Még nyolc év?
Tamás Gáspár Miklós elemzése eredetileg a Magyar Narancs című hetilapban jelent meg 2018. január 11-én. A szerző engedélyével közöljük az írást a KMH hasábjain is. A magyar országgyűlési választások után különösen relevánsnak és előrelátónak bizonyult.
*
Föltételezzük, hogy a soron következő országgyűlési választásokat 2018 tavaszán a jelenlegi esélyes, Orbán Viktor miniszterelnök (államvezető) és apparátusa (a szociológiailag tévesen „pártnak” nevezett, ún. Fidesz–KDNP) nyeri meg. Hipotézisünk értelmében alkotmányozó (kétharmados vagy nagyobb) többséggel.
Mi lesz akkor Magyarországgal? És mi lesz az utódállami magyar kisebbségekkel, amelyeknek a jelenlegi politikai helyzetét a legjobban az egyetlen vajdasági magyar napilap impresszuma jelzi, ahol – büszke nyíltsággal – ez áll: „Készült a Magyar Kormány támogatásával. Miniszterelnökség, Nemzetpolitikai Államtitkárság. Bethlen Gábor Alap.”
Az ellenzéki pártokról most nem lesz szó. A „választóközönségnek” nevezett lakosságról most csak annyit, hogy 83 százaléka ellenzi menekültek vagy bevándorlók befogadását bármilyen föltételek mellett, 76 százaléka elvenné az Erdélyben és Vajdaságban élő kettős állampolgároktól (kisebbségi magyaroktól) a szavazati jogot, 43 százaléka pedig ugyanezt venné el azoktól a honi állampolgároktól, akik nem végezték el a nyolcosztályos általános iskolát (azaz valójában megvonná a választójogot a cigányoktól).
A többség már vélekedett másképpen – és még fog is –, s ettől nem kell kétségbeesni. A magyar népnek nincs rögzített világnézete, hagyományai pedig – mint minden népnek – vegyesek. Ezek a pillanatfölvételek: pillanatfölvételek. Csak a máról szólnak. Igaz, ez az írás is.
*
A jelenlegi világtrend jobboldali, antidemokratikus és rasszista-etnicista. A föltűnően tájékozatlan magyarországi újságírók ebben kivételeket vélnek fölfedezni (például Emmanuel Macron kormányzásában), de tévednek. Nincsenek kivételek. A jobboldal diadalmámora jogos.
Ám hogyan fog festeni az újabb négy- vagy nyolcesztendős Orbán-uralom (föltéve, hogy nem omlik össze teljesen az elbizonytalanodott, népszerűtlen Európai Unió, és nem lesz háború) szeretett, ám (sajna) nem túlságosan szeretetre méltó hazánkban?
Precedensekből indulunk ki, az előre nem láthatót nem látjuk előre.
A legfontosabb a mennyiségileg nem föltétlenül élesedő egyenlőtlenség (társadalmi igazságtalanság) állandósulása, megszilárdulása, kasztosodása lesz. Máris megfigyelhető, hogy az életformák rendkívüli mértékben eltérnek egymástól. A társadalom minden rétege egyaránt a kommersz (elektronikus-digitális) kultúrmocskot élvezi, de a tömegkultúrának osztályszempontból eltérő bugyrai vannak. A különféle osztályok és rétegek más-más sorozatokat, videóblogokat stb. néznek, más-más „zenét” hallgatnak, és a „szociális”, azaz aszociális („közösségi”) médiák más-más gumicelláiban tombolnak. A fiatal középosztály „utazik” és sáfrányos rizottót készít, ameddig a barátnő sétáltatja az ír szettert, a szubproletariátus dobozos sört iszik a jeges sárban és herbált szí, a nemzeti elit pedig pálinkafesztiválon szeli a fokhagymás-paprikás tokaszalonnát.
A nemzet egyesül a kölcsönös utálatban, minden szép és komoly dolog össznépi kiröhögésében és az olvasás mellőzésében.
A kultúra kimerül a „programcsinálásban”, a rendezvények látogatásában (köztudomású, hogy sokkal többen járnak költői estekre, író-olvasó találkozókra, mint ahányan könyvet vásárolnak): tele vannak a színházak, a koncerttermek, a kiállítóhelyiségek, mert a középosztály kényszeresen menekül hazulról, és képtelen csöndben lenni. (Otthon is szól a zenerádió, a fülben az mp3-lejátszó vagy az okostelefon fülhallgatója, megy a videó a számítógéppel összeolvadt tévén: soha nincs egyedül senki, a csönd megszűnt.) Ezen nem segít a könyvkiadók anyagi helyzete miatt aggódó irodalomkritikusok újabb barátságos szokása, amellyel remekművé forralják a híg limonádét.
A politika a szórakoztatóipar részévé vált, általánossá lőn a hülyék ironikus kultusza.
Miközben milliók „utaznak” (hová? minek?), minden külföldi tárgyú digitális információ fölhasználóinak a száma töredéke a hazai trivialitások élvezőiének. Mesterszakos egyetemi hallgatóink képtelenek megkülönböztetni egymástól Szlovákiát és Szlovéniát.
A vidéki sajtó (és „a határokon túli magyar nemzetiségi sajtó”) orbánista egyirányúsítása és egyenruházata nem okozott föltűnést. (Találkoztam olyan emberrel, aki nem hitte el nekem, hogy még vannak nem fideszes polgármesterek. Úgy tudta, hogy ellenzékiek már csak Pesten találhatók, „de nincsenek állásban”.) Hozzáértők becslései szerint körülbelül egymillióan lehetnek azok, akiknek belföldi politikai információik és nézeteik akadnak: ők is elválasztják azonban a politikát a társadalmi kérdésektől, a jövedelmi viszonyoktól, a közigazgatás problémáitól, amelyeket a neutrális „állami működéshez” sorolnak: a „politika” legtöbbünk számára kizárólag a pártvonzatú médiacsetepatékat jelenti.
*
Ezt írja az egyik közalkalmazotti szakszervezet vezetője a Népszavában: „…egyre nő a települések száma, ahol a jegyző, a könyvelő, a szakelőadók kilépése miatt az önkormányzat működésképtelenné vált. […] Nincs iskola, orvos, könyvtár, kultúrház, [posta], sok helyen már kocsma sincs, és a templomban is csak »körpap« beszél vasárnap egy órát, majd sietősen továbbhajt… És itt, ezekben a falvakban él […] minden negyedik magyar gyermek. Távlatukat, szerepüket, jövőjüket vesztő térségek, települések, és ezekben deprimált, kilátástalan helyzetű közszolgák, közigazgatási, szociális, oktatási, településüzemeltető, közlekedési, művelődési, egészségügyi dolgozók” – akik a költségvetési helyzet miatt távoznak a szolgálatból; a nyugalomba vonulókat, kilépőket nem pótolják, nincs is kivel. Ugyanabban a lapszámban írja a Zala Volán egyik szakszervezetének elnöke, hogy az 1993-ban „nyugati mintára létrehozott” üzemi tanácsok, amelyek a „Sozialpartnerschaft” keretében a nem szervezett dolgozókat is képviselik az igazgatósággal és a tulajdonosokkal folytatott béralkukban és más tárgyalásokon, megszűnőben vannak. A törvény jelentős hatásköröket biztosít nekik, de a legtöbb vállalatnál nem működnek, függetlenített (a vállalat által javadalmazott) üt- (1989 előtt: üb-) elnökök nincsenek, holott lehetnének: a hatékony üzemi érdekképviselet érdeklődés híján kimúlt, pedig sok európai országban sikeresen dolgozik és népszerű. A szakszervezetek is hanyatlanak. Az – egyébként helyes és joggal népszerű – béremeléseket, nyugdíjemeléseket a dolgozók, a társadalom megkérdezése nélkül rendeli el a kormány, a saját politikai szükségleteinek megfelelően. Ugyanakkor hatalmas életszférák, régiók, néprétegek, foglalkozási csoportok állami gondoskodás és saját képviselet nélkül kihullanak az államból, a magyarországi politikai közösségből.
