Polgári demokrácia Kelet-Európában? Na, nee… (vagy talán mégis?)
Írásom tudatosan provokatív címe nem populista propaganda, hanem annak fölmutatási kísérlete, miért lehetséges, hogy Kelet-Európa legtöbb államában a mára köznyelvi beágyazottságra szert tett „illiberalizmus” fogalma mögötti tényezők miként jöhettek létre.
Hangsúlyozom, nem valamely konkrét kelet-európai rendszert szeretném tollhegyre tűzve vitriolba mártani, bár ezt nagy örömmel szoktam tenni más fórumokon, hanem azokat a talán kevéssé figyelembe vett történelmi tényezőket fölvázolni, melyek ide vezettek.
E mai folyamatok gyökerei az elmúlt kb. 500 év európai- és világeseményeiben keresendőek, de az időben még jobban visszalépve, első jelei már a 4. század végén, a keresztyénség államvallássá tételével megjelentek.
Tudvalévő, hogy a demokráciát a vallásszabadság hozta létre, nem pedig fordítva, noha a közgondolkodás pont az ellenkezőjét tekinti igaznak. De mi köze a vallásszabadságnak a demokráciához? Lényegében az, hogy a vallásszabadságot elfogadó országok, tartományok, vagy fejedelemségek lakói megtanulták, hogy szomszédjuk másként gondolkodik mint ő, de attól még emberileg és gazdaságilag együtt tudnak működni. Ez az egyszerű fölismerés egy kisebb vagy nagyobb politikai és gazdasági közösségben (ország, tartomány, stb.) létrehoz egy olyan megosztottságot, mely paradox módon a polgárok közötti hatékonyabb együttműködést segíti elő, hiszen megszűnt a felekezeti szembenállás és létrejött a szabad, más által nem zavarható vallásgyakorlás.
Európában a demokráciák kvázi „jogelődje” az Erdélyi Fejedelemség volt, melyben az 1568-as tordai országgyűlés több határozat mellett kimondta: „Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…” (Ez a szabadság négy keresztény vallásra: a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra vonatkozott.)
E döntés kétszáz évvel az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat előtt született, s Európában jórészt ismeretlen maradt. Erdélyben viszont olyan társadalmi folyamatoknak ágyazott meg, melyek következtében az országrészt nemsokára „tündérkertnek” nevezték. A polgárság megerősödött, a vallási szembenállások szinte eltűntek, a gazdaság pedig – természetesen a korabeli viszonyok tükrében – fellendült. Eközben a három részre szakadt Magyarország egyik felében a katolikus Habsburgok, a másikban pedig a törökök voltak az urak.
Húsz évre rá, 1598-ban IV. Henrik francia király kiadta a nantes-i ediktumot, mely biztosította a hugenották (francia protestánsok) szabad vallásgyakorlatát, megszüntetve a vallásháborút. Franciaországban hasonló folyamatok játszódtak le, mint Erdélyben: megerősödő polgárság felívelő ipari termelés, vallási tolerancia. Persze a képet jelentősen árnyalja, hogy a franciák a hugenottákat még ezután is üldözték, s 1670 és 1720 között kb. 160 ezren külföldre menekültek, főleg Brandenburg-Poroszországba, mely ennek következtében szintén gazdasági csodát élt meg, de erre később visszatérek.
E példák csak szemelvények, mert nem említettem pl. az angol protestantizmust, mely egy felülről irányított vallási váltás volt, amikor a katolikus VIII. Henrik el akart válni Aragóniai Katalintól, szintén katolikus feleségétől, s a pápa nem hagyta jóvá. Henrik ekkor megszakította a kapcsolatot a római egyházzal, önmagát téve az immár anglikánnak nevezett felekezet fejének. A sajátos angol „protestantizmus” hosszabb távon hasonló társadalmi folyamatokat eredményezett, mint már írtam. Szűk 100 év elteltével az angol polgári forradalom végleg elsöpörte az abszolutisztikus monarchia helyreállítására törekvő I. Jakab királyt, majd Britanniában létrejött az a rendszer, hogy az uralkodó „nem kormányoz, csak uralkodik”, a hatalom a parlamenté, illetve a bírói és végrehajtó (állami) hatalom különvált, s létrejött a ma fékek és ellensúlyok rendszerének nevezett hatalommegosztási struktúra.
Európa középső részén a „német nemzet szent római birodalmában” és a Habsburg Császárságban 1618-ban kitört a 30 éves (vallás)háború, ahol katolikusok és protestánsok estek egymás torkának. Történészek szerint ez volt Európa első világháborúja, mert a becslések szerint 15 milliós német lakosság kb. 2/3-a pusztult el. Az amúgy protestáns Brandenburg-Poroszország szinte teljesen elnéptelenedett, s a Nagy Választófejedelem, I. (Hohenzollern) Frigyes Vilmos tízezrével hívta be elszegényedett országába a Franciaországban üldözött hugenottákat és a Habsburgok által éppen kiebrudalt zsidókat. Eredmény: a porfészek Berlin-Kölln (kb. mint Pest-Buda) ikerváros néhány évtized alatt ipari központtá emelkedett, s Poroszország idővel nagyhatalommá vált. De itt is minden azzal kezdődött, hogy az elnéptelenedett területen katolikusok, francia és német protestánsok, meg zsidók társadalmi és gazdasági érdekközösségbe kerülvén, újjáépítettek egy országot. Ettől kezdve Poroszország nagyhatalommá emelkedése töretlen volt. Egy érdekes adalék: Oroszország utolsó cári dinasztiája, a Romanov ház is porosz származású: a Holstein-Gottorp-Romanov családból eredt. II. (Nagy) Katalin orosz cárnő pedig nem is volt orosz, eredeti neve: Sophie Friderike Auguste von Anhalt-Zerbst hercegnő, aki férje, III. Péter cár halála után lépett trónra.
A további történelmi részletek elemzésének és értelmezésének mellőzésével egyvalami világosan kirajzolódik: Európában ott, ahol a protestantizmus, s ezzel a vallásszabadság meggyökeresedett, rövid időn belül megindult a polgárosodás, s folyományaként az iparosodás. Az egyeduralkodó király (császár, őrgróf, stb) hatalma pedig egyre névlegesebbé vált, a hatalmat egyre növekvőbb mértékben a polgárság vette át. Még a protestáns Poroszországban is, ahol a császárság intézménye 1918-ig fennmaradt, az államforma alkotmányos monarchia volt, éppúgy, mint a mai Britanniában is, s a császár a parlament ellenében csak korlátozott mozgástérrel bírt.
A demokratikus államberendezkedés Európa azon területein, szilárdult meg egyre jobban, melyeket nem egyeduralmi rendszerek irányítottak. Ezek a (protestáns) skandináv országok, Britannia, Nyugat-Európa államai, kivéve az Osztrák Császárságot és a 18. század végén természetesen az USA, ill. Kanada, de az akkoriban brit külbirtok volt.
