Haramia-állam: Uber vs. budapesti taxisok
Függetlenül a budapesti taxisok jelenleg zajló „uber”-kedésétől, jó lenne, ha lenne komolyan vehető politikai erő, amelyik végiggondolná az UBER-jelenség okait is. Mert nem az egyedüli ilyen kezdeményezés ez: az idegenforgalmi célokra magánlakást kiadók már régebb óta szembesülhettek azzal, hogy üzletük jelentős részét elhappolta az Airbnb, ugyancsak neten igénybevehető szolgáltatás. Ennek keretében a hálózaton lehet szállást foglalni szinte már bármelyik városban. Igaz, nincs szobaszervíz, reggeli, meg hasonlók, és a szálláshelyek legtöbbje se a városok turistaközpontjában van – de a „hivatalos” árak töredékéért.
Ha megkaparjuk a rendkívüli olcsóság okait, azt is láthatjuk: nem a szerényebb szolgáltatás teszi lehetővé a gyakran 50-70 százalékkal alacsonyabb árakat, hanem az, hogy az ilyen „szolgáltatók” többnyire semmilyen közterhet nem fizetnek, semmilyen államilag előírt feltételt nem kell betartaniuk.
Eleinte szívességi szolgáltatásnak hívták ezeket a módszereket. A „telekocsi” akció, amikor egy személyautó gazdája az úticéljához keres utazó társakat a benzinpénz megosztása fejében – pl. klasszikusan ilyennek tekinthető. Az internet azonban módfelett kiterjesztette az eleinte csak ismerősök körében létezett rendszert.
Ha megnézzük e rendszerek robbanásszerű térhódításának okait, láthatjuk, hogy elsősorban az alacsony árnak köszönhetik szárnyalásukat. Az olcsóságban pedig – legalábbis Magyarországon, de úgy vélem másutt is – elsősorban az játszik szerepet, hogy a szolgáltatást nyújtó nem fizet közterheket, nem köteles betartani gyakran teljesen felesleges hivatalos előírásokat.
Ennek pedig elsősorban a haramia-állam az oka. Mert mire találtuk ki az adókat, egyéb fizetni valókat? Arra, hogy az egyénileg nehezen megvalósítható dolgokra összeadjuk a pénzt. A személyszállításnál maradva: pl. utat építsünk, azokat tartsuk karban, a zsúfolt városokban helyet biztosítsunk a fuvarozóknak. Feltételeket írjunk elő a szolgáltatás biztonságos teljesítésének érdekében, garanciákat építsünk be a vásárlók érdekében, ellenőrzéssel tartsuk kordában a mindig mindenütt megjelenő rossz szándékú csalókat, szemfényvesztőket.
Ez eddig szerintem a legtöbbünk szemében rendben is lenne. A baj akkor kezdődik, amikor a közösség nevében fellépő állam – illetve persze annak képviselői, legyenek akár választottak, akár kinevezettek – mohóvá válik. Magyarországon ez az idő régen eljött – és egyre rosszabb lesz. Minden megkeresett forint után kb. 50 fillér adót szed az állam, minden elköltött forint után pedig újabb 27 százalékot. És ezek csak az alaptételek, amelyek után elvileg egészségügy, oktatás, infrastruktúra (közművek, közlekedési lehetőség stb.) járna.
A vállalkozókat mindezeken felül terheli még számtalan kötelezettség: társasági adó, nyereség-adó, osztalékadó stb. A kedvencem a KÖTELEZŐ kamarai tagdíj, függetlenül attól, hogy az illető akar-e tagja lenni az elvileg az érdekeit képviselni hivatott köztestületnek, avagy nem. Igényt tart-e a szolgáltatásaira, avagy nem. És ha mindez nem lenne elég, bőséggel kell tejelni az állami előírások betartását ellenőrző szerveknek – állami előírás pedig annyi születik, amennyit az épp regnáló hatalom jónak lát: a kötelező nyitva-zárva tartástól az élelmiszer sótartalmáig, és, hogy a taxisoknál maradjunk: a kötelező autófestésig.
