Ha hiszik, ha nem, ezek a szavak egy borokat felvonultató rendezvény részprogramjait jelzik. Sokat fejlődött a Rosalia, 2012. az első Magyar Rosé Mustra óta. Azóta kiköltözött a Városligetbe, ahol az idén már 73 borász és húsznál több egyéb kiállító várta, hogy bemutatkozhasson a látogatóknak. A cím pedig azt jelzi, hogy a rendezők megoldották: amíg a papa-mama kóstolgat, a gyerekek se maradjanak szórakozás nélkül.

A megnyitó idejét megtisztelő zápor végül is nem vette el a kedvét az érdeklődőknek. Inkább csak a meleget mérsékelte, a port verte el – jöttek is a látogatók folyamatosan. Választékban pedig nem volt hiány. Az ismert, jó nevű pincészetek mellett ott sorakoztak a piacra most belépni, a közönséget most meghódítani kívánó termelők pavilonjai, a polcokon ott álltak a sorban a palackok. Dr. Dula Bence például egy olyan rosét hozott, amiből nem is túl sok készült. Pinot Noir-ból készített rosét, ennek a szőlőnek a bora pedig vörösborként is jól eladható. Kihasználja a fajta azon csodálatos tulajdonságát, hogy kékszőlő létére fehér bor is lehet belőle. Champagne-ban például a legfinomabb pezsgőket is ebből készítik. A rosé pedig… nos, hát a Provence-i típusú rosék ebből a leggyönyörűbbek. Illatosak, frissek, üdék és nagyon komoly az ízviláguk is. Elmondható róluk, hogy egy nyár, egy szerelem, új nyár új szerelem, ezért is kapta náluk a rosé a Nyáridő nevet! Készítésénél fontos a szüret időpontjának meghatározása. Ők a pH értéket mérik és 3,1-nél kezdődhet a szüret. Ekkor a leginkább ízgazdag, ekkor van összhangban minden beltartalmi értéke. Ezzel a borral Cannesben, a nagy nemzetközi rosé borversenyen már 4 arany és 3 ezüstérmet nyertek! Fontos még, hogy a rosét mindig hidegen kell fogyasztani és nem szégyen, ha fröccs is készül belőle.

A Budapesttől mindössze hetvenöt kilométerre fekvő Neszmélyen dolgozik a Hilltop borászat. A Rosaliára kétféle rosét is hoztak. A Merlot-ból készült 2017-es rosét ők közép kategóriájúnak nevezik. Ez az a bor, amit sokan keresnek, igazi „beszélgetős”, esti, délutáni alkalmakra való. Kedves, „jól iható”, a klasszikus, magyar rosé stílus ismérveit mutatja, intenzív, gyümölcsös jegyekkel. A másik már a prémium kategóriába tartozik, ez 2016-os, Pinot Noir rosé. Borosabb karakterű, teltebb, vastagabb, krémesebb. Olyan bor, ami – ellentétben a rosé és a nyár kapcsolatára vonatkozó nézetekkel – télen is élvezhető. Kissé sötétebb színéről könnyen felismerhető. A kereskedelem számára Pastrani néven is palackozzák, minőségére jellemző, hogy akár két évig sem veszít értékéből. Mindkét bor tartályos technológiával készült, így lehet a gyümölcsben kialakult zamatokat a legjobban átmenteni a borba.

A Budai Borvidék zenitjén, a Nyakas-hegy lábánál meghúzódó kicsiny település ad otthont a Nyaka Pincének. Ők azt mondják: boraik titka, a több évtizedes szőlészeti, borászati szakmai tapasztalatban, és az emberek önfeláldozó munkájában rejlik. Acéltartályban erjesztett roséjuk négy bor házasításából készült. Kékfrankos (44%), Pinot Noir (30%), Kadarka (15%) és 11 százaléknyi Merlot alkotja. Kifejezetten gyümölcsös, cseresznyés, málnás jegyeket hordoz. Ha kell, egy kis humorért sem mennek a szomszédba. Az egyik boruk címkéjén ez a név olvasható: Aligvárom. Ez is egy cuvée, Müller Thurgau, Chardonnay, Irsai Olivér, és Pinot Gris adja össze benne a legjobb tulajdonságait. A névnek pedig helyi története van. A szájhagyomány szerint a hegynek csak jóindulattal nevezhető emelkedőre menvén az emberek már alig várták, hogy felérkezzenek és a munka megkezdése előtt leöblíthessék az út porát pár pohárkával. A címkén jelzett, stilizált lóalak is a múltba mutat, amikor a környéken még lovakkal is foglalkoztak.

