A pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve — Egy magyar példa
Először is elnézést kérek, hogy mindig magyarországi eseményekről írok – de hát itt élek, ezt ismerem. Úgy gondolom viszont, hogy a Kanadában élő magyarokat is érdekelheti szülőhazájuk sorsa. Talán nem haszontalan, ha a piros-fehér-zöldben eltáncolt tschárdás, meg harsányan deklimált Nemzeti dal mellett tudnak egyet-mást mai életünkről.
Közhelyszámba megy már az „ingyenes” magyar egészségügy sanyarú sorsa. Most például meglehetősen felajzotta a közvéleményt egy civil kezdeményezés. Arról van szó, hogy a beteg gyerekek kórházi ápolása idején legalább az egyik szülő ott lehessen folyamatosan a gyermeke mellett. A szülők (főként az anyák) ezt évtizedek óta úgy tudják megoldani, hogy éjszakára a kórtermekben a földön, vagy a folyosókon kucorognak.
Orosvári Zsolt kezdeményezésére civil gyűjtés indult, hogy összecsukható tábori ágyakat vegyenek ezeknek az anyáknak, ne a földön kelljen „pihenniük”. A kórházak vegyesen fogadták az akciót, a legnagyobb gyermekkórház, a Heim Pál nevű intézmény azonban hivatalosan elutasította az ágyak felállítását.
Minden tiszteletem a civileké, hiszen bizonyították: a „magyar” nem érzéketlen, és szolidáris is. Sokmillió forint gyűlt össze a célra, és helyenként már demonstrálnak a szülők és szimpatizánsaik az ágyak használata mellett.
Sajnálom, de ez az akció szemléletes példája annak, amikor „a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve.”
Talán azért más a véleményem, mert ilyen ügyben évtizedekkel ezelőtt magam is érintett voltam. Akkor – ’82-’83’-84-ben – még ahhoz is az intézmény szemhúnyása kellett, hogy a hivatalos látogatási időn kívül ott maradhassunk a gyermekeink mellett. A nővéreknek is könnyebbség volt, hiszen az ember nemcsak a saját gyerekének vitt egy pohár vizet, ha már ott volt, figyelt a többire is. Én megtehettem, hogy mindennap bent vagyok a gyerek mellett, egy vidéki anyuka viszont csak úgy, hogy az éjszakát is ott töltötte, széken, földön kuporogva.
Ez egy országos hatókörű, klinikai kórház volt, az átlagosnál jobban ellátva. A gyerekek négy és hatágyas kórtermekben feküdtek: szinte kivétel nélkül mozgásképtelenek voltak. (A fiamnak pl. a műtét után öt hétig a lábára sem volt szabad állnia, a műtéti seb gyógyulása után még otthon is ölben kellett a WC-re, fürdőkádba vinni.)
Namost. Abba a hatágyas kórterembe egy tábori ágyat talán be lehetett volna szuszakolni, – hatot semmiképp. Akkor ki dönti el, hogy melyik gyerek aludhat az anyukája közelében, és melyik nem? És ez csak az egyik gond.
Sajnos a gyógyítás nem egy fáklyásmenet. Biztosan szerencsés, ha egy fájdalmas kezelés, beavatkozás – pl. gerinccsapolás – közben az anyuka versenyt sír a gyerekkel? (Mi szülők sem vagyunk angyalok.)
De még rosszabb is van. Abban a kórteremben feküdt egy tündöklően szép és okos kislány: a fiúk csak hercegnőnek hívták, a gyerekeket néha esti mesével vigasztalta. A „hercegnő” olyan 6-8 éves lehetett – és halálos, menthetetlen beteg volt. Nem voltak rajta sebek, gyönyörűen mesélt, szavalt, énekelt – csak éppen a kis testét halálos kór gyötörte: napról-napra esett össze, hervadt el. A szülei, nagyszülei váltakozva voltak mellette. Intelligens, fegyelmezett emberek voltak, akik nem ragadtatják magukat látványos érzelemkitörésekre. De a kórterem többi kis betege az elfojtott zokogást is érezte, meglegyintette őket a gyász hideg szele. És milyen a gyereklogika? Úgy hiszi a gyerek, hogy ő a kórház, a vizsgálatok, meg a szurik és a kezelések miatt beteg. Úgy képzeli: ha otthon lehetne, nem is lenne beteg.
Egy-egy nehezebb nap után az ápolóknak nehéz munkájukba került, hogy beadják az injekciót, átkötözzék a sebét a tiltakozó betegeknek. És tessék elképzelni, milyen hatással lehet a többi kisbetegre, ha valamelyik szülő sikoltozva átkozódik gyermeke szenvedéseit látva…
Kétségtelen. A gyerek gyógyulását is segíti, ha maga mellett tudhatja az anyukáját. (Ahogy az anya is szeretné folyamatosan a betege kezét fogni, ölelgetni. Bár ez műtött gyerek esetében nem is kockázatmentes.) De ehhez nem kell alvás idején is ott lenni: pont elég, ha a jóéjtpuszit ő adja, és reggel az ő szavára ébred a gyerek.
Így hát a kórtermekbe erőltetett ilyen-olyan fekhelyek inkább ártanak, mint használnak. Sokkal jobb megoldás lehetne a gyermekkórházak közelében néhány „szülőszállás” – akár régi nővérszállókban, vagy más, bérelt lakásokban. Ahol az anyának módja van rendszeresen tisztálkodni, 1-2 órát magában eltölteni, hogy erőt gyűjtsön beteg gyermeke bátorításához. Mert a betegnek – akár gyerek akár felnőtt – nem látványos szánakozásra van szüksége, hanem konkrét segítségre, pl. az evési és egyéb szükségleteihez. És persze támogatásra, hogy lelkileg el tudja viselni elesettségét – ehhez pedig nem jó „mankó” egy idegileg, fizikailag kimerült szülő. Nem tud biztonságot sugallni.
És hogy teljes legyen a szívtelenségemről kialakított kép: semmiképpen nem adnám ingyen ezeket a szállásokat. Az a 3000-4000 forint, amibe egy ilyen szállás éjszakánként és fejenként kerülne, a túlnyomó többség által kifizethető. A rászorulóknak meg a szociális segélyalapból lehetne ehhez pénzt adni. Az egészségügyi kasszába befizetett pénzeknek a gyógyításban van a helyük – beleértve a műszereket, gépeket, az orvosok, ápolók fizetését, meg a kórtermek kifestését is.
Heppiend? Van. Annak a kisgyereknek, akivel átéltem hasonló helyzetet, már a gyereke se olyan kicsi. És három súlyos műtét, meg évekig tartó egyebek után talpra állt. Sose lesz olimpiai bajnok sprinter, de jó munkája van, el tudja tartani a családját (néha engem is), sőt, nem is sántít.
Tanulság? Talán annyi. Amikor az orvos elmondta, mi a baj a gyerekkel, hozzátette: egyelőre nem tudják, mitől van ez a csontbetegség. (Ez a szakorvos, akinek soha el nem múló hálám, már 1984-ben elment Angliába. Nagyon értett a gyerekekhez is, valahogy mindegyikkel megtalálta a hangot, pedig soha nem gügyögött. A 8 éves fiammal például konkrétan megbeszélte a problémáit, sőt, amikor kérdezősködtem, azt mondta: megbeszéltük Gáborral, majd ő elmondja, mi a teendő.) Az azonban biztos, hogy jóval gyakoribb, mint ahogy sejtenénk. A legtöbben – még orvosok is – rálegyintenek az ilyen panaszokra, majd kinövi. Aztán ezek a panaszok durvulnak el 40-45 éves korra annyira, hogy kerekesszékbe kényszerül a beteg. Akkoriban Magyarországon kötelező és ingyenes volt a csecsemőkori ortopédiai szűrővizsgálat. Na, például szívesebben költenék arra, hogy országszerte elérhető legyen ortopédiai – és másféle – szakvizsgálat (orvossal), mint egy amúgy is nehéz helyzet további súlyosbítására, csakhogy az a „szép lelkem” megnyugodjon.
