Pár héttel ezelőtti írásomban, beszámoltam már az április 22.-ei ausztriai elnöki választásokról első fordulójáról. Pár nappal, pontosabban egy héttel, a tényleges megméretés előtt, egy kisebb földrengés rázkódtatta meg a szociáldemokrata pártot, az SPÖ sorait.

Viharfelhők Ausztria parlamentje felett. Fotó: Getty.

Már a választások után érezni lehetett, hogy noha csak 2017-ben kellene tartani a parlamenti választásokat, ám ha idejében nem fog lépni az SPÖ illetve a vele koalícióban lévő néppárt az ÖVP, akkor egy olyan helyzet alakulhat ki, mint amikor Wolfgang Schüssel és az ekkor még életben lévő Jörg Haider koalíciója került. Sokáig nem volt hajlandó az akkori államelnök, Thomas Klestil aláírását adni a kék fekete kormány koalícióra.

Majdnem hat hónapot kellett erre várakozni és akkor is csak úgy ment bele, hogy Haider nem kap benne semmiféle vezető szerepet, noha jogában állt volna mivel megszerezte a szükséges szavazatok jórészét ahhoz, hogy mint kancellár-helyettes, vagy miniszter vegyen részt a kormány munkájában.

Haider nem vállalhatott el ilyen feladatot de a párt emberei – az FPÖ, magyarul Osztrák Szabadság Párt emberei – fontos miniszteri székekhez jutottak.
Nem volt teljesen felhőtlen és probléma-mentes a szabadság párt részvétele a kormányban. Már akkor is recsegett-ropogott a koalíció és elég nagy gyakorisággal váltogatták az FPÖ-ös minisztereket. Különös helyzet Hubert Gorbach, a kancellár helyettes esete. Előzőleg az oszrák államvasutaknál volt vezető szerepe, innen került a kormányba.

Miután lemondásra kényszerítették, az EU parlamentben szeretett volna posztot kapni de ez sem sikerült. Később napvilágra került, hogy a volt szovjet tagköztársaságok kormányainak ajánlotta fel szolgálatait. Itt sem koronázta siker próbálkozásait. A pénzügyminiszter, Karl-Heinz Grasser már minisztersége alatt gyanuba került hűtlen kezelésért és adócsalásért.

A felesége az a Swarowskí lány akinek apja Európa egyik nagy kristály cégét alapította és vezette. Grasser még amikor miniszteri székben ült anyósának 800 ezer eurót utalt át egy titkos svájci kontóra, egy osztrák bankból.

De az ő nevéhez fűzödik a BUWOG botrány is. A szociál lakások nagyrészét felszerette volna vásárolni potom pénzért és az erre a célra alapított BUWOG tulajdonába szerette volna venni. Ám a terv hamar kiszivárgot és meghiúsult. Annó sikerült kimásznia a slamasztikából, de a közben felgyülemlett bizonyítékok mind ellene szólnak és perújrafelvételt kértek ellene.

Haider halála után után egyre több probléma merült fel és új választásokat írtak ki. A szocialistáknak sikerült ismét hatalomra kerülni és Alfréd Gusenbauer vezetésével, mint annyiszor, szocialista és néppárti koalíció vette át a vezetést.

És itt kicsit visszakanyarodnák időben. Franz Vranitzky szocialista kormánya nem volt koalícióba. 1986 tól 1997-ig bundeskanzler, és a szocialista SPÖ vezetője. Mivel a szavazatok több mint 50%-át kapták meg, egyedül ők kormányozhattak. Vranitzky kádenciája lejártával visszavonult és a párt Viktor Klimát jelölte kancellárnak.

Klima a szocialisták azon szárnyához tartozott, aki munkáscsalád gyermekeként a szakszervezetben kezdte karrierjét és innen verekedte felmagát a politikai elitbe. Vranitzki bank vezetőből és sportolóból „vedlett” át politikussá. Szinte valamennyi minisztere és beosztottja miután befejezték a politikai karrierjüket a privát szférában helyezkedett el.Lásd Ferdinand Lacinát, a pénzügyminisztert, aki Ausztria egyik ma is vezető bankjának az Erstének az igazgatója lett, vagy Wolfgang Ambrost, aki mint gyáros és befektető lett sikeres.