Ráadásul, ha a polgár azt látja, hogy a beszedett töméntelen pénzből nem út épül, hanem magánvasút, királyi palota, nem a vállalkozását segítő szolgáltatásokra folyik a pénz, hanem busás állami fizetésekre – hát nem csoda, hogy berág. A taxisok egyébként is szabad népség, – nem köti őket munkahelyi főnök, legfeljebb a diszpécserrel kell jóban lenniük, hogy néha leessen egy-egy pénzesebb fuvar.
Logikus volt hát, hogy éppen ők lépjenek föl a megélhetésüket veszélyeztető „szívességi” szolgáltatókkal szemben. Csakhogy, mintha fordítva ülnének a lovon: nem azt követelik, hogy hagyják őket békében, az észszerű biztonsági és egyéb követelményeket betartva szabadon dolgozni, hanem azt, hogy a másikat is kösse a számtalan kacifántos szabály, nem egyszer a nagyhatalmú ellenőr „elnézésétől” függően betartott vagy be nem tartott előírás.
Hát, lehet, hogy elérik, hogy külön kommandók üldözzék az uber-eseket, – de jó, ha észben tartják: e kommandókat is nekik kell majd fizetniük.
Rátesi Margit
Taxisblokád Budapest belvárosában, január 18-án. Fotó: MTI.
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
9:14 de.
Bár a budapesti taxiszolgálat mai napig fejlettebb mint ami itt található nálunk Ottawában (ahol lényegében egyetetlen egy üzleti érdekkör és cég uralja szinte az egész piacot, kevés kocsival rendelkeznek, hosszú várakozási idők vannak mire egy taxi megérkezik és aránylag drága a szállítás), Budapesten egészen a 2013-as taxirendelet bevezetéséig volt egy igazi piaci versengés az utasokért.
A cégek különféle lojalitási programokkal próbálták megtartani ügyfeleiket és mindenki tudta, hogy kit kell hívni, ha olcsóbb árakat szeretett volna.
Ma viszont a budapesti taxizás – különösen a repülőtértől – még külföldi pénztárcának is drága. Azt hiszem utoljára 7 ezer forintot fizetten, borravalóval pedig 8 ezret. Ez a jelenlegi átváltás szerint kb. 40 kanadai dollár.
Ezzel szemben az Ottawai repülőtérre a belvárostól elindulva kb. 30 dollárért ki lehet taxizni. Igaz, Ottawa reptere egy kicsit közelebb van a belvároshoz mint a Ferihegy Budapest centrumához, de a kanadai bérek is magasabban mint a magyarországiak, így arányosan olcsóbb Kanada fővárosában taxizni mint Budapesten.
Itt is tarol az Uber és megértem, hogy a valódi piaci versengés hiján, Budapesten is egyre terjednek.
10:08 de.
Sajnos sok rossz tapasztalatom van a Pesti taxisokkal. Inkább bérlünk autót, odahozzák a reptérhez és odajönnek érte. Sokszor koszos, rossz autóval (sofőrrel) jöttek, az óra ritkán mutatott ugyan azon az úton ugyan annyit. Volt, hogy politikai propagandát próbált előadni a pénzemért, és hát az utasok kényelmével ritkán tőrödnek, mennek mint a bolond, hogy több pénzt keressen aznap (sajnos érthető).
Értem én, de nem érzem jól magam egy törtető autóban.
Megjegyzem mikor egy taxis totálkárosra törte az autóját velünk (vétlen), akkor a kórházba a legjobb autójukat küldték értünk, bocsánatot kértek, és nem fogadtak el pénzt.
De ezt nem inkorrekt versennyel kell megoldani. Nagyon szükség volt a sárga színre, a méregdrága „drosztpénzre”. Évente vizsgáztatniuk is kell az autót, szigorított vizsgán. Erkölcsi és PÁV II. Az Uberhez ha jól tudom, szinte semmi.
Egyébként a keresethez képest szinte minden drágább mint nyugaton, nem csak a taxi.
10:18 de.
Ahoy a közteher és az üzletvitel túl drága és a közterhet a korrupció viszi el, ott sikeres az új üzlet model és a réginek nem marad helye. Az Über alig öt-hat év alatt nőtt ki egy $50.0 milliárdos üzletté, mert egy jó üzlet model. Mint ahogy az email is kiszorította a snail-mail levelezés egy részét, a gőzmozdony és az automobil a lovakat, az elektromos motor majd kiszorítja a robbanómotorokat és az önvezetőkocsik MINDEN TAXIST!!!!
