A zenész és a filozófus

2017 november 9 9:41 de.2 hozzászólás

„Minden zenész filozófus” – a kínai zeneköltő [Tan Dun – „A legfontosabb hang a c(C)send.”] axiómája szöget ütött Esti Kornél, a híres zongoraművész fejébe.

Volt kellő önbecsülése – ebben hasonlított Haydnhoz -, de önbecsülését – és ebben különbözött Haydntól -, nem a becsülésre méltó képességei hizlalták, hanem mondhatni, épp ellenkezőleg; ezért nem tudott filozófusként gondolni önmagára.

Tehát kézenfekvőnek

[Kézenfekvő! Húszéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a szót, hogy kézenfekvő…]
látszott – a teljesség kedvéért, és, hogy Isten kegyelméből felszabadulhassunk az ostobaság bűne alól – az Esti Csendbe, vendégként, valódi! filozófust hívni.

A Filozófus szavaitól a Csodazongoraverseny tételei – a hang – és képzavar – kapni fognának egy vajszínű árnyalatot.

Éry Balázs

2 hozzászólás

  • Ernesto Vladimír

    Mindig is szerettem a különös dolgokat. A szokatlanokat. Azokat, amelyek nem illeszkednek, mert nem illeszthetőek sehová. A kánonon kívüliséget. Majdnem azt mondtam, hogy a másságot, de ez a másság nem az a másság. Ez a másság, vagyis az eltérés, a különbözés, az azonosuláson kívüliség mássága valójában nem is másság. Épp ellenkezőleg: ez az igazi amazság.
    Miként az a barátság, amely a facebookon köttetett. A barátság alanyai még sosem találkoztak a barátság tárgyaival. Alany és tárgy. Alany és alany. Két nagyon is alany. És piszkosul megértették egymást. Túlontúl. Másként. Azonosként.
    És most a kérdés az, hogy a két másság tud-e, képes-e amazság lenni? Így együtt. Ketten.
    Azonosság.
    Meglátjuk.
    Én is, te is, ő is. – Gábor György

  • Nem mindegy hogy valaki zeneköltő, vagy zene-keltő..

    Dehát..nem állíthatunk minden verseny-zongora mellé egy közlekedési rendőrt hehehe

    ( Boccs.. : )