Ezzel szemben Európa teljes keleti felében maradtak a monarchiák, a szabad vallásgyakorlás igen korlátozott volt, s ami a lényeg: rövid interregnumokat leszámítva a kora középkortól kezdve egészen az 1989-es rendszerváltozásokig szinte az összes kelet-európai államban egyeduralmi rendszerek működtek, lett légyen az monarchia, kommunizmus, fasizmus vagy nemzetiszocializmus.
Miért fontos ezt megállapítani? Mert a demokrácia alapja a különbözőségek ellenére a közös érintkezési pontok keresése, az egyeduralmi rendszerek alapja pedig a vezetőnek való feltétlen egyéni engedelmesség. Kelet-Európa népeit évszázadokon át úgy szocializálták, hogy mindig valamely feljebbvaló mondta meg, merre van az előre, a személy dolga pedig az engedelmesség volt. Ez természetesen meglátszott a gazdasági eredményekben és teljesítőképességben: a demokratizálódó országok messze maguk mögött hagyták az egyeduralmi rendszereket.
Természetesen ez a megállapítás ebben a formában sematikusnak tűnhet, de írásom keretei nem engedik meg a társadalomlélektani folyamatok részletes elemzését.
Mit eredményezett a kelet-európai egyeduralmak évszázados működése a kelet-európai népek köztudatában?
Mivel elmaradt a polgárosodás folyamata – gondoljunk csak arra, hogy az 1848-49-es magyar polgári forradalmat és szabadságharcot is többségében nemesek irányították – ezért nem jött tömegméretekben létre az, amit ma civilkurázsinak mondunk. Az alattvalók problémáik megoldását a mindenható királytól, cártól, pártfőtitkártól, führertől vagy egyéb felsőségtől várták, a hatalmi rendszerek piramisszerű felépítése nem tette lehetővé a hatékony információáramlást, csak felülről lefelé, a mindenkori uralkodó réteg kegyosztóként azt emelte föl és juttatta kedvező lehetőségekhez, akinek feltétlen lojalitásáról meg volt győződve.
Ez a rendszereken, ideológiákon és politikai beállítottságokon átívelő helyzet Kelet-Európában csak 1989-90-ben szűnt meg. Gondoljuk meg, Kelet-Európához képest a kontinens északi és nyugati felének, meg az USA-nak kb. 400 év előnye van a demokratikus berendezkedés működtetésében, s ez nemcsak elvont fogalom, hiszen minden államot emberek alkotnak és a polgárok gondolkodásmódja határozza meg az állam arculatát is. Kelet-Európa népeinek kollektív tudata, az egyik nemzedékről a következőre szálló magatartás- és gondolkodási mintái e téren jelentősen eltérnek a nyugattól. Ezért lehetséges az, hogy a rendszerváltás idején hiába kiáltották ki a demokráciát, nem változott meg az egyes emberek gondolkodásmódja csupán egy jogi aktus és az állampárt által irányított ipar és mezőgazdaság rendszerének fölszámolása révén.
Feltűnő, hogy azok a személyek, a teljesség igénye nélkül: Demszky Gábor, Rajk László, Magyar Bálint, Hodosán Róza, stb., akik 1989 előtt börtönbüntetést kockáztatva aktívan harcoltak a kommunizmus ellen, rendszerváltás után nem tudták lényegesen befolyásolni a magyarországi politikai folyamatokat, csak részsikereket értek el, pedig szándékaik őszinteségéhez nem fér kétség. Mintha légüres térbe kerültek volna, nem tudván mit kezdeni azzal a rendszerrel, amelyért küzdöttek. Mára azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi rezsim népszerűsége némi csökkenést leszámítva töretlen, s a demokratikus ellenzék jelentéktelenné vált, holott semmi olyant nem tettek, amely oka lehet ilyen visszaszorulásnak. Hasonló folyamatok láthatók Oroszországban, Lengyelországban, meg másutt a környékünkön.
Mivel magyarázhatjuk ezt?
„Az, ki a szerelmet soha nem próbálta, csak álomnak alítja” mondja a népdal. Vagyis aki a szerelmet soha nem ismerte meg, nem is tudja elképzelni, milyen az.
Ugyanígy vagyunk a demokráciával is. Mivel errefelé soha nem volt ilyen, s a felmenőinktől örökölt gondolkodási mintáink változásához több nemzedék kell, most még ragaszkodunk a megszokotthoz, tehát ahhoz, amiről generációk óta tudjuk, hogy működik, egyfajta biztonságot nyújt és nem utolsósorban leveszi vállunkról a gondolkodás terhét. Ne csak a kommunizmusra gondoljunk, hanem minden azt megelőző rendszerre is: ideológiától függetlenül mindegyik közös jellemzője a piramisszerű társadalmi berendezkedés és az egyszemélyi főhatalom volt.
Mi lehet a megoldás?
Röhrig Géza, a „Saul fia” c. film főszereplője egy beszélgetés végén azt mondta, szeretné megérni, hogy olyan miniszterelnököt választanak, aki már a rendszerváltás után született. E mondatával összefoglalta a lényeget: legalább két, de leginkább három generáció szükséges, hogy egyéni, állampolgári szinten kialakuljon a demokratikus gondolkodásmód és a dolgokhoz való demokratikus viszonyulás. Ezt a mostani idősödő generációnak úgy gondolom, fájdalmas tudomásul venni, de gondoljunk a történelem nyújtotta példákra: a 30 éves háború lezárulta után legalább egy évszázadra volt szükség, amíg az új rend, a demokrácia egyéni szinten, a fejekben is létrejött.
Egri-Eiben István
Author: Egri-Eiben István
A szerző magyarországi tolmács-fordító, a Szabadság téri Eleven Emlékmű és Eleven Beszélgetés rendszeres résztvevője.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
10:40 de.
Nagyon érdekes és elgondolkodtató írás. Végigvezet több történelmi eseményen át ahhoz a kérdéshez, hogy vajon miért tartunk itt, és vajon ki lehetne, vagy milyen ember lehetne, aki kivezeti az országot a fejlődés jelenlegi zsákutcájából.
Én úgy gondolom, hogy nem az emberek életkora, nem a generációk közötti szemléletkülönbség a lényeg. Egyszerűen az emberek gondolkodásmódját kéne megváltoztatni.
Nagyon fontos a régi időkből levonni a tanulságot, de ennél tovább kell menni, és ez nem sikerül, itt toporognak az arra hivatottak, vagyis akiknek változtatni kéne, csak visszafelé mutogatnak. (képletesen háttal ülnek a lovon, szembe kéne végre fordulni és hátratekintés nélkül vágtatni a jövőbe) Nem az a lényeg, hogy mi volt és hogy volt, és miért volt úgy, egy cél van, az előre, a hogyan tovább. Ez nem életkor kérdése, ez gondolkodás kérdése, le kell vonni röviden a tapasaztalatot, de haladni kell tovább, kreatívan, határozottan, cél kell, program kell, út kell, jövő kell. Ez nem életkor, hanem összefogás és együttgondolkodás kérdése. (a rendszerváltás után született generációnak is vannak szülei, ősei, akiktől hall és tanul dolgokat, ez kikerülhetetlen)
11:21 de.
