Mennyi is az a tizenhárom?

2019 február 26 8:57 de.3 hozzászólás

Éppen február 13-án értesültünk arról, hogy a kormány kivonja az Elios számára kifizetett összeget az Únióhoz benyújtandó számlák közűl, nem követeli a kifizetését, mert a csalásoknak, benfentes pályáztatásnak és sikkasztásoknak annyira nyilvánvaló esete ez, hogy a kormány nem kívánja még megkísérelni sem, hogy kimagyarázza az Únió színe előtt. Különösen nem az OLAF-fal, az Únió csalásellenes irodájával szemben. Ugyanaznap, 13-án értesülünk arról is, hogy Pécsett egy idős nőt gázoltak halálra azon a zebrán, ahol már hosszú ideje panaszkodtak a lakosok a rossz kivilágításról. Két nappal korábban pedig már elterjedt a hír, hogy Hódmezővásárhelyen, ahol az Elios első, referenciamunkája készült, ki kell cserélni az utcai világítást, annyira silány munkát végzett a Tiborcz cég és annyira elégtelen a világítás.

Az Elios kritikán aluli munkát végzett, a panaszok a városok közvilágításáról szinte a kezdetek óta érkeztek. Hogy a világítást az Elios-súlytotta városokban ki kell cserélni az már bizonyos. Ez megismételt költség lesz egy másik tizenhárom milliárd, különösen, ha a munkaerő és a lámpatestek ára a közbeeső években emelkedett, amint arról biztosak lehetünk.

Számos helyen a városok kölcsönöket vettek fel, (ilyen volt például Kaposvár,) hogy ki tudják fizetni az amúgy szükségtelen munkát. Ezeknek a kölcsönöknek a kamatai még évekig terhelni fogják az adós városokat. De ha akkor nem volt pénz rá, akkor valószínüleg a cseréhez is kölcsönökre lesz szükségük és azok további kamatokkal fogják a városokat megterhelni.

Az eredeti ürügy ezeknek a lámpacseréléseknek az elvégeztetésére az volt, hogy általuk a város áramfogyasztása csökkenni fog, és az így elért megtakarítás előbb-utóbb fizetni fog az elvégzett munkákért. A beigért megtakarítás soha nem, vagy csak jelentéktelen mértékben valósult meg, az így keletkezett többletköltséget szintén a veszteségekhez lehet írni. Az eddigiek minden valószínüség szerint elérik a huszonöt és harminc milliárd közötti összeget. Ez azonban még nem a végösszeg, mert az eredeti tizenhárom milliárd a városok pénze volt, amit azonban a kormány felad most az kincstári pénz, adófizetők pénze, tahát azt hozzá kell adni a veszteséghez, ami az összeget immár legalább harmincnyolc milliárd környékére hozza fel. De még ez sem minden, hiszen a kormány leggyakrabban maga is kölcsönvett pénzekkel működik, a tizenhárom milliárd, amelyet az Únió nem fog kifizetni, minden bizonnyal hiány lesz a nemzeti költségvetésben, amelyet ismét csak kölcsönvett pénzzel kell majd kipótolni.

Eddig tehát csak a tőke kiadások együttes összege az ötven milliárd környékén jár. Ehhez hozzá kell adnunk a kamat költségeket, amelyet a különböző kölcsönzők, városok, és a kormány kényszerül felvenni, csak azért, hogy ezt a tisztességtelen ügyletet megfinanszírozza. Ha évi két százalékos szerény kamatot veszünk alapul, amely egyébként valószínüleg csak fele annak, amit a városoknak fizetniük kell, és egy tíz éves futamidőt, akkor a költségek további tizenegy milliárd forint kamatköltséggel növekszenek.

Ha nem is mindent, csak a nagyobb tételeket összevetve, Tiborcz Istvánnak ez a tizenhárom milliárdos kis huszárvágása a magyar adófizetőknek, városiaknak, államiaknak, mindösszesen és hozzávetőleg hatvanegy milliárd forintjába került. Ez volt, illetve ez marad az ára annak, hogy a minszterelnök veje soron kívül hozzájuthatott néhány milliárdhoz, hogy ő és felesége a saját lábukra állhassanak.

Kerekes Sándor

3 hozzászólás

  • Helyesen: Eliosz-SÚJTOTTA!

  • Ezt soha nem fogom megérteni! Egy lámpa esetében lehet számolni a költségekkel, de szerintem nem ez a legelső. Ha nem kapcsoljuk be a lápát akkor a leggazdaságosabb… DE! Nekem az első hogy látok-e, amelyet szubjektív megítéléssel, szakszerűen fényerősség méréssel lehet elsősorban meghatározni. Én a városvezetést pályázatkiírás megtervezését szolgáló szakembereket tenném felelőssé. Nem volt benne a pályázatban, hogy mekkora fényt kell kibocsátani ezeknek a lámpáknak? Ha, tegyük fel benne volt, nem lehetett ellenőrizni azokat, s ha nem megfelelő volt, nem kifizetni a munkát. Ki vette át a munkát, ki ellenőrizte, hogy megfelelő-e a kiírásban előírt értéknek? Vagy talán, meg voltak véve az ellenőrök is? Nem hiszem el, hogy ennyit kell szarakodni egy, valójában pofonegyszerű dologról. Természetesen lehet számolgatni a költségeket. de nálam az a nyerő cég amely a legalacsonyabb közvilágítási költséggel, hozza az elvárt fényerősséget…

  • KIS LASZLO;

    A helyzet hogy csupan egyetlen palyazo volt a szerzodesre
    ES
    nagynmennyisegu tul-koltekezes tortent.

    Az OLAF kotelezi a magyar-allamot a tul-koltseg visszateritesere.

    Az csupan a magyar allam feladata felfedezni a tul-koltekezesert felelost, s az osszget vissza-fizetni.

    A kerdesm volt mar tobbszor is ,hogy majd fizeti azt az allam az adofizetok zsebebol neman,
    VAGY
    menne torvenyesen a “tul-koltekezok” utan azt visszafizetni???????

    Persze a kivizsgalas, sot HA torvenyes eljarast szuksegelne, annak koltsege is felelosege.

    Na de mind azt itten TILOS megjegyezni.

    A fo-szerkezto nem ohajtana a mai magyar-kormanyt slamasztikaba erezni magat !!!!