Az ilyesmit legtöbb honfitársunk nem tekinti politikának, mintha a demokratikus civilizáció részvételi, emberiességi, gondoskodó, segítő intézményeinek védelme (forrásai, ellátottsága, működtetése, ellenőrzése, fejlesztése) nem lenne a honpolgári cselekvés szükséges és méltó tárgya. Mintha az állam hatalmas adóbevételeinek helyes és erkölcsös elosztása, morálisan helyeselhető célokra – mindenekelőtt a szűkölködők, szenvedők, betegek, stigmatizáltak kínjainak enyhítésére – fordítása s az idevágó problémák racionális megbeszélése ne lenne ugyancsak a honpolgári cselekvés (azaz a politika) szükséges és méltó tárgya. Mintha nem lenne politika azoknak az elveknek a tisztázása, amelyek szerint a nemzeti közösség erőforrásait így vagy amúgy használjuk föl a közjó, a közüdv, a közboldogság, a közérdek javára.
Mindezekkel kapcsolatban egyetlen kritérium tarthat számot közérdeklődésre: az, hogy ezeknek az erőforrásoknak a használatából hogyan zárjunk ki olyan embercsoportokat, amelyeket valamilyen tekintetben idegennek tartunk. Félreértés ne essék: ezekhez a csoportokhoz nemcsak etnikailag vagy „szexuális orientáció” által meghatározott csoportok tartoznak, hanem életkor és nem vagy dzsender, egészségi állapot, régió, foglalkozás, településtípus szerint körülírtak is, továbbá egyetlen osztályjellegű embersokaság: az underclass, a szubproletariátus, amely ugyan legföljebb egyharmad részt roma, de amelyet a rasszista képzelet rasszosít, cigánynak tart. (Az egész világon elfogadják az alsóbb néposztályok azt a számukra is előnytelen gazdaság- és szociálpolitikát, amelyről kimutatható, hogy egyértelműen árt a színes bőrűeknek vagy más „allogén” csoportoknak.)
Minden integrációs, egyenlősítő, a társadalmi igazságosságot szolgáló rendszabályt – teszem azt, az oktatási szegregáció (faji elkülönítés) megszüntetését – elutasít a közvélemény, többek között az ijesztgető kormánypropaganda (szélsőjobboldali demagógia) hatására.
*
Felejthetetlen emlék: néhai Horn Gyula miniszterelnök mondta nekem: „Kedves Gazsi, nem szabad az etnikával foglalkozni az újságban meg a parlamentben, attól megvesznek.” Segíteni kell a cigányoknak, de csak suttyomban, mert „ez az ország” nem viseli el… – sóhajtá a megboldogult státuszférfiú.
A kormányzatra nem nehezedik egalitárius nyomás: ez a kormányzat kizárólag a középosztálynak és a „nemzeti burzsoáziának” kedvez (no meg a multinacionális iparvállalatoknak és más „stratégiai partnereinek”, mindenekelőtt a szövetséges diktatúráknak). A propaganda tisztán biopolitikai jellegű: főleg demográfiai tényezőkkel fenyegeti a közvéleményt: a „szapora” cigánycsaládokkal és az Európába készülő „migránsokkal”. Evvel igazolja a „perverz újraelosztást” és a negatív szociálpolitikát: magyarán fajgyűlölettel.
Evvel nem áll egyedül. A válság és a technikai haladás hatására csökken az ipari, kereskedelmi, szállítási és szolgáltatási munkahelyek száma: ezért – mivel nincs a munkásmozgalomnak funkcionális utóda – az alsó középosztály és a szakmunkások nem a burzsoáziától, az uralkodó osztálytól rettegnek, hanem az állami újraelosztás előnyeiből esetleg részesülő underclass náluk sokkal szegényebb tagjaitól (meg a bevándorlóktól és vendégmunkásoktól). Ezért – a történelemben először – a szakmunkások az egyenlősítő újraelosztás, a társadalmi igazságosság ellenségei. Persze a saját kárukra. Ettől a régi szociáldemokrata baloldal megvédte őket. (Ez nem sikerült mindig: a nácik többek között azért nyertek, mert az 1930-as évek elején a Németországi Kommunista Párt már csak a hárommillió fiatal munkanélkülit képviselte, akinek az érdekei eltértek a szolidabb helyzetben lévő iparágak alkalmazottaiétól, akiket a szociáldemokrácia védelmezett.)
Persze az igazságtalanság fő támogatója ma is a polgárság és a – „középosztálynak” becézett – kispolgárság. (Bár Magyarországon a kommentariátus – ez a szó nem a kommentelőkre, hanem a hivatásos politikai kommentátorokra vonatkozik – ilyenkor mindig azt üvölti, hogy Magyarországon nincs polgárság, mert neki csak Thomas Mann és Márai Sándor polgárai polgárok, aminek ellentmond a statisztika. A Bildungsbürgertum csakugyan halódik, de nagy- és kistőkések bőven vannak, és vannak sokan velük szolidáris, jól kereső alkalmazottak és szabadfoglalkozásúak. Ez számít, a többi mese habbal.)
A tőkés társaságoknak és a jómódú magánszemélyeknek kedvező adószerkezet az az ár, amelyért a polgárság vígan elárulja a polgári demokráciát, a szabadelvű-alkotmányos jogállamot. A magyarországi polgárság természetesen a bizonytalankodó perifériakapitalizmus zavaraitól, „a tömegek lázadásától”, úgynevezett faji zavargásoktól, nemzetiségi, etnikai, felekezeti villongásoktól is fél. Fél a „tömegdemokráciától” – ez a jellegzetesen fasiszta kifejezés ma a liberális ellenzéki sajtó megmaradt kis töredékeiben is gyakran föltűnik. „Tömegdemokrácián” (és „tömegtársadalmon”) a szélső reakció egyszerűen demokráciát ért (ahol a többségnek – piha! – van beleszólása a dolgokba), megvető köpedelmet irányozván a démosz címére.