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:39 de.
talalom;
Elsoben; Hogyan felejthette el, hogy egy ontudatos szocialista gondolkodasu egyen nem hihet semmifele vallasos elkepzelesekbol eredo hokusz-pokuszokban !!!!!
Masodik; Alig mas-egy-hettel ezelott volt a magyarorszagi hirekben, hogy megszavazott a kormany egy anyagi osszeget, a szulo telejes bentletenek es ellatasanak fedezesere amikor a kisjoru-gyermeke a korhazban van kezelesre.
Velhetoen, az majd az uj-del-buadi „vilag-miniosegu” koprhazban is ervenyes lehetne majd?!
Harmadik;
Miota irjak a CSARDAS tancot „tsch”-vel magyarban ?
Talan lenne maga Bohemia vagy Swabben ???
11:41 de.
Kedves TALALOM;
Emlekeztethetnem a sajat mottojara?
„KETELKEDJ, GONDOLKOZZ, CSELEKEDJ”
12:41 du.
B79! Magyarország egyik ismert – sajnos már néhai- humoristája mondta: Tud úszni? Nem. És ha megfizetem?
Nem valószínű,hogy felfogja a kérdés-válasz humorát. De: azt próbálja meg megérteni: hiába van x darab kinyitható ágy, ha a kórterem alapterületén nem lehet kinyitni ezeket. És: nem új kórház kellene, hanem a régieket kellene karbantartani, átalakítani, felújítani. Egy új kórház maximum párezer kiválasztottnak lenne megoldás: aztán a mai rendszerben ez is gyorsan odasüllyedne, ahová a valahai „káderkórház”, a Kútvölgyi, meg a később „kiemelt” kórháznak szánt Honvéd.
Azt hiszem, ideje lenne néhány millió magyarnak elzarándokolni Molnár Lajos nyughelyéhez, és legalább holtában bocsánatot kérni tőle.Ő volt ugyanis, aki azt mondta: az eü mostani rendszerébe tök fölösleges pénzt önteni: mintha egy feneketlen vödröt próbálnánk megtölteni.
1:43 du.
Ehhez Nem tudok hozzaszolni. Biztos jo lenne egy megoldas a szulo szamara! Csak egyszer volt a csaladomnak a magyar korhazzal dolga, a 4O es evekben.Akkor viszont noverem volt korhazban, mert gyermek paralizist kapott! Akkor sem lehetett a szulonek benmaradni a korhazban. En mint kiskorom meglatogattam noveremet, erre emlekszem. A szulo benmaradhatott sokaig, de ejjelre haza kellett mennie. Annak ellenere, hogy testverem, halalos beteg volt, vegul, Apam adott vert a megmenteseert. Ezt a korhazt Szent Laszlo korhaznak hivtak, a ragalyos gyerekbetegsegek korhaza volt.
2:09 du.
Kedves talalom;
Vicce talan fa-vicc probalt lenni, de nem sikerult.
Aki nem tud uszni az nem uszik meg az aranyert sem.
De miert keruli mindeg a kerdest es az itteni alanyok velojet ?
Csupan azt jeleztem amit olvastam az ottani hirekben.
Dolgozom annak valosagat felfedezni es alatamasztani.
(Oszinten, nem veszem az ottani hireket 100% valosagnak.)
Ami a gyemek-korhazak eseteit illeti, csupan a Szent Jude itteni gyermek-kutato-korhaz eseten vagyok ismeretes. (www.stjude.org)
A korhaz minden koltsege , a kutato es kezelo munkak meg a szulok bent-lete tejlesen ingyenes.
Minden koltsegek egyeni adakozasokbol letezik !!!!!!!!
Soha , senki NEM fizet semmit!
Remelve hogy hasonlo esetek majd valaha magyarorszagon is letezok lennenek.
Persze az csak lassan tortenik.
De a lassu is sokkal jobb mint a soha.
P.S.
A Del-Budai 1100 agyas korhaz az jelenleg csak terv.
KJetsegtelenul hogy nagyon sok dolgok ottan meg ma is messzealnak a ohajtottaktol.
De legyunk oszintek, magyarorszag 100 evet vesztett az 8-as golyo moge alni;))
2:26 du.
P.P.S.
Magyarorszag nem igen „ont penzt az EU rendszerebe”, inkabb ellenkezoleg, az EU adomanyai probaljak ‘toleteni a feneketlen vodrot.’
Emlekzne a Magyar es Florida kormany GDP, allamkoltseg es burokracia adattainak aranyaira???
(par hete irtam azt itten)
Magyar GDP 139 billio-bol 62 billiot a 700 ezer fos burokraciara kolt.
Amig Florida ezer-billios GDP-jebol csak 84 billiot(2017-18) kolt 100 ezer fos burokraciajan.
A magyar-allam 7 szer kevesebbol, 7 szer tobbet kolt, 7 szer nagyobb szuksegtelen burokraciara, a felenel kisseb orszag eseten.
A vak is lathatja hogy hol es mi a „fenektlen vodor”, es az ostobasaguk okai.
4:39 du.
Bendeguz79
2019 március 4
2:09 du.
mert a szerencsétlen, nyomorult usa nem tud kiszakítani a hadi költségvetéséből annyit, hogy a St Jude is meg még a többi ami nincs (a St Jude nem tudja az egész USA t ellátni) finanszírozná, hogy mennyire kapitálpista? de le lehet írni az adóból az adakozást azaz annyi adóval kevesebb folyik be, tehát az adófillérekből nem jut másik St Borbálára?
hogy te milyen gizi vagy
brühühühühühü
6:00 du.
B79!
1. Nem EU,hanem eü (egészségügyi) költségvetést írtam.
2. Nem lehet összehasonlítani az USA meg Mo költségvetését. Magyarországon a közalkalmazottak fizetése is állami pénzből megy, és nemcsak hivatalnokok közalkalmazottak, hanem az orvosok, tanárok, a köztévé és közrádió dolgozói, néhány kiemelt színház(pl. Nemzeti) alkalmazottainak fizetése, a közmunkások bére stb. is. Tehát az az X milliárd nemcsak a „bürokráciára” megy.
Magyarországon az egészségügyi biztosítás kötelező:a munkabérek után ez most kb. 30%. + minden felnőtt után havi 8000 forint – ezt a nyugdíjasoknak nem kell fizetni. Ezért a kórházak a költségvetésből működnek, az adományok csak kiegészítik azt. Nagyobb gond,hogy a költségvetés elosztásáról döntő kormány 9 éve vonja ki a pénzt az eü-ből (nem EU-ból) és az oktatásból, más célokra költve a pénzt.
Van már néhány magánrendelő is: a lehető legrosszabb felállásban. A minimum 20 ezer forintos vizitdíjat még 200 ezer forintos fizetésből is nehéz megfizetni. Aztán az orvos a magánbetegét az állami kórházban, annak eszközeivel, anyagaival kezeli, egy-egy súlyosabb esetre ráköltve az állami pénzből több milliót is. Ezért persze jár a „hálapénz”, amit az orvos zsebbe kap – abból a szolgáltatást nyújtó kórház egy fillért se lát.
