Alfons Mucha (1860-1939) — egy kiállítás képei
Alfons Mucha (1860-1939) — egy kiállítás képei
„Pályáját autodidaktaként kezdte. Mivel a Prágai Akadémia elutasította, 1879-től 1881-ig egy színpadképek tervezését tanító iskolát látogatott Bécsben és esténként emellett még egy rajzstúdiót. Néhány kisebb megbízást kapott a dekoratív festészet területén és Karl Khuen-Belasi gróf támogatását nyerte el. Mucha 1882-ben megbízást kapott az Eduard Khuen-Belasi számára épített Emin zámek neobarokk kis kastély (Hrušovany nad Jevišovkouban Morvaországban) belsejének kialakítására. Továbbá festői megbízást végzett a Khuen-Belasi család Gandegg kastélyában, Eppan mellett Dél-Tirolban. A család támogatásával festői stúdiumokat végzett a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885-től 1887-ig.
A Világkiállítás alkalmával Párizsba költözött, ami ekkor a művészetek Mekkája volt. Itt szerény körülmények között élt és különböző festő-tanároknál tanult tovább. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az időben gyakran kellett nélkülöznie. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán.
Az áttörő sikert Sarah Bernhardtnak köszönhette. A századforduló legismertebb színésznője 1894 karácsonyán egy festőművészt keresett, hogy megfesse neki a „Gismonda“ színdarab plakátját, mivel nem tudta elérni azt a festőt, akivel dolgoztatni szokott. A megbízást Mucha kapta, és egy reggel Párizsban mindenütt feltűntek azok a plakátok, amelyek meghozták neki a világhírt. A plakátok iránt olyan népszerűek voltak, hogy a művészetkedvelők csaknem mindet leszedték. Egy csapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője.
1896-ben festette meg Mucha Sarah Bernhardt egy plakátját A kaméliás hölgy szerepében. Ekkoriban részvények grafikai munkáin dolgozott, így például a „Paris-France“ áruház számára, melyet 1898-bam Párizsban alapítottak és már 1914-ben több mint 70 fiókkal rendelkezett Franciaországban. 1898 és 1946 között ez a részvénytársaság 13 különböző részvényt és 16 különböző váltót adott ki Mucha tervezésében. A „Société des Immeubles de France“ két kötvényt adott ki 1891-ben és 1896-ban, van még egy dokumentum a „Société Anonyme de l’Exposition Réligieuse Internationale de 1900“ társaságtól (mely vallásos világkiállítás pénzellátását célozta). A „Slavia“ (Prágai Kölcsönös Biztosítási Bank) biztosítási kötvényei is Mucha összetéveszthetetlen stílusával készültek el. Ezeknek a társaságoknak a történelmi értékű értékpapírjai a gyűjtők körében a legdekoratívabb és legkeresettebb darabok ma is. 1901-ben Muchát a Francia Becsületrend lovagjává ütötték.
Anyagi függetlenségben élt Prágától északra egy kastélyban feleségével és két gyermekével. Az 1939-es német bevonulás után az elsők között internálták: a Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később tüdőgyulladásban halt meg.”
Forrás: Wikipédia
Fotókat Prágában, az Alfons Mucha Museumban készítettem . /Gergely Bea /
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
12:04 du.
Egyelőre nem láttuk a múveit, tehát nem tudunk véleményt mondani. Viszont családom több tagja látta az idén a Csontvári kiállitást és nagyon tetszett mindenkinek, még a kanadai menyemnek is.Sőt egy reprodukciót is beszereztek, nagyítva a nappali szóbában ékeskedik.
1:15 du.
Ez a királyi többes eccerűen gyönyörűséges.. 😀 😀 😀
2:52 du.
Hát mi láttuk a múzeumát többször is Prágában. Bécsben és Párizsban is rendszeresen látni a munkáit, sőt még itt Írországban is találkoztunk vele. Jellegzetes, csodálatos világa van.
