Fordulópont
A XX. század második felének szomorú történelméhez szolgált bőséges adalékkal a nemzetközi tudományos konferencia, melyet „A szuverenitás határai” címmel, a Varsói Szerződés és Magyarország kapcsolatáról tartottak Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. A tanácskozás végén egy új könyvet is bemutattak.
A konferenciát megnyitó dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese, Churchill 1946. március 5-én elmondott, fultoni beszédét idézte: „… A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig egy vasfüggöny húzódik végig a kontinensen. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európának szinte valamennyi fővárosa. (…) Így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is.” Szavait a történelem igazolta. Ez a konferencia ennek a térségnek a történetét, a Varsói Szerződés és Közép-Európa, hangsúlyosan Magyarország kapcsolatának összefüggéseit járta körül. A II. Világháborút lezáró békeszerződés szerint a szovjet hadsereg magyarországi jelenléte az Ausztriában állomásozó erőik számára biztosított összeköttetést. Az Ausztriából történő 1955-ös kivonulás után ez a jelenlét folytatódott, sőt az itt állomásozó haderő még nőtt is, amire az osztrák államszerződés megkötése előtt egy nappal aláírt Varsói Szerződés sem adott lehetőséget! Moszkvában, 1990. március 10-én Horn Gyula és Eduárd Sevarnadze külügyminiszterek aláírták a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Az első alakulat már két nappal később 1990. március 12-én haza indult ezzel hivatalosan is megkezdődött a szovjet erők kivonása. Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el hazánkat.
A konferencia első előadója, dr. Horváth Csaba ezredes szerint a II. Világháború végeztével az addigi szövetségesek gyorsan elfelejtették az együttműködést. Fokozta a versengést, hogy az USA az atom-előnyt hamar elveszítette. Az amerikaiak előbb a B-36-os hadászati nehézbombázót fejlesztették, később ezt a B-52-esek követték. Politikájukat a „feltartóztatás” koncepciója uralta. Lényege: a „harapófogó” gyűrű bezárása a Szovjetunió és szövetségesei körül. A NATO 1949-es megalakulása után, 1955. május 14-én létrejött a Varsói szerződés. Dr. Tulipán Éva „Az 1950-es évek válságai a V. Sz. országaiban” című előadásában is azt hangsúlyozta, hogy ezeken a terülteken az életet a két nagyhatalom versengése határozta meg. Sztálin halála és a koreai háború lezárása változást hozott, 1953-ban Plzeňben és Kelet-Berlinben törtek ki zavargások. Kiderült: az USA nincs felkészülve a Szovjetunió meggyengítésére és ez megmutatkozott 1956-ban Magyarországon is. A rendezés reménye még távolibbá vált, amikor 1961-ben felépült a berlini fal.
A Magyar Néphadsereg szárazföldi haderejének változásairól szólva, dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka elmondta: már 1948-ban eldőlt, milyen eredetű és milyen célú fegyvereket kap Magyarország. Többségük használt, felújított volt. Újjáéledt a komoly magyar hadiipar, mert a Szovjetunió a fegyverek gyártási eljárását is átadta. A 210 ezer emberből álló magyar hadsereget el tudták látni nehézfegyverekkel is, bár a gépesítés helyzete meglehetősen silány maradt. Az erőteljes fejlődés csak 1961 után kezdődhetett és 1980 után már új minőség, új képesség jelenhetett meg. Okváth Imre – miközben a Magyar Néphadseregnek a III. Világháborúra való, 1957-65 közötti felkészítéséről beszélt, több évtizedes kételyeit is megfogalmazta: Egyáltalán lehetett volna győztese ennek a háborúnak? Válasza egyértelmű NEM volt. Paroda Rita a Varsói szerződés háborús terveit vizsgálta CIA-s dokumentumok tükrében. Röviden: védelem helyett támadás – derült ki a CIA-nél 2011-ben a titkosság alól feloldott iratokból. A nemzeti alakulatok szovjet alárendeltségben maradtak és ezzel Románia – részben Lengyelország sem – értett egyet.