A Bükk alján, Mezőkövesden él és dolgozik, volt kosárlabda játékos, majd edző, végül mégiscsak kikötött a családi birtok, a szőlő, a bor mellett Hajdu Roland. Célja kimondva nem túl bonyolult, de annál nehezebben teljesíthető: minimális beavatkozással, korrekt, termőhelyet és fajtát bemutató bükki borok készítése. Itt a Rosalián – úgy néz ki – ez sikerült is. Kékfrankosa jól bizonyítja, mire képes. Az alap, természetesen a vörösbor. De ott áll mellette a 2016-os rosé – és egy érdekesség, a 2017-es siller. Ez a két év két teljesen eltérő évjárat volt. A 16-os hűvös, a 17-es meleg. Így adódott, hogy a 2016-os északiasabb karakterű, de akár két évig vagy tovább is eltartható, frissebb bor lett. A siller „egy más történet”. A Dollár-hegy termőhelynek nem valami kiemelkedő, inkább búzának való a talaja. Vulkanikus kőzet már nincs benne. Az itt termett bor tehát az alföldi és a hegyi borok közé esik. Ezért aztán A Kékfrankos cefréjét 64 óráig héjon állni hagyták és már erjedés közben préselték. Az erjedést viszont már héj nélkül fejezte be. A trükkös eljárás következtében finom, diszkrét illatú, meggyes, szilvás ízeket mutató bort kaptak, amit csak öt nappal a Rosalia előtt palackoztak. A kóstoló közönsége igen elismerően nyilatkozott róla.

Lényegesen ismertebb a fogyasztók körében az egri Juhász testvérek tradicionális, családi borászata. A szőlő telepítésétől az érlelésen át, egészen a palackozás befejezéséig, különleges gondossággal, odafigyeléssel dolgoznak. Az eredmény? Bátran elmondhatják, hogy övék Magyarország egyik kedvenc roséja! Akár a legjobban fogyó könyvre alkalmazott „bestseller” kifejezést is használhatnák a Kékfrankos – Merlot – Portugieser egyharmad arányú házasításából származó cuvée-re, melyet széndioxiddal enyhén dúsítva forgalmaznak. Ez a pincészet legfontosabb terméke, a teljes kapacitás közel felét teszi ki. A „bubis” népszerűsége akkora lett, hogy kénytelenek voltak mellé egy „csendes” rosét is készíteni, ugyancsak válogatott alapanyagból, a Paptag és a Kétágú dűlők terméséből. A 12,5 fok alkoholt tartalmazó bort halakhoz, fehér húsokból készült ételekhez ajánlják.

A Rosalia bejáratánál a Rosé és Pezsgő Liget megjelölés persze nem volt véletlen. Könnyedén találhattak a látogatók pezsgőt kínáló pavilonokat is. Így azután nem is volt abban semmi meglepő, hogy az első eredeti olasz pezsgőcsalád, az 1850-ben alapított Gancia palackjai is ott hűltek az egyik pulton. A Gancia pezsgőháznál a munka a talaj kiválasztásánál kezdődik és – mint nálunk a Tokaji Aszúnál – a puttonyba szüretelt szőlőszemek átvizsgálásával folytatódik. Ők készítik a magyar közönség által már jól ismert Asti és Prosecco pezsgőket is. A Ligetben azért – érthető módon – a legtöbben a rosé pezsgő iránt érdeklődtek – és nem is csalódtak. A pohárba töltve intenzív aroma, leheletnyi rózsával, bogyósgyümölcsökkel lepi meg a kóstolót. Íze friss, száraz, mégis harmonikus.

Kellemes utóíze sokáig érezhető. A szakemberek aperetifnek, ételek mellé a halakhoz, zöldségekhez, no meg az ízletes olasz tésztákhoz javasolják, lehetőleg 8-10 fokra hűtve! Már csak ennek a megkóstolása miatt is érdemes volt kilátogatni az idei Rosaliára!

Révay András