Az előszobánkban a Négy Évszak című képei díszelegnek, vászonra nyomva. Ezért is jó, mindenkinek lehet saját „eredeti” nyomata.
Csontváry, hogy jön ide?
3:29 du.
A festo, akit Sarah Bernhard keresett,akivel elozoleg dolgozott es akit nem tidott ezuttal elerni, nem volt mas mint Touluse-Lautrec.
5:04 du.
ide hoztam
Van valami kifogásod?
3:08 de.
Figyelő Dehogy van. Csak jópofa a megjegyzésed, bablevest ugyan nem ettél, de már láttatok töltött káposztát. Bocsánat, hogy vidultam rajta. 🙂
Megjegyzem sokat jártam Pécsre a Csontváry Múzeum miatt.
10:35 de.
Akit érint, mivel Montrealból nem megyek el Prágába egy nem is magyar festő kiállitására, ezért írtam, azt amit.
Mindenféle kitünő külföldi festő műveit láthatom a helyi Szépművészeti Muzemban.
Viszont nagy tisztelője vagyok Csontváry műveinek.
12:08 du.
Figyelo Te dolgod. En elmentem Madridba Goyaert. Pedig nem magyar festo. Ha mar ott voltunk, megneztuk a Guernicat is. De azt hiszem, Picasso sem magyar. Azert eleg ugyesek voltak, nem?
3:18 du.
Ilanfair!
Jan.12.02:52
Hogy jön ide, hogy jön ide! Te már semminek nem tudsz örülni? Még mindig jobb mintha Vankóné Dudás Julit citálta volna….(akitől itt és most bocsánatot kérek nevének ilyen irányú említéséért)
J.Mucha tényleg varázslatos – a férjem nagy kedvence!
Olyan tökéletesen megrajzolt,áttetsző és pasztell, hogy csak nézed,nézed azt hiszed, hogy ilyen nincs is, és mégis van!
Sok évvel ezelőtt Badenben egy karácsonyi vásáron vettem egy hatalmas naptárt – mind a 12 hónap J.M. egy egy képe volt – ám mit kellett ügyeskednem, hogy úgy hozzuk haza, hogy ne vegye észre mit szállítunk, és még csak ne is károsodjon!
Hosszú ideig nem cseréltük le, noha a aptári része már rég nem volt érvényes!
8:06 du.
Llanfair
2016 január 13
12:08 du.
Goya, az más-
. DE egyelőre nem utazom Prágába.
4:36 de.
Figyelo Nem mas. Hidd el. Praga meg gyonyoru. Felveszi a versenyt Europa barmely varosaval. Mindenki veszit, aki kihagyja.
3:43 du.
Llanfar !
Kár ezt a műveletlen, primitív nőszemélyt győzködni, minden szava a mucsai puszta bűzét leheli…
.
3:54 du.
Öt éve lóg a konyhánkban egy nagy alakú Mucha naptár. Néha megállok előtte elámulva a cseh mester szuggesztív ceruza és ecset kezelésén, de nem utolsó sorban a női arcok szépséges, ártatlan báján.
Ugyanitt meg kell említeni az akkor divatos szecessziós stílus bár stilizált, ám annál hangsúlyosabb természetközeliségét, a nőalakjait körülölelő indák, kacsok, virágok és gyümölcsök erotikus álomvilágát.
4:02 du.
Figyelő! Oszt mija vélleménye mondjuk a magyar Lesznay Annáról, hallott e már róla egyáltalán ?
4:59 du.
Llanfair
2016 január 14
4:36 de.
Magánvélemény: Prága Európa legszebb városa… (Pedig a csehek nemigazán a kedvenc populációim egyike…)
5:26 du.