Nem véletlenül fűztem hozzá megjegyzésként itt az egyik cikknél, hogy a jelenlegi parlamenti pártok ideje lekettyent, jöjjenek a fiatalok (ezzel a Momentum Mozgalomra céloztam), mivel a jövő – ez nem frázis, ez tény – a fiataloké. Aki 1990-ben született, idén betölti a 27-dik életévét, már akár le is doktorálhatott.
Ami meg ezt a félresikerült polgári demokráciát illeti, Antall József fogalmazta meg tömören: teccettek volna forradalmat csinálni. Ennek a megjegyzésének nagyon mély a mondandója, valóban a forradalom hiánya miatt folyik viszálykodás, és alakulhatott ki autokratikus vezetés.
Még mielőtt … természetesen egy forradalommal kivívott rendszerváltásnak semmi esélye nem volt. A békés országgyűlési választásnak alapfeltétele volt a kommunista bűnök számonkérésének napirendről való levétele és „pihentetése”. Az országos és megyei kommunista vezetők többsége mára ágyban, párnák közt halt meg, csak páran élnek még közülük. A viszály azonban fennáll, nagyon sok volt egyszerű kommunista párttag és kommunista érzelmű közember nosztalgiázva emlékszik vissza gyerekkorára, képtelen felismerni a proletárdiktatúra tarthatatlanságát, és előszeretettel hivatkoznak a (valóban létező) éhező gyerekekre, és az otthonukban megfagyókra.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha nem alakult még ki Magyarországon egy klasszikus polgári demokrácia.
1:51 du.
„legalább két, de leginkább három generáció szükséges, hogy egyéni, állampolgári szinten kialakuljon a demokratikus gondolkodásmód és a dolgokhoz való demokratikus viszonyulás.” Ez igaz lehet. Tartok tőle, hogy ez a mostani kurzus lenullázta ezt az időszámítást, kezdhetjük elölről.
2:38 du.
Valóban, a történelmünk meghatározó. Kiegészíteném a cikket Budapest történetével.
Tudjuk, a Duna, mint választóvonal már a rómaiak idejében is fontos volt. Errefelé – valahol az Óbudai Szigetet keresztezve – léptek ki a légiók kelet felé a Birodalomból, ha szükség volt rá.
Később is, a Margit híd és a Szabadság híd közötti terület forgalmas kereskedelmi csomópont volt a középkorban. Erre épült rá Pest a Duna balpartján. Pestet a törökök is nagyon kedvelték, ezért aztán, amikor Savoyai Eugén Habsburg tábornok kiverte innen a törököket, Pest gyakorlatilag rom és lakatlan bűzfészek maradt, ahová magyar ember nem szívesen költözött.
A Habsburgok azonban felparcellázták Pestet, és gyakorlatilag eladták az osztrákoknak. Bécsből, Stájerországból jöttek és települtek ide a vevők, nemcsak németek, hanem nagy számban zsidók is, akik aztán együttműködve rendbe hozták, felépítették a várost. Jókai nem véletlenül nevezte az akkori Pestet német-zsidó kolóniának.
Változás a reformkorban következett be, amikor Széchényiék és a magyar főnemesség politikát és divatot csinált abból, hogy Pest legyen a magyarok fővárosa. A kiegyezés utáni nagy építkezések, amelyek a város mai formáját kialakították, tót vendégmunkások tömegeit dolgoztatták itt az építkezéseken. (Jókai azt is mondja, hogy Pestet a tótok építették… :D)
Hogy milyen volt itt a vallási türelem, azt nem tudom, de az bizonyos, hogy német, magyar, tót és zsidó együtt éltek, egymás szomszédságában, és természetes toleranciában. Az ipari fejlődés pedig megint csak nagy tömegeket vonzott a városba gyári munkásnak. Mindenki a saját nyelvén beszélt, ennek az eredménye a sok német és jiddis szavakat használó pesti magyar nyelv. Ez így volt még Horthy idejében is.
Mivel a várost az egyesítés után az egész Kárpát medence fővárosának szánták és fejlesztették, Trianon után a kis Magyarország népességi viszonyaiban vízfej lett, és az I. Világháború után magától értetődően forradalmasodott. A központi szerepe is megerősödött, mivel az ország jelentős szárnyvasútjait a trianoni egyezmény levágta az országról, így Horthy idejében már minden út és vasút „Rómába” vezetett.
A bizonytalan, forradalmi hangulat idegesítette a Horthy elitet, ezért próbálkoztak a fiatalságot lefoglalni sporttal, és ezért engedték a szakszervezetek általuk nem túl veszélyesnek ítélt formáit működni, mintegy levezetésképpen. Ezt használták ki Rákosiék és a Szociáldemokraták is, népművelés ürügyén terjeszteni a saját eszméiket legálisan, vagy akár illegálisan is.
A kommunista korban is ez volt a legfontosabb ideológiai bázis, a rákosi-féle ipartelepítés is újabb munkástömegeket vonzott ide. Mivel pedig a sokféle ember tradicionálisan tudott egymás mellett békességben élni – sokkal jobban, mint a vidék – ezért lett Budapest liberálisabb és baloldalibb, mint az ország többi része.
2:55 du.
12:08 de.
Valóban helyes az a megállapítás, hogy soha nem volt Magyarországon nyugati szellemű demokrácia!
Viszont az én meglátásom is az, hogy ezért több generációnak kell erre nevelődni ahhoz, hogy valódi legyen.
Nem ártana, az ország vezetőinek, vagy annak aki annak készűl, néhány évet kint töltenie, hogy megtanulja,hogyan is lehet erre embereket nevelni.
3:05 de.
Egyetértek a cikk alapgondolatával: A klf meggyőződésű emberek (polgárok) békés-, toleráns- és kooperatív egymás mellett élése a polgári társadalmak létének a kulcsa – nem csak Európában.
„Mi lehet a megoldás” Magyarországon (Röhrigtől eltérően)?
Meggyőződésem szerintem ez: Kibékülés a nem zsidók és zsidók között (urbánusok vs. népiek). Ez a kibékülés csak kölcsönös(!) egymásra utaltság felismerésével lehetséges és a beégett zsigeri- és végletes előítéletek feloldásával.
Jankovics Marcell mondta: „…ezerszer kinyújtottuk a kezünket és ezerszer elütötték (a zsidók)…”. Egyik „népség” se üsse el a másik kezét.
4:52 de.
T.Alma-máter !
„…engedték a szakszerveztek általuk nem túl veszélyesnek ítélt formáit működni…”
Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a Szociáldemokrata Pártot is, amely paktumot kötött Horthyval.
