Gyalogos gondolatok – európaiként, magyarként és szabadgondolkodó szocialistaként…
Igenis szorongok. Európaiként és magyarként, szabadgondolkodó szocialistaként aggodalommal tölt el az egyre durvuló élet. Az, hogy a társadalmak vezetésére mandátumot kapottak az istennek se találják a választ mai helyzetünkre. Mit választ? Még a kérdés sem érthető, hogyan lehetne jó a válasz?
Igen, arról van szó, hogy más földrészekről milliók ostromolják az öreg kontinens partjait. Miért, mi van? Muzulmán hordák törnek egy másik egyistenhit híveire, az elpusztításukat tervezve? Vagy szerencsétlen nyomorultak kerekedtek föl, életet remélve? Úgy gondolom, ez is, az is. Volt egyszer egy nagyon okos ember, aki 170 évvel ezelőtt olyasmit mondott: az emberi társadalmakat a termelőerők (eszközök, gépek, munkaerő) fejlődése mozgatja. Azóta ezt a kérdést már sokan, sokféleképpen újra megvitatták – talán érdemes lenne elgondolkodni azon: van-e ezekben az elméletekben valami igazság? Csak olyan egyszerűen, józan paraszti ésszel.
Talán vizsgáljuk meg, mit is érthetünk „termelőerőnek”? A huszadik századig a fizikai erő, majd a gépek ereje segített az embernek, hogy éljen. Tudjon enni, védekezni a hideg vagy épp a meleg ellen. Bár sokan hajtogatják: a XX. században véget ért az ipari társadalom, ma már az információs táradalom korát éljük.
Hogy kerül ez – jobb híján – a migránskérdéshez? Gondoljunk bele: vajon mi késztet Afrikában (egyelőre többnyire Észak-Afrikában) milliókat arra, hogy elhagyják szülőföldjüket, elinduljanak az ismeretlenbe? Nem riasztja őket a számukra ismeretlen hideg, az ellenséges közeg, a nyílt tenger megpróbáltatásai. (Az óceán egyelőre bevehetetlennek tűnik a lélekvesztők számára, de nem tudni, meddig.) Évezredeken keresztül elvoltak az őserdei kis falvakban, később a pompa és az állati nyomor kettőségével küzdő városokban. Miért éppen most elégelték meg a viszonyokat?
Nem megy ki a fejemből két rövid snitt a híradásokból. Az egyik egy afrikai faluban készült. Egy néger fiatalasszony fején nagy vízhordó badellával igyekszik a kunyhója felé. Nem csontsovány, ruhája is van. Mosolyogva mondja a kamerába: A tévében láttuk, hogy vannak olyan helyek, ahol a falból jön a víz. Ki ne szeretné, hogy a gyerekei ilyen helyen éljenek?
Válasz nincs. Tényleg, ki ne szeretné? De ennek a fiatalasszonynak az ősei nemzedékek óta élnek ott, hogy nem jutott eszükbe, hogy olyan helyre vágyjanak, ahol „a falból jön a víz?” Valószínűleg úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy vannak ilyen helyek is. Nem látták a tévében. Merthogy nemcsak tévé, áram sem volt néhány évtizeddel ezelőtt ilyen helyeken.
A másik felvételen egy szíriai fiatalember mondja a menekülteket szállító buszon: Azért indult el a hazájából, mert szereti a zenét, és úgy tudja, Németországban szabadon zenélhet. (Szíriában a polgárháború előtt nagyjából Magyarországhoz hasonló szinten éltek.)
Honnan tudja? Nyilván a tévés zenei csatornákból, meg a netről.
Számomra ezt jelenti az „információs társadalom”. Hogy amíg alig 100 évvel ezelőtt még Magyarországon is leélték az életüket az emberek, hogy a fővárost sem látták, a falujuk határát nem lépték át. (Nagyszüleim falujába pl. csak a hatvanas években ért el az elektromosság.) Most meg fel sem kell állni a karosszékből, hogy azonos időben láthassuk, hogyan ölik egymást távoli vidékeken, vagy éppen miféle, elképzelhetetlenül drága luxussal szórakoztatják magukat azok, akik megtehetik.
