Szellemként már nem jó neki, hogy bármit megtehet
Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt.
Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala).
Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét.
Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe.
Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent.
A várakozók nem egymásra néznek, hanem maguk elé. Hallgatnak. Moccanatlanok. Hisznek. Hiszik, hogy a lelkük ismét együtt lehet vele. Illetve az övével.
Hah. Haahhh. Szssssz.
Igen.
Az asztal mintha megrezzent volna. A körbeülők a becsukják a szemüket, feszültek, de megpróbálják, amenyire tudják, ellazítani a tagjaikat. Érzik egymást az ujjaikkal. Hopp. Egy egészen picit, tán egy milliméternyit a kezük feljebb van, mint ahol korábban volt. Egyikük se mer meggyőződni arról, hogy az asztal feljebb van-e.
Fejebb van.
Ő itt van.
Az asztal lábai nem érintik a parkettet.
Szellemóriásaink hátán végigfut a hideg.
Mit kérdezzenek?
Bumm! Ez nem koppanás volt, az asztal három lába egyszerre csapódott a földhöz. Riadtan pillantanak egymásra a szellemidézők: haragszik a főnök!
Jajajajj. Nem voltak felkészülve! Nem hitték, hogy tényleg eljön. Tehát nem hittek igazán.
Juhujjj.
Krrrrcs. Csrrr. Az asztallábak csikorognak a parketten. Ktukk-ktukk-ktukk. Kattantgat mindhárom láb. Egyik a másik után.
Ketten felállnak. Zzzzzzzutty. Az asztal megpördül, kisöpri alóluk székeket és székestől dönti fel, lódítja arrébb a többieket. Kupakos Alajost a sarokba vágja.
Örülten táncol az asztal, noha már senki nem idézi a lelket, az itt maradt, itt van, itt van, itt van, elmenni, eltünni nem képes, sivít-süvölt, több és több, egyre több az ereje, mint akit nem csupán felidéztek, hanem fel is töltöttek az idézők energiával, csattog-csapkod, tör-zúz, helyét nem leli, látnivalóan ő maga se ura a tetteinek, nem akarja, de megszállja azokat is, akiknek már elegük van belőle, és mindenki tudja, amit már tud ő is: szellemként többé nem jó neki, hogy bármit megtehet.
Aczél Gábor
Down The Haunting Road Under The Orange Sky / Jeff Swan
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
1:43 du.
Na ez egy nagyon „kedves,tisztességes jó lélekre valló” cikk,amivel ismét bemutatkozik az érzékeny sebeit nyalogató
ellenzék….
Ha ezt Fletóról írta volna az akkor ellenzékben lévő Orbán valamelyik újságírója,bizony
már vagy a sitten lenne,vagy „minimum”kilőtték volna a szemét,vagy baleset érte volna….
Ezek után el lehet dönteni,hogy ki milyen erkölcsi szinten áll…..,meg ugye tény,hogy valóban demokrácia és szólásszabadság van!!!!
3:16 du.
Szívből jövő dicsérő szavait köszönöm, kedves Boda Marcsi, de higgye el: nem érdemeltem meg őket.
5:04 du.
Kedves Aczél Gábor!
Én (és nem vagyok egyedül)változatlanul úgy gondolom,hogy „kissé”
gusztustalan,meg ízléstelen volt a cikk,és ezzel nem használt,csak ártott az amúgy is mélyponton lévő ellenzéknek!
Ha belegondol,talán rájön,hol is követte el a hibát…..
Lehet különböző véleményen lenni,de ez már túl ment minden határon…ki gyűlölködik,ki élvezkedik egy másik embernek kívánt
halálon…..sokan mondják az átok visszaszáll,de én ilyet nem kívánok természetesen!
5:48 du.
Bámulatos érzéke van a humorra, kedves Marcsi, manapság ritka az ilyen!
5:52 du.
Soós Zoltánnal szólva: „..iszonyatos táncban ugrál a csorda a csendes hülyéket tovasodorva, feszíti őket iszonyatos kórság: sokat kibírt már, sokat kibír most, sokat kibír még ez az ország.”
(Lehet, nem pontos. Vagy harminc éve olvastam utoljára. A Gorombakovácsok kötetben van.)
6:37 du.
Kedves Gábor!
Csak kapisgálom, hogy mit akartál kifejezni, de az irodalmi stílusod hátborzongatóan élvezetes!
4:36 de.
Szerencsére van humorérzékem (nem is kicsi!)de azért van, amikor
a sorokból nem éppen humor sugárzik,ami csupán eszköz,hogy elfedjék a valódi mondanivalót….aztán kíváncsi lennék,hogy fordított helyzetben mennyire tartana viccesnek a baloldal egy ehhez hasonló cikket,bizonyára felháborodnának,”gonoszt” kiáltanának,
mert amúgy nagyon érzékenyek……
2:09 du.
Na de hiszen én is azt mondtam, kedves Marcsi, hogy bámulatos érzéke van humorra, mi több, egy humorista veszett el önben, nyilván az én fogyatékosságom, amiért viccesnek tartom ugyan, de kevéssé röhögtetőnek, amit ír.
4:36 du.
Hát tényleg nem azért írtam,hogy „röhögjenek” rajta,nem humornak szántam,vannak dolgok amivel nem szoktam viccelni…..pedig én is és a barátaim is benne vagyunk egymás cukkolásába a végsőkig és sértődés nélkül,vagy mások kifigurázásába,de vannak erkölcsi határaink,nem mindenből csinálunk viccet…
4:58 de.
Hi-hi.
3:38 du.
Ha-Ha-Ha…..ha lesz időm majd írok hasonló szellemeset,remélhetőleg nem fognak felháborodni,mivel állítólag nagy humorérzékük van…most nincs időm,mert jó filmet nézek!!!
