Hímek a porondon
Hívószó: EMBER – a legtöbb nyelven hímnemű
A történet, amit most megosztok Önökkel, nem ma esett meg velem – bár mondanivalóm szempontjából ez lényegtelen –, de a Föld legtöbb országában ma ugyanígy megismétlődhet, mint ahogy Magyarországon történt meg velem.
Nyilvános rendezvényen a tágas teremben csekély számú érdeklődő között örömmel vettem észre egyik kedves, régi férfi ismerősömet. A viszontlátás alkalmából azonnal pergő párbeszéd alakult ki köztünk.
Most kezdődik a történet. Kérem, figyeljenek!
Odalépett hozzánk egy másik férfi – szintén elhanyagolható tényező, csak a történeti hűség kedvéért írom ide, hogy nagytiszteletű pozíciót betöltő „úriember” volt, nem valami „bugris paraszt”. „Szevasztok!” – köszönt. Beszélgetőtársam szemébe nézett, és óvatos kimértséggel kezet nyújtott. A kézfogást követően egy kérdésfeltevéssel beszélgetést kezdeményezett, és a program kezdetéig „társaságunkban” maradt. Objektív megközelítésben valami ilyesmi történt.
Pergessük le még egyszer az eseményeket az én (nő) szubjektív szemszögemből! Ketten beszélgetünk (egy férfi és egy nő). Egy harmadik (férfi) odalép, köszöntéséből – Szevasztok! – arra következtethetünk, hogy észrevette jelenlétemet, bár a továbbiakban viselkedése erről nem árulkodott. Ha állati ösztönökből indulunk ki, akkor jogos, hogy a szemkontaktust először a másik férfivel vette fel, hiszen a „támadás” onnét érkezhetett volna. Hím a hímtől kér engedélyt a territóriumba való belépésre. Eddig értem. De! Az én (nő) köszöntésem elmaradt. Fél pillantásra sem méltatott az újonnan érkezett, nemhogy szemkontaktussal elnézést kérjen a beszélgetés megzavarásáért. A kézfogásnak a lehetősége is kizárt. Nyújtottam volna a kezem felé – ugyan egyszobás lakásunkban „gyerekszobám” nem volt, de szüleim megtanítottak rá, hogy a nő nyújt előbb kezet a férfinek –, de a betolakodó testével beszélgetőpartnerem felé fordult, nekem csak a háta látványa jutott. Magától értetődő, ezzel kiszorultam az ezt követő beszélgetésből. Partneri viszonyom, hozzászólási jogom megszűnt annak ellenére, hogy eredetileg én voltam a „körön” belül. Zavarba jöttem, hiszen egy csapásra felesleges harmadik lettem, aki illetéktelenül hallgatja mások beszélgetését. Amíg ők beszélgettek, én azon gondolkodtam, hogy az adott helyzetben milyen viselkedés mintát kellene követnem. Egy egészséges maflást elhelyezni az „úriember” tarkóján vagy észrevétlenül elillanni. Csendben másik beszélgetőtárs után néztem, de gondolatban behúztam neki néhányat.
A kísérlet kedvéért vizsgáljuk meg, hogy ugyanez a találkozás hogyan játszódott volna le három férfi között! A frissen érkezett köszönne – Szevasztok! Majd kezet nyújtana mind a két beszélgetőnek, gondosan felvéve a szemkontaktust mindkettőjükkel. Meglehet, hogy a folytatásban szintén csak két szereplő maradt volna aktív, de biztos vagyok benne, hogy a hozzászólási joga megmarad a témában közvetlenül nem érintett (hím) tagnak – értik! „tag” –, illetve önkéntelenül egyenlő oldalú háromszög formába rendeződtek volna, mert ez a térforma kifejezi az egyenlőségüket.
Illustrators for Gender Equality 2007 (Dibujantes por la Igualdad de Género)
A szüfrazsettek világszerte több mint száz éve masíroznak az utcákon választójogot követelve. Kivívtuk a munkához való jogunkat – a gyerekek és a háztartás mellé. Szabadon közszemlére tehetjük bokánkat, sőt még dekoltázsunkat is. Szinte „bármit” megtehetünk, amivel növelhetjük munkaerő – vagy „húspiaci” értékünket. Kiharcolni, kivívni, küzdeni – tesztoszteron-szagú igék sorakoznak az emancipáció-csata eszköztárában. Csak egyet nem sikerült kiharcolnunk: a minimális tiszteletet, hogy ember számba vegyenek. Kukacos kekeckedés? Meglehet. De férfi és nő közötti különbségek ilyen apróságokban mutatkoznak meg.