A tanácskozásra Romániából érkező Petre Opris arról számolt be, hogy náluk a szovjetek 1962-ben két olyan rakétaosztályt szereltek fel, melyek nukleáris robbanófejek célba juttatására is képesek voltak. A szovjet gépek helyett 1960-ban a francia Mirage F-1-ek vásárlása mellett döntöttek. A technikai eszközöket illetően Ceauşescu álláspontja az volt, hogy „mindent, még az ördög anyját is le kell másolni!” A Német fegyveres Erők Katonai Történeti Intézetében dolgozó, dr. Oliver Bange szerint a történelem mindig árnyékot vet és az árnyék irányát nehéz megjósolni. Németországban a részleges csapatkivonás 1986-ban kezdődött és Gorbacsov 1990 januárjában már a német újraegyesítésről beszélt. A kivonás lassan ment, csak 1994-re fejeződött be, mert hat teljes hadseregnek kellett átvonulni nem orosz területeken. Összesen 355 ezer katona és 250 ezer családtag távozott! Az atomfegyvereket 1990. július – szeptember folyamán, ólomlapokkal bevont vasúti kocsikon – főleg Magyarországon keresztül – vitték el. Hatalmi egyensúlyváltás következett be.
Szinte a tanácskozás összefoglalását jelentette dr. Horváth Miklós nyá. ezredes előadása Magyarország szuverenitásának helyreállításáról. A szovjet csapatok fokozatos kivonása valójában már 1989 áprilisában elkezdődött, ekkor 67 500 katona és az ő családtagjaik tartózkodtak Magyarországon. Az országban atomfegyverek is voltak – néhányuk elhelyezéséről még a legmagasabb rangú magyar parancsnokok sem tudtak! A teljes elszállításuk csak 1991-ben történt meg. Ezzel párhuzamosan értelmét vesztette a Varsói Szerződés katonai szervezete, 1990-ben Prágában megkezdődtek a tárgyalások a felülvizsgálatáról. A Magyar Országgyűlés 1990. június 26-án döntést hozott a szerződés felmondásáról. A Varsói szerződés megszűnését 1991. február 25-én, Budapesten jelentették be és ezzel Magyarország visszanyerte függetlenségét.
A nemzetközi tudományos konferencia zárásaként mutatta be Borsits László nyá. vezérezredes Horváth Miklós és Kovács Vilmos könyvét: Magyarország az atomháború árnyékában. A rendkívül kifejező címlap a tartalomról is árulkodik. Olvasásakor az első érzés a döbbenet! Hogy miket terveztek a politikai vezetők az országokkal – velünk! A szerzők a tudományos igényt nem feladva, mégis olvasmányos, majdhogynem történelmi regényt alkottak. Az 1955-től eltelt negyvenhat évet egységesen mutatták be, politikai és katonai szempontból egyaránt. A két fő fejezet közül az elsőben a hidegháború korszakának had- és haditechnikai történetével, a másodikban pedig a Magyar Néphadsereg fegyvereivel és eszközeivel ismerkedhet meg részletesen az olvasó. Találkozhatunk a könyvben olyan adatokkal, melyek mai szemmel elképzelhetetlennek tűnnek. A tájékozódást 203 fénykép és 26 térkép segíti. Ezekről jól leolvasható milyen erejű atomtámadás célpontja volt Budapest, Szolnok vagy Kecskemét, illetve Bécs, Róma vagy Milánó. A – szerencsére – csak térkép fölött lebonyolított hadműveletek következtében Magyarországon az első atomcsapás következménye 625 ezer halott, sérült és sugárbeteg valamint 1 100 000 sugárszennyezett lett volna. Kiderül, hogy 1958-ban Hruscsov felajánlotta a szovjet erők kivonását Magyarországról, de „mi” nem fogadtuk el. Helyette Romániából távoztak. Tárgyalja a könyv a Szovjetunió és a Varsói szerződés katonai doktrínáinak főbb elemeit, mik voltak a viták a kettő között? Bemutatja, hogy a szövetség nem működött zökkenők nélkül. Megtudjuk, mi volt Csehszlovákia megszállásának igazi oka 1968-ban. Részletesen foglalkozik Magyarország helyzetével, szerepével. A könyvhöz tartozó DVD négy fejezete – Ábrák és vázlatok; Adattár; Dokumentumok; Kronológia – kiváló segítséget nyújt, hogy a könyvet az oktatásban is eredményesen használhassák. Ajánlható ez a mű minden érdeklődőnek, aki hű képet szeretne kapni Magyarország és világ történelmének eddigi legkritikusabb időszakáról.