8:07 de.
2002-ben, amikor Vezér őfőméltósága a . n a gy . p o f á r a e s é s .* után egyszer méltóztatott befáradni az ország házába – mert különben már hónapokig nem járt be – dacosan ott üldögélt egymagában a farkciója üres padsoraiban, mert vezérüket utánozván azok se jártak be dolgozni… A fejét dühösen lesunyta és a két kezét, kissé terpesztve az üres író-felületen pihentette, miközben a morc pofáján – bocs de erre nincs jobb szó – kiült az őrá oly jellemző, toldisan dühödt lázadó-paraszt-spiritualitás identitásának az arckifejezése, amit még az al,vagy fel-csúti iskolából hozott magával, amikor – leírások szerint – a napköziben az ünnepi mákosbejglit a napközistanárnő feje helyett az alma máter falhoz csapta, azt kiáltva „nesze, ezt akartad?”… Itt is legszívesebben ezt tette volna, de azthiszem ott határozta el, hogy igenis erőszakkal fogja megbuktatni az őt és – ma már biztosan tudjuk – a bandáját választásokon legyőző baloldali-liberális rezsimet. E buktatási szándékának először 2006-ban adott gyakorlati jelleget, amikor a vele egyívású és típusú Fradi-huligánokat kente meg jól az ilyenkor szokásos megfelelő órabérrel, hogy gyújtsák fel a várost és utána játsszák el a mártír forradalmárt, ami túl jóra is sikeredett ötvenhat fél évszázados évfordulója táján. Akkor kezdődött az ő igazi karrierje, a többinek meg már ma látjuk kárát.
Na! Biztosan ezt a spirituszt tapasztalják a boldog jövőben a cikkben szereplő médiumok is…
˙
.
* 2002.ben a választási kampány alatt Mikola István fid SS Obersturmbannführer egy nagy nekibuzdulásában nyilvánosan nyögte ki azt amit egyelőre a Keresztapa nem akart volna, amit ő jelentett ki zárt fid SS körökben, hogy „amennyiben most győzünk, negyven évre betonozzuk be magunkat”. Gyorsan hátra is vonták ezt a fecsegő sakbábujukat, akit aztán már, talán évekig nem is mutogattak…
8:10 de.
Ui:
2006. a második hatalmas pofáraesés éve volt.
.
3:54 du.
Ha már szellemekről szól a cik, hadd emlékeztessem a jelenlevőket, hogy a forradalom 60. évfordulóját ünneplik egyesek
Az 56-osok szellem kisérje a fentieket
5:46 du.
Figyelő!
Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal….!
Amúgy örülj,hogy most nem leszel itthon,mert az itthoni(teljesen lecsúszott, hazug,hiteltelen,gyűlölködő,őrjöngő…) baloldal még arra is képes,hogy október 23-ra a Kossuth térre az ünnepséget megzavaró tüntetést szervezzen(TV.ben nyilatkoztak!!!)na ekkora jellemtelenségre,szemétségre más országokban még nem volt példa…remélhetőleg nem tudják megzavarni az ünnepséget bízva a
rendvédelmi szervek hatékony fellépése,valamint a megemlékezők
tiltakozása miatt!
Na ennyire aljasak és ráadásul sötétek…..valószínűleg az akkori ÁVH-sok,illetőleg „dicső” itthon maradt… leszármazottai szervezkednek!
3:33 du.
Kiegészítés!Figyelőnek!!!!
Friss hírek: az egyik törpe baloldali párt a Blaha Lujza térre,a másik meg az Astoriához szervez tüntetést és még egymást szidják,hogy az egyik párt ,miért szervez rá a másikra?Kész röhej!(de inkább szánalmasak….!)
3:38 du.
ja és 56 forradalom volt,népakarat!! és a magyar történelem fontos évfordulója,míg a mostani silány ellenzék „próbálkozása”
az ő „régi szavaikkal” élve ellenforradalom és nem népi felkelés,természetesen alacsony támogatottsággal,a győzelem esélye nélkül!
Igazi és tisztességes magyar nem vesz részt az ilyen megmozdulásban,csak a csürhe népség!
5:41 du.
https://www.youtube.com/watch?v=8FckhPmtE1A
5:45 du.
EGY KIS HUMOR!
KETTEN A POKOLBAN: EGY DK-s és egy szoci….
DK -Mond miért van itt ilyen piszok meleg?
Sz -Mert a pokolban vagyunk !
DK -És Te?
Sz -utánad jöttem,tartsunk össze…
DK -És Orbán hol van?
Sz -Itt nincs neki hely,sokan vagyunk…..ő fent van…….!
DK -A francba,ezt megint „elkúrtuk”
Sz -na álljon meg a menet,…csak te!
3:14 de.
Nahát, Marcsi, a könnyem kicsordult a röhögéstől, de tudja, olyan vagyok, mint egy fordított Móricka, mostanában minden vicc a fideszesekről jut az eszembe.
Két orosz alternatív művész, kissé ittasan, egy párizsi bárban:
– Te, Igor! Itt vagy?
– Da!
– Figyelsz!
– Figyelek, Koljám!
– Szerinted…
– Szerintem?
– Szerinted mi lenne, ha beleszarnék a zongorába?
– Ne tedd, Koljám!
– És miért ne?
– Nem értenék.
11:41 de.
Na akkor mindketten jót nevettünk,a humor és ez a lényeg,meg az,hogy értettük(!!!)is egymást,többekkel ellentétben!
A „ki nevet a végén”társasjátékba nem nincs értelme belemenni,mert sokan már előre tudják a végét….