A hamiltoni Mohawk College nevű főiskola arról a szokatlan lépésről tájékoztatta a sajtót, hogy egy helyi muszlim egyesületet tiltott ki az intézményből, miután kiderült, hogy a saría törvényeket és az iszlám kalifátust éltető előadást tartottak az iskola egyik termében. Tavaly november 28-án került sor az „Igazság a szíriai menekültválságról” című előadás, amiről az egyetem adminisztrációra azt hitte, hogy valóban a válságról lesz szó. De mint később kiderült, Mazin Abdul-Adhim 40-perces előadása azt találta mondani, hogy „a Saría életforma, illetve a kalifátus e föld legjobb rendszere.” A Mohawk College-ben elhangzott előadás lényege, hogy egy egységes iszlám kormányt kéne létrehozni a világ valamennyi muszlim […]

isten-király halotti templomokat épít (ma téteménye terjeng: új küzdőterek) alattvalói nyelve mind kivágva, vértől gőzölgő tetemek fölött meggörnyedt árnyaik nyavódnak, fanfárok koponyák hegyén, magasztaló örömtánc… ily átszunyított századokat visz a Nílus, ezüst rhütonból isznak lányai, arany szkarabeuszt viselnek, rabszolgák metszik szőleit, a többi döglik éhen és elvhű ordibátorok dörzsölgetik imára ~ dongó döglegyekként ~ a mellső lábukat

Hosszú távon én attól válnék büszke hazafivá, ha mind több honfitársam érezné kényelmesen magát Magyarországon, ahol megbecsüljük egymást, minden nehézség ellenére is kiszámítható a jogrend, a társadalmi és gazdasági közeg, ahol a törekvők lehetőségekhez jutnak, a bátortalanok bátorítást kapnak, ahol a miniszterelnök személye alig ismert, barátaié még kevésbé. Egy ország közösségének állapota a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer stb.) minőségén mérhető le elsősorban. A Nobel-díjasok vagy olimpikonok száma és hogyléte persze fontos, szívet melengető vagy facsaró körülmény, de ők a törpe kisebbség egy hazában. Ez jutott eszembe a számomra hős Hosszú Katinka minden jogos felvetése kapcsán. Meg az, hogy ha választanom […]

Két, egymástól független megfontolás késztet engem arra, hogy a KMH olvasóival osszak meg egy hozzászólást, ami tegnap jelent meg a Mandineren publikált cikkem alatt.  Az első, hogy a KMH-n rendszeresen ér bírálat azért, mert nem szűröm ki lényegében az összes olyan hozzászólást, amely lapunk világnézetével, vagy egy itt megjelenő írással, vagy az általánosabb liberális állásponttal ellentétes, vagy ha esetleg olyan hozzászólás érkezik, ami együgyű és szánalmas. A KMH – szinte az összes, kommentelésnek helyt adó magyar lappal ellentétesen módon – egy moderációs sorban váratja a hozzászólásokat, amíg ezeket legalább futólagosan nem olvasom el és jóvá nem hagyom őket. A nyíltan rasszista, gyűlölködő és […]

mi, csóró utcavégiek anyapucéran (hja, hát, a közmunkások segge mára kinn!) temetőkben kiássuk gödreinket, magunk celebráljuk a holnapot ~ apánk reménye megnyugodjék ~ ha soknak egy kanyija sincs… azt mondják, ennyit érünk, a kormányszóvivő bakasszony miszmaholta: hűbéreseknek hűségbéreket utalnak bezzeg, birtokukba pár kaszinócskát, földeket meg trafikot, miegymás… mire halottmosóink: nyugi, féljenek, tűzkővel fenjük késeinket, lesz nyissz-nyissz hamarost Búzás Huba