Ha jól értem Figyelőt, számára festőművészetnek két irányzata létezik: magyar és nem magyar. Érdekes és bizonyos szempontból releváns csoportosítás. Majdnem annyira releváns, mint a zeneműveket két irányzatba sorolni; úgymint „bajuszos zeneszerzők alkotásai” és „bajusz nélküli zeneszerzők alkotásai”. 🙂
12:12 de.
Belzebub
2016 január 14
5:26 du.Menjen már valahová! Biztos nagyon érdekes, szép és tehetséges a festő művei, de nem hiszem hogy pl. maga elmegy Prágába megnézni.
Én még messzebb vagyok onnan, tehát én még kevésbé hiszem, hogy nekem sikerül. Miért kell egy lehetőség mitt engem piszkálni. Nincs jobb dolga, csak mindenkibe belekötni, aki itt nem tetszik?
3:36 de.
falusi Tisztelem bátorságodat Én nem mertem kijelenteni, már így is sokat kikaptam, mert nem vagyok elvakult. Mintegy 160 európai város megtekintése után, ilyen nagy város, ennyire szép és barátságos, tényleg nincs talán. Hatszor vagy hétszer voltam ott, de reményeim szerint még sor kerül rá. A cseh művészetet egyébként nagyra tartom, mint az iparukat is. Ha nincs szocializmus, Ők veszik meg a VW-t.
3:38 de.
Belzebub Nem jársz messze az igazságtól, Beethoven, ki többször járt Magyarországon, a magyarokat úgy hívta, hogy a „bajuszosok”. 🙂
7:50 de.
Figyelő:
„Menjen már valahová!” – írja.
Mennék én, mennék én szívesen, de a munkám e hónap végéig, a jövő hónap közepéig Budapesthez köt. Utána néhány hétig szabad leszek. Február második felétől 10-25 napra – persze, csak eléggé korlátozott anyagi lehetőségeim függvényében – szívesen mennék. Ön mit javasol, hová menjek? 🙂
Figyelő:
„…nem hiszem hogy pl. maga elmegy Prágába megnézni.”
Nagyon szerettem Prágát – s bár enyhén szólva nem voltam, nem vagyok valami nagy utazo – aligha tudnám megmondani, hányszor jártam ott Természetesen volt alkalmam néha megnézni a Mucha múzeumot is; abban persze igaza van, hogy nem csak ezért utaztam a városba. Nyilván az is igaz, hogy Kanadából drágább egy prágai út, mint Magyarországról.
Ami az Ön hozzászólásában megragadott, a következő:
„Akit érint, mivel Montrealból nem megyek el Prágába egy nem is magyar festő kiállitására”
Ez a mondat azt sugallja, hogy egy magyar festő kiállítására esetleg odautazna, no de hát egy nem is magyar festőért… hát azért biztosan nem.
Ez számomra több mint vicces, hiszen talán épp a képzőművészet és a zene, ahol a legkevesebbet jelentik az idegen nyelv verbális korlátai.
Figyelő:
„Nincs jobb dolga, csak mindenkibe belekötni, aki itt nem tetszik?”
Miből gondolja, hogy nem tetszik? Biztos abban, hogy ez nem elhamarkodott kijelentés? Hiszen már az kislányok is azt a fiút cukkolják, aki tetszik nekik, az óvodás kisfiuk is annak a kislánynak húzzák meg a haját, aki tetszik. Nem? 🙂
11:07 de.
Belzebub
2016 január 15
7:50 de.
Hüjje!!
Kiköpten a kávét..
Még szerencse, hogy a whiskymet már előbb letudtam..
😀
11:21 de.
llanfair
2016 január 15
3:36 de.
Tod, kenyeres, ebben a korban már sqarok a PC-re, meg a czizellált lelkek sérülékenységére..
de..
Sutka..
Valamikor a hetvenes évek elején két hét a Csehsdzlovákiában a haverokkal.. (Asszony, gyerek maradt odahaza, mert ők egy teljes hónapot pacifullánkoskodhattak a Balatonnál, mikor én még Kínában húztam az igát..)
