(Koltai Ferenc a pápai zsidóságról, illetve a Vészkorszakról szóló sorozatának első része itt olvasható.)

A pápai ejtőernyős zászlóalj vezetésére nagymértékben hatottak a rendelkezések, és az ő negatív hozzáállásuk – elsősorban az antiszemitizmus – kihatással volt a zászlóalj egységeire is. A Jud Süss-t* az ejtőernyős alakulat nagy része megtekintette. A vetítés után felháborodva lementek a későbbi gettó területére, ahol végig betörték az ablakokat. Emlékezetem szerint 287 ablakot törtek be. Kérdezhetik, hogy honnan tudom ezt a számot? Elmondom.

Annak idején a kollégisták „segédfeladatokat” láttak el. Ők voltak a segédrendőrök, segédtűzoltók, segédmentők. Először én is segédrendőr voltam. A református nagytemplom tornyában volt a légvédelmi megfigyelő állás. Telefonnal a kezünkben figyeltünk két-két órán keresztül, és ha meghallottuk, hogy repülőgép jön, azonnal telefonon jelezni kellett. Később már a rendőrség nem foglalkoztatott minket, zsidókat. Ekkor átkerültünk segédtűzoltónak. Mindig lejjebb csúsztunk. Amikor a Jud Süss ment, akkor én még éppen segédrendőr voltam. Két ilyen segédrendőrnek egy posztos rendőr segítségével azt a feladatot adták, hogy számolják össze a betört ablakokat, így a zsidók lakta utcákban, házakban magam számoltam össze a betört ablakokat.

Egy régi képeslap…Izraelita templom Pápán.

Több esetben előfordult, hogy a későbbi gettó területén – a Közlékben – ejtőernyős katonák tettleg bántalmaztak ultraortodox bóchereket.

A város lakosai körében, a város mindennapi életében is voltak olyan jelenségek, melyek az antiszemitizmust fokozták. Nem kívánok teljes névsort közreadni az erősen antiszemita és nyilas magatartást tanúsító pápaiakról, nem az én tisztem, hogy akiknek vér tapad a kezükhöz, azokról beszéljek, de egy-két nevet megemlítek. Például Sommer Károly borbélyét, akinek a Jókai utca végében, a Csóka útkereszteződésnél volt borbély- üzlete. Az üzlet kirakatába ezt a szöveget tette ki: Zsidókat és kutyákat nem fogadok. Megemlítem Nagy Sándor cukrászt, akinek Júlia nevű leánya Szálasi Ferenc testvérének, Szálasi Bélának volt a felesége. Elég gyakori volt náluk még a nyilas hatalomátvétel előtt is, hogy nyilas orgiákat rendeztek, amely orgiák csöpögtek az antiszemita kijelentésektől.

Feltétlenül beszélnem kell négy emberről.

Az egyik dr. Papp Zoltán csendőr százados, aki lényegében az egész gettószevezést levezényelte, a műtrágyagyárba való kivitelt és a zsidók bevagonírozását a deportálásra. 1948-ban visszajött szovjet fogságból, a határon letartóztatták, és eljárást indítottak ellene. 1951-ben ítélték el, 8 évet kapott és teljes vagyonelkobzást. Úgy tudom, a büntetését leülte és 1959-ben nyugatra távozott.

A másik két pribék dr. Horváth János és dr. Lotz Pál, két rendőrfogalmazó. Őket az első tárgyaláson kötél általi halálra ítélték. Fellebbeztek és közben meglógtak az országból, nyugaton élték további életüket, vissza nem tértek hazánkba, így az ítéletet nem tudták végrehajtani.

A negyedik Nagy István, aki nem más, mint a már említett Nagy Sándor cukrász fia. Őt is kötél általi halálra ítélték. Állítólag ő vezette azt a gépkocsit, amely gépkocsin László Miklóst és fiát Pápa határába szállították és ott mindkettőt agyonlőtték.

A felsorolt, erősen negatív esetek mellett említést kell tennem a pozitív magatartást tanúsító emberekről is. Elsősorban dr. Sulyok Dezső ügyvédről, aki Pápán polgári ellenzéki társaságot gyűjtött maga köré. Jó kapcsolatban volt a zsidóság egyes vezetőivel is. A felszabadulás után Pápa első polgármestere, majd a Pénzintézeti Központ elnöke lett. Egy-két bankón, amit az ő idejében adtak ki, az ő neve szerepel. Később, miután a kommunisták nyomására kizárták a kisgazdapártból, megalakította a Sulyok- pártot, azaz a Magyar Szabadság Pártot, melynek ő volt az elnöke. 1947 nyarán a Magyar Kommunista Párt és a kormány diktatórikus ténykedése elől menekülve családjával együtt nyugatra távozott.