Na meg azt is, hogy a Fővezérség* már az 1919-ben kiadott parancsában, katonai sorozás kérdésében a . s z e r v e z e t t . munkásokat a . m e g b í z h a t a t l a n o k . közé sorolta.
.
* Fővezérség:
A „legfelső hadúr” (Horthy Miklós) főparancsnoksága.
6:16 de.
Kedves cikkíró!
Csak egy kiigazítást tennék e remek történelmi elemzéséhez, mégpedig azt, hogy ahol az „egyeduralmi” rendszerek közé sorolja a „kommunizmust”, amely így már eleve egy nonszensz meghatározás, hisz egyrészt e fogalom megalkotói éppen maguk ítélték el az egyeduralmi rendszereket, és munkásságukban mégcsak nem is céloztak arra, hogy evolutív alapon, majd egyszer akár azzá kell válnia.
Nem, ami történt, az pontosan a leírt feltételek többszörös hiánya, mellyel együtt az időszerűség figyelmen kívül hagyásával azaz a történelmi törvényszerűségek megerőszakolása útján jött létre. Mindez egy nem szükségszerű, pillanatnyi történelmi eseménysor részeként jött létre és tartott, ameddig tartott… Az a rendszer inkább a vulgármarxizmus tartozott, de smmiképp sem a tudományos szocializmus körébe, ami már eleve ütközött a klasszikusok által lefektetett, azaz a rendre kidolgozott társadalmi folyamatot kiváltó, nélkülözhetetlen elemekkel. Hasonlatképpen, mint ha egy biciklit úgy használnánk, hogy csak a lánc hiányzik belőle… Attól még a járgány valahogyan hajtható, csakhogy csupán egyetlen alkatrész hiánya is örök problémák forrása marad, és előbb, vagy utóbb az utasával együtt el is bukik…
Tehát kommunizmusról beszélni ezeknél, nemcsak méltatlan, de igazságtalan, mert nem volt kommunizmus. Még a létrehozói sem nevezték annak. Amikor igencsak eltúlozva akartak dicsekedni a megvalósult rendszerről, akkor is csak szocializmust emlegettek…
Ellenben a jobboldal, feleismerve a fentebb említett anomáliákat, propagandájában több mint előszeretettel emlegeti kommunizmusként az így megvalósult felemás valóságot, tudva tudván azt, hogy e félrevezetéssel csak hatványozza az elnevezéseket abszolútizálni hajlamos, bár ez ügyben és az időben kiszámíthatatlan jövőben valójában érdekelt munkás-tömegek hitetlenségét…
.
6:17 de.
Javítás:
„feleismerve” helyesen: felismerve
9:25 de.
SchumackerLady nagy pirospont! (Kíváncsi vagyok mennyire kövezik meg érte a nagyon „hozzáértők”)
10:14 de.
Remek írás. Annál is inkább ,mivel ez a megállapítás egyetemesnek mondható Európa egy részére. Csak egy kicsinyke példa. A nagy Szovjetunióban milyen vezetőket ülttek be vezető poziciókba? Mindegyik közelebb volt a sírhoz mint az élethez. Az egy dolog, hogy mindegyiket valahogy életben tartották. Szóval ezt a beidegződést le kell küzdeniük ezeknek az államoknak. Az egyeduralkodást az autoritör vezetést úgyszintén. Ez talán könnyebb lesz hiszen a történelem során sok koronás fej hullott a porba és mégtöbb nem koronás. A nép ha egyszer összefog az általa gonosznak vélt uralkodó ellen nagyon hamar eltudják tüntetni. Ám ahhoz hogy valóban demokrácia legyen szükség van új gondolatokra és megfiatalódásra. Amig ez nem lesz meg hiába váltanak le egy diktatúrát és diktátort jön helyette egy másik mert a fejekből nem lehetett kivenni ezt a beidegződést amit a cikk szerzője is ír.
Egy kissé progressziv kérdés: mondja már kedves Kiss Ferenc úr, ugyan mikor nyújtottak kezet társulásra együttműködésre a zsidóknak amit a zsidók ütöttek el? Na ja 1867 es kiegyezés során volt ilyen utoljára.(együttműködés) Utána soha sem. És ekkora tévedést leírni. Nézze meg a történelünket kedves uram. Egész Európában nem volt annyira asszimiláns a zsidóság mint Magyarországon. Méghogy a zsidók ütüttek el a feléje nyűjtott kezet: Miért kell ennyire ocsmányul hazudozni? Hol hoztak először zsidó törvényeket és ezzel kizárva a zsidókat a polgárosodásból és eleve abból, hogy egyenjogú állampolgárok legyenek? És mi van most? Szerencsére már ez a multé de mai napig nagyon sokan vannak olyanok (mint Ön is) akik ezt szeretnék visszaállítani. Nem hiszem hogy a mostani magyar zsidóság elütné az együttműködésre felényújtott kezet. Hogy nem mindenkivel hajlandó együttműkodni az egy más kérdés. De erre a cikk pontos választ is tartalmaz
10:47 de.
Kedves Schumacker Lady, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a marxi meghatározású „kommunizmus” soha és sehol nem valósult meg. Viszont a köznyelv a „létező szocializmus” meghatározást már feledni kezdi, s ugyan helytelenül, de a „kommunizmus” főleg a fiatalabb generáció gondolkodásában azonosult a gengszter – pardon – rendszerváltás előtti társadalmi berendezkedéssel.
Ami viszont ténykérdés, hogy a „szocialista tábor” országaiban kivétel nélkül egyeduralkodók és állampártok irányítottak, nemegyszer olyan személyi kultuszokat kialakítva (pl. Románia, Rákosi-rendszer, sztálinizmus, stb.), melyek bőven kimerítik az írásomban állítottakat.
Üdvözlettel: E-E.I.
11:23 de.
Mindig elámulok a relativizálási kísérleteken, amikor előveszik a soha nem volt kommunizmus, csak szocializmus szöveget. Egyről szemérmesen hallgatnak, a szocializmus kőkemény proletárdiktatúra volt a maga besúgóhálózatával. Nem szeretik szóba hozni azt sem, hogy az össznépi társadalmi tulajdonon alapuló gazdaság működtetése csődközeli állapotba vitte az országot.
11:29 de.
Éppen ezt akartam írni, amit az előttem író írt. A szovjetnek MINDIG szűksége volt egy „atyuskára” aki vezeti őket. Az ideális szocializmus eszméje soha nem valósult meg. Az igaz, hogy választások formájában jönnek be a vezetők, akit a nép megválaszt! Ez viszont a nyugati demokrácia alapja.
Nem egy párt választ vezetőt, hanem a nép.
11:31 de.
Kanada szerintem demokratikusan szocialista, ha a kapitalizmus is az alapja.
1:26 du.