Révay András
9:46 de.
Persze, az nem igaz, hogy 1956-ban bármi amerikai befolyás vagy jelenlét lett volna Magyarországon.
Ha igaz lenne, akkor nem tudta volna az orosz tankjaival leverni a magyar forradalmárokat.
9:49 de.
Ja, és valóban, az első politikus Churchill volt aki kimondta a „vasfüggöny” jelzőt az akkori poltikai helyzetről.
10:41 de.
Nem értem a konferencia címét. A szuverenitásnak nincsenek határai, ill. a határ a csillagos ég! Legalábbis Fénylő Csillagunk szerint elég nagyot álmodni, és Brüsszel reszketve kényszerül térdre Budapest előtt.
Másrészt ha folyamatosan járják fideszes politikusok az elcsatolt magyar településeket, és elég pénzzel szítják az ottani magyarok elégedetlenségét, akkor még a nacionalista ellentéteket is sikerül föltámasztani a szomszédokkal. Micsoda siker lesz, ha egyszer tényleg ledobják az atombombát az országra ezek miatt a nyomorult magyar urak miatt! Ezeknek a gondolkodásából tényleg ki kell irtani a keresztény-nemzeti eszmét, mert addig itt normális ország nem lesz, igaza volt Márainak.
11:42 de.
hazai lámpa, bocsi, de rosszúl értelmezed Márai Sándort!
Többet kéne olvasnod őt.
Az atom bomba drága mulatság, arról nem is beszélve, hogy annak kisugárzásai, messze mennek, a környező országokat is előntené.
Szerintem , senki sem fogja ledobni az atombombát, ha magyarok, magyar politkát folytatnak, magyar érdekekért.
12:30 du.
Hazai Lámpa:
50 milliárd !!!!!!
Ennyit nyomatnak a Vajdaság „Gazdasági felzárkoztatására” !
Tegnapelőtti hír.
Azthittem elhagy a józan eszem.
12:44 du.
Majd jól megvásárolom ezt a könyvet.
2:10 du.
Figyelő
2016 április 14
11:42 de.
Mi a magyar érdek? Elméletben elhiszem, hogy gyönyörű álom az, hogy Magyarország legyen közép-európai nagyhatalom! Gyakorlatban ennek az esélye a nullához közelít, és a szomszédoknak cseppet más erről a véleménye …
Nagyobb az esélye, hogy Széles Gábor a gravitáció kikapcsolása után feltalálja az időgépet. Egy golyószóróval visszamegy Muhiba és Mohácsra, megmenti a magyar sereget. Akkor nem halnak ki színtiszta magyar falvak, és nem csökken a magyar ajkú lakosság a felére. A többi, amit Orbán Viktor e témában előad, csak mese, mese, mátka.
2:32 du.
Geyza
2016 április 14
12:30 du.
És a hála sem marad el a következő voksoláskor …
2:37 du.
Majd megtudod, mikor olyan öreg leszel mint én.
8:09 de.
˙
Churchill az általa is aláírt[!] Jaltai Egyezmény, közös szövetségesi megállapodás alapján „állapította meg” nagybölcsen, az akkor még nem politikai, hanem katonai status-kvo-ból következő . v a s f ü g g ö n y . doktrínát Fultonban(USA). Eme, a kezében lévő hosszú időre szóló dokumentum alapján nem kellett hozzá nagy jóstehetségnek lenni, hogy ezek a határok, amelyben ő és Sztálin együtt állapodtak meg, előbb, vagy utóbb egy nagy feszültséggóc kiindulási pontjai lehetnek majd. Így a Roosevelt halálát követően azonnal atombombát robbantó Egyesült Államok készséggel kapta föl ezt a vasfüggöny ideológiát ahhoz, hogy erre hivatkozva mindjárt hidegháborút is hirdessen, melynek okát minden erővel a Szovjetunióra igyekezett tolni, mint tudjuk még vagy 50 éven át. Holott, ha a fenti cikket is tüzetesen elolvassuk, láthatjuk, hogy a NATO már jóval korábban, 7 évvel az előtt alakult meg, mint a Varsói Szerződés.