Megjegyezném, hogy Ambros volt az aki felvásárolta az összes magyarországi cukorgyárat és azokat sikeres vállalkozássá tette.

Klima nem hazudtolta meg önmagát. A jólbevált recept szerint próbálta meg átvenni az irányítást. Kormányába olyanok jutottak miniszteri székekhez, akik egykor szakszervezeti vezetők voltak. Sőt! Nem kötelezték őket még arra sem, hogy az eredeti szakszervezeti pozícíóikat otthagyják. Csak egy példa: Fritz Verzetnitsch, aki szarszervezeti vezető is volt meg parlamenti képviselő. Az ő nevéhez köthető az állami nyugdíjpénztár privatizációja. Már akkor figyelmeztették a kormányt, hogy ez nem egy jó döntés volt mert beláthatatlan befektetésekbe helyezték a pénzeket, amik aztán szépen de biztosan felolvadtak. Fritz Verzetnitsch ellen nyomoztak a hatóságok, de nem sikerült rábízonyítani semmi terhelőt. Pusztán azt érték el, hogy le kellett mondania a képviselői mandátumáról és mint szakszervezető vezető is kénytelen volt leköszönni.

A Klima kabinet sorra bukta el az igéreteit és a szocialistákba vetett bizalom már ekkor csorbát szenvedett. Az 1999-es Nationalrat (nemzeti tanácsadói testület) választásokon súlyos vereséget szenvedett az SPÖ. Ekkor tört előre Jörg Haider Szabadságpártja és került bele a kományba.

Meglepetésre koalícióra lépett a néppárttal és ha nem marasztalja el Európa is az osztrák választási eredményeket, akkor Haider akár a kancellárságig is vihette volna.

Ám egy csapdába került a koalíció. Haider jó kapcsolatokat ápolt Libíával és Irakkal. Többször járt mint magánember és személyes jóbarát Szaddám Husszeinnál, valamint Gadafinál. Rengeteg arab tőkét hozott be Ausztriába. Sikerült elérnie, hogy az arab befektetők akkor viszik hozzák készpénzes koffereikben a tőkéjüket amikor csak akarják. Nem számolt az arab tavasszal, sőt azzal sem, hogy egy véletlen baleset (totál részegen amit a többszöri boncolási jegyzőkönyvek megerősítettek) életét vesztette.

Az arab tökét egyből meglovasították az új arab vezetők, illetve a régi vezetők családtagjai. Kärnten tartományban ahol annó Haider vezető is volt (landeshauptmann, magyarul megyei főispán) súlyos pézügyi nehézségek keletkeztek. Fizetésképtelenné vált az egész régió és csak az állami pénzek mentették meg a teljes csődtől. Schüssel kormánya miután leszerepelt, és megdőlt a beléjük fektetett bizalom, leköszönt és helyükre ismét a vörös-fekete koalíció került Alfred Gusenbauer vezetésével.

Gusenbauer mint képzett ember (tanári diploma amit később kamatoztatott amerikai egyetemeken) igyekezett reformokat bevezetni, és valahogy visszaszerezni azokat a pénzeket amiket elherdált az előző kabinet. Több kisérletet tett állami cégek privatizácójára de sorra bukta el őket, mivel a szakszervezet a legfőbb kerékkötője volt minden ilyennek.

Gusenbauer kormánya 2007 januárjában tette le a hivatali esküt. A 2006-os Nationalrat választások alapján Heinz Fischer akkori államelnök úgy vélte, hogy stabil kormányt tud létrehozni Gusenbauer. Ám a néppárt és az akkor egyre népszerübb zöldek is szerettek volna kis szeleteket kapni a kormányzásból. Lehetőség lett volna hármas nagy koalíciót létrehozni a kékekkel a szabadságpárttal szemben, de erre nem került sor. Ismét fekete vörös koalíció alakult. Ám sokáig nem volt képes a kormányzásra. Gusenbauer mint az SPÖ vezetője is kénytelen lemondani és átadni helyét Werner Faymannak. Faymann 2008-ban lesz Ausztria 12.-ik szövetségi kancellárja.