Szal. Többríznégyzetméter cseh (murvajó) sör egyik másnapján, pihenésképpen betértünk egy moziba Komaromban. (Gyengébbeknek, Komarno)
Indiánusokról szlott a hírdetés, hát gondoltuk, jókat lehet aludni a lövöldözések közben, és a kutya sem beszi észre, ha hortkolunk.
Film indul. Vonat (totálplán) aztán behozzá
k, ahogy a gyönyörúséges prérin halad tova. Ameddíg a szem ellát, fű, meg fű, meg fű, valahol a messzeségben a Sziklás Hegység.
Közeli kép: Mozdonyvezető kikönyököl a mozdony oldalán, elmélyülten szívja a pipáját. Fűtő,- nagytestű, busafejű néger, hatalmas lapát szeneket szór a kazánba.
Zene fortissimóban: enyhe dombtetőn megjelenik néhány indián tolldísz, lóval, lándzsával, Winchester katabélyokkal.
Mozdonyvezetó elengedi a pipáját és eltorzult arczal ráordít a fűtőre,- mintegy kapaszkodóba a semmi hátán: Apace!! Apace!! Igyi, ogyi, zaplavogyi!! (Vagy valéami illesmi..)
Nü, mi akkor álltunk fel testületileg, és mentünk vissza sörözni…
😀
12:20 du.
falusi No nem a Winnetou szinkronjára gondoltam, hanem Janacek operájára. Az csehül jól hangzik. Bár belegondolva, nem mindegy milyen nyelven beszélt Gojco Mitic? 🙂
5:43 du.
Ilanfair!
A Jenufa kapcsán jutott eszembe – meg talán falusi cseh szinkronjairól- a világ egyik leggyönyörűbb áriája a Ruszalka!(Dvorzák)
Legelőször csehül hallottam, és bár addig – mint minden hülye tizenéves leányzó – a cseh,orosz, szlovák stb szóval az összes szláv nyelvet komolytalan, darabos,és erősen illúzióromboló hadoválásnak tartottam, ennek ellenére még ezt a „barbár hiányosságot” is pótolta ennek az áriának a borzongató gyönyörűsége! Nekem akinek addig a francia történelem, fr.nyelv,irodalom,zene és film számított, minden más csak utána – be kellett látnom, hogy a művészet mennyire mindenható, és mennyire mellékes, hogy ha egy csodálatos énekhangot hallok, az milyen nyelven énekli az adott dalt vagy áriát! Először fel sem tűnt, csak mikor már 5-6 alkalommal hallottam, akkor tudatosult bennem! Dvorzák zenéjét egyébként is imádom,a Ruszalkát pedig azóta sok opera énekesnővel hallottam – de a csúcs változatlanul Pilar Lorengar előadása! Elnézést, tudom, hogy D.nevében a Z-re egy kis ficak kellene, de azt változatlanul nem tudom hogyan állítsam elő!-:))))))
9:01 de.
Besancon Így csináld. Beírom a keresőbe, és onnan kimásolom Antonín Dvořák. 🙂
Stanisław Moniuszko miatt elmentem Krakkóba, hogy eredetiben hallgathassam. Muszorgszkijt is úgy szeretem, ha orosz énekli.
Jó zeneszerzőnek mindegy, milyen a nyelve, zenébe tudja önteni, de az énekesnek jó ha az anyanyelve. A magyar sem tartozik a legjobban énekelhetők közé, mégis énekelhetővé tette Kodály, Bartók, és többször Erkel is jeleskedett.
Lehet nincs igazam, de például Sosztakovicsot Barshai előadásában szeretem hallgatni. Lehet, nem Ő adja elő a legjobban, de mint Sosztakovics barátja, valószínűleg Ő tudja a legjobban, hogyan is gondolta a komponista. Hiszen jól tudjuk, a kottában csak a zene fele van benne. 🙁