A nagy ötlet továbbfejlesztési javaslata
A nagy ötlet vitathatatlanul Orbánunké, szabadalmaztatni kellene, hogy felhasználása esetén bármely más országtól rengeteg pénzt lehessen kapni érte.
A leendő világszabadalom lényege, hogy egy ország nyugdíjasait karácsony alkalmából egymástól nem megkülönböztetve, egyazon – nem túlzottan nagy – összeggel ajándékozza meg az állam, amely ezt az ajándékösszeget a nyugdíjtól viszont szigorúan megkülönbözteti, elválasztja tőle, mert nem csapatja hozzá, amint azt a kósza értelem diktálná, nem is a postással kézbesítteti, aki a címzettet nyugdíjasként ismeri, nem, nem, nem, ez egy olyan különleges ajándék, amelynek nem az értéke a fontos, nem az tehát, hogy mennyit is ér, hanem az ajándékozója, akit az ajándék hordozója hivatott megszemélyesíteni, maga a magyar állam, azaz a magyar állam foglalkoztatottja keresi fel karácsony alkalmából a magyar államért nyugdíjazásáig munkálkodó, a magyar államban ugyan már nem foglalkoztatott, de az örökké hálás magyar állam által nagyra becsült polgárát, az állami foglalkoztatottat a nem foglalkoztatott a találkozásukkor megölelheti, magyarember a magyarembert, mint testvér a testvért, a bátyj az öccsét, aki most az államért és a szeretett jegyében lám érte is maga cselekszik.
Szerintem érdemes lenne ezt a világon egyedülálló ünnepi aktust tobvábbfejleszteni.
Úgy értem, hogy részekre bontani.
Mondjuk, tíz részre.
Mégiscsak más, mégiscsak több, ha nem egyszer tízezer, hanem tíz látogatás során alkalmanként ezer forint értékű utalványt adna át az állam foglalkoztatja az őt immár ölelésre tárt karokkal váró, nem foglalkoztatási állapotáról már-már megfeledkező honfitársának.
Ez kétségkívül költségesebb megoldásnak ígérkezik, hiszen a magyar államnak nem harmincezer, hanem háromszázezer foglalkoztatottját kellene az akcióra mozgósítania, de azért érné meg az árát, mert nyugdíjasaink zöme a magyar állam őt meglátogató foglalkoztatottjában a tizedik alkalommal már Orbán Viktort látná és kézcsókkal fogadná.
Ha nem tévedek.
Aczél Gábor
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
10:53 de.
A becsatolt kép elég jól sikerült Gratulálok hozzá! A többit nem értem.
Értelmezhető??? üdvözletével
12:01 du.
Szerintem, a magyar állam örülne, ha nem kéne extra ajándékot adnia a nyugdíjasoknak. Viszont, a régről örökölt nyugdíj-kulcs olyan alacsony, hogy elképesztő.
Nyugdíj mindenkor az illető utolsó fizetésén alapszik, tehát NEM lehet a mai kormányt okolni, azért, hogy a múltban ilyen alacsony fizetések voltak.
Gazadagabb államokban, mint pl. Kanada, az állami nyugdíj univerzális, mindenki egyformán kapja. Ha esetleg dolgozott a múltban, a megfelelő tartomány a nyugdíjat kiegésziti az ottani kulcs szerint.
Viszont, merem állitani,hogy az alap nyugdíj itt is bizony nagyon alacsony.
Csak az jár jól, ha a vállalat, ahol utoljára dolgozott, vállalati nyugdíjjal is hozzájárul.
2:16 du.
Aczél Gábor
Látom nem érti a lényeget.
Itt pont az a lényeg, hogy minél többet írjanak a dologról. Nem a nyugdíjasokról van szó, hanem az, hogy közszájon forogjon a téma. Ebből a szimpla választónak annyi fog megmaradni, hogy adott, és nagyon sokat beszélnek is róla, így ez rögzülni is fog.
Egy dolog amihez igazán értenek, az a propaganda.
5:04 du.
Don Ovuz
„Ebből a szimpla választónak annyi fog megmaradni, hogy adott, és nagyon sokat beszélnek is róla, így ez rögzülni is fog.
Egy dolog amihez igazán értenek, az a propaganda.”
Aczél Gábor is az egyik ilyen cimeres propagandistájuk! 🙂
10:34 du.
Lélfai Szilárd
Alapmegoldás, átutalni az összeget a nyugdíjfolyósítónak, aki leosztja. A kutya sem ugatná meg.
Az hogy nem összeget ad, és megosztó módon vezeti fel, oda vezet hogy mindenki beszél róla, mindenkihez eljut a dolog. Hatásosabb mint a plakátok. Manipulatív propaganda. Ez az egyetlen dolog, ami igazán megy nekik. Minden másban harmatgyengék.
9:30 de.
Figyelő
2016 december 5
12:01 du.
Nem tudsz Te semmit Figyelő!
Továbbra sem! Ha szándékosan érti félre, és ködösít, akkor azért, ha szimplán ilyen ostoba akkor azért!
3:36 du.
Mi nem volt a szövegemben igaz?
Kérem, világitson fel, nehogy tudatlan maradjak.
A nyugdíj Magyarországon, a volt dolgozóknak, ez volt a téma, hogy segítsek.
3:38 du.
Mi nem volt a szövegemben igaz?
Kérem, világitson fel, nehogy tudatlan maradjak.
A nyugdíj Magyarországon, a volt dolgozóknak, ez volt a téma, hogy segítsek,Kanadaihoz hasonlitva.
5:20 du.
Figyelő
2016 december 6
3:36 du.
Kedves Figyelő!
Mielőtt felvilágosítanám, egy-két alaptétel:
1. Almát nem adunk össze körtével.
2. A reláció analízis típusú teszt feladatokban létezi a B válasz. Azt jelenti, hogy a két tagmondat közül mindkettő igaz, de nem következik egyikből a másik.
Mi a gond azzal, amit ír, még akkor is, ha néha igaz?
Pont ez. Semmi köze a problémához, amiről a cikk ír.
De, hogy tisztán lásson: Évek óta az infláció felett nőttek a nyugdíjak, egészen mostanáig. Emiatt a fidesz – joggal – aggódhat, hogy elveszítheti a szavazói nagy részét (vicces, hogy a „fiatal demokraták” szavazóinak zöme nyugdíjas), ezért kell a kedélyjavítás, illetve a hozzá kapcsolt Orbán-levél. Persze olcsóbb, és egyszerűbb lenne a nyugdíjjal együtt folyósítani, de akkor 1. a pénz egy része nem landolna haveroknál (Bözsi utalvány forgalmazó, Orbán levél gyártók, csomagolók, stb), 2. nem menne propaganda levél.
Nem sajnálom a 10 ezer ft-t a nyugdíjasoktól, de felháborít a több millió, ami így a haveroknál landol!
Külön szánalmas, hogy még ezt is töketlenül csinálják (posta, nem, kormánytisztviselők, nem posta, odaér Karácsonyig, vagy nem…).
6:46 de.
terminus:
Az Erzsébet-utalványokat jövőre kivonják a forgalomból, és megmaradt belőlük néhány raklapnyi. Ezt osztják most szét, s hogy valóban az utalványforgalmazó, a levélgyártók és a posta is hozzájusson egy kis pluszpénzhez.
Már rájöttek, a postának célszerű a kézbesítés, 400 forint/darab végzik el ezt a munkát.