Hamarosan – március 8-án – ránk köszönt a nőmozgalmakat csúfoló nemzetközi nőnap. Kedves (férfi)társaim, a hóvirág manapság védett, helyette mosolyogva nézzenek a szemembe, s én nyújtom a kezem.
Kecskés Tünde (Ottawa)
Author: KMH Vendégszerzők
4:30 du.
Kedves Kecskés Tünde!
Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, a nők maguknak köszönhetik az ilyen szituációkat. Nekünk volt gyerekszobánk, igaz hármunknak egy, de soha eszembe sem jutott volna zsebretett kézzel beszélgetni, még hímnemű egyeddel sem, nemhogy nővel! Ha valaki elfeledkezett magáról, szinte mindig „repült” a kérdés: mennyi az eredmény, vagy „egykapuzol”? Ma is felháborítónak tartom amikor államfők, miniszterek, stb. zsebretett kézzel kószálnak, beszélgetnek, és senki nem figyelmezteti Őket.
4:30 du.
Jó írás Tünde, kommunikációs szaktudásodat bizonyítja.
Nem kötözködve, azért hozzátenném, hogy ez a story a két férfiről sokat mond és én mindig szeretem az általánosításokat helyén kezelni. Nem kétlem, hogy példád nagyon gyakori, de reméljük, hogy egyre kevésbé általános.
4:37 du.
Az 1-számú férfiú aki megjelent a színen, eltekintve nagytiszteletű poziciától, valahol tanyasi tahó maradt, mivel a társadalomnak tartozó illem legalapvetőbb kódjait sértette meg. 2-es számú férfiúra sem lehetnek büszkék szülei, ha ennyire hiányos viselkedési rutinnal szabadították a világra. Tehát mindkét férfit gondolkodás nélkül rábíznám egy ismerősömre ( feltéve ha élne ) aki hivatásos tánc és illemtanár volt a harmincas években. Egyébként csendben falfelé fordulva nem is kissé szégyenkezem férfitársaim helytelen viselkedése eredményeként.
6:45 du.
Ha én lettem volna a harmadik , a „betolakodó” , akkor a következőképpen jártam volna el :
Megfelelő távolságban állok meg hogy mindkét beszélgető felé „mutassam” magamat és kis zavart félmosollyal azt mondom :
„Kezét csókolom , szia Józsi (vagy Pisti , mindegy ) nem zavarok ?”
Ennyire egyszerű.
8:17 du.
Géjza, honnan tudod, hogy ismerte a két férfi egymást? Nem biztos. Az illemszabályok szerint, a második férfi mikor belép a beszélgetésbe, előszöt megkérdi, nem zavarok? Majd a nő bemutatja a két férfit egymásnak. Ez a rutin.
8:27 du.
Figyelő:
Maradjunk csak a cikk témájánál.
ezen a topicon más nem érdekel.
Boccsedli…
8:29 du.
Ha a második férfi ismeri az előbbit, akkor a nő azt válaszolja, nem zavar. Majd a beszélgetés folytatodthat hármuk között.
8:44 du.
Sajnos jellemző történet. Mindkét férfi bunkó.
Ha jól értettem egy férfi és egy nő beszélgetett.
Az odaérkező férfinek pillanatnyi szünet után (addig észlelik) először felé fordulva a nőt kell üdvözölni, másodiknak a férfit. Az ott lévő férfinek pedig, ha a másik kettő nem ismeri egymást, azonnal be kell mutatni a nőt, a férfinak. A férfiaknál a kéznyújtás szokás, nő és férfi között nem kell csak bemutatásnál, én így tudom. (kivéve hivatalos eseteket)
A fent leírt történet sajnos tényleg szokás bizonyos „macsó” férfi körökben, kvázi éreztetve, mi férfiak… (Ezt én is tapasztaltam az elmúlt 11 hónapban, kulturális közfoglalkoztatottként dolgoztam egy kis falu önkormányzatánál)
9:25 du.
Kedves Tunde!
Erdekes tortenet, de nem erzem teljesnek. Azon kivul, hogy a bunkon viselkedo illeto befolyasos szemely nem tudjuk, hogy pl. te is az vagy-e?
