„1932 februárjában Münchenben találkoztam egy ismerősömmel, név szerint Lukas Kristl-lel, aki már jó néhány éve bírósági tudósítóként dolgozott. Kristl körülbelül a következőket mondta nekem ekkor: én igazán nem értem miért van az, hogy ezek a drámaírók, ha történetesen egy bűncselekményt és annak következményeit dolgozzák fel, szinte mindig az úgynevezett főbenjáró bűncselekményeket részesítik előnyben, és szinte sohasem foglalkoznak azokkal a kisebb bűncselekményekkel, amelyekbe pedig léptennyomon belebotlunk, amelyeket rendkívül gyakran csak tudatlanságból követnek el, és amelyek következményei akár a halálbüntetés következményeihez hasonlatosak.    
És elmesélt nekem egy esetet a praxisából – a benne szereplő személyeket Kristl személyesen ismerte. Ebből a mindennapi esetből született meg e kis haláltánc, a Hit, szeretet, remény.”
(Ödön von Horváth)

(forrás: színház)

Csákányi Eszter m.v.
Kókai Tünde
Nagy Zsolt
Patkós Márton
Bohoczki Sára m.v.
Znamenák István
Kákonyi Árpád
Katona Dávid m.v.

Tóth Péter

díszlet, jelmez: Gelsi Zoltán
zenészek: Kákonyi Árpád, Katona Dávid
dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Bodor Panna e.h.,

hang: Halmen Zoltán
fény: Kehi Richárd
súgó: Horváth Éva
ügyelő: Mózer Zsolt
a rendező munkatársa: Szabó Julcsi

Rendező: Gáspár Ildikó

Fotók: Gergely Bea