De vajon mi lehetne a jó, vagy legalább megoldást kereső válasz minderre? A kerítésnél, a tengerparton előbb-utóbb ki kell adni a tűzparancsot, – ahogyan egyébként már ma is sokan követelik.
Vajon elegendő-e, ha élelmet, vizet, fedelet adunk a partra jutottaknak? Miközben cserébe a lehetetlent várjuk: azt, hogy ennél többre ne is vágyjanak.
Szerintem egyik válasz se jó. Talán a szolidaritás lenne a megfelelő válasz, ami nem egyenlő a nyálas jótékonysággal. Afrikában 3 évvel ezelőtt 1,111 milliárdnyi ember élt, ugyanekkor Európában 742,5 millió, az észak-amerikai kontinensen meg 528,7 millió. Miközben a Földön megtermelt javak háromnegyedét – egyes felmérések szerint 90 százalékát – az utóbbi két kontinens lakói élik föl. Lehet mondani: ők is termelik meg. De kérdezem: melyik „termelés” értékesebb, nehezebb? Egy USA-beli autógyárban felügyelni a hegesztőrobotot, vagy naponta órákat gyalogolva hazaszállítani a vizet? A kettőt nem lehet összehasonlítani – pedig valami ilyesmit próbálnak azok, akik szerint az afrikaiak, ázsiaiak, indiaiak „lusták, ostobák”.
A szolidaritás felelősséget is jelent. Felelősséget a szegényebb, a butább, a gyengébb iránt. Azt a felelősséget, hogy hagyjuk-e az emberi társadalmat egymásnak esni, aztán győzzön az erősebb – vagy alkalmat adunk arra, hogy a gyenge megerősödjön, az erőszak híve belássa: hét milliárdnyian csak együttműködve, egymást támogatva tudjuk élhetőnek megtartani mindannyiunk közös szülőföldjét.
Ehhez persze fizetni kell. Igen, elsősorban a gazdag, civilizáltnak nevezett társadalmaknak. E „fizetés” persze sokféle lehet, de a legésszerűbb az lenne, ha luxus yachtok helyett például az afrikai vízkészletek feltárásába, hasznosításába invesztálnánk. Vagy az őserdők megmaradása érdekében az ott élők tanításába, élelmezésébe: hogy ne égessék fel a vadont a kenyérgabonáért: terem elegendő mindannyiunk számára a mai mezőkön.
Hogy akkor annyian lennénk, amennyit ez a Föld már nem képes eltartani? Tapasztalat: semmilyen szigorú tiltás nem vet olyan hatásosan gátat a mérhetetlen szaporodásnak, mint a jólét. Nem kell annak 8-9 gyerek, akinek az 1-2 utóda is nagy valószínűséggel megéri a felnőtt kort. Nem kell népes család ahhoz, hogy eltartsa a felmenőit, ha közösen oldjuk meg a már nem annyira erősek gondját.
Beismerem: földhözragadt spekuláció mindez, ráadásul nem is esett szó olyan emberi szükségletekről, mint hit és vallás, kultúra és habitus. De tud valaki jobbat?
Rátesi Margit
Anxiety / Bruce Combs
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
12:43 du.
Margit!