De majd tanulunk az USA-tól, ahol el lehet árverezni bárkinek a házát, ha olyan kezelésre van szüksége, amit a biztosítása nem fedez.
Tudjuk: mi a szakadék szélén állunk „elmaradottságunkban. Az USA meg egy lépéssel előttünk van…
8:14 du.
talalom
2019 március 4
6:00 du.
küldjél a bendegizinek: ü, ű,ő,á,é,í,ö, ä betűket mert lenyelte őket, attól ilyen pontatlan
8:38 du.
A „tragyadombon kotkodacsolo” budzsu-nak.
A US-ban nincsen szocialis medicin !!!
Az az nem letezik „allami-korhaz” !!!!!!
Kepes lennel anyit ertelmezni ?
Bernie Sanders es elvtarsai azt ohajtanak es azt predikaljak, elkobozni meg a korhazakat is.
Allandoan az ocska Moszkvai „hadi-koltsegveteseket” ismeteled minmt a papagaly.
A US kevesebbet kolt a nemzet vedelmen, (pedig vedi europat, fel-azsiat is) mint a „Medicare”-en , vagy a „welfar”-en is egyedul.
Teljesen ostobasagokat kotkodacsolsz allandoan.
12:54 de.
Bendeguz79
2019 március 4
8:38 du.
gizi!
számokat erre az állításodra, plíííííííz!>>>>
A US kevesebbet kolt a nemzet vedelmen, (pedig vedi europat, fel-azsiat is) mint a “Medicare”-en , vagy a “welfar”-en is egyedul.
kolt=költ
vedelmen (azaz sokat idva vedelve) = védelmen
vedi (ez egy olasz vagy latin ige ragozott formája)= védi
európát és fél (melyik felét?) ázsiát is
welfare így helyes azaz angolul sem tucc
brühühühühühühühühü
3:29 de.
Bendeguz79
2019 március 4
8:38 du.
brühühühühühühühü csak neked mennek az „ü”-k, hogy pukkadj meg
gizi ehhez mit teszel hozzá?
azért írok angolul, mert akkor remény van rá, hogy megérted?
egyébként a fordítás azoknak akik csak olvasnak:
tehát az összes amerikai akik a Wallmartban dolgoznak és kajajegyből kajálnak azok mind élősködők?
free loader: a person who takes advantage of others’ generosity without giving anything in return.
brühühühü és még+ 150Ű
So all Americans living on food stamps while working at Walmart are free loaders?
6:53 de.
Talalom – Érveid alapján szívesen egyetértenék, hisz sok benne a megfontolandóm elem, de nem gondolom, hogy az általad felvetett „szülői szállás” a közelben pár ezerért, egyhamar megvalósulna – ahhoz túl észszerű a javaslat! Marad tehát a polifomon, egyéb alkalmatosságon, vagy a széken kuporgó – néha a folyón sétálgató szülő, attól függ hol tűrik meg!
Úgy egyébként nem értem a H.P. kórházat. aki az adomány ágyakat ugyan nem engedélyezi – olyan indokkal, hogy nem higiénikusak, nem fertőtlenítettek – de a kórház területén működő ” hentes szaknak” nem állt ellen! Tegnapi hír – fotóval – hogy az egyik osztályon tele a hűtő szalonnával kolbásszal egyéb hústermékkel, valakinek nagyon jó üzlet lehet a kórház területén történő árusítás?
6:55 de.
folyón, természetesen folyosón!
8:31 de.
Közkívánalom I. :
„Márpedig minden francia hétvégén tyúkot egyék”
/Valamelyik Lajos. Talán a XIV.-edik? Fene se tudja már./
Közkívánalom II. :
„Márpedig a kórtermek hűtőiben kolbászok és oldalas legyen!”
/NER, vagy valaki más aki szereti a kolbászt.Tölteni is./
8:41 de.
Rodeo:
Itt az álom-világod ydyóta :
https://nepszava.hu/3027662_agymosas-kinai-modra-mobilos-applikacio-a-partvezer-gondolatairol
8:52 de.
„_”
2019 március 5
8:41 de.
nem érdekel a gondolatvilágod
9:07 de.
Besancon! Ha az ember úgy gondolja, hogy van egy észszerű javaslata, akkor is fel kell vetnie, ha a megvalósítás a jövőbe húzódik. Szerintem azért, hogy pl. egy, a fentihez hasonló ügyet ne vigyenek félre – a többnyire mindkét oldalról jogos – indulatok. Hogy a valódi problémáról legyen szó, és ne a különböző szereplők érzelmeiről. Nekem ezt jelenti a politika. Tudom, ez nem túl népszerű álláspont – már minden lehetséges oldalról megkaptam az „áruló”, „megalkuvó” nem túl hízelgő címeket.
Lehet, hogy a nyilvánosságban megszólalóknak – nemcsak politikusoknak, újaságíróknak, hanem közembereknek is – meg kellene fontolniuk az orvosi eskü egyik részletét: Ne árts! Legalábbis szándékosan ne.
9:52 de.
Ydyota:
Botsedli de ez nem az én „gondolatvilágom” hanem a TE szélsőbalos eszméidé.Ami összeér a szélsőjobbal mint tudható.
11:19 de.
Embertelen, elképesztő és riasztó !!!
1974.-ben kiadtak egy magyarra fordított sci-fi kisregényt:
Z.Jurjev: Alfa és Omega . (Kozmosz könyvek, Budapest, 1974)
A cselekményt a szerző az USA.-ba helyezte.
Ebben egy kisérleti telepen a fejbe ültetett mikrominiatür rádióstimulátorral próbálják az emberek érzelmeit gondolatait
agresszívitását stb. a Hatalom szolgálatába állítani.
A könyvben olvastam előszür a következő kifejezést, amit a telep örei és „tudósai” alkalmaztak a kisérleti alanyokra :
…………..” RÁDIÓ-IDIÓTÁK „…………
Hát most fényesen megvalósulni látszik az ötlet, igaz nem az USA-ban hanem a legelvetemültebb álkommunistoid országokban:
Kínában és É-Koreában.Azt olvsom pár napja hogy É-Korea kijött a SAJÁT készítésű okostelefonjával.
Kinában , amint olvasom,már nem lehet megélni okostelefon nélkül. Momentán rá vannak kényszerítve az emberek hogy használják azt a szart.
É-Korea -gondolom- követni fogja a Nagy Testvért.
https://nepszava.hu/3027662_agymosas-kinai-modra-mobilos-applikacio-a-partvezer-gondolatairol
Tehát már nem szükséges erőszakkal beültetni az emberek fejébe (egyenlőre) a mikrochipet, hiszen megvásárolják maguktól is ezeket a szemét rádiós stimuláló berendezéseket.
Ma, ha bárhová elmegyek, azt látom hogy állnak az emberek magukba zárkózva és a szar telefonjaikat nyomkodják.
Tegnapelőtt a Postán egy idióta „modern leány” felakart adni három vastagabb levelet, közben muszáj volt neki többet telefonálnia a szar okostelóján és valamit letölteni is amit mutogatott a a tisztviselőnek aki elkínzottan próbálta megmagyarázni a „rádióidiótának” hogy miképpen kell feladni egy ajánlott levelet. Persze nem sikerült a hülye tyúknak.
A mai világ a „rádió-idiótákról” szól és csak idő kérdése mikor követi a többi hatalom is Kína példáját.
Remélem már nem érem meg a „szép új világ” eljövetelét, amit a Rodeo-félék alig várnak.
https://nepszava.hu/3027662_agymosas-kinai-modra-mobilos-applikacio-a-partvezer-gondolatairol
11:35 de.
talalom, a gyermekek kórházi kezelésével kapcsolatban elmondanám, egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek milyen korú és mi a baja, ami miatt kórházi kezelésre szorul.