A társadalmi lesüllyedéstől, tönkremenéstől, státusz- és presztízsveszteségtől rettegő polgárság és az alkalmazotti középosztály és a szakmunkásság fölső rétege (ez együtt is kisebbség, azonban viszonylag aktív, azaz szavazó réteg, amely majdnem elegendő Magyarországon a választási győzelemhez) kizárólag antiszociális politikát segíthet ma hatalomra. Ennek lehetne éppenséggel neokonzervatív-neoliberális változata is, de az európai neokon-neolib véleményáramlat pillanatnyilag nem eléggé rasszista. (Ez is változik antidemokratikus, jogegyenlőség-ellenes irányban.) Ezt a változatot a (csakis utólag és tévesen így nevezett, vagyis pocskondiázott) „baloldali” magyar kormányok művelték, amelyek folytatták és radikalizálták az első, MDF–kisgazda kormány privatizációs gyakorlatát, fölszámolták a versenyképtelennek tartott iparágakat az ismert pokoli szociális következményekkel, szóval űzték a korukban divatos, szélsőségesen „piaci” és „takarékossági” (vagy „megszorításos”) gazdaságpolitikát. Ezt annyira gyűlölte a nép, hogy a vele retorikailag szembeszegülő Orbán Viktor ekkor gyűjthette össze szilárd „politikai tőkéjét”, miközben senki se hajlandó beismerni, hogy Orbán a legtöbb vonatkozásban folytatja ezt a gazdaságpolitikát (bár mint mindenben, ebben is eklektikusan és szeszélyesen): az egykulcsos személyi jövedelemadó, a kiáltó igazságtalanságnak ez a botrányos szimbóluma, a helyén van. Orbán vezette be, akinek a sajtója a „neoliberalizmust” a kannibalizmus, a pedofília és az ördögimádás szinonimájaként kezeli.
Ennek következtében a polgári és/vagy középrétegek, noha egy részük idiótának, közönségesnek és korruptnak tartja a kormánypárti variáns szerint szélsőjobboldali politikusokat, segítenek hatalmon tartani őket. Ausztriában mindenki egyetértett benne, hogy a legtisztességesebb és a legértelmesebb párt a Zöldeké, de mivel ez a párt volt egyedül méltányos a menekültekkel és a már megtelepedett muszlim kisebbséggel szemben, kiejtették a parlamentből. Tut mir wirklich leid.
Mindezek a jelenségek súlyosbodni fognak. Megengedték elmondanom („Ez nem a Kádár-korszak”, Magyar Narancs, 2017. november 23., illetve: TGM: „Valaminek most vége”, Mérce, 2017. december 11.), hogy az Orbán-rezsim nem etatista, nem államosító és nem központosító, hanem romboló és állampusztító. Erre most nem térek vissza.
*
De mivel Orbán Viktor láthatja, hogy büntetlenül csapkodhat összevissza, százmilliárdokat szórhat szét, szegheti meg a jogalkalmazás, a kormányzás, a diplomácia minden szabályát, hízeleghet gagyi zsarnokoknak, pimaszul és lenézően szólhat a magyar néphez, semmibe veheti az Országgyűlést, megszegheti az alkotmányt, a nemzetközi jogot és akárhány törvényt, vasvillával hányhatja ki kétes politikai cégbirodalmaiba a közvagyont, uralkodóként viselkedhet Erdélyben, egy másik állam területén (anélkül, hogy valaki pisszenni merne), gúnyos mosollyal mondhatja el a hazugságait („ha hiszel nekem, megérdemled, te marha”), megtagadhatja a legcsekélyebb részvétet is a szenvedő magyar honpolgárok millióitól, mégis egyre népszerűbb, sőt: külföldön is egyre elismertebb – ezért az önkontrollja gyöngülni fog. Joggal veti meg a dekadens európai államférfiakat, akik eltűrik, hogy úgy bánjék velük, mint a ronggyal, akiknek imponál, hogy Magyarország ura minden harmadik nap fenékbe rúgja nemzetét.
Orbán Viktort nem tudja, sőt: nem is igen akarja megállítani senki. Sok kanyar, tétovázás, kapkodás, kudarc után a miniszterelnök úr megtalálta a mai világtrendben a hatalom kulcsát: ameddig a meghatározó társadalmi osztályok és csoportok az igazságtalanságban, az egyenlőtlenségben látják menekvésüket, addig rászorulnak erőszakos védelmezőjükre (hiszen kisebbségben vannak a néppel szemben), aki hol elcsórja a pénzüket, hol megajándékozza őket olyan pénzzel, amely nem az övé. Félnek tőle, utálják is, de nem nélkülözhetik. Orbán Viktor nem fasiszta, de ösztönösen rálelt a fasizmus sikerreceptjére: kiszolgálni a burzsoázia gazdasági érdekeit, enyhíteni páni félelmét és megfosztani politikai hatalmától. Nem a polgárság uralkodik, Orbán miniszterelnök uralkodik a nevében és az érdekében – ha úgy tartja úri kedve.
Szegény jó magyar liberálisaink még mindig „a polgárságban” és „a polgáriságban” bíznak, amin megejtő egyszerűséggel a Nyugatot értik. Ilyen már volt. Liberális őseik is a Nyugatban bizakodtak, s az eredmény München volt és a drôle de guerre.
A teszt ebben a helyzetben a cigánykérdés és a menekültkérdés, és ezen a vizsgán mindenki elbukott: pár elszigetelt figurától eltekintve a teljes magyar közélet, élén a politikától viszolygó előkelő orrfintorgatókkal, a téma elől kitérőkkel, a másról beszélőkkel, a fagyosan hallgatókkal és a „hamis realistákkal”.
Akik nem buktak meg – professzionátus jogvédők és marginális baloldaliak (baloldalin nem ezt vagy azt, hanem szabadságpárti antikapitalistát értünk, beleértve most ebbe egyfajta reformista szociáldemokrácia lassan növekvő számú híveit) – legjobb esetben hatástalanok, legrosszabb esetben üldözöttek. Tisztelet rajtuk kívül az élemedett, elvszerű óliberálisoknak is, e keveseknek, akik kitartanak még a jogegyenlőség és a pozitív diszkrimináció közutálatnak örvendő gondolatai mellett. Chapeau!
Tovább fog tartani a fajgyűlölet, a sovinizmus és a népmegvetés egyetemben a gépiesen gerjesztett médiahisztériákkal – a rendetlen tekintélyuralom –, és ez gyorsítani fogja Magyarország amúgy is gyors civilizációs és kulturális hanyatlását. A fiatal szakemberek (orvosoktól szakmunkásokig) tömeges kivándorlása – amivel eltűnik a modern kultúra és a progresszív reform bázisának jelentős része – mellett (ami a stabilitás egyik fő záloga hazánkban) megfigyelhető nem pusztán az egészségügy és a népoktatás ismeretes tönkremenetele, hanem a könykiadás és az összes közgyűjtemények (így a könyvtárak) válsága, a kormányzati háttérintézmények barbár fölszámolása mellett a támadás az akadémiai kutatóintézetek és több egyetem ellen, irodalmi, művészeti lapok és tudományos szakfolyóiratok megszűnése, a kétségbeejtő színvonalcsökkenés a kultúra minden területén, a magyar irodalmi nyelv elpimpósodása (miközben jeles liberális értelmiségiek arra biztatnak mindenkit, hogy hagyja csak nyugodtan figyelmen kívül a magyar nyelvtant és helyesírást, hogy a kollokviális és idiomatikus, magyaros stílusról említést se tegyünk), a közönségesség, trágárság és durvaság elterjedése a hétköznapokban és a „sajtóban”, a kezdetleges fogyasztói hedonizmus, a hagyományok műveletlen félreértése, a klasszikusok elfelejtése, az általános rossz modor és rossz ízlés – vö. köztéri szobrok! – , a giccs érzelgős magasztalása (meg az olyasmik, mint a #MeToo pornográf sztárpletykává való átstilizálása), s mindezek hátterében annak a széles körű elfogadása, hogy nem kell kutatni, mi a jó élet.