A MAFFIA VEZÉR VIKTORT ÉS A RABLÓBANDA, KORRUPT KOSZOS BAGÁZS KI FOGJA KISZORÍTANI ÉS FŐLEG MIVEL?
Mert ez fontosabb kérdés, mint a bűnözés határain dolgozó és tájékozatlan, durva, koszos szájú taxisok hiábavaló hapciáskodása a polgárokkal pont az ellen a törvény ellen, amit maguk kértek és szavaztattak meg!
5:16 de.
Margitom, remek cikket írtál!!
12:26 du.
Az nem ügyesség és nem szemfülesség, ha valaki a kötött szabályok között vállalkozókkal szemben kihasznál egy, a konkurenciával szembeni látszólag innovatív előnyt. Ő ugyanis valójában az államapparátus késését fogja be a maga vitorlájába, ami a legális vállalkozókat hozza hátrányos helyzetbe.
Annyi mindenképp bizonyos, hogy egy adott szolgáltatás piaci gazdasági szereplőinek azonos feltételek között kell megmérettetniük.
Az Internetnek, mint egy kvázi egyszerűsített munkaeszköznek a belépése a gazdasági életbe nemcsak a hagyományos taxis-gazdaságot vágja haza, de a kereskedelem különféle legális szegmensét is azzal, hogy ők, az „Interneten gazdálkodók” egyelőre határozottan jogtalan előnyökre tesznek szert a gazdasági tevékenységet eddig legálisan és hagyományosan végzők kárára és hátrányára.
Márpedig az államnak ilyenkor kutyakötelessége a belátható legrövidebb időn belül e jelenséget hozzáigazítani a szabályokhoz és a gazdasági jogrendszerhez úgy, hogy a gazdasági és piaci feltételek azonosak legyenek, vagy ha ez nem megy, akkor a hagyományos gazdálkodók terhein és kötelezettségein kell lazítania.
12:46 du.
Don Goló
Teljesen igazad van. Ma a Neten magánszemélyként bárki úgy kereskedik, és azzal, amihez és ahogy csak kedve van neki. A többségük nem adózik. E tevékenységgel tulajdonképpen határozott hátrányt okoz az engedéllyel rendelkező – adózó, a szakmai előírásokat részleteiben is betartó, stb – kereskedőknek, vállalkozásoknak. Az államapparátus, a törvényhozás ezt a tendenciát nem követte, amit sürgősen pótolni kell, mert ez nem csak az egyes legális vállalkozások létét, de az egész gazdaság stabilitását – ha még van ilyen egyáltalán – is veszélyezteti.
Ha piac, hát legyen piac és ne zsibvásár! Ez igaz a taxis válságra is.
4:43 de.
Kedves Margit!
Azért tisztázzunk valamit. Az, hogy TAXIS nem egy axióma…
A taxis, így köznyelvű, felületes meghatározás szerint lehet önálló vállalkozó („maszek”) és lehet egy nagyvállalat alkalmazottja. Mind emellett az önálló általában bizonyos szerződéses feltételek teljesítése esetén tagja egy-egy diszpécser központot üzemeltető szolgálatnak, szintén vállalkozásnak, amely rá nézve az állami, közigazgatási kötöttségek mellett még plusz kötelmekkel terheli őt.
A nagyvállalati alkalmazott – sofőr – érdekei általában nem vág egybe az önálló (maszek) vállalkozó érdekeivel sőt, sokszor ütközik azzal.
Így aztán „a taxisról”, mint egyetlen meghatározott társadalmi rétegről, vagy gazdasági szereplőről beszélni nem fedi a társadalmi és gazdasági valóságot, tehát nem helyes, megtévesztő.
Üdv: KB
4:53 de.
Bocs’, mint ahogy fordítva sem igaz, a taxist, mint olyat (ld.fenti kommentem), „a munkásosztály” harcos elemeként sejtetni.
2:39 du.
Maaargit! Nooormális vagy????