Kanadában méregdrágák a belföldi repülőutak, de ezen a helyzeten egy februárban induló új fapados légitársaság akar radikálisan változtatni. A NewLeaf nevű kanadai légitársaság február 12-én indítja első járatait és 7 kanadai várost kapcsol majd össze a lehető legalacsonyabb árakon. A legolcsóbb jegy 89 dollár lesz (adóval és illetékkel együtt), míg a legdrágább jegy sem haladhatja meg a 149 dollárt. Az első rendszeres járatok Halifax, Hamilton, Winnipeg, Regina, Saskatoon, Abbotsford és Kelowna városokat kötik össze. A NewLeaf egy Boeing 737-400-as repülőkből állo flottával startol, minden gépen 156 utas fér el. Ellenben például a torontói regionális Porter Airlines-szal, a NewLeaf-en fizetni kell […]

Az alábbi cikkem a Mandineren jelent meg ma reggel. A sajtóvita azzal kezdődött, hogy Sayfo Omar egy elemzést írt a vallásszabadságról és az iszlámofóbiáról, amire itt a Kanadai Magyar Hírlap hasábjain válaszoltam és némi bírálattal illettem Sayfo Omart. A Mandiner a KMH-s cikk egy részét másodközlésben lehozta, aztán erre írt választ Schwezoff Dávid, aki szerint engem csak Magyarország „lejáratása” érdekel. Ime a Mandineren lehozott válaszom. * Kisebb sajtóvita alakult ki azt követően, hogy a Kanadai Magyar Hírlapban némi kritikával illettem Sayfo Omar reflexióját az iszlámellenességről és a vallásszabadságról. Schwezoff Dávid is beszállt a vitába és elmondta, hogy a mai Magyarországon […]

Az Újesztendő kemény faggyal, hóeséssel köszöntött Budapestre. Meg furcsa jelenetekkel. Óriás daruskocsik ugyanis elkezdték feltépni az utak szélén álldogáló hirdetőoszlopokat, más daruskocsik meg állítgatták vissza azokat, tanácstalan rendőrök, meg méltatlankodó biztonsági emberek gyűrűjében. Mi történt? Az történt, hogy a karácsony előtti utolsó napra összehívott fővárosi közgyűlés felbontotta a Mahír Cityposter KFT.-vel 2006-ban 25 évre kötött szerződését a hirdetőoszlopok működtetéséről. Indokként a nyilvánosságban olyasmi jelent meg, hogy a kontraktus „felveti a jó erkölcsbe ütközés gyanúját”. Hogy kilenc év múltán, mégis, hogyan romlottak meg ilyen vészesen egy cég „erkölcsei”, azt csak azok kérdezik, akik nem járatosak a honi belpolitikában. A Cityposter tulajdonosa, […]

Elegem van, elegem van. Abból van elegem, hogy az én pénzemen, kéretlenül és váratlanul harsogja Orbán Viktor újra és újra az én fülembe is: “Semmiféle ideológia, vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat.” Ráadásul az én alkalmazottamként teszi ezt, az én kormányom első embereként, aki az ország minden polgárát, egytől-egyig európai polgárokat, köztük engem is, szolgálni köteles, aki tehát – feltéve, hogy az európai polgárokat fenyegető életveszély indoklásában igaza van – általunk, magyar állampolgárok által személy szerint felelősségre vonható, bűncselekményre utaló magatartása okán feljelenthető, majd vádolható, mert az ő hozzájárulása nélkül országunkon nem zúdíthattuk volna át […]

Tisztelt Christopher Adam! November 29-én Simay Endre István megjelentetett egy cikket a Going Clear filmmel kapcsolatban a Kanadai Magyar Hírlap oldalán. Erre vonatkozóan szeretnék önnel néhány információt megosztani. Alex Gibney a filmjében csak olyan emberek történeteire támaszkodik, akik elhagyták a hitüket, vagy az Egyház által lettek kiutasítva, mivel olyan magaviseletet tanusítottak, amelyek egyházunk erkölcsi kódexeivel durván ellentétben állnak. A film készítése során Gibney az Egyház képviselőit és a híveket meg sem kérdezte. Sőt, az Egyház által küldött egyetlen levélre sem reagált, hogy lehetőséget adjon a tények tisztázására, dokumentumok bemutatására. Ezért a Nemzetközi Szcientológia Egyház kiadott egy nyilatkozatot, valamint információs filmeket, […]