A jó – erkölcsileg helyes – élet, a helyénvaló közös életforma keresése a görög politikai filozófiából származó formula, a „magas” európai (meg kínai meg indiai) politikai hagyomány lényege. Ennek az eredménye ugyan lehet pluralista szkepszis vagy relativizmus (tehát a keresés lehet végső soron eredménytelen), de maga a közös keresés – lehetőleg észszerű dialógus, „filozófiai küzdelem” (agón) révén – abszolúte szükséges: az egyetlen emberhez méltó közösségi állapot. Ennek a kezdő föltételeit abszurddá teszi, ha a keresés előtt (fogalmi-erkölcsi tisztázás nélkül) korlátozzuk (etnikailag vagy kulturálisan) annak a közösségnek a terjedelmét, amelyet bírálunk vagy jónak tartunk. Emiatt ellenkezik a kissé pontatlanul „humanistának” nevezett (hiszen a morálteológia is beletartozik) politikafilozófiai hagyománnyal az etnicizmus meg a rasszizmus-„kulturalizmus”.
De nem kell „elvontan moralizálni”: igen régóta megvan a kapitalizmusnak a „magas” hagyománytól elérő, Mandeville-féle igazolása, amely a „közhasznot” a „magánbűnökből” vezeti le, amitől egyenes út vezet a „láthatatlan kéz” elméletéhez, amelyben az elvakult önzés aktusai erényes állapothoz vezetnek, anélkül, hogy a cselekvők maguk erényesek lennének. E tanban a jó élet racionális kutatása épp racionalitása miatt néz kancsalul festett egekbe: a legfőbb jó hatóoka az önösség és a következmények iránti vakság. Ez mindenesetre elmésebb, mint a Magyar Idők c. kormánylapban fölmelegített ősreakciós locsogás arról, hogy a szociáldemokrata újraelosztási stratégia elveszi a tehetséges, szorgalmas, vállalkozó szellemű, sikeres emberektől a megérdemelt hasznot, és odaadja a renyhe, balogsüti, bicebóca, béna balfácánoknak és lúzeroknak, amivel lepocskolja a természetes rend (a hierarchia) isteni fönségét.
A hanyatlás okozta életérzés – „semmi nem ér semmit, minden trágya, az élet értelmetlen” – egyben lehetetlenné teszi a hanyatlás föltartóztatását. „Mindenki fasiszta” – mondta nekem egy fiatal lány. Így valóban nem lehet élni.
A hanyatlás és az átéléséből fakadó nihilizmus nem tesz mást lehetővé, mint – ellenállás helyett – tehetetlen gyűlölködést. Az undor a dekadenciában mazochista élvezetté változik. A magyarországi kormányrendszer pedig újabb és újabb indokot szolgáltat az undorra, újabb és újabb bizonyítékot minden erkölcsi indítékú társadalmi küzdelem hiábavalóságára, az általa elrendezett élet pedig a maga igazságtalanságával és példátlan ízléstelenségével elkeserít minden érzékenyebb lelket s jóravaló kedélyt. Evvel örökíti át önmagát.
Nehéz elgondolni, hogy ez még tovább romolhat, pedig tovább fog romlani.
Egész Európa – a többit most hagyjuk – rettentő állapotban van, de Magyarország végromlása összeszorítja patrióta szívünket. (Patriotizmuson nem sovinizmust értve, hanem a hazánk sorsa iránti szenvedelmes és bensőséges érdeklődést.) Az Orbán-rezsim kialakulása és megszilárdulása történelmi tragédia. Nagyon sokan támogatják, de hiszen enélkül ez a sorsforduló nem is lenne tragikus.
Társadalmunk kedvetlenül és passzívan (egy jelentős kisebbség meg lelkes egyetértéssel) rendeli alá magát ennek az undok és kaotikus uralomnak („…undok Elnyomatás” – írta az elfelejtett fiatal Illyés első fontos kötetében), amely a középosztálynak létbizonytalanságot és keserűséget, a magyar szegényeknek pusztulást hoz. Minél tovább tart, annál rosszabb mindenkinek. S ha fölbomlik mégis, újabb zűrzavarok és nagy bajok elébe nézünk.
Kitartunk meggyőződésünk mellett, és nem reménykedünk fölöslegesen.
Tamás Gáspár Miklós
Author: KMH Vendégszerzők
10:02 de.
Megszokott terjedelmű TGM értekezés, amit piszok nehéz kikezdeni, és amire nem is vállalkozom.
Ez különösen telitalálat:
Nincs iskola, orvos, könyvtár, kultúrház, [posta], sok helyen már kocsma sincs, és a templomban is csak »körpap« beszél vasárnap egy órát, majd sietősen továbbhajt… És itt, ezekben a falvakban él […] minden negyedik magyar gyermek.
11:08 de.
Drizari
2018 április 12
10:02 de.
És éheznek,és nincs hol aludniuk,és nincs mivel takarózniuk,és nincs cipő a lábukra,és nincs anyukájuk,nagymamájuk,apukájuk,senkijük,semmijük!
Csak egy az övék az európai baloldal,liberális oldal:mindezek persze amikor hatalmon voltak sosem emelték fel a gyerekeket,embereket,semmit csak az internacionalizmus számít,meg a globalizmus.
na most akkor gondolj bele,hogy mi lenne ha tízezer számra jönnének befelé a migráncsok és azokat el kellene látni magyar pénzből,még ezen igazáhol—-de nem ez a lényeg hanem az hogy hagy jöjjenek,mert nekik otthon nagyon rossz.Miért nem szeditek elő azokat a hatalmakat akik ide juttatták őket, miért nem szeditek elő azokat a nagyhatalmakat akik kizsákmányolják őket és kivisznek országaikból mindent amit lehet,a semmiben hagyják őket és ezek látván,hogy dőzsölnek nyugatejrópában –persze , hogy vágynak ide–pláne ha hátulról noszogatják őket : menjetek és még fizetnek is nekik.
Sopánkodjatok ——-csak vegyétek végre figyelembe azoknak az embereknek az érdekeit aki Magyarországban élnek.Magyarországon élőket semmibe veszitek,egy kis szeletet kiragadtok és azon csámcsogtok.Mikor hatalmon voltatok ti is úgy hagytatok mindent!Aki itt csak szemetet …látják azok migráncsoljanak el Afrikába,majd ott meglátják milyen jó lenne az itthoni helyzettel szemben.
Gondolkozzatok üdvözletével
11:18 de.
tóth péter,
ostobaságokat ne próbálj rám tukmálni. A befogadott „migráncsosok” után az EU fizet. A nagy kormánypropagadna alatt is befogadott Magyarország menekülteket, akik után megkapjuk az EU-tól a fejpénzt.
11:30 de.
Jó írás.
Bonyolult, de jó.
Pár ponton vitáznék de nem érzem magamat rá felhatalmazva.