Saját tapasztalataimról tudok számot adni, valamint a nővéreméről, aki, mielőtt felvették volna az orvosira négy évig dolgozott az ortopéd klinika gyerekosztályán, ahol 13 évesen én is feküdtem egy ideig. Ez a kórház akkoriban országos intézmény volt, vidéken nem volt olyan hely, ahol gyerekek mozgásszervi műtéteit elvégezték volna. Így a vidékiek rendszerint egy héten egyszer látták a szüleiket, vasárnap. Mivel a gyerekek itt, leszámítva a mozgásszervi problémát, egészségesek voltak és nem voltak legfeljebb csak műtét idején elesettek, így elég jól tűrték a szülőtől való elszakadást. Az egészen kicsik persze ordítottak, de ők rendszerint csak néhány napot töltöttek bent. Az osztályon ezért elég vidám élet folyt, én legalábbis szerettem ott lenni.
Más a helyzet, ha a gyerek kicsi ÉS súlyos beteg, mert ilyenkor fokozott szüksége van a szülőjére. A nővérek se nem tudnak minden gyerek mellett hosszabb időt tölteni, se az nem biztos, hogy a kicsi elfogadja tőlük az ételt/italt, így a szülő segíti a mind a nővéreket, mind a gyerek gyógyulását. A kórházak ezért is teszik lehetővé, hogy az anya bent töltse a gyerekkel a gyógyulás idejét, mert ezzel mindneki jól jár: a nővér, a gyerek és a szülő is. (ilyen téren is vannak tapasztalataim, a legkisebb lányomat ugyanis az újszülött-osztályon szalmonellával fertőzték meg, így többször töltöttünk hosszabb időt a László kórházban. (áldom azóta is Tímár doktort, aki a halálból hozta vissza a lányomat, bár ő maga már távozott az élők sorából viszonylag fiatalon) Kezdetben a baba bent volt nekem meg naponta 3x kellett szoptatni járnom Óbudáról a Lászlóba. Volt még két gyerekem (2 és 4 évesek) otthon, hát az az időszak nem volt egy nászmenet az életemben. A László valamivel később adott az anyáknak szállást egy másik épületben (64 újszülöttet érintett a fertőzés) majd amikor később súlyos állapotban visszakerültünk, akkor egy szobában kaptam egy ágyat a babával. Összesen két anyás szoba volt az osztályon, és legalább 8 másik kórterem. Fertőző osztály volt, így látogatni csak üvegajtón keresztül lehetett, ami nem volt jó, mert szegény kicsik üvöltöttek, a mama meg kint titokban zokogott. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy kiegyensúlyozottabb a gyógyulás, ha az anya ott lehet a gyerekkel. A kezelésekkor nem engedték be az anyákat, én is a szobában hallgattam, hogy a kislányom ordít, mert infúziót kötöttek be neki – több mint egy órán át, 24 kidurrant ér volt a fején, mert mentek szét az erei…. a doki utána bejött a szobába, lerogyott és a homlokát törölgette, mondta, félt, hogy nem fogja tudni bekötni az infúziót. Lumbáláskor meg pláne nem lehet ott az anya, de a kezelés után a gyerek biztonságban érezheti magát, anyja megvígasztalhatja, nem kell rettegve ordítania magára hagyva. Fegyelmezetlen anyát egyetlen egyet sem láttam. Mind felfogta, mi a gyerek érdeke és együttműködött az egészségügyiekkel.
Aztán került az unokám kórházba három éves kora előtt kruppal, ami külön félelmetes a gyereknek, mert fullad, és ilyen esetben bizony jó, ha a szülője éjjel is vele van, mert az állapotváltozást ő észreveszi, de egy éjszakás nővér van, aki nem ülhet ott minden olyan gyerek mellett, akit jó szemmel tartani.
Én tudok a földön aludni, mert már 30 éve kempingezem, de nem mindenkinek jó ez, nem beszélve a koszos padlóról a kórteremben. Az összecsukható ágy mindenkinek jó megoldás, csak éjszaka kell, hogy nyitva legyen, nem igaz, hogy nem tudnak néhányat valahova elhelyezni az osztályon. De nálunk ebben az országban szeretik szivatni a szükségben levőt, pláne ha az még szegény is…. nem gondolom, hogy a bentlétért fizetniük kellene a szülőnek, teljesen jellemzőnek tartom a Heim Pál felháborító hozzáállását: nem azt nézik, mit hogy lehet megoldani, hanem azt, mit miért nem.
11:46 de.
Geyza
2019 március 5
11:19 de.
aki a népszavából tájékozódik az olyan is, mint a geyza
12:04 du.
A népszava : nem a nép szava !!! Különböző pantallósok,flaszter gyaloglók irkálnak bele -el kell felejteni
üdvözletével.
12:43 du.
talalom;
Velheto lenne utolso mondatabol hogy a „tragyadombon kotkodacsolo” szinvonalara probal esni ?
Mielott tenne olyan allitasait keressen fel nemi tenyeket, adatokat elobb !!!
1:03 du.
Vuisszaterve a cikk alanyara, ha az engedheto lehetne.
Egy igen egyszeru eset.
Vom, (leanyom ferje) 2007 Janurjaban halt meg tudorakkal.
A korhaz egesz csaladjat,(leanyom es a gyerekeket) a sajat szobajaban szallasoltak.
Persze a korhaz cafeteriajaban etkeztek.
Mind az csupan a korhazi szemlyzet tisztessegen valoan.
Semmi parlamenti politikai kuzdelem ahoz nem szukseges.
Azt megteszik barmely korhazak szemlyzetei is, hasonlo esetekben.
A gyermek-korhaz eset, mint az elobbiekben jeleztem az a normalis standard a gyermekek-korhazak eseteben.
3:10 du.
Zsófi! A cikkben említett eset pont az Ortopédiai Klinikán esett meg: ott műtötték a fiamat háromszor, hogy lábra tudjon állni. Lehet, hogy nem fogalmaztam pontosan. Nem kétlem, hogy a gyerekbetegnek (bár a felnőttnek is) fontos, és a gyógyulását is elősegíti, ha szerettei segítik, támogatják a fájdalom, az elesettség elviselésében.
De azt igenis vitatom, hogy az éjszakára betuszkolt ágyak, meg a látványos szánakozás megoldás lehetne e gondra. Sőt:szerintem inkább súlyosbítják a helyzetet az érzelmektől vezérelt indulatok.
Persze, jó lenne, ha a magyar kórházakban korlátlan lehetőség lenne 1-2 személyes kórtermekre, ahol – akár térítési díjért – együtt lehetne a beteg a szülőjével. De NINCS ilyen korlátlan lehetőség (szerintem még gazdagabb államokban sincs).
Tehát a meglévő helyzetre kellene megtalálnunk valamiféle megoldást. Engem nem kell arról meggyőznötök, hogy milyen fontos a szülő jelenléte a beteg gyermek mellett – sajnos saját tapasztalatból tudom.
De ettől még meggyőződésem, hogy az éjszakára betuszkolt ágyak nemhogy segítenek, rontanak a helyzeten.
4:59 du.