Mint maximálisan tisztességes emberről, beszélni kell dr. Csillag Antal rendőr főkapitányról és főfelügyelőről is. Ugyanazon a rendőrségen volt főkapitány, ahol a korábban említett két pribék fogalmazóként dolgozott. Csillag Antal saját maga mentett ki a gettóból több embert. Kimentette Révész anyukát egy 13 éves kisgyerekkel, és azt mondta nekik, azonnal menjenek Pestre, nagyobb reményük lesz ott a túlélésre, mint itt a gettóban, és ami utána következik. (Az akkori 13 éves kisgyerek ma is él Pesten, nagyon eredményes grafikus művész.) Deutsch László, aki egyébként anyai nagynéném, Irma néni férje volt (Pápán a Vásár utcában volt fakereskedő és fuvaros), együtt járt középiskolába Csillag Antallal. Pápán akármikor, akárhol találkoztak, Csillag Antal nem tért ki Deutsch László elől, hanem odament hozzá: „Lacikám hogy vagy, mi újság van, mit csinál a család?” Ezt annak idején végtelenül nagyra értékelte a pápai zsidóság: egy magyar királyi rendőr főfelügyelő egy zsidó emberhez akár a Kossuth utcán is odamegy és szót vált vele!

Végül okvetlenül beszélnem kell Váradi Géza csendőr alhadnagyról is. (A felszabadulás előtt az alhadnagy nem tiszti rendfokozat volt, hanem a legmagasabb tiszthelyettesi.) Őhozzá tartoztak a pápai járőröző csendőrök.

Lényegében a Papp csendőr százados által kiadott vérmes utasításokat neki módjában állt bizonyos fokig enyhíteni. Mi zsidó fiatalok állandóan éreztük már 1943–1944-ben az ő zsidókkal szembeni lojális magatartását. Annyira pozitívnak értékelték Váradi Géza volt csendőr alhadnagy szerepét, hogy a felszabadulás után, 1945–1946-ban ő volt a demokratikus rendőrség pápai kapitányságánál a politikai részleg vezetője.

Ugyanakkor olyan esetekkel is találkoztunk, amelyek ha nem is tettlegesen, nem is verbálisan, de gondolkodásban elítélték az antiszemita kurzust.

A zsidó és a keresztény vallásúak között a privát életben nemigen akadt közös baráti társaság. Ha végignézem a fényképeket, akár a strandon, akár más kirándulóhelyeken készülteket, soha nem látok zsidó családokat „vegyülni” keresztény családokkal. Igen ritka eset volt az, mikor zsidó családok baráti kapcsolatba kerültek keresztény családokkal. Ilyen volt László Bandi, aki Sinkó Ottóval (bátyja után Jocónak is hívták) volt nagyon jó viszonyban. Én az iskolatársaim közül Pusztai Palival, az ácsi református tanító fiával, Varjas Vincével, Baditz Bélával, Takács Lászlóval, a celldömölki Kovács Bélával, tehát egy-két osztálytársammal, tanulótársammal voltam ilyen igazi baráti kapcsolatban. Soha nem éreztem közöttük, hogy én zsidó gyerek vagyok.

Sajnos most, mikor írom ezeket a sorokat, kaptam a szomorú hírt, hogy a pápai Varjas Vince barátom is eltávozott az élők sorából. Végtelen fájdalommal tölt el, hogy az a gyerekkori jó barátom, akivel hosszú évtizedekig együtt voltunk, családostul összejártunk, már nincs az élők sorában.

Ha még él Baditz Béla és Réti Tibor – akik családi okok miatt soha nem tudtak megjelenni a találkozóinkon –, továbbá Győry Ferenc, talán mi négyen maradtunk csak életben. Lefogytunk a huszonhétből. Az is lehet, hogy talán egyedül maradtam az osztályunkból?

A pápai zsidó fiatalok egy része – nálam 8–10 évvel idősebbek –, akár érettségiztek, akár csak négy gimnáziumot jártak, nemigen tudtak mihez kezdeni. Egyetemre, főiskolára nem vették fel őket zsidók lévén, elhelyezkedni nem tudtak, hivatalt nem vállalhattak. Egyik-másik elment szakmát tanulni, egy-kettőt felvettek a kereskedelembe, de perspektívát nem láttak maguk előtt.

Koltai Ferenc

*Jud Süss: a náci korszak brutális antiszemita propaganda filmje, amely Joseph Goebbels személyes irányításával készült. Pápai bemutatójára 1941. április 4-én került sor. Péntektől vasárnapig a Corso mozi és a Jókai Mozgó 16 előadáson játszotta. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy egy héttel az előadás előtt a helyek háromnegyed részét már lefoglalták.