Nézőpont nélkül nincs nézet

-Gunnar Myrdal

Bevezető

Arisztotelész tiszteletére készítette sorozatom egy nagyon egyszerű üzenettel indult útjára: aki ismeretlen vizeken óhajt utazni, vigyen magával egy iránytűt, hogy el ne vesszen. E sorozat egy olyan iránytűről szól, melynek első változatát Arisztotelész készített több mint 2,300 évvel ezelőtt, s mely otthon van akár a természettudományok akár a társadalomtudományok terepén. Én ezzel az iránytűvel, annak egyre tökéletesebb változatával navigálok az élet viharos vizein, miközben portugál vitorlás barátaim tanácsa cseng a fülemben: Navigare necesse est, vivere non est necesse.

A Nyugati Áramlat fogalma

A nyugati áramlat nem Góg vagy Magóg fiaival, vagy Szent István koronájával, hanem a görög Arisztotelésszel, annak cirka 2,367 évvel ezelőtt írt és Politika címen rögzített remekművével, kezdődik. /1/ Ahogy azt Lukács Tamás helyesen megállapítja, sosem feledkezhetünk meg, még mi magyarok sem arról, hogy „A tudományok metodológiája mindmáig arisztotelészi alapokon nyugszik. Ma is irányadó az empíriára, a kiterjedt adatgyűjtésre és ezek analizálására, a szillogizmus használatára, valamint az induktív és deduktív következtetések józan kombinálására épülő módszer.” /2/ Számomra, a nyugati áramlat azt a hálózatot jelenti, amelyet a nyugati világ társadalom tudósai, gondolkodói, szőttek, alkottak, hogy Arisztotelész nyomában, a klasszikus görög forrásokból kiindulva, ésszerű, igazságos, fenntartható és alkotmányosított alapokra helyezzék a társadalmi együttműködés rendszereit. (Ezeket az utóbbi fogalmakat majd rövidesen tisztázni fogom, hisz mindegyikük körül forró a levegő, mindegyiket többféleképen lehet értelmezni.)

Mielőtt egyik korábbi vita-partnerem, vagy bárki nekem esne azzal, hogy na csak, itt már megint egy merénylet készül, „a demokráciára alkalmatlan Kelet régi toposzát” próbálom lenyomni olvasóim torkán, kénytelen vagyok pontosítani. /3/ Az, hogy mondanivalómat már évek óta, a nyugati áramlatból származó nagyfeszültség ereje hajtja, sosem hátráltatott abban, hogy elismeréssel, forduljak a Kelet, vagy bármely éghajlat, tiszteletre méltó szellemi áramlatai felé. A legtöbb nyugati gondolkodót, akit Arisztotelészt követi, rá lehet csatlakoztatni a keleti áramlat nagyfeszültségére, anélkül, hogy abba belepusztulnának. Mondok egy példát. Én, többek közt, Nietzsche nézeteit követem, azt az embert, aki közismert tisztelettel fordult a másság, s többek közt, a keleti másság felé. /4/ (Arra a kérdésre, hogy mégiscsak, miért követem Nietzsche gondolatvilágát, hisz sokak szerint ő egy őrült volt, csak egy kollegám véleményét tudom most hirtelen, mentségemül felhozni: „Nietzsche olyan meghatározó benyomást gyakorolt az egész európai kultúrára, hogy annak 20. századi alakulása nélküle megmagyarázhatatlan volna.” /5/)

A nyugati áramlat nagyfeszültségére kötött szemlélet, tehát, nem idegenkedik a keleti áramlat fő irányvonalától, melynek eredeti változata a Ji King – ben, a változások könyvében található. /6/ A Ji King, mint Fichte, Hegel, Marx, Derrida, és sok más Nyugati filozófus is, egymással ellentétben álló, de egymást kiegészítő, multi-poláris erők állandó konfliktusáról beszél, ezekből a konfliktusokból vonja le történelmi következtetéseit. A Ji King-ben szereplő polaritások nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetjük őket. A Kínaiak szerint, ezek az ellentétes erők, normális körülmények között, rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak, bár az egyensúly sose tartós, a változás az egyedüli örök. Röviden: Arisztotelészt, és az őt követő nyugati áramlat képviselőit több ponton is összekapcsolhatjuk a keleti nagyfeszültség áramköreivel.