Bár ilyen egyszerűen meglehetne oldani. Te magad is tisztában kell, hogy legyél azzal, hogy ez sajnos nem fog még párszáz évig bekövetkezni. Roppant egyszerű a magyarázatom. Az a szerencsétlen aki várja, hogy a falból follyon a viz nem képes önmaga eljutni odaáig, hogy saját erejéből megvalósítsa. De pontosítok. Az úgynevezett fejlett nyugat szivesen adna pénzt arra, hogy ne háboruzzanak egymással a törzsek egy badella vizért vagy tíz kecskéért. Mert sokszor ezen van a vita. Mire a hír eljut hozzánk Európába alaposan ki van forgatva és szinezve. Emlékszel arra a nagy népírtásra amikor a hutuk meg a szuszik egymásnak estek? Az igazi okot senki sem tudta Európában. Mert nagyon is egyszerű okok voltak. Az egyik állat tartó törzs a másik az meg növénytermesztő. Az állattartó nem nézte meg hogy a frissen kisarjadt földre terelte az állatait és azok tönkre tették a földművesek munkáját. A földműves csak azt érzékelte hogy hiába szakad meg ha a másik nem becsüli a munkáját nem lesz mit ennie. Nyilván hogy egymásnak estek. Az értelmes fehér ember ahelyett, hogy segített volna elsímitani az ellentéteket és elmagyarázta volna, hogy hogyan lehetséges megoldani ezt a kérdést úgy hogy egyik se érezze úgy hogy semmibe veszik és kisemmizik. Helyette szította tovább a tüzet mert jó biznisz volt a fegyvergyártóknak és másoknak akik hasznot húztak ebből. Vagy vegyük a Közel- Keletet. Itt is törzsi háboruk folytak csak a gyarmatosítás majd az utána keletkező „mesterséges” felszabadítás bizonyos érdekek szerint vagy támogatta egy despóta törzsfönök katonai puccs által megszerzett hatalmát avagy pont azon fáradozott, hogy megdöntse azt és mást ültessen az elnöki székbe. Ez történt Libyában, Irakban és hagy ne soroljam tovább. Hagyni kellett volna mindent úgy ahogy van. Mi szükség volt Gadaffit kinyiratni? Előtte mindenki neki akart kedveskedni annó a Colosseum mellett Róma közepén sátrat verhetett és terjeszthette a Koránt ingyen és bérmentve. Vagy vegyük Irakot. Amerika meg akarta szerezni az iraki olajkutakat Iránnal szemben.Befürdött! Nagyobb bajt okozott mint ami volt. Iránból kis hijján nagyhatalmat csinált amely nem csak Amerikának de az egész világnak fejfájást okoz. Száz szónak is egy a vége. Az úgynevezett fejlett világnak sok évre lesz ahhoz szüksége, hogy valóban egy összefogást hozzon létre ami nem csak az önös érdekeit szolgálják és valóban az lesz a cél, hogy a falból csurogjon a víz és legyen áram a televizióhoz. Megérné egy bizonyos időután még meg is térülne a milliárdos befektetés és spórolni is lehetne. Arról meg nem is beszélek hogy egycsaapásra megszünne a menekült válság. Ellehetne érni, hogy senki se menjen sehova a szülőföldjéről ha ott is megkap mindent ami egy normális élethez kell. De lassan a vén kontinensen is hasonló gondok lesznek. El fogják venni a létbiztonságunkat, hogy nem lesz se munka se megélhetés és ezért a menekülteket fogják beállítani bünbaknak. Pedig az igazság az, hogy egyes konszernek és billiárdosok vérszemet kaptak és nem képesek belátni, hogy ennek nem lesz jó vége ha ezt folytatják tovább.
7:19 du.
Miota tart az iraki, sziria haboru ? Sziria haboru kb 2011 marciusatol. Mikor indultak el az emberek,es hova ? 2015 es Europaba ? Jogos a kerdes, miert csak 2015-ben, es az ukranok miert nem ?
Ugyancsak teny, hogy a menekultek 80% nem haborus ovezetbol jonnek.
Naivan, akkor en is megkerdezem, hogy mert csak most 2015-ben indult el a nagy menekultaradat ?
7:22 du.
Chris, próbálok veled kapcsolatba kerülni, de egyetlen email cím sem működik.
9:32 de.