Drizari, nem szeretsz értelmezni, csak kiforgatni más szavait. Csak azt mondtuk, itt pl. ketten, de olvastam már máshol is, hogy NEM VOLT KOMMUNIZMUS és mégis mindenki komcsizik, kommunistázik, stb.
A többiről szó sem volt. Nem kell olyat belemagyarázni, ami nem volt leírva.
1:54 du.
Figyelő
2017 január 24
11:29 de.
Magyarországon parlamentáris képviseleti demokrácia alapján kerülnek kinevezésre az ország vezetői.
Ez azt jelenti, hogy a nép pártokra és országgyűlési képviselőjelöltekre szavaz, majd a választást követően a parlamentbe szavazott pártok konszenzussal, vagy szavazati erőfölénnyel 50 százalékos többséget alakítanak, és megválasztják maguk közül a miniszterelnököt. Tehát a parlament választja a miniszterelnököt, és ugyanígy választja meg a többi közjogi méltóságot, a köztársasági elnököt, az országgyűlés elnökét, az alkotmánybíróság elnökét, a Kúria elnökét (régebben a legfelsőbb bírót) és a legfelsőbb ügyészt.
2:31 du.
Hollósy Gerti,
akinek nem inge, nem veszi magára. Neked különben is csak úttörőblúzod van. 🙂
2:53 du.
Drizari
2017 január 24
11:23 de.
Maradjunk abban, hogy diktatúra volt. 57-ig kőkemény, majd a 60-as években erős, de behatárolt, a 70-es években gyenge és zavarodott, a 80-as években pedig mindenki szart a diktatúra fejére, mert akkor már a pénz beszélt…
Szóval ne vegyük egy kalap alá…
2:57 du.
Ja, és a „kommunizmus” – elvben – nem diktatúra lenne. Más kérdés, hogy úgy nem működik – meg egyébként sem. Marx meg a többiek valamit nagyon kifelejtettek az elméletből…
Ha jól emlékszem az egyetemi marxizmusból ( 😀 ), a proletárdiktatúrát Lenin találta ki, hogy egyáltalán lépni lehessen a „kommunista” irányba. De látjuk, mi lett belőle…
3:02 du.
Drizari
2017 január 24
1:54 du.
Ezt mind tudom, de ez mióta van M.O:-on?
A rendszerváltás óta.
Ma meg itt, ezen a lapon olyanok írnak akik még érzelmileg, a demokrácia előtti időkre emlékeznek vágyakozva.
3:57 du.
Én úgy tudom, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia (1867) alkotmányos monarchia volt, tehát nem igaz, hogy Kelet-Európában csak egyeduralkodók voltak. Ennek megalakulásában nagy szerepe volt a magyaroknak, ezt a cikk is említi.
Iparban, oktatásban, közigazgatásban, közellátásban jobban állt a Monarchia, mint a dél-európai államok, vagy a Balkán, Oroszország, az osztrák korona elismert fizetőeszköz volt.
Felbomlásában a háborús vereség, a kisantant aknamunkája legalább akkora szerepet játszott, mint a szociális és nemzetiségi problémák.
Demszky meg a jóindulat, az olyan, mint a vámpír meg tejivás, semmi közük egymáshoz. Lejáratták az ilyenek a demokráciát, nem képviseltek senkit és semmit, magukon kívül. Magyar Bálint legalább elméletileg értett valamihez, bár politikusnak csapnivaló volt, de azért még ma is ő akarja megmondani a tutit.
4:44 du.
Almási Alma,
ne bagatellizáld el a 80-as éveket se annak ellenére, hogy a pufajkások már nem tomboltak. A „Belső Reakció Elhárító Csoportfőnökség” (III/III) aktívan működött 1990 első hónapjáig is. Ha bennfentes voltál, tudnod kell, most mit írtam le.
5:09 du.
Drizari
2017 január 23
11:21 de.
„valóban a forradalom hiánya miatt folyik viszálykodás, és alakulhatott ki autokratikus vezetés.”
Ezt nem tudhatjuk. Magyarországon voltak reformkommunisták, a szovjet tömb többi országában nem, ha jól tudom. A többieknél a demokratikus ellenzék állt szemben a pártállammal. A kommunista bűnök ügyét jóval az új országgyűlés megalakulása után vették le a napirendről, pont Antall elnöksége idején.
Szerintem az is káros volt, hogy a liberális értelmiség állandóan nácizott, ha kellett, ha nem. Sok egyszerű ballib szavazó azt hitte, hogy az MDF egésze náci párt, és ez sok demokratikus kezdeményezésüket zátonyra futtatta, az ország kettészakításához hozzájárult.
5:17 du.
Avi Ben Giora
2017 január 24
10:14 de.
„Na ja 1867 es kiegyezés során volt ilyen utoljára.(együttműködés) ”
Együttműködés helyett én egy nagy kedvezménynek mondanám az 1867-es egyenjogúsítási törvényt. Persze, egy mai demokráciából visszanézve nem tűnik nagy számnak, de akkor rengeteg lehetőséget megnyitott a magyar zsidók előtt, és ezután kulturálisan asszimilálódtak, vallásilag csekély számban.
„Hol hoztak először zsidó törvényeket és ezzel kizárva a zsidókat a polgárosodásból és eleve abból, hogy egyenjogú állampolgárok legyenek?”
Az első világháború után Magyarországon volt először numerus clausus, de ez csak az egyetemekre vonatkozott. Elítélendő, de tegyük hozzá, hogy hatalmas veszteség érte akkor az országot, átköltözött kétszázezer értelmiségi az elcsatolt területekről, annak mind munka kellett (volna).
Más kelet-európai országokban a zsidók tanulását korlátozták a háború előtt is, pl. Romániában.
8:37 du.
Mellesleg, meglepve tudtam meg, hogy a montreali McGill egyetemen is volt numerus clausus a 20 as években!
2:27 de.
Almási Alma és Gerti vitapartnerei!
Lenin a többség, szó szerint >a bolsevika tudományos szocializmus< értelmében a bolsevik felkelés számottevő munkásság hiányában már eleve nem nevezhető proletárforradalomnak, mint ahogy az általuk gyakorolt diktatúra is legföljebb bolseviki diktatúra volt [a sztálini puccs pedig még az sem] amit pedig kommunizmusként aposztrofálni, rendkívül arcátlan, hazug történelemhamisítás és tudatos manipuláció…
.
Az már csak hab a tortán, hogy Lenin még külön meg is fogalmazta azt, a Marxétól homlokegyenest eltérő – ismétlem, pragmatikus(!) – téves álláspontját, miszerint a "proletárforradalom" nemcsak a világkapitalizmus legerősebb (értsd: legfejlettebb) láncszemében jöhet létre, de a leggyengébb láncszemben (értsd: Oroszországban) éppúgy.
Egy biztos, hogy kommunizmusnak még Lenin sem nevezte azt, ami ott létrejött és megvalósult…
.
2:32 de.