És akkor mégvalami arról az intézményről, ami a nyolcvanas években a SOTE Ortopédiai Klinikája volt. És ami talán némi fényt vet a magyar – bár szerintem nemcsak a magyar – egészségügy viszonyaira. Mint említettem, akkoriban a csecsemők ortopédiai szűrése ingyenes és kötelező volt: vittük is a gyereket szorgalmasan a körzetbe, kivártuk a félnapokat a zsúfolt folyosókon. Annyit mondtak: hát, igen a gyerek csípőízületei kötöttek. Gyógytornát mutattak, amit betartottunk: emiatt volt másfél óra egy fürdetés. Amikor hároméves lett, az orvos azt mondta: ok. nincs semmi baj, arányosan fejlődő szép gyerek. Tényleg: fürgén futott, ügyesen mozgott. Hanem időnként fájlalta a térdét. Úgy havonta egyszer. Eleinte nem is figyeltem rá: biztos csak elfáradt. Aztán, amikor ez ismétlődött, azt néztem: no lám, vihar, rossz idő közeledik nyilván ez viseli meg. Hanem, amikor hatévesen inkább lekucorodott a szobában, minthogy játszani menjen a térre, aggódni kezdtem. Akkoriban aktív újságíró voltam, és járt nekem az USZE (Újságírók Szanatóriumi Egylete) szolgáltatása, miszerint nem csak a körzeti orvosokat, hanem az országos szakszolgálatokat is igénybe vehettem. Magamnak addig nem volt erre szükségem, a gyerek érdekében azonban megtettem: áprilisban kértem időpontot az Ortopédiai Klinikára – októberre kaptam. (Addigra az én örökmozgó fiam már a kádba se tudott segítség nélkül beszállni, és egy lépcsőnyire se tudta felemelni a lábát.) Miután nem voltam valami tekintélyes zsurnaliszta, csak egy üzemi lap munkatársa, a fődoktortanárprofesszor nem is fogadott minket. Óriási szerencsénkre: mert Csorba doktor nemcsak az ortopédiának volt szakértője, hanem a gyerekléleknek is. Ő megmondta: a gyereknek egy perthesz nevű csontbetegsége van, ami azzal jár, hogy a combcsontján lévő porcogó elolvad, mint gyertya a melegben. Emiatt aztán nem tud mozogni. Az orvosoknak fogalmuk sincs, mitől van ez: annyit tudnak: a csontvelő vérképző képességével van összefüggésben. Két gyógymódot ismernek: az egyik, hogy a gyerek ún. járógépben jár, hogy ne terhelje a combforgóját, és megóvja a további kopástól. A másik, hogy ha elvágják a combcsontját, ezzel serkentik a csontvelő vörösvértest-képzését. Miután a fiamnál pár hónapon belül mindkét lábán jelentkezett a pertesz, nem volt kérdés: a műtéti megoldás járható. Csorba doktor még két információt hozzátett. Az egyik, hogy a műtét után ő nem fogja begipszelni az elvágott lábat, mert a gyerekizmok elsorvadhatnak a pár hetes gipsz miatt is, ezért minimum öt hétig nem mozgathatja a lábát, akkor sem, ha a műtét sebe már behegedt és nem fáj, mert meg kell várni, hogy a csont összeforrjon. (Ez azzal járt, hogy a fiamnak négyszer kellett megtanulnia járni.)
A másik, hogy ez a betegség nem is olyan ritka, mint gondolnánk, de a legtöbb esetben csak rálegyintenek – még orvosok is -, hogy majd kinövi. Ennek tényleg megvan az esélye: ha gyerekkorban észreveszik, úgy 14 éves korig az elolvadt porc újjáépülhet – ez történt a fiammal. Ha viszont nem kezelik, az időnként előbújó panaszok 40-45 éves korra úgy eldurvulnak, hogy kerekesszékbe kerül a beteg.
Így került a fiam a klinikára, a műtétekre. Egészen más világ fogadott. Például, amikor a nővérnek pénzt akartam adni hálából, hogy gondozza a mozgásképtelen gyerekemet, azt mondta: nálunk egyénileg tilos pénzt elfogadnunk, tessék a főnővérhez fordulni. A főnővér meg azt mondta: örülünk, hogy elismeri a munkánkat – de mi fizetést kapunk ezért. Ha úgy gondolja, többet érdemlünk: szeretjük a kávét, meg a csokit. (Képzelhetni, hogy felhajtottam a legfinomabb kávét meg bonbont.)
Az orvosok sem másként. Csorba doktorral végül már a varratszedéskor kerültem négyszemközt a vizsgálóban, ahol próbáltam rátuszkolni a borítékot. A következőt mondta: nehogy azt higyje,azért nem fogadom el a pénzt, mert attól félek,hogy újságíróként majd megírja. Azért nem fogadom el,mert én ezért fizetést kapok a magyar államtól és nem tehetem, hogy különbséget tegyek a betegeim között amiatt, mert az egyik tud külön pénzt adni, a másik meg nem.
Nem tudom, mi lett ezzel az intézménnyel pontosan. Annyit hallottam, hogy a vezető sztárorvosai magánkézbe vették, a valahai klinikai kórház jó helyen lévő, budai telephelyeit „hasznosították”. Csorba doktor alighanem már régen tudta ez: 1984-ben Angliában vállalt állást.
5:03 du.
A kisebbik fiamnak amikor kicsi volt az egyik doki javasolta az ágyéksérve megműtését. Ennek, pontosabban a gégetubus behelyezhetőségének érdekében kivették a manduláját (hogy legyen hely). Amikor megkérdeztem, hogy mennyi vérkészítménnyel készültek, akkor azt mondták, hogy semennyivel, mert ez egy rutin műtét. Ekkor közöltem, hogy sebaj, akkor maradok a műtő előtt, és máris van öt liter tartalék (azonos a vércsoportunk). Szerencsére nem kellett. Majd berakták egy kórteremben, ahol gégeírtott felnőttől kezdve mindenki volt, aki az aznapi felülvizsgálatok, kezelések miatt véletlenszerűen arra járt.
Azért túléltük.
Aztán marha nagy mázlink volt, mert egy másik gyerekorvos, az ovi „körzetise” is megnézte a gyereket. Kerek szemekkel kérdezte, hogy ki diagnosztizálta az ágyéksérvet, mert hogy nem volt szeme és anatomiai ismerete, az tuti. Azóta sem kellett műteni 🙂
Úgyhogy az e.ü. már negyed évszázada is a pénzfeldobás, illetve a nagy randomisten kezében volt. Egy rossz orvost meg semmi pénz nem tesz jobbá.
Az egy jelen spéci állapot, hogy kajzerbubu most annyi pénzt emlegett megmentendő az egészségügyet, ami összemérhető a vezér-hobbyra kihajigált pénzekkel. Kisvasúttal, üres stadionokkal
6:19 du.
Zsófi és a többiek! Azt próbáljátok meg fölfogni, hogy én nem a betegek (gyerek,felnőtt) támogatását kifogásolom, hanem azt állítom: a jelenlegi körülmények között az éjszakára beszuszakolt ágyak nem a helyzet javítását, hanem súlyosbítását jelentik!
3:43 de.
talalom, rájöttem, hogy az ortopéd klinikáról írtál. mint mondtam, két szinten is ismertem belülről az ottani helyzetet. A nővérem 60-tól 70-ig dolgozott ott, egyetemista korában is, bár akkor már nem ágy mellett. Csorba doktort ugyan nem ismerem, de a főorvost, Vizkelety Tibort igen, mert engem is ő kezelt, és a gyerekeimet is hozzá vittem. Ha hozzá kerülsz – nem tudom miért adsz hálát azért, hogy nem – pont olyan nagy tudású szakembert találsz, mint a fiatal doki volt.