Mindenesetre had idézzem Mörfit:
„Nem állíthatod meg a világot.És még csak ki sem szállhatsz”
11:36 de.
Drizari:
Tóttal nem érdemes vitázni.
Nem azért jár ide őkelme.
Csak egy sima troll.
Egy senki.
12:25 du.
Most csak röviden a cikk címéhez(majd ha lesz időm és átolvasom a cikket, bővebben kifejtem a véleményem)az ellenzéknek azt üzenem,hogy még 4 évig biztosan ez a kormány lesz itthon,de ha ilyen „tehetségesek,hitelesek”stb. akkor valószínűleg 8 is lesz belőle…
12:26 du.
a tehetséget,hitelességet…..az ellenzékre értettem,csupán
a gyengébbek kedvéért….!
12:29 du.
Ja,hogy belenéztem T.G.M feltételezése bejött……!
12:44 du.
TOTH PETER nagyon megfeleloen latja es irta meglatasait. Ha az ellensegeid tamadnak azonnal minden erejukkel, akkor tudohatod hogy fejen utotted a szeget mondasoddal. Sajnos az volt az altalanos helyzet magyarorszagon mindeg ! S a szegeny-dolgozo, nelkullozok mindeg elfelejtve, kisemmizve. Csupan a propagada BS-ek ami megy megallasnelkul.
12:50 du.
van itt egy kis hallgatnivaló a választásokkal kapcsolatosan
https://clyp.it/srtiq1qm
12:51 du.
„nemzeti közösség erőforrásait így vagy amúgy használjuk föl a közjó, a közüdv, a közboldogság, a közérdek javára…”
Hahaha…
Száz szónak is egy a vége, Magyarország lakosságának az a része, akik minimálisan ki tudnak tekinteni a mindennapi életbenmaradásért való küzdelemből, valamennyien egy hajdanvolt dzsentri-világ horthysta rétegére tekint áhitattal, pédaképének tekinti, érzelemvilágát magáévá tette, arra a pozícióra vágyik. Hivatal, korrumpálódás, semmittevés, „nemesi önérzet”, felsőbbrendűségi álmodozás… a többi (magyar vagy nem magyar, gazdag vagy szegény) ember negligálása, lenézése…
Ezen a negyven év kommunizmus (vagy mi?) sem tudott változtatni. Ez van.
2:07 du.
Alma:
Csodálkozol?
Németországban is ez a szitu:
A volt NDK területén sokasodnak a büdösnácik !
2:09 du.
Zsófia:
Igen ezt én is hallottam minap.
Mit lehet tenni? Az ember már csak röhög ezen.(is)
3:21 du.
Almási Alma
2018 április 12
12:51 du.
Sajnalom csalodasodat, de elnezest kerem, Orban hatalmaban semmi gentry hajlam nem latszik.
Nem tudom mi a vonzo Orbanba, innen messzirol, de egyszeru szarmazasunak tudom,Talan van egy vizioja ami segit minden politikust. A magyar embert megfogta mar Nagy IMre „temetesnek=l, egyzszeru kijeelnetessel „Menjenke ki az oroszok ” A masik, hogy nem enged be idegen nepet az orszagba, Ebben igazat adok neki. Eleg volt a magyaroknak idegen nepekbol , mert ugye volt nemet megszallas, volt orpsz 4O PLUSZ EVIG.
a KOMMUNISTAKAT MEGERTEM, HISZEN KOZELROL VOLT SZERENCSEM ISMERNI A HATALMUKAT. oRBAN MAGAYR AKAR MARDNI, AMIT A NEP HELYESEL.
3:24 du.
LEMARADT, NEM HINNEM, HOGY A HORTHY GENTRY KORT KIVANJA VISSZA, EZ CSAK REMHIR TERJESZTES,
4:03 du.
Figyelő:
Dehogynem.
Már évek óta van egy réteg, akik alakítják a rangkórságos letünt ócska úri világot.
Pl. eképpen urizálnak egymással telefonon:
„Legmélyebb tiszteletem nagyságos Dunántúli Főkapitány uram, hogyszolgál a méltóságos asszony egészsége?
Ha lennél oly bátyám, este add át néki kézcsókómat”..stb..stb..
És ezt egy vér-jobber régi-régi cimborámtól hallottam, aki a térdét csapkodta a röhögéstől mikor mesélte nekem.
6:47 du.
Kedves Figyelő! Nem akarlak megbántani, de ezek a derék felkapaszkodott magyarok, állami megrendeléseken meggazdagodott gázszerelők, itten manapság ugyanolyan előkelő, jólszituált, művelt embernek képzelik magukat, mint amilyen te voltál valaha a Rózsadombon… Ugyanúgy komcsiznak is, ugyanúgy Gyurcsányoznak, ugyanúgy imádják azt az „édes, bátor gyereket, aki kizavarta innen az oroszokat a bátor beszédével”… Ja, és ezek ráadásul zsidóznak és cigányoznak is, természetesen Lehet, hogy raccsolnak is, persze németesen… Éppen csak a muszlimoktól nem rettegnek, mert azokról pontosan tudják, hogy errefelé eszükben sincs jönni… 😀
8:04 du.
vajon ezek a fidesznyik bertollnok-ok mennyit szakitanak a magyar adoforintokbol azert hogy elarasszak a net-et a szennyesukel??
ahogy hallottam fidesz kozeliektol egesz szep summat!!
8:09 du.
Az jut erről eszembe, hogy TGM-nek mi baja van a KLIK-kel? Mert az eredetileg azért alakult, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon az oktatásban!
Ugyanis az önkormányzati rendszerben nagyon nagyok voltak a különbségek a szegény és a gazdag önkormányzatok iskolái között. Más kérdés, hogy a fidesz úgyis elrontja azt, ami eredetileg talán jó ötletnek indult.
8:16 du.
Almási Alma
2018 április 12
12:51 du.
„egy hajdanvolt dzsentri-világ horthysta rétegére tekint áhitattal,”
Bezzeg az úrhatnám polgár, az mennyivel különb volt! Ha véletlenül el kellett hagynia Budapest közigazgatási határát 5 méterrel, akkor már falun érezte magát!
És ott már a barbár, kulturálatlan Ázsia kezdődött, ami elviselhetetlen a „művelt” pesti polgárnak. Ha öt percig nélkülöznie kellett a kávéházak, kabarék és a politikai intrikák közegét, az már lecsúszás volt a „művelt” pestinek.
8:25 du.
Egy polgár vallomásai
„A régi uraság fenyítette, pofozta, büntette a cselédet, életre-halálra rendelkezett vele, de a megöregedett cselédet ott-tartotta a portán, a mindenest, ha engedélyével férjhezment, kistafirozta, esetleg férjével együtt felfogadta; egyszóval, vállalta a cselédet, a család egyik távoli, alacsonyrangú rokonának tekintette. A polgári családnak nem volt tagja a cseléd. A kényúri felfogásból csak a rossz bánásmódot vették át, a családias összetartozás, a szociális felelősségérzet hiányzott a cseléd és az uraság kapcsolatából. A kiöregedett, munkára képtelen cselédet legtöbbször elküldték, különösebb ok nélkül, mert «megunták».