Egy este Rost Andreával és Frenák Pál Társulatával az Erkel Színházban /MAGYAR-FRANCIA KORTÁRS TÁNC TÁRSULAT/ Frenák Pál Társulata/ A számos hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett koreográfus, Frenák Pál 1989-ban alapította első együttesét Franciaországban, majd 1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenak-ot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. A társulat munkáinak fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, kortárs divat, design és építészet, kortárs zene) beemelése az alkotásokba. Frenák Pál a magyar táncéletben radikálisan új stílust hozott a […]

Nem áll szándékomban nagyon gonoszkodni, de mégsem lehet teljesen szónélkül hagyni azt a hírt, hogy 2 centi hó esett Budapesten – hosszú várakozás után beköszöntött az Óhazában a kemény tél! – és ezzel megbénult az egész város. A tömegközlekedés lényegében lebénult és a budapestiek ne is próbáljanak két centi havazás után ételt rendelni éttermekből, mert ilyen kegyetlen téli viszonyok közt nem tudják azt kiszállítani. Bízom benne, hogy bátorításként szolgálhat a télies Budapesten, hogy Montreálban december 29 és december 30 között összesen 39 centiméter hó esett le, kevesebb mint 24 óra leforgása alatt. Ez egyébként még az itteni kegyetlen téli viszonyokhoz képest is rekorddöntő hóviharnak […]

Az interneten, elsősorban a közösségi médiában, a Facebookon több csoportban is olvastam azt a véleményt, hogy „Magyarország mindig is fasiszta állam volt, s ma is az!” Voltak akik cáfolták ezt a véleményt. A vitatkozók – véleményem szerint – sajnos összekevernek fogalmakat, s a vita ezért is folyik. Magam is szeretnék véleményt nyilvánítani, azonban egy Facebook kommentnél lényegesen hosszabb az, amit erről gondolok. Magyarország ma fasiszta állam? A „fasiszta” Magyarországról folyó vitában résztvevők arról szeretnék egymást meggyőzni, hogy a mai magyar kormány a „szélsőjobbra tart”, avagy már ott is van. Az egyik állítás szerint a mai magyar – a harmadik Orbán-kormány […]

Bár az elmúlt órákban milliószor mondtunk, üzentünk sok boldogságot egymásnak, valamennyien tudtuk, hogy az év utolsó napjának rejtélyes varázsa reggelre szétporlad, és hogy az előttünk álló 365 nap aligha tartogat több jót, mint az előző 365. Egy új könyv, ma még üres lapokkal, s amelyeket nekünk kéne teleírnunk közös életünk kedvező alakulásának híreivel, de amelyek új harc, új erő nélkül ismét csak a nyomasztó vereségek lelkünkbe már bevésődött szövegeivel lesznek tele. És akkor nem közelebb, hanem még távolabb kerülünk attól, ahova minden életképes nemzet törekszik, és ez a jövő biztonsága. Nagyon halvány a fény az alagút végén. Akik ma uralkodnak […]

A cím persze Illyésre vonatkozik. De eszembe jut róla, milyen gyakran mondogatták nekem, hogy a harag nem jó tanácsadó, lehet, nem is jó ösztönző. Engem mégis rendszerint a haragom ösztönzött írásra a kezdetektől szinte mostanáig. Akkor is, ha éppen humoromnál voltam; haragjában a normális ember röhögni is szokott – hajaj! Úgy hozta a sor, hogy érettségi után, ezerkilencszázötvenben, szakmunkás lettem; kétkezi, fizikai dolgozó: karosszérialakatos. Nem „melósok között éltem” – magam voltam a melós. És az agyamra ment, hogy abban az időben némely író, az úgynevezett sematikus, „pártos” irodalom, miket merészeszelt arcátlanul összehazudni a munkásokról, vagyis rólunk. Rólam! És mivel a […]