De úgy látszik, nem olvastad el azt, amit a KICSI ÉS SÚLYOS állapotban lévő gyerekekről írtam, gondolom, nem láttál kruppos gyereket sem, akinek az állapota bármikor életveszélyesre változhat. A kórház a technikai felszerelést képes biztosítani, de az állandó ágy melletti felügyeletet nem, így a szülő jelenléte egyenesen kívánatos. Nem egy külön kórteremben, pénzért, hanem az ágy mellett és lehetőleg nem kényelmetlen helyzetben.
Az, hogy egy probléma megoldása némi erőfeszítést igényelne, nem jelenti azt, hogy meg kell maradni a korábbi, nem kielégítő megoldásnál. Van, amikor nem gond, ha a szülő nincs a gyereke mellett, de van, amikor nagyon is jó. Hát ebből kell kiindulni és nem abból, hogy a szülő sikoltozhat a beteg gyerek miatt. Még nem láttam egyébként gyerekosztályon sehol ilyen látványos szánakozást a szülő részéről. Mert a szülő nem hülye, felfogja, hogy megnyugtatnia kell a gyereket és nem tovább rémíteni. És ebben a relációban a kisebbik rossz az, hogy az ágyakat el kell helyezni valahol. De ezt az óvodák is meg tudják oldani. Civilizált helyeken az apának császármetszéskor is jelen lehet lenni a steril műtőben. Én ugyan ilyet nem igényelnék, de van, aki igen. Lehetetlen meg nincs, csak tehetetlen. És embertelen. De ne ez legyen az alap-hozzáállás.
3:50 de.
Andrew, már a mandulaműtét is felesleges volt, pláne, hogy kisebb sérvműtéteket már bódításban is el lehet végezni, amihez nem kell tubus (eszem megáll….. a nyirokszűrésre a torokban szükség van, ezért a mandula sokszor vissza is nő)
ezért valóban, jó minden műtéti beavatkozás előtt másik orvossal is konzultálni. A fiúk lágyéksérve kicsi korban még sűrűn elfordul, mert a hasüregből leszálló herék miatt a „kapu” még egy ideig megvan. Az egészségügy helyzete már akkor is minimum vitatható volt, amikor én voltam egy fél éven át segédnővér a Rókus belgyógyászatán 68-ban. Bár egyik munkahelyemen sem tanultam annyit és olyan fontosat az emberi nyomorúságról, mint ott.
4:08 de.
Hja, az orvosok… Sokféle van. Amikor a mamám – ezelőtt 40 évvel – elment a reumára a nyakfájásával, meleg fürdőt írtak fel neki. Ettől rosszabb lett, és másnap visszament a rendelőbe, de az orvosa éppen nem rendelt. Mondták, hogy most otthon rendel, maszekban. Hát a mamám uccuneki, odament a lakására. Az orvos nem emlékezett rá, és ezt kérdezte: ki volt az a marha, aki erre meleg fürdőt írt fel? – hja, magánban ő is tudta a jó megoldást…
11:32 de.
Zsófi: 1,Elismerem, hogy abban, hogy az Ortopédiai Klinika olyan volt, amilyen, abban vezetőjének, Vízkelety professzornak múlhatatlan érdemei vannak. (Amíg lehetett, a fiam is, én is a klinika alapítványának utaltuk az szja-nk 1 százalékát.)
2. Sajnos tévedsz: a kruppot is átéltük, még a hetvenes években, amikor még nem volt közismert ez a kór. Nem is tudom, mi lett volna, ha akkor nem egy udvari szükséglakásban lakunk. Nyár volt, nyitva voltak a felső ablakok. Amikor este a gyerek elkezdett köhögni, nem gyanakodtam semmire: láza nem volt. A szemben lakó,nővérként dolgozó szomszéd, akihez felhallatszott az egyre félelmetesebb „ugatás”, szaladt le, hogy azonnal vigyük kórházba: ez nem torokgyulladás.
A Heim Pálból azonnal a László fertőző osztályára utalták, ahol még látogatni is csak üvegen keresztül lehetett.
És: változatlanul azt állítom – ahogyan a facebook-oldalamon közöttünk zajló, a zaklatásról szóló vitánkban is -: ha egy súlyos problémára más megoldást tartok jobbnak, mint ami közhelyszerűen elfogadott, annak semmi köze az emberiességhez, meg az empátiához. Sőt: a másik oldal – ebben az esetben a kórház – érveit IS figyelembe vevő latolgatás empatikusabb, mint a kérlelhetetlen indulat.
12:13 du.
És. Az ingyenességet nem a megelőzésre-gyógyításra-rehabilitációra szánt egészségügyi költségvetésből kell biztosítani, hanem a szociális alapokból.
1:29 du.
Mind az egyeni tapasztalok leirasainak a soroztai folott, a cikk alanyan egyetlen javaslat vezethet a dolog orvoslasahoz;
Hivja MINENKI, naponta telephonon, irjon levelben, irjon e-mail-t a sajat keruleti kepviselojehez, s KOVETELJE a problema orvoslasat !!!!
A kepviseloik nem fognak azon cselekedni amig csak nem teljesitik, vagy meg-nem-unjak a kepviseltetteik alatli allnado koveteleseket.
Es NE feljenek meg-fenyegetni oket, hogy a kovetkezo valasztasokon majd irugjak oket !!!
A politikusok elsokben a sajat ujja-valasztasaik remenye, vagy veszeje , ami jelentos nekik.
NE LEGYENEK LUSTAK !!!!
KETELKEDJ, GONDOLKOZZ es C S E L E K E D J !!!!!!!!!
4:35 du.
talalom: a zaklatásra adott közhelyszerű válasz Magyarországon az áldozat hibáztatása. A zaklató tekintélyes, azt védik, az áldozatba belerúgnak.
Ahogy a nemi erőszak áldozatai is annyira durva és vádló „nyomozással” találkoznak orvosnál/rendőrségen, hogy a további megaláztatást sok esetben inkább nem is vállalják.Magyarország fordítva van bekötve. Itt a gazemberek grasszálnak szabadon, a tisztességeseket tartják másfél évig előzetes letartóztatásban vádemelés nélkül, a korrekteket ítélik el „bűnkísérletért”.
Ki akarják nyírni a piti tolvajt, de a nagy gazembert tisztelik, mert az „ügyes”.
Ki lehet tolni gyerekekkel, betegekkel öregekkel, mindenféle retorzió nélkül.
A gazdagokat tovább tömik pénzzel, a szegénnyel közlik nincs ingyenebéd és a 26. jogos költségtérítést vetik ki rájuk.
9:09 du.
Egészen egyszerűen nem tudom, miről beszélsz Zsófi. Itt is, másutt is többször kifogásoltam pl. az előzetes fogvatartás törvényi feltételeinek „elmázolását”, a szolidaritás hiányát. Biztosan én nem fogalmaztam pontosan, ha nem érted: a szolidaritás nem valamiféle jótékonyság. Bár én nem szoktam használni ezt az „ingyenebéd” fogalmat, de tényleg nincs „ingyenebéd”.
Talán sose voltál igazán szegény, azért nem érzed, mennyire megalázó ez a „majd adunk ingyen, mert annyira értéktelen vagy, hogy még ezt se vagy képes kifizetni”. Szociológiai felmérések bizonyítják évtizedek óta, hogy az „ingyenes” társadalmi szolgáltatások pont azokhoz nem jutnak el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre. Sokféle oka van ennek: például az információhiány. De éppen Magyarországon, ahol évtizedekig hódított az „ingyenes” egészségügy mítosza, mit jelentett ez valójában. Azt jelentette – és jelenti ma is, – hogy aki szegény, azt megoperálják valami ingyenes ispotályban, ha nagyon muszáj. Aki meg gazdag – volt erre példa, – berakhatja a nem gyógyításra, hanem gondozásra szoruló hozzátartozóját az „ingyenes” kórházba.
