Egy kis mosoly…
Védának ajánlva
Gyanútlanul rákérdeztem: Mit csinál az unokám?
S(z)lájmozik.
Jesszus, és magas láza van? – érdeklődtem. Tudatlan vénasszonyként azt hittem, hogy a durva megfázások idején az ember torkában megtapadó hmmmm…. váladék felköhögésével van elfoglalva. Bár furcsálltam a korosztályomnak még ismerős, tán német gyökerű kifejezés igeként való használatát, de hát angolos a gyerek is meg a szülei is, előfordul, hogy az idegen kifejezéshez hozzácsapnak egy magyar igeragozást, és kész. Lájkolunk, meg szmájlizunk.
Kiderült, hogy tévedtem, bár talán nem is olyan nagyot. Véda a legújabb divatőrülettel játszik, vagyis egy nyúlós, valamennyire ragadós anyagot gyúr-gyömöszöl. Ez a slime, vagyis a s(z)lájm.
Végülis mi is gyurmáztunk kisiskolásként, küszködtünk, hogy valami formaféle alakuljon a leginkább agyaghoz hasonló színes rudacskákból, amikből sose volt megfelelő a készlet: vagy a pirosból volt kevés, vagy a kékből, arról nem is beszélve, hogy a tompa alapszínek nem voltak túl tetszetősek. Összetett – lila, rózsaszín, narancs – meg egyáltalán nem is létezett. De hát egy generációval előbb még az egyszínű gittet őrizték Grál-kehelyként Nemecsekék…
Naná, hogy meggugliztam!
Pompás dolgot fedeztek föl élelmes utódaink! Nem tudni, név szerint ki találta ki, hogyha néhány óra múlva törik-szakad a gyurmaszobor, vagy a hercegnőbábút nem lehet flitteres ruhába öltöztetni a merev, makacs gyurmából, kell keresni erre alkalmatosabb anyagot.
Ez a slime, amit mindenki maga kavar ragasztóból, mosószerből, fogpasztából, bóraxból, meg tucatnyi más anyagból. A neten több száz recept létezik: az egyik kiválóan nyújtható, húzható, a másikból tükörsíma felület gömbölyíthető. És mindegyik szinte tetszés szerint színezhető, diszíthető flitterrel, csillámporral, -lemezkével.
Persze kapható már készen is az alapanyag – meglehetősen borsos áron, 3500 forint körül adnak egy félmaréknyit. Na jó, gyerekméretben egész maréknyit. Ha valaki – a „nemzetthy” elvárásnak megfelelően – nevel egy 6, egy 8 és egy 10 éves gyermeket, az mindjárt 11500 forintba kerül.
A gyerekeket ez nem nagyon érdekli: slime-oznak egyedül, a barátjukkal, otthon és az osztályban.
Hivatásos szervezők is rárepültek a divatra: vasárnapra slime-gyerekprogramot hirdettek, de elszámolták magukat. Bár a budai Millenáris rendezvényterme elég tágas, és a hozzá tartozó park sem kicsi, mégis százak álltak a tűző napsütésben a bejutásra várva. Nem úszták meg a sorállást azok sem, akik a neten előre megvették a jegyet. Pedig borsos volt a belépő: ötezer forintot kellett fizetni a bejutásért, ahol viszont nem kellett a bámészkodással beérni. Mindenki kapott egy kisvödröt, meg bele valamennyi nyúlós műtaknyot – és kezdődhetett a nagy, össznépi slime-ozás. Illetve kezdődhetett volna, ha a tumultusban erre mód lett volna.
Így azután már talán sose tudom meg: Mit csinál az unokám, ha éppen s(z)lájmozik?
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
11:22 de.
Sajnos a fialtalok abban a korban mideg bedulnek a leg-ertelmetlenebb csabitasoknak, annelkul hogy tudataban lennek a leheto kovetkezmenyeiknek.
Regen a felmeligett ragasztot szagoltak, ill. lelegeztek-be, nem tudva a leheto kovetekezmenyeket.
S mindeg vannak akik azon jovedelmeznek, s soha nem figyelemztetik a gyanutlan fiatalokat.
De az elso lepest kovetik tovabbi lepesek, ami soha nem vezet a jora.
Ma a dudva-fustoleset (marijuana)velik szorakoztatonak, de az is az agysejteket befolyasolja, s a szervezet az erosebb kabitot koveteli.
De az ut-vege az over-dose, ami halal.
Nem is emlitve hogy az „utnak” igen sok mas kovetkezmenyei is vannak. Mint a fertozesek, mert az „utcaiak” kozos injekcios tuket hasznalnak. S azzal minden fertozeseket tovabbitanak.
Bakteria ami a verkeringesben a sziv-szelepet teszi tonkre.
Az persze cserelheto allati-sziv-szeleppel, de az operacio
$100 ezer dolcsiba kerul.
Mivel korhazak torvenyalatal kotelezve tenni a teendoket, mindeg az adofizetokre esnek a kotelezetsegek.
Oriasi problema a „receptes” fajdalom-csilapitokkal is. Mint az ‘ocytocin’-ok. A „csuszos lejton nincsen megallas ” !
6:53 du.
Jesszus,bar mar sok hulyeseget hallottam eletemben, de ilyet meg soha!
Ez tultesz Amerikan, Kanadan is!