A Béla, aki Gyurrrika
– Bocsánat, Papagáj Úr, ha így nevezhetem egyáltalán, mert törvény szerint az új esztendőben csakis a narancsszínű papagájok nevezhetők papagájoknak, ön pedig látnivalóan zöld színű.
– Törrvény, az törrrvény!
– Hát éppen ez az! Önnek zöld a színe. S bár úgy beszél, mint egy papagáj, törvény szerint nem az.
– Gyurrika szép madárr, Gyurrika törrrvényes madárrr.
– Igen-igen, csahogy önnek a neve Béla!
– A törrvény szerint minden papagáj Gyurrika.
– Ezért se lehet ön papagáj!
– Betarrrtom a törrvényt, ezérrrrt vagyok Gyurrrika. Gyurrika vagyok, Gyurrika vagyok, Gyurrrika…
– Márrrpedig, de hülye vagyok, már én is úgy beszélek, mint egy papagáj, szóval márpedig a kalitkájának felirata Béla.
– Gyurrika a törrvényes nevem, azérrt, merrt papagáj vagyok. Törrvénytelen a felirrat, törrrrvényellenes a felirrat, a felirrrat! Gyurrika ezt megállapítani merrrrészeli!
– Istenem, istenem, elvesztettem a fonalat.
– Nem, nem isten vagyok, hanem papagáj, törrvényszerrrrető Gyurrika, törrrrvénytisztelő Gyurrika, törrvényes Gyurrika, Gyurrrrika a törrrrvény. Terrrmészetesen.
Aczél Gábor
(A kontextustért nézzék meg Juhász Péter „Az ÁSZ papagájt küldött elénk amikor a büntetéssel kapcsolatos észrevételeinket beadtuk” c. videóját.–a szerk.)
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
4:00 du.
Az ujesztendo erkezeset mindenki mas modon unnepelte, lathatoan. S vannak akiknek egy-hetbe is telik kijozanodni abbol.
De soha nem tudtam hogy a papagalyok is isznak.
7:32 de.
A képen látható egyén ma már Magyrország külügyminisztere.
Amikor ez a kép készült, akkor még a Papagálykommandó fő hangadójaként folyton, egyenletes szóközökkel csak azt hajtgatta, Tisztütt Haaaz alsóházi termében és a folyosóin, hogy MONyNyON LE, MONyNyON LE,… – szóval nagyon tehetséges…
Ő adta ki a baltás kereszténygyilkos (nem is migráns!) muszlim Sfarovot is azeri bűntársainak, hogy aztán még egy pár millcsi €-hoz juttassa az ő Führerét, akinek mégiscsak oly sokat köszönhet.