Arra, hogy akkor miért nem Konfuciushoz vezetem vissza a nyugati áramlat kezdetét, aki már 150 évvel Arisztotelész előtt hallatta hangját az igazságos politikai magatartás témájában, csak röviden tudok itt kitérni. Először is azért nem kezdem Konfuciusszal, mert Arisztotelésszel ellentétben, az általam nagyra-becsült keleti mester semmit se írt le, kizárólag verbális módon, tehát empirikus módszerekkel ellenőrizhetetlen módon hallatta hangját. Az ő személyéhez fűzött gondolatok elképzelések hitelessége, megbízhatósága sokkal vitatottabb, mint Arisztotelészé. A számomra legfontosabb műve – A közép mozdulatlansága – több mint 100 évvel Arisztotelész halála után, az egységes kínai állam megteremtése – i. e. 221- után lett írásba vésve. /7/ Ettől függetlenül, az említett “keleti” szöveg által közvetített nézet nagyon sok eleme harmonikus, Arisztotelész és saját szemléletemmel. Konfucius, akár Arisztotelész, a szélsőségek közti nagyfeszültségre építette mondanivalóját, a polaritások középén összegyűlt erőből kovácsolta szavait. Konfucius tragédiája, mely részben Kína tragédiája mindmáig, hogy követői, akikhez ma már besorolhatjuk a jelenlegi Kínai kormányt is, és annak magyar tisztelőjét, a szeretet és összefogás pártjának vezérét, merev, rituális, ideológiai keretek közé szorították a mester szabadon száguldozó gondolatvilágát. Ez az évezredekig tartó befagyasztás vezetett többek közt oda, hogy a 18-19 század során Kínát, a Nyugati nagyhatalmak, Krisztus nevével visszaélve, képesek voltak darabokra szedni, kifosztani. E fosztogatás következtében, és a nyugati áramlat, Marxista befolyásának köszönhetően repült Kína politikailag oda ahol ma találtatik: egy továbbra is ritualisztikus, hierarchikus, ellentmondást nem-tűrő, harmónia-ideológia mezejére, amely a nyugati Kapitalizmus és a keleti Autokrácia szövődménye. (Ezt a szövődményt hívom én már 2007-óta Kapitokráciának. /8/) Ezen a mezőn, tilos a Görögök által javasolt Parrhesia, /9/ a bátor beszéd művelése, annak fejlesztése, és főleg nem digitális, illetve internetes hálózatokon keresztül. Ez a mezőny köszönő viszonyban sincs azzal a szemlélettel melyet többek közt, az általam mélyen tisztelt Arisztotelész, Immánuel Kant, Jürgen Habermas, vagy Michel Foucault képvisel.

Arisztotelész követőinek fejében, tehát, a “Nyugat”, a “Kelet”, a “Dél” az “Észak” meghaladja a jó és a rossz kategóriákat. Egyik világrészt se tartjuk alkalmatlannak az igazságosság, a fenntartható fejlődés értékeinek meghonosítására. Képesek vagyunk empirikus módszerekkel bizonyítani, hogy a „nyugati” világ több pontján, évezredek óta, gyakoriak az „áramszünetek”. Hogyan is nézhetünk a nyugati civilizáció által több száz éven keresztül fenntartott kolonializmusra, másként, mint e civilizáció sötét korszakára, mint egy monumentális áramszünetre? /10/ Mi volt maga az első, a második világháború, vagy akár a Vietnámi háború, ha nem egy „horror show”? Ha Heisenberg nyugati támogatói, Immánuel Kant „dédunokái”, Nietzsche „örökösei” nem futottak volna ki pénzből és időből 1944-ben, nem 100 millió ember pusztult volna el a második világháború során, hanem akár az egész emberiség. (Erre még most is jó eséllyel játszik a nyugat, de ma már keleten is akadnak egy páran, akik e hazardírozásnak a hívei.)

(Illusztráció: Vale Anoa’i)

Röviden: Bár saját hazátlan szavaimat a nyugati áramlat nagyfeszültsége vezérli, a keleti áramlat nagyfeszültsége, engem is eltud varázsolni, mint tette azt a néhai Goldziher Ignáccal, Kerényi Károllyal, Hamvas Bélával, Germanus Gyulával (akinek a Petőfi téri lakásában több évet töltöttem Budapesten a 90-es évek elején. /11/), hogy csak egy pár magyar nevet említsek mielőtt, Marco Polo, Carl Jung, Herman Hesse, Friedrich Nietzsche, Mohandas Gandhi vagy akár Amartya Sen előtt tisztelegnék, akik hozzám hasonló módon, a nyugati áramlatokkal párhuzamban, tisztelték a keleti áramlatokat is.