Sajnos a gépem keményen megtréfált, azzal hogy a 2,27-ben összevont szövegrészeket… és most már nem is találom az eredeti „kéziratomat” 🙁
2:55 de.
Minden említett és megtörtént történelmi előzmény dacára, a SzU Kommunista Pártja ország világ előtt 1956.februárjában nyilvánosan elítélte a személyi kultuszon alapuló, a marxi tudományos szocializmus minden pontjával ütköző egyeduralmi(!) vezetési módszereket és stílust…
4:04 de.
kedves Drizari!
írod:
„Ha bennfentes voltál, tudnod kell, most mit írtam le.”
😀 Raffinált vagy, de nem eléggé… 😀
Mert én persze nem voltam bennfentes.
Viszont a nyolcvanas években – akármilyen szervezetek is voltak, és persze figyeltek – gyakorlatilag semmiféle komoly szankciókkal nem jártak. Történetesen Demszkyt, Harasztit ismertem személyesen is távolról, ennek tudatában mondom.
A 80-as években érett be a fényes szelek nemzedéke a gazdasági életben. Ekkorra érték el az 50-edik életévüket, és körülbelül ekkorra sikerült lecserélni a Rákosi és a kezdeti Kádár-korban kinevezett botcsinálta gazdasági vezetőket.
Ezek az új gazdasági vezetők pedig nagyon okosak, rátermettek, és nagyon „gyakorlatiasak” voltak – értve ezalatt a szabályok ügyes kijátszását. Dicséretükre legyen mondva, hogy bár ez már korrupció volt a javából, de kezdetben még nem a saját érdekükben (vagy nem CSAK a saját érdekükben) manipuláltak, hanem az általuk vezetett intézményeket fel is virágoztatták az állam javára. (Pl. Bábolna)
A nyolcvanas évek közepe felé elérték, hogy az iparban is legyen „háztáji”, ezek voltak a GMK-k, az igazi korrupció melegágyai. Ettől lettünk gulyáskommunizmus, egyben ekkor romlott el a magyar munkaerkölcs igazán. Szóval ezek az emberek már „igazi vállalkozók” voltak, kapitalista „erkölcsökkel”.
Erről a GMK-világról bőséges személyes tapasztalataim vannak, mert magam is dolgoztam vagy két évig egy GMK-nak. Elég sötét dolog volt, szerintem. De a politikai zsarnokság egyáltalán nem volt jellemző.
4:06 de.
Valami nem stimmel a szerverrel…
4:12 de.
Az előzőekhez még csak annyit: A GMK világban sokan – nem a pártvezetők, hanem sokkal inkább a fent említett gazdasági vezetők titokban eléggé meggazdagodtak. Jól látható volt ez például a Svábhegyen. Rendszerváltás előtt gazos telkek, elhagyott, ócska házak voltak arrafelé. Aztán a rendszerváltás után már fél évvel, egy évvel hatalmas paloták nőttek ki hirtelenében. Ez volt az igazi kádárista vállakozóréteg, akik a rendszerváltás utáni privatizáció során gyorsan és alaposan meggazdagodtak, mert volt szaktudásuk és titkos vagyonuk…
5:02 de.
Pilácska!
Ne bagatelizáljuk el és ne próbáljuk rákenni a problémát az akkori menekültekre. Zsigerből utálták (és még sokan utálják ma is a zsidókat) Hogy nem asszimilálódtak vallásilag? Ugyan miért kellett volna? Ha szabad vallásgyakorlás volt (állítólag?)Akik meg éttértek kitértek ugyan úgy ellettek hurcolva (lásd Petschauer Attila aki még vitézségi éremmel is rendelkezett de még is kivitték fegyvertelen az orosz frontra.)
Egy kis történelem. Szóval mai napig azt állítják, hogy a kommunizmust a zsidók találták ki. Lehetséges nem érdemes ezen vitatkozni. Viszont ha már itt tartunk hol valósították meg először? Na nem mint önkényuralmi rendszert hanem a valódi elképzelést? Megsúgom, hogy Izraelben. A kibuc rendszer volt az (manapság már sajnos egyre kevesebb van belőlük ott is) amely maradéktalan megpróbálta megvalósítani. A közösség valóban együtt csinált mindent. Nem volt pénz, magántulajdon minimális volt (a fogkeféje és a fehérnemüje) minden más közös volt és egyenlő részben jutott mindenkinek. A vezetőséget félévente váltották mint ahogy a beosztásokat is. Nem volt még véletlen sem lehetőség kibundázni, hogy valaki stabilan csak gépkocsivezető vagy vezetőségi tag legyen. És csodák csodája működött és így épült fel az ország. Az egy dolog, hogy manapság szünnek meg a kibucok ám sokan visszasírják. Annó még a Szovjetunió is érdeklődött nagyon az efféle mozgalmak iránt. Sokáig azért voltak tűrhető viszonyban. A nyugati fiatalság meg szinte tódult a kibucokba önkéntesnek mert érdekelte őket a dolog. Mai napig pusztán ez az a forma amely valamelyest a megvalósult kommunizmus, ám még sem volt életképes hiszen maguk a régi kibucnyikok szüntették meg.
6:51 de.
hazai lámpa
2017 január 24
5:09 du.
Nem tudom, más szocialista országokban voltak e reformkommunisták, csak azt tudom, Magyarországon rendkívüli károkat okoztak annak ellenére, hogy nélkülük talán 1956-ban nem tör ki forradalom. De el kell ismerni, ők is hozzájárultak a rendszerváltozáshoz. Sőt, még a konzervatív kommunisták is hozzájárultak a rendszerváltozáshoz, mert nem lőttek, holott lőhettek volna.
7:35 de.
Drizari, ezt írod: „.. a konzervatív kommunisták is hozzájárultak a rendszerváltozáshoz, mert nem lőttek, holott lőhettek volna.”
…..
Ugye viccelsz? A hatalom birtokosai minek lőttek volna? Mint kés a vajban, könnyedén átkonvertálták a közösségi vagyont maguknak, meg az őket hírtelen megtámogató nyugati gazdasági erőknek. Milyen rendszer változott itt? Hogy annyit ugathatunk, ami a szánkon kifér? Hogy annyit és oda utazhatunk, ahova nekünk tetszik? Hogy már nincs gátja a lealjasulásnak? És még sorolhatnám a „vívmányokat”.
8:35 de.
Almási Alma
2017 január 25
4:04 de.
Az a baj, hogy hitedre támaszkodva írod, amit. Mert úgy hitted. Amiről nem tudtál, az nálad nem létezett. Akkor egy kis adalék a 80-as évekről:
„7. periódus 1980. június 27. – 1985. március 29. Jellemzője: A pártirányítás fokozódása a belügyi szerveknél. A Kornidesz-Kopp jelentés alapján az ellenzéki csoportok fokozott bomlasztása, a belügyi szervek racionalizálása.