Kedves Cikkíró !
Színvonalas írás, mélyen szántó gondolatokkal.
Éppen a napokban gondolkodtam szinte ugyanezeken a kérdéseken, és jutottam ugyanezekre a következtetésekre, amire Ön is, amikor az Ozonnetwork nevű ismeretterjesztő csatornán Florida államról forgattak le egy sokoldalú, majdnem két órás filmet.
Nem biztos, hogy sokáig tartható ez, a még a luxus-halmozás jogosságába vetett ama amerikai mítosz, hogy – és ezt a cikk is kifejezi – „amit mi magunknak megtermeltünk azt fel is élhetjük, és bárhogyan, bármilyen mértékben”… Ha most kihagyjuk ebből a történetből azt a tényt, hogy ott se mindenkinek fenékig tejfel, akkor is elgondolkodtató, hogy ez így ma már nem is igaz. Hiszen az amerikában kimutatott termékek nagy hányadát is [Margit kérem!,ha ismeri az ottani GDP számokat írja meg itt nekünk ezt a %-ot] külföldön, a megrendelő székhelyétől kilométerben is tízezrekben mérhető hatalmas távolságokban termelik meg más népek tagjai, sokszor filléres éhbérekért. És még boldognak kell lenniük, hogy a munkát odavitték nekik, hogy egyáltalán van munkájuk… Láthattuk, hogy Kínában például szó szerint, egyik napról a másikra milliós munkanélküliséget követelt a 2008-as pénzügyi világválság.
Tehát ez nem az Észak-Amerikai termékek exportjáról szól, hanem éppúgy a termeltetés (vele együtt a kizsákmányolás), export-importja is.
Amit például a „kis kínai” megtermel, annak gyümölcsét példának okáért, mondjuk mr.X floridai dollár milliárdos aratja le luxusvillában, kastélyban, utasszállító méretű magánrepülőgépben, vagy luxusjachtban ugyanúgy… Az ugyanis mese, hogy mindez a saját szorgalmából nőtt oda a kiskertjébe, amit annyi éven át olysokat kapált és locsolgatott.
De, a cikk is egy remek példával ecseteli a vízhordó bennszülött és a autógyári munkás mukájának az értékét összehasonlítva. Nagyon helyénvaló gondolat, ugyanis kifejezi vele azt is, hogy a helybéli munkás és (valhol az egész USA népe) is hasznát leli, érdekelt ebben a rendszerben, a magasabb bérben és juttatásokban részesülve, ahol távoli kollégája ( akinek tiltják még a szakszervezet alapítását is) termeli meg számára is az ő kivételezett helyzetét. Így közvetve tehát ő is érdekelt történetesen ázsiai kollégáinak az értéken aluli bérezésében. Régen munkásarisztoráciának nevezték a kivételezett dolgozói rétgeket. Viszont ezek, akkor egy országon belül alakultak ki. Mára már úgy látszik ez a pozitív, vagy negatív megkülönböztetés is – attól függően, honnan nézzük – nemzetközivé vált… Az amcsi munkás is érdekelt akeletázsiai munkás kizsákmányolásában.
…És akkor aztán mindezt úgy kell tudomásul vennünk, mintegy korunk afféle szerencsés adottságát, vagyis azt, hogy az ilyen jellemzően bérmunkából távoli élő oszágok, népek államai és nemzetei sok esetben olyan államkapitalista, diktatórikus rendszereket tudhatnak a „magukénak”, amelyek ezt a közvetített [importált] kizsákmányolást és az ebből adodó állapotokat kézben, a népüket pedig sakkban képesek tartani, amivel ha kell erőszakkal is, mindenféle immunitás parazsát is a hamu alá képesek szorítani.