Másrészt, ha normandiai partraszállást [a D-napot], tehát a Németországgal való közvetlen konfrontációt nem halogatják 1944. nyaráig, akkor a végső status-kvo a Nyugatnak kedvezőbben alakul, és nincs a vasfüggöny…
Történelmi tény, hogy maga Sztálin volt az, aki éveken át, bár eredménytelenül, de a Churchillel folytatott folyamatos[!] levelezésében nem győzte eléggé sürgetni a partraszállást, azaz a nyugati front megnyitását.
Azt is tudjuk, hogy nem az angol miniszterelnökön, hanem a nem is kis tömeget képviselő amerikai „háború elleneseken” az úgynevezett be nem avatkozókon múlott, hogy visszatartották az akkorra már rég felkészült haderőt a „beavatkozástól”. Pontosan ez volt az igazi oka annak, hogy a háború után Churchill szavaival majd, „vasfüggöny boruljon Európára”…
Érdekessége még az ügynek, hogy ezek „a be nem avatkozók”, magukat pacifistának megjátszók voltak azok, akik közül a hangadók éppen a Szovjet elvérzésére építették politikai terveiket. Ők lettek később a hidegháború legvadabb héjái és, mint az bebizonyosodott, képesek lettek volna inkább Hitler, mint a Szovjetunió győzelmét elviselni…
.
8:13 de.
Persze mindehhez hozzáteszem, hogy Churchillt, mint embert, mint érdekes egyéniséget, mint államférfit igen nagyra becsülöm még ma is.
10:09 de.
FORTINBRAS:
Én inkább arra tippelnék, hogy a D Day akkor következett be, amikor arra a feltételek megértek.
Feltételezem hogy nagyon nem szerettek vona pofára esni a Wehrmachttal szemben.
Még így is elég nagy szerencse kellett a partraszálláshoz.
Sok történész pl. egyetért abban , ha Rommel a helyszínen tartozkodik akkor akár meg is híusulhatott volna az egész.
10:18 de.
FORTINBRAS:
Csak egy érdekes adalék Sztálin barátságos attitűdjéhez :
Amikor az angol flotta hadianyagot szállított az éppen szétverése határán lévő Vörös Hadseregnek ( tegyük hozzá naprakészen a legkorszerűbb dolgokat kapták ) és angol meg amerikai matrózok ÖNKÉNTES alapon , életük kockáztatásáva vállalták a teherhajókon a szolgálatot,mert segíteni akarták a szovjet nép élethalál harcát a náci fenevaddal szemben, a ruszkik arra nem voltak képesek hogy Murmanszkba szerencsésen befutott hajók legénységét kiengedjék a kikötőbe !
Géppisztolyos katonák álltak a hajóknál nehogy bemehessenek a városba.
Szóval nem látok különösebben kivetnivalót a Fultoni Beszédben.
Azért ahhoz hogy az USA szembeforduljon valakivel, elég sok kell.
Meg merem kockáztatni hogy elegendő olyan anyagot gyűjtöttek össze ami időszerűvé tette a szembefordulásukat Sztálinnal.
11:55 de.
Gézya, tökéletes összefoglalása a tényeknek. Köszi.
4:04 du.
Figyelőkém.
Jó lenne ha a mostani hazai viszonyokat is iyen tárgyilagosan tudnád láttatni magaddal.
Sokat segítene , hidd el.
6:06 de.
Geyza,
Én pedig asszondom, neked pont ez az Ahilles-sarkad, amit az is megmutat, hogy Figyelővel itt/11’55/ mennyire fedi egymást még az elvi nézetetek is, aki bizony nem véletlen, az imént/4’04/ téged is zavarba ejtett egy kissé… 🙂 > (persze ezt sem nem bántásiból mondom.)