Göllner András

Lábjegyzetek

1. Arisztotelész, Politika című könyvét magyar nyelven többek közt a Gondolat Könyvkiadó 1994-es kiadásának köszönhetően olvashatjuk.  
2. Lukácsi Tamás. “Az ideális állam Arisztotelész Politika című művében.” http://www.ajk.elte.hu/file/LukacsiTamas-IdealisAllam.pdf.
3. Ennek a kritikának velem szemben először egy jól ismert baloldali magyar filozófus, eszmetörténész, Balázs Gábor adott hangot. Lásd: „A nyugati áramlat” Népszabadság. 2008. Június 4.
4. A nyugati áramlat egyik Nietzschétől származó és megkerülhetetlen alkotását, magyar nyelven, itt olvashatjuk: Így szólott Zarathustra. (Kurdy Imre fordítása.) Osiris Könyvkiadó. 2004. Ha Nietzsche Keleti affinitásának megerősítésére vágyunk, javasolt Amadae, S. M. „Nietzsche’s thirst for India: Schopenhauerian, Brahmanist, and Buddhist accents in reflections on truth, the ascetic ideal and the eternal return”. Idealistic Studies. Vol. 34 (3. 2004. 239–62 oldalak; Bilimoria Purushottama. „Nietzsche as ‘Europe’s Buddha’ and ‘Asia’s Superman’”. Sophia. 2008. Vol.47. 359–76 oldalak; Vagy, Brobjer, Thomas H. „Nietzsche’s reading about eastern philosophy”. Journal of Nietzsche Studies. Vol 28: No 1–2.
5. Az idézet Tatár György-től származik, aki többek közt, a Soros Alapítvány támogatásával és jóvoltából (kiemelés: G.A.) 1995-ben magyarra fordította, szerkesztette és sajtó alá rendezte, Nietzsche, Túl Jón és Rosszon című művét, majd azt az IKON Kiadó gondozásában 1995-ben megjelentette. Többek közt Soros Györgynek köszönhetjük, hogy az olvasók az interneten keresztül ingyen is hozzá férhetnek itt: http://filozofia.uni-miskolc.hu/wp-content/uploads/2017/02/Friedrich-Nietzsche-T%C3%BAl-j%C3%B3n-%C3%A9s-rosszon.pdf
6. A Ji King-et magyar nyelvre többen is lefordították. Én Karátson Gábor fordítását javasolnám. Ji King. A Változások könyve. I-III kötet. Budapest, Q.E.D. Kiadó, 2003. Továbbá C. G. Jung: „Richard Wilhelm emlékére.” In: A szellem jelensége a művészetben és a tudományban. Scolar Kiadó, 2003.
7. Konfucius téziseiről angolul Chin, Ann-ping. The Authentic Confucius: A Life of Thought and Politics. New York: Scribner. 2007. Magyarul, Őri Sándor. Konfucius élete és kora. Budapest. Kossuth Könyvkiadó 2002 javasolt. A Kínai egypártrendszer Konfuciusszal kapcsolatos szelektív memóriájáról, instrumentális magatartásáról itt olvashatunk: Billioud Sébastien. „Carrying the Confucian Torch to the Masses: The Challenge of Structuring the Confucian Revival in the People’s Republic of China” Manuscript. 2010, illetve, Billioud, Sebastien és Joel Thoraval. The Sage and the People: The Confucian Revival in China. Oxford University Press. 2015. Továbbá, Brady Anne Marie. “Confucianism, Chinese Tradition, and the CCP’s Modernised Propaganda and Thought Work”. 2009
8. Lásd: Michel Foucault. Discourse and Truth: the Problematization of Parrhesia. Digital Archive: Foucault.info, 1999
9. Göllner András. “Keleti Áramlat.” Népszabadság. 2008. Április 26.
10. Niall Ferguson egyoldalú dicshimnusza a „nyugati” civilizáció felsőbbrendűségéről, saját, és vele ellentétes nézetemet bizonyítja. Ferguson alkotása egy tudás-tengelyen manőverezik, megfeledkezik a „Nyugati Nagyfeszültség” több kritikus pólusáról, bipoláris módszerének köszönhetően, több helyen ellentmondásos következtetéseket, teljesen megbízhatatlan válaszokat nyújt az olvasóknak. (Lásd: Niall Ferguson. Civilization: The West and The Rest. New York. Penguin Press. 2011.)  Az európai kolonializmus gyalázatos embertelenségeivel kapcsolatban, javasolnám Frantz Fanon 1961-ben kiadott, és klasszikusnak tekintett könyvét, The Wretched of the Earth (Frissített kiadás) New York. Grove Press. 2005 vagy Adam Hochschild. King Leopold’s Ghost. New York. Houghton Mifflin. 1999. A fasiszta, náci és bolsevik kilengésekről Eric Hobsbawm-ot javasolnám, pl.: The Age of Extremism. London. Abacus Books. 1994. A „Nyugati” modernitás kritikai elemzésével kapcsolatban pedig Charles Taylor montreali szomszédom, az Oxfordi egyetem professzorának kis könyvét. The Malaise of Modernity. London. House of Anansi Press. 1991. Első saját könyvem is többek közt erről a problematikáról értekezik. Lásd: Andrew B. Gollner. Social Change and Corporate Strategy. Stamford. Issue Action Publications. 1983.
11. Lásd: Germanus Gyula. A Kelet varázsa. Budapest. Magvető Kiadó. (Ötödik kiadás) 1978