Ezért vagyok híve a feltétel nélküli alapjövedelemnek, aminek az a „feltétele”, hogy embernek születtél és jogod van a méltó élethez. A szegénység nem valami sajnálatos körülmény, hanem egy felháborító disznóság, ami nem méltó az emberhez.
9:51 du.
Bocs Zsófi,még egy mondat. De ennek semmi köze ahhoz, hogy a konkrét esetben,az összes körülményt – a betegek érdekeit, a gyógyítás szempontjait és a meglévő lehetőségeket figyelembe véve, mi lehet az észszerű megoldás.
10:41 de.
Kanadaban NINCS „halapenz stb. A korhazi ellatas ingyenes. Egyszer volt egy orvosunk, aki ferjemhez meg a weekenden is kijott, mikor nagy beteg olt. AZ ORVOSI ELLATAS INGYENES Kanadaban, ENNEK A BIZONYOS ORVOSNAK< HALABOL
12:40 du.
Figyelo
2019 március 7
10:41 de.
Magyarországon is az volt:
Alanyi jogon kb 1990.-ig.
Utána úgymond „jár a gyógykezelés”
ha valaki fizeti a TB.-t, de valójában nem kap teljeskörű ellátást.
Ez főleg igaz az utóbbi 10 évben.
Pl. egy szülés előtt álló nő akorra kapott beutalót az ingyenes ultrahangra, mikorra már megvolt a gyerek.
Megírta az újság. Persze NEM a Kormány álmédiája !
Ha elment volna egy magánklinikára, jópénzért azonnal megcsinálják neki.
Akkor meg miről beszélnek ??! Gyakorlatilag nincs ma Mo.-n tisztességes beteg-ellátás. Ráadásul, aki kórházba vonul az
az ÉLETÉVEL JÁTSZIK !
Sokan kapnak a kórházakban súlyos fertőzéseket, a meglévő nyavalyáik mellé.
Mert már fertőtlenítöszerekre is alig tellik !
Mindezt köszönjük az „emúttnyóc..izé..10 évnek”
3:11 du.
talalom, a társadalmi igazságot nem a legszegényebbek megsápolásával kell kezdeni.
én nem vagyok híve a feltétel nélküli alapjövedelemnek, mert tétlenségre késztet.
a progresszív sávos adózásnak vagyok a híve és a munkahelyteremtés támogatásának és a tisztességes bérezésnek.
tévedsz, ha azt hiszed, nem voltam igazán szegény, két ilyen időszak is volt az életemben,az egyik 18-19 éves korom körül, amikor a keresetemből a villanyszámla kifizetése után (csak villannyal tudtam fűteni) napi 1-2 forintom maradt étkezésre. Barátaim tudták ezt és amilyen sűrűn csak lehetett, meghívtak vacsorára.
A másik, hosszabb időszak akkor volt, amikor még két tanuló gyerekem volt és a fizetésemet az első fidesz kormány idején alacsonyan tartották, de a lakáshitel-kamatot 1 %-ról felemelték 14-re. Szerencsére különmunkát szerezhettem, így nem kerültünk a híd alá.
4:34 de.
Geyza
2019 március 7
12:40 du.
” Gyakorlatilag nincs ma Mo.-n tisztességes beteg-ellátás. Ráadásul, aki kórházba vonul az
az ÉLETÉVEL JÁTSZIK !
Sokan kapnak a kórházakban súlyos fertőzéseket, a meglévő nyavalyáik mellé.
Mert már fertőtlenítöszerekre is alig tellik !
Mindezt köszönjük az “emúttnyóc..izé..10 évnek”
——————————————————————————
Pár hete hallhattuk többször is különböző médiákban és híradásokban – persze nem a jelenlegi illetékesek tették közzé – hogy évente többen halnak meg kórházi fertőzésekben – kivált műtétek után – mint ahányan autó ill. egyéb közlekedési balesetekben, pedig az sem kevés!
Gyakorlatilag ott tartunk az ingyenes eü-el, hogy aki teheti, megy a magánellátásba nem kevés pénzért, és ennek következtében már lassan ott is kialakulhatnak várólisták, ha nem is hónapok mint az ingyenes alanyi /állami eü-ben!
5:45 de.
talalom és Tüske Zsófi!
Végig olvasva véleményeiteket, alaposan utána gondoltam, mi az oka, hogy bármily méltatlanok is a körülmények, mégis ragaszkodunk a gyermekeink melletti folyamatos jelenléthez. Belátom, hogy talalom racionális érvei mellett sok minden szól, és igen, egy többé- kevésbé normálisan működő eü.-ben lenne is alapja ( szükséges orvos és ápolói létszám, kevésbé túlterhelt, és emiatt empatikusabb türelmesebb személyzet, szükség esetén akár plusz feladattal ellátható olyan alkalmazott, aki a gyermekek gyógyításán kívül foglalkoztatná őket, lekötné a figyelmüket, rendelkezésre állnának a gyógyuláshoz is szükséges eszközök, a természetes higiénia, stb szóval ha úgy mennének a dolgok ahogyan sajnos nem, akkor megoldható, sőt elvárható lenne a talalom által javasolt módozat. De, amíg nincs elég nővér, ápoló személyzet, az orvos egyszerre több helyen van jelen (!) és valami mindig hiányzik ahhoz hogy az elvárható szintet hozzák – a szülők ( már aki teheti) addig nyugodtak ha jelen vannak, ha kell éjszaka is széken vagy a földön vagy bárhol, csak ott lehessenek, bármikor ugrásra készen! Nem tudom milyen ha a beteg gyerek kórházban van – mi megúsztuk ezt az „élményt” szerencsénkre sosem volt rá szükség, de jelen helyzetben azt gondolom, ha úgy adódott volna minden követ megmozdítok, hogy mellette legyek és nem igazán érdekelne, hogy mennyire etikus, kiben mit váltok ki, kinek tetszik,- igyekeznék e minimális terhet és kényelmetlenséget okozni a kimerült ápolóknak és a szakellátóknak, orvosoknak, de bizony nagyon szeretnék ott lenni!
Bár a gyermekem nem szorult rá, de a két testvérem mellett bizony ott voltam az utolsó utáni pillanatig is – akkor is amikor még fenn jártak, kommunikálni tudtak és akkor is amikor már nem – mindkettőjük ágya mellett ültem, és fogtam a kezüket, amit csak tudtam megtettem, és nem csak őket, a többi beteget is istápoltam, etettem itattam, figyelemmel kísértem az infúziójukat, vizet adtam, folyosóra, mosdóba kísértem aki rászorult, és úgy láttam ez a tényleg jól jött az agyonhajszolt nővéreknek. Névre szóló engedélyem volt nekem is a férjemnek is, sőt az unokahúgomnak is, mint közvetlen hozzátartozónak, hogy a nap bármely időszakában bemehetünk, kezdetben felváltva az unokahúgommal ültünk mellettük, később én éjszaka sem mentem haza, ha épp nem volt ” foglalt” minden ágy, a nővérek biztattak nyugodtan dőljek le, hosszú az éjszaka egy széken ücsörögve. Az utolsó napokban már egy külön szobában helyezték el a húgomat, kétágyasban, de csak mi voltunk jelen, senkit nem fektettek oda, és az egész maradék család jelen lehetett az utolsó napokban, órákban! A mai napig hálás vagyok, hogy ezt lehetővé tették, és bár a nővéreknek időről időre oda csúsztattunk valamennyit, plusz kávét, teát, édességet adtunk stb de a kezelő orvosa sem és a főorvos sem fogadott el pénzt! Tudom, nem általános, de így volt, és nem is régen, alig pár éve, ám nekem olyan mintha tegnap lett volna. Azt gondolom, nincs ez másként a beteg gyerek esetében sem – amennyi kényelmetlenséget okoznak a szülők a jelenlétükkel, ugyanannyi”hasznot” is hajtanak azzal, hogy jelen vannak, figyelemmel kísérnek dolgokat, segíteni tudnak ebben abban stb – nyugodtabbak mind a gyerekek, mind a nővérek ha van ott egy felnőtt – minden gyerek mellett úgysem tudnak jelen lenni a szülők, de ha szobánként egy-két anya ott van, már óriási segítség és teher levétele a kórházi személyzetnek is!
