Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egyszál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé. Kockás Pierre, alias Nagy Károly (Charles Lorre) alig több mint harmincévesen szállt el a csillagok felé, a munkaszolgálat tette szabaddá, s juttatta fel őt oda, ahonnan most kockás inget öltő utódait figyeli.
Kockás Péter / Lorre meg én.
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
9:39 de.
Én, mint a félbehagyott cikkek mestere kérdezem, – Hol van a többi?