8. periódus 1985. március 29. – 1988. november 24. Jellemzője: Az ellenzék nyílt és tömeges rendszerellenes fellépése közterületen, a „közigazgatási vonal” megjelenése a belügyi vezetésben.
9. periódus 1988. november 4. – 1989. október 19. Jellemzője: A pártirányítás gyengülése, tanácstalanság és bizonytalanság a belügyminisztérium vezetésében és szerveinél.”
A fentiek a BM Karhatalom és a Készenléti Rendőri Ezred „fejlődési” állomásai. Ez nem a III/III főcsoportfőnökség, az egy másik történet. Lássuk a karhatalmisták főbb akcióit:
„1986. február 8-án A Duna Kör környezetvédelmi sétájának feloszlatása Budapesten.
1986. március 15-én Budapesten a fiatalok alternatív tüntetése Belváros–Lánc-híd. A „Lánc-hídi Csata” tömegoszlatás.
1987. március 15-én megemlékezések feloszlatása Budapesten.
1987. június 16-án NAGY Imre és társai kivégzésének 29. évfordulójára való megemlékezés a BATTHYÁNY-emlékmécsesnél, csoportokra osztott tömegoszlatás.
1988. február 1-én Tüntetés a román nagykövetségnél. Átkarolás, tömegoszlatás.
1988. március 15-én Budapesten ismert ellenzékiek szervezésében tartott 15 ezer fős tüntetésnél a hangadók kiemelése.
1988. június 27-én 70–80 ezer fős tüntetés az osztrák nagykövetségnél, átkarolás, tömegoszlatás.
1988. június 27-én 70–80 ezer fős tüntetés a román falurombolás ellen. Kisebb csoportokra tagolás, a hangadók kiemelése.
1988. szeptember 12-én és 28-án 20 ezren vesznek részt a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése ellen. Mindkét esetben tömegoszlatás.”
A fentieknek utánajárhat az is, aki nem volt bennfentes. Mindössze szét kell nézni az interneten.
Forrás:
http://epa.oszk.hu/02100/02176/00009/pdf/RTF_23_036-059.pdf
9:44 de.
charlie
2017 január 25
7:35 de.
Vagy felejtesz, vagy nem tudtál róla:
9:50 de.
Almási Alma
2017 január 25
4:04 de.
„gyakorlatilag semmiféle komoly szankciókkal nem jártak. Demszkyt, Harasztit ismertem személyesen is távolról, ”
Szinte gondoltam, hogy te Demszkyt is ismered, hát tudod, madarat tolláról ..:) Ehhez képest, amit írsz, Demszky a rendszerváltás után azzal csinálta meg a karrierjét, hogy „őt üldözték a kommunisták”! Van is róla fénykép, ahogy Kőszeg Ferenccel futnak az utcán.
Demszky semmi mást nem tud fölmutatni politikai pályafutásában a 4-es metrón kívül, mint hogy szamizdatot terjesztett a rendszerváltás előtt, és ezért üldöztetés érte a kommunisták részéről.
10:06 de.
Avi Ben Giora
2017 január 25
5:02 de.
„Ne bagatelizáljuk el és ne próbáljuk rákenni a problémát az akkori menekültekre.”
Ne csináljunk boszorkányüldözést se, és mindent rákenni az akkori magyarokra! Miért nem lehet elismerni, hogy a polgári társadalom egyenjogúsította a zsidókat?
Amúgy sok országban volt numerus clausus, nem gonoszságból, hanem mert a zsidók megelőzték a modernizációban a többségi nemzetet. Ez azért volt, mert városi népesség voltak, és az ipari forradalomhoz gyorsabban tudtak alkalmazkodni (Hobsbawn). Miért hibás az, aki ezt megirigyelve, maga is utánozni próbálta a zsidókat? Persze nem megkülönböztetéssel kellett volna, hanem valahogy együttműködve.
„Zsigerből utálták (és még sokan utálják ma is a zsidókat)”
Volt aki, utálta őket, mások nem nem. Engem se szeret mindenki a KMH-n, mégse ugrok a kútba.
” Hogy nem asszimilálódtak vallásilag? Ugyan miért kellett volna? Ha szabad vallásgyakorlás volt (állítólag?)”
Nem kellett volna, csak megjegyeztem, hogy az első világháborúig alig történt vallási asszimiláció.
Különben meg nem tudom, milyen beolvadás az, mikor a kisebbség tagjai megkülönböztetik magukat, számon tartják saját származásukat, pl. sportolók, feltalálók? Nincs ezzel baj, csak ha mások mutatnak rá a származásukra, akkor meg kikérik maguknak fölháborodva.
10:17 de.
Drizari
2017 január 25
6:51 de.
A reformkommunisták a 80-as években jelentkeztek, és a párt egyeduralmát akarták megszüntetni, pl. Pozsgay, és együttműködtek az ellenzékkel.
Pozsgay az MDF körül is bábáskodott, jó kapcsolata Orbánnal meg közismert.
11:00 de.
hazai lámpa
2017 január 25
10:17 de.
Na ja. A reformkommunisták gátolták a számonkérést. És persze foglaltak el a rendszerváltozással komoly gazdasági pozíciókat is, lásd többek között Nyers Rezsőt.
1:27 du.
Drizari, Nyers Rezső, miután elfáradt a reformokban, visszavonult pihenni, ellenben jött a friss erő, az ország legtehetségesebb közgazdásza, a kisfia, az ifjú Nyers Rezső, aki a Magyar Bankszövetség főtitkára lett. Nála alkalmasabb aligha lett volna erre a bizalmi pozícióra, hisz az ő közreműködésével rabolták ki a Postabankot.
DE, jön a meglepetés, a tejfölösszájú kisunoka is jó géneket örökölt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kontrolling részlegét vezeti.
2:04 du.
Drizari
2017 január 25
11:00 de.
Én túlzásnak érzem ezt a hisztit az elszámoltatással. Miért rosszabb pl. egy tisztességes reformkommunista, mint egy sunyi, pénzéhes konzervatív vagy szocdem?
Különben meg sok olyan volt, hogy nem politizált, de jókor volt jó helyen, pl. Boross Péter, vagy a szülei voltak diplomaták, mérnökök, bankárok a szocialista rendszerben, pl. a liberális értelmiség.
9:11 de.
Drizari!
Azt tetszik mondani, „a kommunisták csődközeli állapotba vitték az országot.”
Én meg azt kérdezem, az ország jelenlegi állapota nem csődközeli? És ha mégis, akkor most kik viszik az országot csődbe? Hát ezek nem kommunisták az biztos.
Mert ha nem működne az a bizonyos európai kohéziós alap, ez az Orbanisztánba pumpált folyamatos infúzió, már rég az egymástól távolodó galaxisok világában száguldanánk a semmibe…
9:13 de.
Sőt Drizari, 1945-re kik vitték csődbe ezt az országot ???
Hát azt sem a kommunisták.