Nekem az elmondottakbol az tunik ki, hogy a tahosagot elkoveto ferfi valamiert azt akarta elerni, hogy te ne tudj beszelgetni a masik ferfival. Ez viszont azt jelentene, hogy az egesznek semmi koze a ferfi-no viszonyokhoz.
Fuggoen attol, hogy volt-e ebben valami „politika” is vagy sem, en a helyedben belerugtam volna az illetobe. Igaz, nekem is a Satan log a labaim kozott. 🙂
9:57 du.
Géjza, mi a cikk témája?
Felvan adva egy társadalmi helyzet, ahhoz mertem hozzászólni.
10:27 du.
Bocsi Gerti, de nem értek egyet veled!
A nő az aki társalog egy férfival, és ha a második férfi megjelenik, illik bemutatni a két férfit egymásnak!
Más, ha a két férfi ismeri egymást, akkor az új megjelent férfinek kell üdvözölni a társalgókat, és megkérdezni, hogy „zavarhatok e”?
3:04 de.
Szerintem a cikk nagyon jó és kedves hozzászóló férfiak bocsánat, de annyira tipikus! Számtalan ilyen esetem volt, amikor én kilépek a körből esetleg megjegyzem – Bocsánat, hogy élek. A férfiak között van egy jellemző nyelv, összetartás és mi nők bármit tehetünk, mi csak 2-ek leszünk.
A tiszteletet ki lehet vívni, de csak addig amíg nem a fenti szituáció jön létre. Így, ha például a barátomhoz jön egy férfi ismerőse, barátja én a háttérbe vonulok eleve.
6:38 de.
A férfipartner is súlyos hibát követett el, amikor nem vágta át a gordiuszi csomót egy mondattal;
…Előbb hadd mutassam be neked régi (pl) ismerősömet, Tündét…
Mind amellett a betolakodó a maga óriási bunkóságáról tett tanúbizonyságot.
Megjegyzés Lelszi felé:
Egyetértve 4,30-as bejegyzéseddel, a rangok felsorolásánál én nem hagytam volna ki a miniszterelnököt, mert pontosan őnála mindennapos ez a zsebrevágott-kezes „laza surmó fíling”. Még magas európai méltóságok körében is…
8:02 de.
rokafi Miert vonulsz a hatterbe? Miert gondolod, hogy peldaul en barmely ferfi miatt is hatterbe szoritom a noismerosomet? Mondjuk nem is hagyna. A leirt szituacio szimplan bunkosag, es nem minden ferfi bunko, meg ha divat is.
10:50 de.
Rokafi:
1 a nő a háttérben is NŐ
2 mindig a NŐ dönti el a harcot
3 amely nép nem tiszteli a női nemet,annak az arabok keserű sorsa jut.
(Lásd a muszlim világban a férfiak nem élvezhetik a hölgytársaságot házasság előtt. Közben persze az Isten által adományozott érzések követelőznek bennük.He eleget tennének ennek a parancsnak, akár ki is végezhetik őket.)
11:51 de.
a szöveg valóban jó fogalmazó készséget bizonyít…
a témája ugyanakkor egy nagyon rossz álatlánosítást. a jelenet főszereplőjeként közreműködő férfiú nem úriember, hanem egy bugris paraszt.
(aki bárkivel és bárhol ugyanígy viselkedik, ha fiú, ha lány az illető. ugyanis a viselkedésnek nincs sok köze a végzettséghez.)
ugyanakkor ilyen bugris parasztok a nők között ugyanúgy akadnak, akik bárhol és bármikor hasonlóan viselkednek, mint a „hímneműek” között.
miközben a férfi társadalom ilyen egyoldalúan való minősítése a szerzőt ugyanúgy minősíti.
az, hogy a nők egy kevés hányada örömházakban dolgozik, az még nem jelenti azt, hogy a nők prostituáltak… ha egy férfi pedig bugris paraszt, az nem a férfiakra jellemző, hanem arra a bugris parasztra.
12:12 du.
még előbbi kommentárom lábjegyzeteként:
megjegyzésként hozzáfűzném, hogy az elmúlt 25 évből kb. 18 évet dolgoztam két nemzetközi kapcsolatokkal és leányvállalatokkal rendelkező európai nagyvállalatnak, középszintű management szinten.
