Aki még emlékszik a Millának nevezett izé keletkezésére, illetve Juhász akkori bevillanásaira, annak ismerős lehet a jelenlegi helyzet. S ez független attól, hogy a miniszterelnökségre bejelentkező Botka László ki szerint, és mennyire alkalmas. Alkalmasint erre vannak a választások. Amíg vannak. Illetve lesznek.

Ezt esetleg Viktornak is elmondhatná valaki. Még időben. Nem Orbánnak, hanem Szigetvárinak. Még akkor is, ha jelenleg az „Együtt bárkivel, kivéve…” mozgalom jelenleg nem tűnik nagyon ütős szervezetnek. De még akkor is, ha az egész ellenzéknek ismert massza sem tűnik valami nagyon ütősnek. A pálinkához képest. Miközben Szigetvári égető szükségét érezte annak, hogy bármilyen tárgyalás, beszélgetés, kompromisszumkeresés, tehát bármilyen megoldáskereső tevékenység előtt bejelentse: most éppen Botkával nem. Ami természetesen lehet az ő személyes véleménye. Elvégre mindenki azzal piál, akivel akar. Az a kutyát sem érdekelné, hogy Szigetvári szívesen leülne Botkával egy pofa sörre a nyári melegben vagy sem. Ám jelenleg a nyári meleg is várat magára, de az Együtt prominense sem egy kocsma magányába tűnődő, megfáradt kubikus.

A helyzet különben tényleg ismerős lehet. Ehhez röppenjünk vissza a Bajnai színpadfoglalóját megelőző időszakra. Arra az időre, amikor létrehoztak egy Facebook-csoportot, amelynek nevében akkoriban Juhász Péter nyilatkozgatott. Többek között elküldve Gyurcsányt a fészkesbe. Illetve Amerikába. Illetve bárhova. Leszögezve, hogy ő ugyan szóba nem áll a DK akkori, és jelenlegi vezetőjével. Jelentős eredményeket érve el rövid-, és középtávon egyaránt. Hosszú távon is, de ehhez akkor még két évet várni kellett. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nehéz így beszélni közös platformról, szövetségről, választási programok egyeztetéséről. Márpedig az akkor is világos volt, hogy a Milla legfeljebb egy potenciális mag lehet. Nem kender, hanem eszmei, politikai, szervezési mag. Az kemény munka eredménye, hogy ebből egy választási vereség kelt ki, és a fejlődő kacsok odaszegezték Orbánt a hatalomba. De nagyjából akkortájt tették az első kapavágásokat ehhez. Egy olyan „kertben”, ahol az elhívott, majd megjelent tüntetők gyakorlatilag semmibe vételével tették le az alapokat az Operaháznál. 2012. októberére biztosítva, hogy az ellenzék legyen belülről megosztott, és oda is szekereket tegyenek táborozni, ahol különben nem lennének.

S azt, hogy mennyire megbénított minden lehetséges választási összefogást az eleve elzárkózás politikája. Az, amelynek meghirdetésével Juhász múlhatatlan érdemek szerzett annak idején. Egy amúgy sem túl magas kezdőpontról terelve egy lefele szálló ívbe az ellenzéki egyeztetéseket. Bajnai visszatérésétől, Szárszón keresztül a választásokat megelőző télig. S ennek fényében értékelhető igazán Szigetvári jelenlegi elzárkózása. Még akkor is, ha „csak” a Facebook-on tett közzé ebbéli véleményét. Elvégre az MSZP-vel nyilvánvalóan az a legjobb tárgyalási alap, hogy kivel nem tárgyalnak a párt nevében, illetve a párt jelöltjei közül. Általában így szoktak ugyebár szövetséget kötni. Az ellenfél felvirágoztatására és hatalomba tartására, illetve hatalomba segítésére. Azért persze kicsit hiányérzetünk lehet. Az Együtt, mint a hazai politika legjelentősebb tényezője, részéről még le kéne szögezni, hogy Gyurcsánnyal, illetve a DK-val sem. Utána talán azt is, hogy egymással sem. Esetleg Szigetvárival sem.

Hopeless / Roy Lichtenstein

Mert a végén, egy valós választási szövetség mentén még tényleg sikerülne Orbán megbuktatása. Márpedig az iszonyú kínos lenne. Nem csak a sokak szerint vélelmezett, és az akkori ellenzék némely tagjával esetleg megkötött hatalmi háttéralkuk „lebukása” miatt. Hanem azért is, mert akkor muszáj lenne valami mást is felmutatni, mint a közösségi csatornákon bemutatott szájkaratét. Azért, az ország érdekeit nézve, lehet, hogy jó lenne egy valós ellenzéki erő bemutatkozása. A szájtépés ugyanis lehet nagyon jó feszültségcsökkentő, de a választásokat az urnáknál és nem egy internetes fórumon kellene tudni megnyerni.