Nem lehetett csodálni, ha a polgári háziasszonyok a cselédek «hálátlanságáról» panaszkodtak e változott világban. A cseléd, akármily csodálatosnak tetszik is, nem «ragaszkodott» többé úrnőjéhez, nem volt hajlandó élni és halni a családért, mely «kenyeret adott» neki, s egyik-napról a másikra kirúgta az utcára, ha elhasználta már, vagy megorrolt reá valamiért. A «fizetett ellenség» élt a gyanuperrel, hogy a polgári családnál nem lesz hosszú élete, akármilyen patriárkális hangnemben bánnak is vele. Ivott tehát, férfiak után futott, lopta a kockacukrot és a törülközőket, s iparkodott ürügyet adni a háziasszonynak a rossz véleményre, amelyet az hivatalból táplált a cselédek nemzetsége iránt. A cselédet tegezték, s a fiatalabb cseléd kezet csókolt a ház urának is. Mindez hagyomány volt, a szép, kedélyes rendi világ emléke, ennek a világnak minden viszonylagos emberiessége és patrónusi felelősségérzete nélkül. Olyan polgári család, ahol megöregedett a kiszolgált cseléd, ezer között ha egy akadt. Idegen arcok szakadatlan vándorlása volt ez a cseléd-járás, a mi családunkban is.”
8:59 du.
Kedves Alma, nem bantasz meg, ismerem a szoveget eleg regen. Mar irtam, hogy nem eltunk soha a Rozsadombon, hanem a Svabhegyen bereltek szuleim egy 3 szobas hazat, mert noverem 11 eves kraban megkpta gyermekbenulst es bena maradt elete vegeig, Hogy jo levegon legyen a kertban vagy a verandan is, A masik, hogy a magyar mar ilyen, sajnos. Mindig rangkorsagban szenvedett es mindenkit lenez ha lehet.
9:12 du.
Hazai lámpa
2018 ápr
ilis 12
8:16 du.
Engem a haboru utan a Kisgazdapart rendezeseben, 6 hetre videkre vittek, hogy meghizzak. Vitnyed faluba kerultem, ami egy svab falu. A gazdanal laktam es veluk etkeztem stb. A falu tiszta, rendes hely volt sok gazdalkodoval.. Felnott koromban viszont Kanadaban szervezt csoporttal mentunk keresztul Magyarorszsgon, Minden helyem gazdanal laktunk, akik ezert penzt kaptak a szervezettol. A magyar faluk is tetszettek nekem , bekes eletforma es kedves emberek.Erdelyt is megjartuk, ott is igy szallasoltak el. Budapestinek, vagy nagy varosi embernek, szerintem igen jot tesz ilyen kirandulas. Sehol sem tapasztaltam nyomort, piszkot stb.
9:25 du.
hazai lampa. Ezt a Marai idezetet mar egyszer betetted, ide, eml;kszem ra es megvallaszoltam akkor. Marai Sandot muveit mind ismertem, nagy tiszteloje vagyok. Azt is irtam rola Neked, hogy Marai mindent es mindenkit lkkritizalt. Egesz eleteben volt csele a szulleinek, mert abba a korban mindenkinek volt, az o apja meg ugyved volt.
Akkoriban, a falusi lanyol k igy kerestek penzt, meg nem volt szokas gyarimunkasnak menni. Nekunk is volt mindig egy cseled, plaen a noverem benullasa utan. Az mindig attol fuggott, hogy a haz asszonya hogy bant veluk. T.i. nem kellett gazdagnak lenni ahhoz hogy cseled legyen aki a hazi , piszkos munkat elvegzi. Apam ujsagiro volt , de mindig volt nekunk ilyen.Vasarnap volt a kimeno napjuk, akkor mentek foleg katona bartokkal ki. Mellesleg akarmelyik kulfoldi regenyt olvasol minden europai nepnel ez szokas volt, abban az idoben. Ehhez NEM kellett Horthy kor, ez volt akkor a tarsadalmi szokas.
2:15 de.
TGM nem ír butaságokat, mert okos ember.
TGM-et leginkább TGM érti meg. Mindenki más azt olvas ki az írásaiból, amit szeretne: Igazi filozófus.
TGM, szokás szerint, pontos diagnózist állít fel olyan tendenciákról, amibe más már rég hasraesett, annyira szem előtt van. Ellenben a gondolati eszmefuttatásokon kívül nem mond semmit: Igazi filozófus.
Amúgy szimpatikus, kedves ember, aki valószínűleg szeret olvasni. Főleg a saját írásait 🙂
Kicsit irigylem. Nem. Nem kicsit. Azok közé tartozva, aki sajnos nem él meg abból, hogy gondolatkísérleteket folytat. Azok közé tartozva, akinek ki kell menni a könyvtárból a való világba, szembesülve a mindennapokkal. Ahol, bármennyire szeretném, de nem azon múlik a túlélés, hogy minek hívom Orbán rendszerét, és tologatom a bolsevizmus, fasizmus, illetve vezérelvű (sün)disznóság koordinátái között.
Orbán rendszere lehet, hogy nem vegytisztán fasiszta, lehet, hogy nem vegytisztán bolsevik, de:
– Orbán rendszerében gyakorlatilag nincs jogbiztonság (a jog rugalmas, a jogbiztonság konvergál a nullához);
– Orbán rendszerének ellenségei a jogalkalmazás szempontjából a nép, tehát az ország ellenségei (ismerős ugye a Magyar Népköztársaság rendje elleni szervezkedés fogalma);
– Orbán ellenségeit nem bíróság ítéli el, hanem a vezér maga nevezi meg. Olykor fullajtárjai útján;
– Orbán rendszerében a hatalomtól korrumpált bürokraták élet és halál urai a saját szemétdombjukon;
Ergo: Tök mindegy minek hívjuk. A túlélés záloga lehet
1. a villámgyors kivándorlás;
2. a régi kádárkorszak reflexeinek életbe léptetése (illetve villámgyors megtanulása);
3. betagozódás a párttitkárok, hatalmi csicskák, helyi kiskirályok, morzsáért bármilyen segget kinyalók világába;
Mármint azoknak, akik nem abból élnek, hogy elvi modelleket írnak le a saját, igencsak zárt körű hallgatóságuknak. Megfizetve és tűrve annyira, hogy a Vezér elmondhassa: van itt kérem demokrácia, hiszen TGM sem követ tör.
3:04 de.
„Kitartunk meggyőződésünk mellett…”
TGM (anarchista, maoista?) mindig bő lére ereszti mondanivalóját
de mi a lényegi üzenet? Ha csak ez nem: „…és nem reménykedünk fölöslegesen…”
Miben reménykedik TGM? A proletár világforradalomban, mint Lev Davidovics Trockij? TGM rossz lovon ül.
7:46 de.
Figyelő
2018 április 12
9:25 du.
Már akkor is megírtam neked kedves Figyelő, hogy ebben összehasonlítja Márai a nemesek és a polgárok „cselédtartási” szokásait!
Közismert dolog, hogy a nemesség patriarkális viszonyban élt a falu lakóival és a cselédséggel. Ezért volt olyan nagy befolyásuk vidéken. Az is tudott dolog, hogy a nemességnek kultúraközvetítő funkciói voltak! Vagyis az arisztokrata kastélyokból a középnemesek, majd a kisnemesek révén áramlott le a korabeli kultúra a paraszti osztályok felé. Jó példa erre az öltözet: a reformkori kisnemes öltözékét hordja száz év múlva a parasztgazda: fehér ing, fekete zakó, nadrág, csizma.
