A TIZEDES MEG A TÖBBIEK a Pesti Magyar Színházban

A II. világháború vége felé járunk. A Magyarországon harcoló felek egyre fáradtabbak, kimerültebbek, és egyre kevesebben akarnak önként és dalolva a frontra menni. Mindenfelé lógósokba botlik az ember. Főhősünk, a tizedes is azért oson be egy kastélyba, hogy végre megpihenhessen a frontvonalak között. Ám nemsokára kiderül, hogy a kastély más katonaszökevényeknek is a tanyája, és ezekből az ágrólszakadtakból ügyes, ravasz és túlélésre képes csapatot kellene kovácsolni…

2017-ben a szerző, Dobozy Imre születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Bravúros komédiáját Keleti Márton pompás filmje tette legendássá. A történet egyes mondatai jelképessé váltak az évek során, hisz ki ne hallott volna a “már a spájzban vannak az oroszok”, vagy a “mert mi mindig zabálunk – magyar átok” szállóigékről! Ez a szórakoztató helyzet- és jellemvígjáték szeretetreméltó vallomás is a jólelkű, de rafinériára mindig kész kisemberről, aki csupán túl akarja élni a történelem viharait.

Érdekességek

1. Apropó, szállóige! A filmben csak olvasható a németül elhangzó mondat fordításaként, hogy “Az oroszok már a spájzban vannak”, ami szállóigévé vált – a szövegben így hangzik el: “már a spájzban vannak az oroszok”.

2. Az előadás dramaturgiája nem követi száz százalékig a filmet, ezért nincs jelenet az erdészházban, ezért nem szerepel nő, Grisa a kastélyban kerül elő a spájzból, nincsenek külső jelenetek.

3. Az oroszul és németül elhangzó mondatokat a többi szereplő értelmezéséből értjük meg.

(forrás:színház)

Írta: Dobozy Imre

Szereplők:

Német katonák, nyilasok:
A Pesti Magyar Színiakadémia növendékei

Díszlet-jelmez: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Dramaturg: DERES PÉTER
Zene: VECSEI LÁSZLÓ
Ügyelő: SIPOS CSABA
Súgó: BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens: JUHÁSZ ANDREA

Rendező: LENGYEL FERENC  Jászai Mari-díjas

Fotók: Gergely Bea