Első és felületes látásra természetesen úgy tűnhet, hogy mindez így van rendjén, mert máskülönben az érintett országokban olyan állapotok törhetnének ki, amelyek az egész világra nézve sokkal súlyosabb következményekkel járhatnának. Még a jelenlegi, egyelőre . k e z d e t i . tüneteknél is súlyosabbakkal…
Ezért aztán még örülnünk is kell neki… 🙁
További jó elvi cikkezést kívánok.
Üdvözlettel:
V 🙂
.
10:16 de.
A bennszülöttekről és az őserdőkről:
Addig nem volt igazán baj, míg „a világgazdaság” és a túrizmus be nem tette közéjük a lábait…
A gyűjtögető vadászó életmódot folytató úgynvezett bennszülöttek, népek ön és természet fenntartó életvitelükkel egy csöppet sem zsákmányolták ki a természetet. Ellenben ahogy ezeket a tulképp. nomád törzseket meg a karták kötni és fiktív államhatárokhoz igazítani, ezzel mezőgazdasághoz „szoktatni”, olyasmihez, ami teljesen ellentmondott az addigi hagyományaiknak, amiből ők nem is kértek, de rájuk tukmálták. Rögtön ésszerűtlen és buta tevékenységeket kezdtek művelni, mint például az erdőégetést is. Aztán jött a mident a maga arculatára alakító turizmus is, amikor műanyagok, városi „cuccok”, és az alkohol is betette a lábát ezeknek a tiszta és ártatlan embereknek az életébe. (A turisták azt hiszik, hogy ilyen ajándékokkal segítik ezeket a népeket. No igen; a pusztuláshoz segítik hozzá őket… A brazil kormány már több amazóniai (ember)törzset nyilvánított védetté(!) úgy, hogy az oda vezető utvonalakat, tartózkodási helyeiket hétpecsétes titok alatt tartja, a modern világ e károkozásai ellenében. A többi következményt ma is láthatjuk. Az egymással való konfrontatív viselkedésük is a behozott, úgynevezett civilizáció következménye.
DE, az őserdők felégetésében óriási szerepe van a „modern” kapitalizmusnak is. Sokkal inkább, mint a gabonaföldek bővítésének. Ebben hatalmas szerepe van a nyersanyagbányászatnak, de leginkább az olajpálma ültetvényeknek, amelyek érdekében naponta egy nagyvárosnyi dzsungelt semmisítenek meg a konszernek. És mindezek tetejébe, az őserdőket országos méretekben felszabdaló útépítések választanak szét millió éves vegetációkat és faunákat csak azért, hogy az előbb említett iparágak könnyen jussanak hozzá a vadon kincseihez. Ehhez képest a benszülöttek okozta kár elenyésző…
.
11:08 du.
Kedves Margit!
Kerded:
” Miért éppen most elégelték meg a viszonyokat? ”
Egyszeru a valasz: Most fizetnek nekik „egyesek” hogy mehessenek.
Persze nem artana megtanulni nekik a fogamzasgatlast se, amire viszont – foleg a muzulmanok – nem hajlandok.
12:21 du.
Megint nem jelent meg az írásom.
2:35 du.
Vögelein
2016 szeptember 11
9:32 de.
Tudja, egy egészen hamis képet hoz ide, ami NEM is igaz gyakorlatilag.
Pl. a kis kínai, akinek a munkája gyümölcsét élvezi poton pénzen a nyugat.
Kina diktatúra államformában él, és örül ha dolgozhat a kis kínai, azért a kis pénzért. Közben a kormánya, milliókat keres a halom árú bevételén. Közben az amerikai, kanadai,európai ipar tönkrement, mert milliók elestek a gyárimunkától. Ruha, cipő stb. gyártásától.
Ez az igazság.
4:27 du.
Kedves Figyelo!
