Giacomo Puccini

Bohémélet 2.0

„Egy történetet több korban, többféleképpen lehet elmesélni. Épp ezért úgy döntöttünk, műsoron tartjuk az Operaházban a híres, Nádasdy Kálmán által 1937-ben rendezett Bohéméletet, és műsorra tűzünk egy másik interpretációt az Erkel Színházban, melynek megvalósítására korunk egyik legizgalmasabb fiatal operarendezőjét, Damiano Michielettót kértük fel.

A nemzetközi hírű művész a mai Párizs térképét tárja elénk: bohémei mai fiatalok, könnyelműek és szerethetőek, akik szerelmüket izzadó ablakú albérleteikben élik.”

*

Marcello, a festő fagyos ujjakkal dolgozik egyik képén a fűtetlen albérleti padlásszobában, miközben Rodolfo, a költő írni próbál, s irigykedve szemléli Párizs füstölgő kéményeit. Hogy dolgozni tudjanak, megpróbálnak befűteni a költő legújabb darabjának kéziratával. Barátjuk és lakótársuk, Colline, a filozófus egy köteg könyvvel érkezik haza, melyeket hiába vitt zálogházba, karácsonyeste minden zárva van. Szerencsére a negyedik „bohém”, Schaunard pénzzel és némi ennivalóval érkezik, így aztán boldogan vacsorához terítenek a fiatalok, majd hirtelen ötlettől vezérelve mégis úgy döntenek, hogy urak módjára házon kívül vacsoráznak.
A készülődést Benoît, a háziúr megjelenése szakítja félbe. Gyors tanácskozás után Marcello fölényesen fogadja a lakbérért kopogtató vendéget. A többiek nagy csodálkozására Marcello leülteti és borral kínálja őt, amitől Benoît beszédessé válik, majd a kikotyogott szerelmi ügyei miatti mímelt erkölcsi felháborodást meglovagolva, a bohémek gyorsan kitessékelik a háziurat a szobából.
A társaság a Latin negyedbe készül, Rodolfo azonban egy cikk megírása miatt még otthon marad. Újból kopogtatnak, ezúttal egy fiatal nő érkezik. Mimì, a szomszéd varrólány gyertyája kialudt, tüzet kérni jött. Rodolfónak megtetszik a lány, borral kínálja. Azonnal világossá válik mindkettejük számára, hogy nem közömbösek egymás iránt, s nemsokára együtt indulnak Rodolfo barátai után a karácsonyi forgatagba.

II. felvonás
Mimì és Rodolfo már összetartozó párként csatlakoznak barátaikhoz a Latin negyedben lévő Café Momusban. Vásár, utcai árusok, zsivaly, nyüzsgés. Schaunard kis trombitát, Rodolfo Mimìnek egy főkötőt vesz. Colline elhozza a varrónőtől megjavított kabátját, Marcello egy lánynak udvarol. Parpignol, a játékárus érkezik, nyomában nagy csapat gyerek. Ezután Musetta, Marcello egykori kedvese érkezik jómódú, idősödő pártfogójával, Alcindoróval, ám igyekszik Marcello figyelmét magára vonni. Mivel az idős udvarló egy idő után teher Musetta számára, igyekszik őt eltávolítani: kitört cipősarka miatt a suszterhez küldi. Közben kihozzák a bohémek számláját, de addigra pénzük már nemigen marad, ezért Musetta ügyesen Alcindoro tányérjára csempészi azt, kis üzenetet hagyva hozzá. Díszmenetben katonák érkeznek.

III. felvonás
Marcello és Musetta Párizs határában egy kocsmában élnek, a szállásért és ellátásért nem kell fizetniük, mert Musetta énekel, Marcello pedig festményeivel törleszt. Hívek tehát a bohémek törvényeihez: kezüket nem érinti pénz. Mimì látogatja meg Marcellót, és a segítségét kéri: Rodolfo állandóan féltékeny rá és folyton veszekszik vele. Marcello nem tud tanácsot adni, csak saját életét tudja példának hozni: vegyék könnyen a szerelmet, ahogy ők is teszik Musettával. Megmutatja Mimìnek, hol alszik Rodolfo, aki az éjjel egy veszekedés után elrohant Mimìtől, és itt lelt menedéket. Mimì menni készül, de amikor látja, hogy Rodolfo épp felébred, elbújik egy fa mögött, hogy hallja a férfi szavait.
Rodolfo elmondja Marcellónak, hogy szakítani akar Mimìvel, aminek valódi oka nem a féltékenység, hanem Mimì gyógyíthatatlan betegsége, illetve saját félelme és szégyenérzete. Mimì állapota gyorsan romlik. A férfi magát okolja ezért, ugyanis nem tudja biztosítani a lánynak azokat a körülményeket, amire szüksége lenne.
Mimì pontosan hallja a férfi szavait. Amikor sírása köhögésbe fullad, Rodolfo észreveszi és rájön, hogy a lány minden szavát hallotta. Mimì egyedül marad szerelmével, megtörten vesz tőle búcsút, aztán mégis úgy döntenek, hogy tavaszig együtt maradnak.

IV. felvonás
Ismét a padlásszobában vagyunk: Rodolfo és Marcello hiába próbálnak dolgozni, gondolataik kedvesük körül forognak. Schaunard és Colline némi ennivalóval állít be, ettől mindjárt vidámabb lesz a hangulat. Ám ez sem tart sokáig: Musetta érkezik, és kétségbeesetten jelenti, hogy a betegségtől legyengült Mimì alig tud feljönni a lépcsőn. Rodolfo és Marcello elé sietnek és az ágyra fektetik. A lányt mindenki szeretettel veszi körül. Mimì Rodolfo mellett akarja várni a halált. Már csak egy kézmelegítőre vágyik, hogy keze ne fázzon annyira. Musetta elsiet, hogy ékszereit eladva megszerezze neki azt. Marcello pedig gyorsan zálogba adja nemrég visszakapott kabátját, hogy orvost hívhassanak. Rodolfo és Mimì kettesben maradnak, és újraélik első találkozásukat. Musetta megérkezik a muffal, de a lány csak rövid ideig örülhet neki, élete hamarosan kihuny. Halála olyan nyugodt, hogy egy darabig nem is tűnik fel egyiküknek sem. Amikor mégis észreveszik, Rodolfo magánkívül kiáltja a lány nevét.

(forrás:színház)

 Karmester  Kovács János

Szereposztás:

Rodolfo  Boncsér Gergely

Schaunard  Nagy Zoltán

Marcello  Haja Zsolt

Colline   Kiss András

Mimì  Sáfár Orsolya

Musetta  Szakács Ildikó

Benoît  Gárday Gábor

Alcindor  Geiger Lajos

Parpignol  Beöthy-Kiss László

Szövegíró  Giuseppe Giacosa, Luigi Illica

Rendező  Damiano Michieletto

Bemutató: 2016.február 26  Erkel Színház

Fotók: Gergely Bea