˙
Megjegyezném még, hogy
1. Nagyon korai volt ez az elfordulás a Szu-tól, hisz Sztálin nem kis erőfeszítéssel, de betartotta ama Jaltai ígéretét, miszerint a Churchil-cédulák megtartása esetén az Európában győzelmet aratott szovjet haderő másfél millió katonájával kisegíti, leköti az amerikai haderőt a Mandzsúriát bitorló vad japán katonai erővel szemben, amikor azt (bocsika’, de) szrrá veri, melynek hatására kezdi Japán a feltétel nélküli kapitulációt komolyan gondolni…
2. Másrészt pár éve annak, hogy a Baltitengeren nyugati magánvállalkozások hozzákezdtek egy szovjet cirkáló roncsainak a modern felkutatásához, amely akkor a nyugati hadianyag fejében aranytömb tonnák formájában a szovjet adósságot volt hivatott leszállítani egy megjelölt angol kikötőbe, ámde egy német tengeralattjáró a nyílt tengeren megtorpedózta… A kutatások állása nyilván ma is titok, ámde nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az a hadianyag sem volt ingyenes adomány.
3.Az japánra dpobott atombombák, tehát márcsak egy pont volt az I-re, viszont egyben figyelmeztetés volt a Mandzsúriában lehengerlő győzelmet magának tudható SzU felé is, kilátásba helyezve a várható hidegháborús kihívást…
Üdv!
2:06 de.
javítás:
1./4.sor leköti helyett kiváltja az amerikai haderőt. Ti. a hadművelet a japán haderőt köti le.
2:35 de.
Geza,
Azt mondod, hogy „a D-nap akkor következett be, amikor arra a feltételek megértek”..
Na persze, ezek „a feltételek” csak úgy igazak, hogy a Szovjetúnió . a d d i g r a . a frontokon olyannyira péppé verte a tengelyhatalmak európai náci-szövetségét, hogy – a nyugati felfogás szerint – fennállt annak a veszélye, vagy inkább „Nyugat” már azért aggódott, hogy nehogy aztán az mégsem elvérezvén a végén még egész nyugat-Európa „ruszki”[< a te rosszízű szavaiddal] domíniummá váljon.
Ugyanakkor Rooseveltnek kapóra jött a Pearl Harbor-i támadás a "benemavatkozás" amerikai képviselőivel szemben ahhoz hogy egyáltalán belépjenek a háborúba…
Így igazak ezek "a feltételek…"
5:00 de.
Geyza:
A Fultoni Beszédről én sem beszéltem, mint valami kevetnivalóról, ahogy ezt nekem szegezed. Csak meg kellett jegyeznem, hogy Chuchill ott, a vasfüggönyben nem egyfajta, az ő személyes különleges adottságából fakadó „jóslatot” hírdetett, hanem úgy téve, mintha jósolna a kettejük [Ch és Szt] között már kicserélt, tehát megkötött, ún.”j a l t a i . c é d u l á k” tartalmát, azaz a saját megkötött megállapodását Európa új befolyási övezeteiről, mint egy rossz megérzést… 🙂
Őt persze sokan kárhoztatják ma is ezért, mármint Jaltáért. Pedig nem is tehetett mást, márcsak a hadseregek, a frontok pillanatnyi állása miatt sem. De, különösen arról nem, hogy az amcsik annyira, szinte a végsőkig húzták a háborúba lépést.
Úgy történt az, amint az orosz népmesében, azzal a bizonyos répával:
Őt sürgette Sztálin. Churchill sürgette Rooseveltet. Az meg ugyancsak eredménytelen egyezkedett a kongresszussal. Az Amerikai Kongresszus viszont már csak Pearl Harbor után – igaz akkor, már kényszerhelyzetben [hál’istennek és a falánk japán militarizmusnak] egy emberként – állt kötélnek s így végső soron, mindannyian már majdnem későn, az utolsó pillanatban léptek be háborúba – ami a megállapodottnál is nagyobb szovjet befolyási övezet nagyságot eredményezett volna.
Tehát Kedves Geyza! Ebben sem a Szovjet-ruszki volt a hunyó, hanem a számító, ill. az elszámított politika…
5:01 de.
Jav:
kevetnivalóról helyesen kivetnivalóról