Séta a MÜPA épületében
A Müpa Magyarország egyik legismertebb kulturális márkája és egyik legmodernebb kulturális intézménye, mely egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat: helyet ad komoly-, kortárs-, könnyű-, jazz- és világzenének, operának, új cirkusznak, táncnak, irodalomnak, filmnek egyaránt.
A 28 hónap alatt felépített komplexum három fő egysége a Duna felőli oldalon, önálló intézményként a Ludwig Múzeum, középen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem valamint a keleti szárnyban a Fesztivál Színház, de az épületben találhatók a Nemzeti Filharmonikusok próbatermei is.
Az épület egész struktúráját és külső megjelenését a belső tartalom határozza meg. Jelentőségét mindenek előtt a kulturális életben betöltött, hiánypótló szerepe adja, technikai színvonala a hazai és nemzetközi építészetben egyaránt kiemelkedő alkotássá avatja. Ezért is nyerte el az építészeti, illetve ingatlanfejlesztési Oscar-díjként számon tartott „FIABCI Prix d’Excellence 2006” kitüntetést az úgynevezett „specialized” kategóriában, amelyben a nagyközönségnek termékeket és szolgáltatásokat kínáló épületeket – oktatási és közművelődési intézményeket, könyvtárakat, repülőtereket, stb. – díjazzák. A publikum is tetszéssel fogadta ezt az egyedinek számító kulturális komplexumot, amely 2007-ben a FIABCI közönségdíját is elnyerte.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonáját a világ legnagyobb koncerttermi orgonái között tartják számon. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a Mühleisen Orgelbau Stuttgart együttműködése során elkészült 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszert 2006 májusában avatták fel.
Fotók: Gergely Bea
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
7:50 de.
Én ezt az épületet naponta látom – igaz fényes nappal, pláne kívülről nem annyira impozáns, mint belülről – de ha leszáll az est,és különböző színekben pompázik, tükröződik a Duna vizében, nagyon szép tud lenni!
Van egy fajta zöld árnyalat ami „nagyon jól áll neki”, és szép a kék árnyalat is, bár az kissé erős, szerintem!
Épp rálátok az étkezőből és a hálószoba ablakából (hegyen lakom) és tényleg csodaszép látvány a kivilágított MÜPA a Lágymányosi híd mellett, szemben a szintén ragyogó Szabadság szoborral. Késő este gyakran könyökölök az ablakban és gyönyörködöm Budapest e kivilágított részletében,és minden alkalommal megállapítom, hogy csodaszép város!
Belül egyébként nagyon jól sikerült világos és szellős terek vannak, a koncerttermek pedig -szerintem- teljesen élvezhetőek! Nem igazán értek hozzá „építészetileg” (sőt sehogy) de ahányszor ott jártam jól éreztem magam,és nem tört rám a „bezártsági érzés” ! Nagy előnye – ez persze már abszolút privát – hogy közel van: lakástól a mélygarázsig 10-15 perc!
Modernsége nem erőltetett,inkább a korszerűség és a praktikum dominál, jól megválasztott pasztell színeit pedig épp csak annyira és ott töri meg egy egy élénkebb szín ahol kell- így nem is unalmas!
Elég nehezen adtam be a derekam, mert kezdetben nem igazán érdekelt ez az épület- ellenszenvem a Nemzeti Színházról sajnos a MÜPÁ-ra is rávetült – továbbá mániákusan ragaszkodom az Opera és a Zeneakadémia adta külsődleges pompához, márványhoz cikornyához és aranyborításhoz, miként a színházi előadások alkalmával is a hagyományos, korabeli díszletekhez és jelmezekhez ! Ám miután 2009-ben „előítéleteimet” levetkezve első alkalommal beléptem oda, nagyon megkedveltem !
8:20 de.
Ennél már csak a Nemzeti Színház mond többet. 🙂 Orbánról…