövünk, hozzánk közel álló embereket találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.” Ezt mondta Orbán Viktor a minap Kazahsztánban. Lelke rajta. Nyilván azért mondta ezt, mert így gondolja. Vagy azért, mert nem így gondolja, de azt gondolta, hogy ezt kell mondania. Orbán ugyanis már régen nem azt mondja, amit gondol, hanem azt, amiről azt gondolja, hogy hasznot hoz neki. Itthon és külföldön. Nem új dolog, hogy a miniszterelnök mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne. Lehet ezen […]

Repülőtér már van, ha pucolni kell, hát ott a felszállópálya, a család belefér a svájci lajstromozású, kétmotoros Cessnába, nem nagyon propagáljuk, mert mindenki halálra röhögné magát, de titkolni sem lehet. Viszont az embernek, ha miniszterelnök, akkor sok a jóbarátja, Besenyei Péter például szívesen a nevére vette a repülőteret, habár gyakorolni azért Tököl felett szokott. Racionális oka van ennek, mert bár a műrepülő világbajnok nem szédülékeny típus, mégis, mikor egyszer megpróbált lenézni a Puskás Akadémiára, sugárban hányt – hát kell ez neki? Az csak a baj a jó barátokkal, hogy bukás esetén könnyen előfordulhat, hogy felszálláskor még mosolyognak és zászlócskákkal integetnek, […]

Érdekes ez a rokonság-dolog. Azt mondják az okosok, hogy a barátaidat megválogathatod, a rokonaidat nem. Erre ezer és ezer ember fog boldogan bólogatni, merthogy nagy igazságot fogalmazott meg a veretes közhely kiötlője, felmentést keresve valószínűleg valamilyen nagy égése alkalmából Például, amikor a nagybácsi fényes nappal belekakilt a Fő tér szökőkútjának medencéjébe, miközben érzelmes dalokat zengett a kút közepén álló, dúskeblű bronz-sellőnek, majd a rendőrtől elkérte a jegyzetfüzetét, és dúltan hiányolta a lapokról a perforációt… Nemzetek esetében még nehezebb a rokonság kérdése, mert sokszor még a testvérnépek is összeverekednek, mint most legutóbb a kisoroszok a nagyoroszokkal, még szerencse, hogy a fehéroroszok […]

Stefan Stefanovics a kutyákkal, erdőileg. Mert az van neki a közelben. Akác, némi fenyővel elegyes, a szélibe némi tölgyes, nyáras, de azért mégiscsak erdő. A kutyák meg kettő. Egy a Rumli, a nagy mafla, az identitást tévesztett – ugyanis ujfunlandi létére utálja a vizet, legalábbis azt, ami a slagból frecskendül reája – meg a szomszéd keveréke, a Picó, akinek a súlypontemelkedése a NHL bármelyik zsákoló bubusáét meghaladja, lévén, mikor Rumlival Stefan Stefanovics kivonul kutyasétálni, ő a kapujukmegett min. 100 cm-re ugrik fel helyből, annyira örül Stefan Stefanovicséknak, mert tudja, hogy árkon-bokron következik. Fifi a téli hónapokban Stefan Stefanovics élete jobbik […]

1944. november 10. Budapesten megszűnt a polgári forgalom a közutakon. Az autótaxikat a honvédség átvette saját állományába. Kemény Gábor tájékoztatta a semleges államok, a Vatikán és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit a menlevéllel rendelkező zsidóknak védett házakba való költöztetésére vonatkozó döntésről. Maximilian Jäger svájci követ elhagyta Magyarországot. Megkezdődött az olasz frontról tartalékba vont, és Bécsben állomásoztatott 44. Hoch-und Deutschmeister gyaloghadosztály első szállítmányainak beérkezése a Dunántúlra. 1944. november 11. Megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezérkara, Kiss János ny. altábornagy vezetésével. A Budapestet keletről körülvevő Attila-vonal sáncain már 28.000 ember dolgozott. 1944. november 12. Solymossy János rendőrfőparancsnok-helyettes aláírásával kiadták a […]

Van ezekben a fiúkban valami bájos gyermetegség, valami örök játékosság, mintha soha nem lennének képesek kinőni a kiskamasz-állapotból. Az Alkotmányvédelmi Hivatal Főigazgatójának, Göbölös Lászlónak leváltása kapcsán jutott ez eszembe. Az eset szép példája annak, hogy a Farkincás Félgén és bandája nem képes ellenállni a késztetésnek, és állandóan piszkálja, izgatja a titkosszolgálatokat – most éppen az Alkotmányvédelmi Hivatalt. A Hivatal pedig a magyar abszurd megtestesülése: egy olyan intézmény, mely a nemlétező, így senki által nem támadott Alkotmányt védi azok irányításával, akik azt megsemmisítették. Ha jól belegondolunk, lehet, hogy áldott emlékű Mattyasovszky Jenőnek köszönhetjük a buzgalmukat, – túl sok Hód könyvet olvastak, […]