9:24 de.
Kedves Figyelő 11:31 !
„Kanada szerintem demokratikusan szocialista, ha kapitalizmus is az alapja”- fejti ki röviden, de meg kell mondjam, velősen…
Amit Ön mond, az a konvergens kapitalizmus modellje, mondhatnók azt is; az előszoba.
Ha kívánja, bővebben is kifejtem. 🙂
Üdv !
9:51 de.
Hazai lámpa! írja
” jókor volt jó helyen, pl. Boross Péter…”
Boross Péter történetesen egy szocialista nagyvállalat vezérigazgatójaként töltötte sivár életét… Állítólag a Munkásőrséghez is volt néki némi hivatalos köze…
Úgy, hogy az, hogy nem politizált volna, az egy mese és magyarázkodás azért hogy a jelenlegi szélsőjobboldaliságát védve magyarázza. Vagy ha még úgy is lett volna, hát annál jellemtelenebb sehonnay disznó a róla ma, a rendszerváltás óta megismert komplex kép alapján…
Hofi Géza éppen, hogy róla, a Göncz-papát kifütyültető, Antall József belügyminiszteréről, majd érdemes utódjáról formálta meg az „Üldözött” figuráját, akit a gaz kommunisták üldöznek, árkon bokron, erdőn mezőn át, utcáról utcára, mígnem végre beszalad egy épületbe, beugrik a liftbe, majd folyosóról, folyosóra menekül előlük, aztán az egyik folyosó végén belép egy párnázott ajtón, becsapja maga mögött (lik-luk) bezárja – végre otthon – megnyugszik hisz’ ez az ő meghitt, csendes és otthonosan berendezett vezérigazgatói irodája…
.
Nem véletlen az se, Orbán egy darabig ezt a sötét alakot választotta személyi tanácsadójának…
10:24 de.
AróraBoreálisz,
ha a kommunisták nem viszik csődbe az országot, nem kellett volna bevezetni bérbruttósítással a személyi jövedelemadót, nem kell Grósznak eladni cégeket külföldieknek (bizony, Grósz kezdte a kiárusítást), nem vezetik be a munkanélküli segélyt, nem kezdődnek sztrájkok … és a rendszerváltoztatás csak ezután következik. A valutaalaphoz csatlakozást föl sem említem a hatalmas devizahitel fölvételével, mert az régebbi keletű, 1982-es történet, de a termelő-beruházás mégis sikertelen lett. A gyáraknak hatalmasak lettek a tartozásai, a kintlévőségük is tetemesre duzzadt, a nemzeti bank alig bírta őket pénzzel ellátni a napi működésükhöz.
Ne keverd bele 1945-öt, mert elindult egy jobb élet reménye, amit a kommunisták aztán agyonvágtak szovjet segédlettel. Nem véletlenül tört ki forradalom 1956-ban.
12:25 du.
AróraBoreálisz
2017 január 26
9:24 de.
Köszönöm, nincs szükségem rá!
Kapitalizmusban élek, de mégis vannak olyan szociális juttatások, amikre nagyon bűszkék lehetnének a szocialisták. Ha meg tudnák létesiteni.
T.i.Viszont abszbszolut szegénységeben egy kormány erre képtelen.
1:48 du.
Drizari
2017 január 25
8:35 de.
Nem citálom az egészet, cak ezt a részt:
„A fentiek a BM Karhatalom és a Készenléti Rendőri Ezred “fejlődési” állomásai. Ez nem a III/III főcsoportfőnökség, az egy másik történet. Lássuk a karhatalmisták főbb akcióit:”
Érdekes dokumentáció ez annak a fényében, hogy a BM Karhatalom 1974-ben megszünt…
2:06 du.
Drizari
2017 január 26
10:24 de.
Elolvasásra javaslom. A hogyan.és a miért a SZJA-val kapcsolatban..
http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/194/387
Ez meg a privatizációról szól.:
http://mek.niif.hu/02100/02185/html/394.html
2:10 du.
falusi,
a karhatalmi egységek soha nem szűntek meg, csak a nevük változott. Budapesten az állomáshelyük is változatlan: a Kerepesi út – Pongrác út – Hős utca – Hungária krt. négyszögben találhatók. Most az a nevük, hogy Készenléti Rendőrség. Alapfeladatuk változatlan: tömegoszlatás. A kiképzést erre a feladatra kapják. Kibővültek a Nemzeti Nyomozó Irodával és a TEK-el.
1:31 de.
Tisztelt uram
Erdelyi vagyok es ha mar Erdelyt emlitette amig az onrendelkezes nem lesz elerheto a kozossegunk szamara is addig nekem demokracia nem kell. Ha az csak abban nyilvanul meg, hogy a tobbsegi nemzet kenye Es kedve szerint azt csinal amit akar Es mi csak szivunk Es Europa valamint Az USA csak oket segiti a papaval egyutt addig itt nincs mit keresnunk idezem egy Roman politikus szavait az o asztaluknal nekunk minden falat mergezett. Lehet torvenyeket hozni de az emberek Nagy resze fel egzisztencialis okokbol jogaiert kiallni. A korupciorol pedig csak annyit, hogy szamos esetben a Balkanon a tulelest jelentette ha lefizettel eletedert egy ellenfelet. Nem hiszek a korrupcio ellenes harcban ha az kisebbsegek Ellen iranyul. Az erosek hozzak a nekik tersos torvenyeket es a nekik nem megfelelok betartasarol az o embereik gondoskodnak akin elhuzzak Es elszabotaljak. A kisemberek felnek Es tehetetlennek erzik magukat. Itt Erdelyben polgarhaboru Es nepirtas is folyt magyarok ellen Es ez milyen beleividott mindenkibe, belem is.
2:22 du.
Roland
2017 január 30
1:31 de.
Tisztelt Roland, maximálisan igazat adok és együttérzek Önnel, mert feleségem majdnem teljes rokonsága Erdélyből származott, ahol még most is vannak magyar rokonai, ám beszélni már képtelen lenne velük mert már csak románul tudnak szerencsétlenek, hasonló a helyzet az Ukrajnában rekedt magyar rokonokkal is akik alig tudnak magyarul, ami nem éppen a spontán asszimilizáció szomorú eredménye! Sajnos Ön ezen fórumon nem valószínű hogy, EU pc kioktatáson kívül normális, nemzettestvérhez méltó, együttérző válaszokat fog kapni, valószínűsítem hogy, olyan a számomra is tanulságos és elkeserítő liberális, internacionalista, globalista viszont kurva demokratikus válaszokat kapna mint én a „Rossz hírünk van Németh Szilárdnak: bele akarunk szólni a politikába, és ez alkotmányos jogunk.” című cikkhez írt kommentemre kaptam gúnyos kioktatással a pofámba!
5:18 du.
Orsós, látod ha Ti is átköltöztetek volna a rokonokhoz, most két kelet-európai nyelven perfekt lennél!