Nekem az tetszett a legjobban az irasaban, hogy:
„… az alkohol is betette a lábát ezeknek a tiszta és ártatlan embereknek az életébe. ”
Csak ugy nehany evezrede mar, hogy gyilkolasztak egymast, mielott a feher ember rajuk talalt, de minden bizonnyal attol meg artatlanok lehettek. Foleg, hogy itt-ott a kokaint es mas agyat karosito „csodaszereket” is ismertek. 🙂
De ha ugy ertetted, hogy az azsiai es az afrikai robbanasszeru nepessegnovekedes annak (is) koszonheto, hogy a politikailag megbizhato, jo elvtarsak miatt Azsiaba es Afrikaba koltozott szinte az egesz eszak-amerikai es europai ipar (kiveve a nemet), akkor valoszinu igazad lehet ebben. Meg ha ehberert is, de dolgoznak, es emiatt tobb gyerek no fel, mint 40-50 evvel ezelott, amikor meg faekevel muveltek a foldet, es jo ha 20 gyerekbol 2-3 fel is nott.
10:25 de.
Vögelein
2016 szeptember 11
10:16 de.
Mondjuk pont a dél-amerikai őslakosok magasan fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkeztek, kukorica, krumpli, paradicsom, magas terméshozamok. Az esőerdőkben egy nagy gödörbe dobálták a faszenet és cserépdarabokat, és azon több száz év múltával is banánt lehet termeszteni.
Az ENSZ mezőgazdasági szervezete szerint ez lesz a 21. század zöld forradalma, a fekete föld, a terra preta.
10:28 de.
Moshe Akiva
2016 szeptember 13
4:27 du.
Bolíviában egy sok évszázados nemzeti hagyomány, hogy kokalevelet rágnak. A parasztok kis gazdaságaikban termelik a kokacserjét, és az már nem az ő hibájuk, hogy a világban nem kólát gyártanak belőle, hanem kemény drogot.
Az Mexikóban van, hogy tönkrement a mezőgazdaság az USA-val kötött gazdasági szerződés után, így a lakosok kénytelenek a mariska ültetvényekre járni napszámba.
10:32 de.
Moshe Akiva
2016 szeptember 13
4:27 du.
40-50 éve vezették be a különböző oltásokat a gyermekbetegségekre, ezért 10 gyerekből föl is nőtt akár mind a tíz. Nagy különbség, hogy a fejlődő országokban közben nem volt születésszabályozás, mint ahogy a jóléti államokban történt.
12:59 du.
hazai lámpa
Most nézd meg Európát! Megvan a születés szabályozás, de szaporodás sincs.!
Viszont, a muszlimoknál megy az, megállás nélkül.
Nem kell doktorátus ahhoz, hogy lássuk mi lesz a jövőben!
12:59 de.
Vögelein! 9:32
Ez, a Florida kapcsán leírt jelenség, a burzsoázia imágójának a feudális visszaváltozása, vagyis egy új feudalizmus újratermelése… Náluk a jobbágyság és cselédség „szerepét” jórészt a latin lakosság látja el.
Persze, természetesen be kell látni azt is, hogy kacsalábon forgó villák, kastélyok és jachtok stb. tulajdonosai és örököseik is elvileg csődbe is mehetnek. A középkori birtokokat az ősiség [azt hiszem így hívták] törvénye védte az elidgenítés veszélyétől, ott tehát már eleve kizárt volt a csőd. A föld és mindenbirtokosok számára éppen a burzsoázia előretörése, birtokon belül kerülése, a feudális jogok eltörlése, a demokrácia hozta be a csőd lehetőségét, hogy a jobbágyokból majd látszólag szabad munkásosztályt faraghassanak.
11:42 de.
KORDON BLUED
2016 szeptember 15
12:59 de.
Egy évszázaddal lemaradt, kedves Kordon!
Van saját háza? Nincs?
Akkor jó.
Különben ha van háza akkor máris feudális.
Különben, Az USA-ban és Kanadában NINCS cselédség!
A rabszolgákat régen felszabadították az USA-ban. Kanadában viszont soha sem volt.
A házmester az, aki az akar lenni. Ingyen lakásért, esetleg lepucolja a lépcsőházat.