éveken keresztül számtalan üzleti megbeszélésen, konferencián vettem részt, ahol valóban a többség férfiakból állt, mert a fémkereskedelemben és a recycling iparban 15-10 % a női vezetők, vagy alkalmazottak aránya. ami üdvözlésre méltóan egyre növekszik.
ugyanakkor még soha sehol nem találkoztam hasonló jelenetekkel, vagy a nemek közti ellentét hasonló megnyilvánulásával. pedig több országból, nagyon sok vállalat számtalan képviselőjével találkoztam, vagy dolgoztam együtt. azonkívül általában soha nem volt semmi jelentősége annak, hogy milyen nemű tárgyalópartner ül az asztal másik oldalán, vagy éppen áll a konferancia álló fogadásán velünk egy asztalnál.
az együttműködésben a döntő mindig a közös nevező megtalálása és a szakmai felkészültség volt.
nem pedig a szoknya hossza, vagy a nyakkendő színe.
3:52 du.
Az én véleményem szerint, „bunkónak” nevezzük azt a személyt, aki áthágja vagy semmibe veszi az adott társadalom, adott időszegmensében élő konvenciókat.
Ebből kiindulva nevezhetem bármelyiküket is bunkónak?
(Mindenki úgy viselkedett, ahogy kicsi koruk óta kondicionálták őket.)
Mondok még:
Formális találkozón, ahol szakértőként voltam jelen – látom, a rang fontos aspektusa lehet a szituációk értelmezésében -, kézfogásra nyújtom a kezem. A „tag” az utolsó pillanatban elfordította a kezem, s kezet csókolt.
Ha a megcsókolt kezemmel orrba vágom, bunkó vagyok?
9:18 du.
Hát valójában mindkét férfi hibázott, sajnos sokan nem tudnak viselkedni,többeknek nem volt gyerekszobájuk….de azért vannak olyan helyzetek,hogy ezt a jóérzés,a nők tisztelete pótolja és
van spontán,jó és elfogadható megoldás!
Ami Geyzát illeti, na ehhez(de sok más témához)talán nem kellett
volna hozzászólnia,mert egy ennyire primitív és modortalan alaknak
fogalma sincs az illemről….!
Figyelő meglátása jó,de itt nem mindenki érti….
10:41 du.
Mi volt a primitiv a Geyza hozzaszolasaban?
Tokeletesen igaza van.
10:58 du.
Tünde:
Szerintem a kézcsók az egy bonyolult kérdés.
Az biztos hogy egy hivatalos megbeszélésen vagy politikai protokoll alkalmából nagyon nagy neveletlenség a kézcsók, vagy egyáltalán bármilyen közeledés.
Lásd orbáni nyálas kézcsókok, vagy a bunkó mácsó Putyin a kabáttyát ráterítette a kínai elnők feleségére, mert hogy az láthatólag fázott. ITT látható a performance:
http://cink.hu/vlagyimir-putyin-kabatfelsegitesi-ugybe-keveredett-1657227626
Az ilyesmi Kínában főbenjáró neveletlenségnek számít: Más feleségét érinteni.
Ez alól csak egyetlen kivétel van:
Kisbush valami konferencián, kicsit megmasszírozta Angela Merkel nyakát . De ez inkább afféle kedves gesztusnak tűnt:
https://www.youtube.com/watch?v=i4wKg2Ddoas
Ellenben egy gála-esten, vagy társasági összejövetelen a hivatalos jellegű kézfogás tűnik bunkóságnak. Ilyen alkalmakkor kézcsók dukál a hölgyeknek, persze nem nyálasan-mácsósan megragadva és magához rántva a kezet ahogy szoktuk látni itthon az Első Férfitól, hanem a hölgy kezére hajolva és FELETTE egy arasszal , szinte rá lehelve a kézcsókot.
Ha a nő a legkisebb jelét mutatja hogy terhes neki a dolog , akkor csak udvarias kis meghajlással kell üdvözölni a hölgyet.
5:03 de.
-„(Lásd a muszlim világban a férfiak nem élvezhetik a hölgytársaságot házasság előtt. Közben persze az Isten által adományozott érzések követelőznek bennük.He eleget tennének ennek a parancsnak, akár ki is végezhetik őket.)”
http://meteon.org/2016/02/26/elrabolt-tizeneves-lanyokat-koveztek-halalra-az-iszlam-allam-harcosai/
7:33 de.
lelszi:Na és akkor mitakarsz ezzel?
1 nem a témához tartozik, csak kekeckdsz
2 a muszlimoknál az ellenség lányait aszonyait dicsőség megerősazkolni.
Többek között ezért háborúznak folyton.
De pl. egy muszlim pasas a saját falujában vagy ahol él el van zárva az ilyesmitől.