Tavalyi nagysikerű vendégszereplése után idén visszatér a Margitszigetre a világ egyik legérdekesebb táncelőadásait létrehozó társulata, a Béjart Ballet Lausanne, akik a jubileumi turné után most Mozart legnépszerűbb művét, a csodálatos Varázsfuvolát varázsolják a színpadra a klasszikus balett nyelvén, először Magyarországon!

Az előadás eredeti koreográfiáját még 1981-ben álmodta színpadra a társulatot alapító, nagyhatású balett-mester, Maurice Béjart, melyet most második alkalommal újít fel az együttes a jelenlegi társulatvezető koreográfus, régi Béjart-tanítvány, Gil Roman vezetésével. A Béjart Ballet repertoárján a kezdetektől fogva letisztult, mégis fantasztikus látványvilágú és különleges atmoszférájú előadások vannak jelen, melyek egyedülálló kapcsolatban állnak a produkciók alapjait adó klasszikus és innovatív táncelemekkel. A balettelőadások nemcsak kivitelezésükben, hanem témaválasztásaikban is valódi kuriózumnak számítanak a nemzetközi táncéletben: a populáris kultúrához tartozó zenékre koreografált előadásoktól kezdve a legnagyobb klasszikusok újító újra értelmezésééig minden megtalálható színes palettájukon, így biztosan Mozart sokat látott mesterműve is egy igazán új megvilágításba kerül majd!

„Különös vállalkozásnak tűnhet, hogy teljes egészében eltáncoljanak egy operát. Pedig (ezt gyakran tapasztaltam) az énekhang a legcsodálatosabb társa a táncnak; a koreográfusi szándék pedig eleve meghaladja a realizmust, és mintegy meghosszabbítja a zenei kifejezés emelkedett gondolatvilágát. A varázsfuvola színpadra állításakor nem akartam semmiféle személyes kiegészítést vagy üzenetet hozzáadni egy tökéletes műhöz. Sokkal inkább igyekeztem figyelmesen (és odaadóan) hallgatni a zeneművet, olvasni a librettót, és e kettőt lefordítani a magam számára.” (Maurice Béjart)

A Béjart Ballet Lausanne Varázsfuvola című előadása először látható Magyarországon, egy alkalommal, a Szabad Tér Színház meghívására.

Web: http://www.bejart.ch/

Hangfelvétel: Berlini Filharmonikusok, vezényel: Karl Böhm (1964)
Díszlet- és eredeti jelmeztervek: Alan Burrett tervei alapján
Jelmeztervező: Henri Davila
Fény: Dominique Roman
Zene: Wolfgang Amadeus Mozart
Koreográfus: Maurice Béjart

Bemutató: Cirque Royal, Brüsszel, 1981. március 10.
Felújítások: Espace Odyssée, Lausanne, 2003. június, illetve Beaulieu Színház, Lausanne, 2017. június

*

 „A varázsfuvola két különböző szinten értelmezhető: egyrészt valódi mese, amely a gyermekkor, vagy ha úgy tetszik, a művészi zsenialitás tiszta költészetébe kalauzol, de sokkal inkább pontos, szigorú és ihletett rítus. Habár első pillantásra különösnek tűnik ennek a két eltérő szintnek az ötvözése, figyeljük meg, hogy ez a rendszer tökéletesen működik. A jelenetek mágikusak vagy egyszerűen komikusak, miközben filozofikus üzenetet hordoznak az ész magasztosságáról. E jeleneteknek a váltogatása megkönnyíti a darab szimbolizmusának befogadását mind a tudat, mind a lélek számára.

A TÁNC mindenekelőtt rituálé. A tánc és a rituálé elválaszthatatlanok minden hagyományos civilizációban; a pap, a varázsló, a sámán táncol, a fáraó táncol, ugyanúgy, ahogy Dávid, a király és próféta is táncol istensége képe előtt. Ez a gesztus (MUDRA) működteti a rituálét.

A nyugati civilizáció által megteremtett 18. század végi műfaj, a BALETT, integrálta a mesei elemeket, az allegóriát és a természetfölöttit. Hosszú azoknak a baletteknek a sora, amelyek mesén alapulnak.

Számomra nyilvánvalónak tűnt, hogy Mozart fennkölt gondolatait közvetíthetik táncosok, és a zenei szövetbe finoman beágyazott koreográfia kevésbé súlyos, azaz légiesebb, mint egy hagyományos színpadi operarendezés. Így lesz alkalmas arra, hogy leképezze a mű kettős világát: a mesét és a szertartást.

Különös vállalkozásnak tűnhet, hogy teljes egészében eltáncoljanak egy operát. Pedig (ezt gyakran tapasztaltam) az énekhang a legcsodálatosabb társa a táncnak; a koreográfusi szándék pedig eleve meghaladja a realizmust, és mintegy meghosszabbítja a zenei kifejezés emelkedett gondolatvilágát.

A varázsfuvola színpadra állításakor nem akartam semmiféle személyes kiegészítést vagy üzenetet hozzáadni egy tökéletes műhöz. Sokkal inkább igyekeztem figyelmesen (és odaadóan) hallgatni a zeneművet, olvasni a librettót, és e kettőt lefordítani a magam számára.

Az emberek gyakran kérdezik tőlem, mi A varázsfuvola témája. Ezért ezt a rövid bevezetőmet azzal zárom, hogy a neves szakértőt, Jacques Chailley-t idézem, aki nagyszerű könyvében remekül elemzi ezt a szabadkőműves operát:

„Az alapvető téma a műben a nemek közötti konfliktus, amely feloldását a szerelem misztériumában találja meg. Férfinak és nőnek először meg kell találnia egymást. Azután számos próbát kell együtt kiállniuk ahhoz, hogy méltóvá váljanak új helyzetükre és rangjukra.”

Maurice Béjart

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

A fotók megjelenését a Béjart Balet Lausanne engedélyezte!

FB : @Bejart.Ballet.Lausanne