A polgárság nálunk német és zsidó eredetű volt, ezért kevés kapcsolata volt a vidékkel. Általában külföldi eredetű kultúrát fogyasztottak. A nagyvárosokban a gyorsan meggazdagodott polgárság a színházak és a modern sajtótermékek fogyasztói. A modern kultúrműfajok rajongói.
A cselédeket fizetett alkalmazottnak tekintik, akitől bármikor meg lehet szabadulni, de ugyan ki törődne a cselédek jogaival? (betegbiztosítás, nyugdíj, stb.)
Én elhiszem, hogy jól bántak a családodban a cseléddel. De megbocsáss, hétéves voltál, így a körülményekre nem emlékezhetsz, hogy milyen jogi és pénzügyi feltételek mellett dolgozott nálatok a cseléd (ahogy a többi polgári háznál is).
7:59 de.
Almási Alma
2018 április 12
12:51 du.
Még annyit, hogy már régebben is eszembe jutott, hogy Orbán melyik történelmi réteggel azonosítható?
A zsíros parasztot kétségtelenül kizárhatjuk, mert a parasztgazda egyetlen vonása nem látható a miniszterelnökben. A módos gazda, ha pénzhez jut, akkor azt visszaforgatja a gazdaságba! Igyekszik több ágazatba befektetni, megfogni a munka végét. Arra büszke, hogyha látható eredménye van a munkájának, és fenntartható a gazdasága. (Ebből is látszik, hogy a pestiek hagymázával ellentétben, Orbánnak a hatvanhatodik öregapja se volt paraszt.)
Dzsentri. Ennek tipikus alakja volt Horthy Miklós, azt hiszem. Nem élt oligarcha módjára a Várban. Igaz, hogy az államból élt, de nem gazdagodott meg belőle. Volt egy konzervatív értékrendje, pl. a kultúrában. Szerintem egy Horthynak elképzelhetetlen volt, hogy úgy menjen vadászni, hogy a legelemibb vadász-szokásokat nem veszi figyelembe.
Polgár. Igyekszik jó vállalkozásokba fektetni a pénzét. Az iparban támogatja a találmányokat. Tisztában van a legújabb külföldi eredményekkel. A tőkét nem azért gyűjti, hogy ráüljön, hanem hogy befektesse. Ennek egyik példája Goldberger Leó, akinek a textilgyára világhírű volt Európában a modern újítások révén. (Hát ugye azt látjuk, hogy az Orbán-família mást se csinál éjjel-nappal, csak vállalkozik. Más kérdés, hogy azoknak az ipari termékeknek a színvonala leginkább Moszkva-hátsóban üti meg az elfogadható színvonalat.)
11:39 de.
hazai lámpa
2018 április 13
7:59 de.
A haboru kitores=nel 12 eces voltam. Jol emlekszem A nNagy hazasparra, akik utolso alkalmazottaink voltak nalunk.. A ferj mindig reszeg volt, Juci segiett a haznal Anyamnak. A hazban volt az alaksorban lakasuk.
Latom Lampa, hogy Teged megerintett a szocializmus azert. Nem vagy kepes elhinni, hogy az egesz nyugati vilagban AKKOR ez volt az eletforma.
Nekem meg mindig van itt egy bejarono aki kethetebnte jon es es segit nekem a nagyobb lakas tisztitasba osszesen 3 orat van itt.. Szegenyt a helyi szervezet alkalmazza ,, persze a bevetelbol le is vonnak,. Kanadaban a legtobb embernek van hasonlo segitsege. Ppersze , biztos a gazadagoknak tobb is van aki neha ott is el.
Ezeknek sincs nyugdija, csak az allami, ami mindenkinek jar, 65 ev felett .
11:42 de.
Bocsáss meg, hazai lámpa, mert én még nyomokban sem vagyok rasszista, de Orbán rétegazonosítása egy ismerősömtől származik, amit kétségtelenül el kell fogadnom: cigány. Cigánynak lenni nem szégyen, és a jelző nem is pejoratív különösebben, ha tanult emberről van szó. De kétségtelenül a cigánykultúra megfelelő rubrikái ráhúzhatók:
_Ravasz, fifikás, jó ember-kiismerő, átlát rajtad, már csak sportból is becsap 😀
_A lopás, korrupció magától értetődik (ez különben a magyarnál is így van, ne finomkodjunk).
_Ha magas rangba jut (vajda), akkor despota, gőgös, a kedvenceivel elnéző, de lekezelő, hajlamos mások megalázására… a pénzét szórja, mert a pénznek tulajdonképpen nincs értéke nála, csak a mások behódolásának… De például általában csapatot nem épít, mert az többek között lemondással és a csapattagok meghallgatásával járna.
Most már csak az a kérdés, tud-e hegedűlni?
(Ajánlom a Macskajaj című filmet.)
11:46 de.
Ja, és nagyon is tévedsz. Sem ő, sem emberei – bár dúsgazdagok – nem vállalkoznak, nem működtetik a tőkét. Kizárólag állami megrendelések lenyúlásából gyarapodnak, amit aztán bankba (gyémántba?) tesznek a jobb napokra.
8:10 de.
Figyelő
2018 április 13
11:39 de.
„Latom Lampa, hogy Teged megerintett a szocializmus azert.”
Kétségtelen, hogy a szocializmusban nagyon kevés embernek volt lehetősége, hogy bejárónőt tartson. De akkor sem volt ismeretlen a legfelsőbb körökben a fizetett háztartási alkalmazott intézménye! Lsd. Szabó Magda írónő Az ajtó c. regényét és a filmet!
„Nem vagy kepes elhinni, hogy az egesz nyugati vilagban AKKOR ez volt az eletforma.”
Te nem vagy képes elhinni, hogy bizony a nemesség ebben a részben különbözött az úrhatnám polgártól! Engem nem érdekel, hogy te milyen villában laktál a Rózsadombon, mert ettől még nem leszel jobb ember. Ahogy mondják, az úr a pokolban is úr. Sok rosszat el lehet mondani a dzsentriről, de hogy urasan viselkedett mindvégig, az biztos.
Alma írta máshol, kissé elítélően, hogy a Horthyné munkát szerzett a kenderesi felújításon elhunyt, kőműves nagypapája özvegyének.
Kérdem én, a polgárság mikor gondoskodott így az alkalmazottairól? Kilökték az utcára a beteg és öreg cselédet, nem menhelyre küldték! Ne mondd nekem, hogy te hétévesen tudtad, hogy hogyan él a cseléd, mikor te nem látod, mikor beteg vagy kiöregszik!
8:16 de.
Almási Alma
2018 április 13
11:46 de.
„nem vállalkoznak, nem működtetik a tőkét.”
És az Elios meg a nagyapa kőbányája? Nem is szólva a haver Lőrinc építőipari vállalkozásairól.
Inkább bankba tenné, mint vállalkozzon, jobban járna mindenki.:) Megjegyezném, ezeken a választásokon a vidéki jónép nem tudta, hogy mely vidéki városokban és mely utcákban csinálta az Elios a közvilágítást!