A kertész maga jelentkezik munkára a kertgondozásra ez van. Takarítónő viszont önként megy erre a pályára, ezt szereti csinálni és ezzel elég jól keres is.
11:56 de.
Látom, vannak még emberek otthon is, meg kint is, akik bevették a szocializmus hazugságait a kapitalizmusról. Én is tanultam hasonlókat anno… De gyakorlatban és korral, rájöttem, hogy ez egy hatalmas hazugság. Hiszen a legnagyobb kapitalista maga az állam volt. A magán tulajdon „bűnére” még élesen emlékezem.
De a komcsi pártitkárnak szép villa kellett a Rózsadombon. Biztos volt a kerthez kertész és a házhoz takarítónő.-Azaz, „kizsákmányoló” is volt, nem csak kapitalista.
4:03 de.
Figyelő. Óriási a különbség a MAGÁN és a SZEMÉLYI tulajdon között. Ha van egy háza, amiben maga lakik az ember a családjával, az személyi tulajdon. De ha van húsz lakása, az már magántulajdon, hiszen ennek révén a tulajdonos kezében van a bérlők, – meg a házat karbantartók sorsa. Ez a tőke, ami gyakorlatilag magától gyarapodik, anélkül, hogy a tulajdonosnak egy szalmaszálat is keresztbe kellene tennie.
Ez egy nagyon leegyszerűsített, azt ne mondjam, primitív meghatározás. A mai magyar tulajdonosréteg meg úgy látszik, csak a marxista-leninista középiskoláig jutott el, így azután harangozni sem hallott a tulajdonos felelősségéről. Miközben befektetés híján az ország nagyobb részében nincs munkahely, nincs fejlesztés, nagytőkéseink külföldi adóparadicsomokban tartják a pénzüket, – becslések szerint nagyjából az államadósságnak megfelelő összeget. Pl. Amíg az ország legügyesebb gázszerelője, Mészáros Lőrinc ÉVENTE 265 millió forintot fordít alkalmazottai bruttó fizetésére, jómaga olyan luxusjachton múlatja az időt, ami egyetlen tengeri mérföldet kb. 1 millió forintos üzemanyagköltséggel tesz meg.
4:36 de.
Figyelő
Lehet, hogy tanulta, de nem tanulta meg, az már biztos. Kiskegyed demagóg lózungokon kívül képtelen egyetlen normális érvet is felhozni. Valószínüleg – legalább is a kommentjeiből ez tűnik ki, plusz még az olvasási készségében is diszlexiás tüneteket hordoz. Ez talán még fejleszthető lehetne, bár az Ön amúgy tiszteletreméltóan magas életkorában ez már eléggé meddő feladatnak bizonyulhat. Én a kérdéses kommentemben ugyanis nem úgy általában az USÁ-ról, meg Kanadáról, hanem a floridai tapasztalatokról írtam.
Az ön érzelmi hablatyolásának pedig semmi érv(!) alapja sincs. Csak dühödt, megalapozatlan, uszkve egy évszázados cselekedeteinek az önigazolásait rikácsolja – mondhatnám, okádja – ide vissza.
Tehát kérem máskor, ha kommentet ír, legyen oly kedves konkrétan, a kritizált, kifogásolt részek hibásnak vélt elemeit . t é t e l e s e n . észrevételezni, nem csak úgy általában és semmiképp ne hasraütéssel, blöffökkel operálni, ahogy éppen föl-föl derengenek a halvány egykori emlékei, kedves asszonyom!
Üdvözlettel: K B
.
Ui:
No és, persze ha diszlexiás gátjai ezt megendik, használjon szakkönyveket, szakirodalmat a felkészüléshez. Alapozza meg visszamaradt tudásanyagát. Ha tényleg objektivitásra törekszik ezzel maegalapozhatja az egykor elhanyagolt és visszamaradt tudását. 🙂