Tipikus esete annak amikor valaki a már régóta ismert „freudelwirtschaft”( baráti kereskedelem értsd haverok közt elosztott posztok) alapján alakít kormányt. Valamikori szakszervezeti kollégáit ülteti vezető pozíciokba. (Sokáig élt az a tévhitt, hogy egyetemet végzett, ám kiderült, hogy hazudott és csak mint taxisoför kereste kenyerét.) A koalícíós partnere a néppárt a „feketék” sikeresen kijátszák őket, mert a fontos miniszteri székeket mint pénzügyminiszter és belügyminiszter saját maguknak tartották meg. Félig-meddig állandó „pathelyzetbe” kényszerülnek a kormányzásuk alatt mert a gyárosok és nagybefektetőt szinte összes követelését végre kell hajtaniuk. Semmi olyan komoly változtatást nem tudnak keresztülhajtani a parlamenten, amiket annó könnyelmüen beigértek a választóknak. Pár apró kis csomaggal, mint az adó egy részének visszatérítése és a nagycsaládosok támogatása sikerült még egy kádenciára megválasztatni magukat.

Ám a szabadságpárt Heinz-Christian Strache révén egyre jobban kezdtek felzárkozni. Ez már a bécsi városvezetőségi választásokon megmutatkozott. Bécs városa szinte mindég szocialista városvezetőséggel rendelkezett. Néhány kerülettől eltekintve. Meglepetésre a szabadságpárt képviselői igen jól szerepeltek és több régi szocialista vezetőségű munkáskerületben szabadságpárti jelöltet választottak.( Erre „rádolgozott” a párt még akkor amikor hajlandóak voltak befogadni Németországhoz hasonlóan a Közel-Keleti menekülteket.) Ilyen a nagymultú Floridsdorf és Simmering.

Már ekkor elkellett volna gondolkoznia a szocialista pártvezetőségnek, hogy a régi választok elvesztették a bizalmukat és leszavazták őket. Inkább a kékekre, a szabadságpártiakra szavaztak. Kis hijján múlott csak, hogy Strache már akkor ne kapjon nagyobb poziciót mint a megújult szabadságpárt vezetője. Ám nem fogadott el semmiféle kinevezést, mert már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal nagyobb pozícióra pályázik.

Az április 22-ei Bundespräsident (államelnök) választások első fordulójában aztán kicsúszott a talaj a szocialisták talpa alól. Ám nem csak ők könyvelhettek el súlyos veszteséget ha nem a néppárti feketék is. Ekkora veszteséget még soha sem könyvelhetett el magának az SPÖ, de a néppárt sem. Szinte egész Ausztriában a szabadság párt jelöltje, Norbert Hofer került ki győztesen. Csupán a párton kívüli Van der Bellen és a Irmgard Griss tudta megszorítani. A döntőbe ami május 22-én lesz, Hofer és Van der Bellen szállnak ringbe. A szocialisták nem akarták leszűrni ebből a nagy bukásból a tanulságot és Faymann dacára a párt felszólításának nem akart lemondani. Összeült a szocialista párvezetőség Michael Haupl (Bécs főpolgármestere) vezetésével, aki a régi volt szocialista vezetőkkel lemondásra kényszerítették Faymannt. A szocialista párt vezetését Michael Haupl vette át. Új vezetőséget kellett választani és egy új kancellárt is. Több jelölt is volt természetesen. Gerhard Zeiler az RTL igazgatója Brigitte Ederer a Simens igazgatója és Christian Kern az ÖBB osztrák állami vasutak igazgatója. Végül is Kernre esett a választás.

Erre a megujúlásra azért valt nagy szükség, hogy valamilyen módon gátat vessenek a szabadságpárt régen dédelgetett álmának. Mert ha az államelnöki pozícíóba Hofer — a szabadságpárt képviselője — kerül be. akkor a megtépázott SPÖ szocialisták vezető szerepe is meginog mégjobban a parlamentben, és ez előrehozott választásokat eredeményezhetne. Új vezetőséget kellett kinevezni, hogy még akkor se legyen előrehozott választás, ha minden bukik és Norbert Hofer foglalhatná el az államelnöki széket. Ha esetleg Faymann maradt volna, akkor Strache kitudta volna követelni az előrehozott választásokat. Ám a veszély még így sem múlt el teljesen.

Folytatás egy hét múlva, a második forduló választási eredményeinek ismeretében!

Avi ben Giora