A megyei lapokban erről hírzárlat volt, nem dicsekedtek el vele, hogy ezt vagy azt az utcát a Tiborcz-gyerek csinálta. Lehet, hogy pedig egy falka középosztálybeli öregasszony lakik ott, aki idvezült mosollyal ment az Orbán úrra szavazni. Aztán közbe bosszankodik, hogy elbotlik az utcán a sötétben.
8:33 de.
Almási Alma
2018 április 13
11:42 de.
Ez igaz lehet, de annyit azért megjegyeznék, hogy ezt Orbán esetében nagyon áttételesen kell érteni. Valamelyik szülője biztos a mélyszegénységből küzdötte be magát az értelmiségbe. Tehát Orbán már a gyerekkorát valami értelmiségi burokban élte le, nem a nélkülözés árnyékában.
Pápán járt gimnáziumba, és onnan egyetemre ment. Ez nem egy tipikus faluvégi cigány karrier a szocializmusban. Persze azok a személyiségjegyek, amiket felsoroltál, valószínűleg megvannak benne.
9:36 de.
Almási Alma
2018 április 13 11:42 de.
hazai lámpa
2018 április 13 7:59 de.
Ha hegedulni nem is, mulatni azt igen tud.
Meg a kinai elnokot is valami csardaba vitte el.
Gondolom az „mennyire boldog lett” a feleszu ugralasatol.
A zenesz ciganyok azok egy muvelt rassz, a ciganysagosan belul. Nem romak.
Es epp most irtam le, hogy a koleszos idokben a Pipa vendoglebe jartak le mulatni, a Nagycsarnok mellett.
Az eredetileg a joghallgatok egyik kedvenc kocsmaja volt, de az Orbanek „birtokba vettek”
A taho mulatozasuk miatt a nagy tobbsege az addig odajaroknak a tovabbiakban inkabb elkerulte az addig csendes kellemes kis vendeglot.
Az apja a kobanya parttitkara volt.
Mint tudjuk a falusi parttitkarok a rendszert husegesen kiszolgaltak.
Igen sokszor meg azon felul is.
5:55 du.
Az, hogy honnan jött Orbán, még dícséretére is szolgál, hiszen kiverekedte magát (átvitt értelemben és gondolom szó szerint is. Ezzel semmi baj. Azzal se, hoa voltak (vannak) tündérmesébe illő hősies álmai a saját szerepéről. Hogy lop, engem az sem zavar, hogy a „nép” imádja a karizmája miatt (mint az Öszvért Asimov regényében), arra is csak vállat rándítok. Én nem vagyok „szerelmesedő” típus. De az, hogy mindezeket az előnyös tulajdonságokat az ország MEGVEZETÉSÉRE használja, és magában mindenkit kiröhög, mégpedig rendkívül primitív, kamasz bandavezér módjára (láttam a face-n a saját videóját, amit föltett, csodálatos bunkó volt benne), hogy tönkre teszi az országot, azt én nem tudom megbocsátani…
5:24 de.
Almási Alma
2018 április 14
5:55 du.
„hiszen kiverekedte magát (átvitt értelemben és gondolom szó szerint is.”
Ez így nem igaz, pont ezt írtam föntebb. Az nehogy már verekedés legyen, hogy tanár az anyja, és ő meg besétál a pápai gimnáziumból a jogi egyetemre! A szocializmusban. Még Ormos Mária is leírja, hogy a Kádár-korszakban nagyon lecsökkent a társadalmi mobilitás.
Pl. az egyetemre nem a munkás-paraszt származásúak jutottak be, hanem a középosztálybeliek (ha nem is így hívták őket).
Ettől még a fönti vonások meglehetnek Orbánban, de meg tudja játszani, mintha nem olyan lenne.
5:29 de.
Almási Alma
2018 április 14
5:55 du.
„az előnyös tulajdonságokat az ország MEGVEZETÉSÉRE használja, és magában mindenkit kiröhög,”
Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem Orbán buktatta meg az előző rendszert, hanem a rendszer megbukott magától, mire ő jött. (na nem a szocializmusra gondolok)
Olyan még a történelemben nem volt, hogy egy gyengülő rendszert ne használjanak ki politikai kalandorok. Egész Európában válság van, tehát a nemzetközi környezet is kedvez neki.
6:58 du.
hat.valoban szepen nilatkoznak egyesek az orszag vezetojerol.
Mindenutt azt hallottam, hogy egyesek raajomgnak erte, igy kerult hatalomra. Mi lenne, ha belatnak, hogy Orbannak eszew van es van vizioja a jovot illrtolrg.Ennyi.Biztos neki is sok hibaja van, de most o vaan hatalmon. Ezt kell szeretni.
A nep valasztotta meg, tehat ne kritizalja;k, hane fogadjak el.
3:47 du.
u.i. Meg nagyon jol emlekszem arra az idore, mikor GYurcsany volt a kormanyon. Azt soha nem felejtem el, mit tett a magyarokkal az 56 as megemlekezeskor 2OO6 ban!
3:54 du.
fi gyelő
2018 április 13
11:39 de.
(gyémántba?) tesznek a jobb napokra.
hazai lámpa
2018 április 14
8:10 de.
Ez a valasz a Te beirasodra., aamit nem vettel fogyelembe!
4:00 du.
Hazai Lampa, itt folytatom. Nem tudom mit ARTOTT neked a nemesseg, de azt regen a kiraly adta alatvaloknak, es orokoltek azt az utodok is.
Tehat a nevuk ele beirtak, ha akartak a cimuket. Nyilvab, a szocializmusban ez bun volt es jobb volt ha nem tettek, mert nem kivantak kitelepitve lenni.
4:53 du.
A ciganyokrol. Nem sokat ismerek, de itt el Lakatos Istvan ciganyprimas. Mondhatnam, hogy a mi hazi ciganyunk, mert meg Edesanyam 1OO eves szuletesnapjan is nekunk , a csaladnak jatszott, Jokepu, kituno hegedus. K.b. 3O eve ismerem, de ma is ugy nez ki, mint regen,. Ot regen meghivtam egy csaladi talalkozora, es a z anyostarsam, aki svajci szaemazasu mondta a jatekarol, hogy a Lakatosnak, nem itt kene jatszani, hanem hangversenen. en egyszer megkerdeztem, hogy miert nem jatszik ott? A valasz az volt, hogy o igy szeret szerepelni. Mar nyitott egy vendeglot, ahol a felesege, csinos, szoke no foz. Lakatos meg, jatszik az asztalok keresere.
4:55 du.
Mellesleg, nem hinnem, hogy Orban cigany szarmazasu, csak annak neveztek el .
5:20 du.
Figyelő:
Google és ” Orbán Viktor Régi Képei ”
Aztán utána döntsed el te magad…
5:24 du.
Almási Alma
2018 április 14
5:55 du.
Azzal az apró különbséggel hogy ebben az esetben nincsen egy távoli bolygón ténykedő titkos „testvérület” akinek a küldötte „elmepárbajban” megtöri az Öszvér szellemiségét.Hogy onnantól csak mint felvilágosult zsarnok szolgálja népe javát.
(Azé ne keverjük össze Periklészt a szophoklésszel : )))