9:25 de.
Minden kedves idelátogató
hölgynek és leánynak boldog Nőnapot kívánok,
a képen látható kettő szál szerény hóvirággal,melyeket
saját kezűleg szedte..izé..fotóztam a kiskertemben három napja
12:43 du.
Besancom! Amiről Te beszélsz, az a hospice, és nyoma sincs Mo-n. Nagyon bánom, hogy Anyukámat az orvosi tiltás ellenére nem vittem haza – akár a hátamon -, hogy az az utolsó öt nap ne legyen olyan szörnyű a számára.
Zsófi! Azt írod: „én nem vagyok híve a feltétel nélküli alapjövedelemnek, mert tétlenségre késztet.”
Hát, ez se az empátia csúcsa: miből gondolod, hogy legtöbben nem dolgoznának, ha nem volna muszáj? Különben is: pont az egyszerű munka fogy rendesen: ezen nem segít a „munkahelyteremtés” – csak a közös költségeinket növeli.Vagy:mitől dolgozik az a gyermekes anyuka, aki papírokat tologat valami irodában, és miért „nem dolgozik” az, aki ellátja a gyerekeit, a családját? A feministáknak ez lenne a legfontosabb dolguk a nők érdekében és kiszolgáltatottságuk csökkentéséért. Az „ingyenes” házimunka ne legyen természetes.
Mindig lesz olyan, aki szívesebben lőgázza a lábát – ahogy ma is van,aki minden fineszét latba veti, hogy pl.segély mellett ne dolgozzon.
2:04 du.
Kedves geyza, nagyon szépek a hóvirágok, igazi friss, élénk, tavaszi hatás – köszönöm én (is) mint az idelátogató egyik hölgy! -:))))))
2:47 du.
Besancon:
Kb. nyolc évvel ezelőtt jelentek meg a kertemben és évről évre szaporodtak a tövek.
A maximum kb 4 éve volt, akkor nyolc hóvirágot számoltam össze.
Mostanra már csak ez a kettő maradt sajnos.
3:21 du.
tóth péter
2019 március 5
12:04 du.
„A népszava : nem a nép szava !!! Különböző pantallósok,flaszter gyaloglók irkálnak bele -el kell felejteni
üdvözletével.”
Hát persze te idióta.Hazudik a BBC is.
Merthogy a Népszava onnan vette át ezt itt:
https://nepszava.hu/3027662_agymosas-kinai-modra-mobilos-applikacio-a-partvezer-gondolatairol
ez pedig az eredeti cikk.
https://www.bbc.com/news/blogs-china-blog-47236902
Azt eddig is tudtuk hogy ez a HUNT* egy istenverte büdösnáci, dehogy egyben szélsőbalos is ??!
Háát..a kör tényleg bezárulni látszik.
A büdösnácik és a sztálinisták kézenfogva buknak egymás fa…könyvecskéire hehehe
(Ez neked is szól Rodeo11. Mielőtt elkezded tépni magad, tájékozodj.)
*HUNT = HUmortalan Náci Tóthpéter
9:52 du.
Kösz Geyza a hóvirágokat – de én egy ajándékot is kérek: egy évig ne röhögj a „nyiszegő kocsijukat vonszoló banyák” típusú poénokon.
1:02 du.
Geyza
2019 március 8
3:21 du.
esset’unni? a BBC nek nincs saját hírforrása az is meg az összes többi a világ 3 hazugsággyárából „teszibe” az aznapi kötelezőt: mint a thompson/reuters, +2 ezt nevezzük mainstream media nak…a hír nem igaz, még akkor sem ha te saját füleddel hallott6ad a megfelelő telefonkészülék által eme hazugságot… még az is lehet, hogy ezt is …, mármint az app ot is gyártották a Reuters nél a konyha sarkában
tudatlan vagy és maradsz a népszava és bbc meg hasonlók anyagait komolyan veszed
2:05 du.
Geyza
2019 március 8
3:21 du.
naïve vagy! nem az a hír amit leközölnek, az amit leközölnek az az elterelő hadművelet arról, amiről hallgatni kell ezt már Rossini az Ory grófjában is megzenésítette> azt énekli: …”azt hiszem, most rólam hallgat!!!”…
meddig volt a Skripál egy ügy? amíg el lehetett hitetni a nagyérdeművel máshol ezt „a dolgozó” nak szoktuk mondani, hogy az egy hír! és hogy két gonosz meg a pad és a kilincs és a méreggyár a szomszédban és egyébként is szükség volt egy ilyenre…manapság hallgatnak: kiderült… hogy a visszája sem igaz és hogy mi igaz azt csak az tudja aki kitalálta MI6???
más: miután a krump lee beharangozta, hogy lesz afgán kivonulás és csodálatos megállapodás tegnap a Tálibok azt mondták, nem is volt tárgyalás következésképpen megállapodás sem
take it with a pinch of salt
brühühü
vagy begizisedsz… inkább motorozzál és szedjél képet gyöngyvirágtól hóvirágig az olyan romantikusz
5:05 du.
Talalom:
Nem emlékszem ilyen poenra.
Ki követte el ?
5:12 du.
Tuggyuk Rodeo.
TE vagy ma a Világban
az egyetlen hiteles hírforrás.
Meg a pekingi Zsemzsiny Zsibao vagy miajóbánat az ott
Ezentúl csakis a te kukorékolásodra fogok figyelni.Idióta*
*IDIÓTA = Az olyan ember, aki azok után hogy tényekkel megvilágítjuk a tévedését vagy szándékos ferdítésének tarthatatlanságát, ugyanugy folytatja tovább a mellébeszélést mintha nem is mondtak volna neki semmit.Vagyis: IDIÓTA.
9:09 du.
Neoprimitív
2019 március 9
5:12 du.
sajnálnálak ha ráérnék egy ilyen elveszett vadmotorossal több vagy kevesebb ott a nagy birodalom központjában te vagy a tégla… Rolling Stones: brick in the wall
brühühü
bekaptad, pedig nem kötelező de az az ajánlott kűr amit te csúsztatsz
szerencsétlen
1:22 de.
Neoprimitív
2019 március 9
5:12 du.
2 liter Hochtaler rel a kezemben
Callas 1954 Bellini Norma Serafin/Ebe Stignani/++++ és akkor a BBC be is szarhat meg berepülhet a spejzomba… a stelazsira két uborkásüveg közé
1:54 de.
Neoprimitív
2019 március 9
5:12 du.
a senkik assziszik
a te istened óvjon ettől
3:00 de.
Koszonom a viragot Geyza! Nagyon figyelmes vagy!
9:16 de.
Figyelo
2019 március 10
3:00 de.
🙂 🙂
2:36 du.
Rodeo11
2019 március 10
1:54 de.
Egyre több jó zenét fedezek fel a Kenny által lehurrogott Pioneer fejhallgatómmal, úgyhogy most egy olyanra gyűjtök Aki önként a fülemre ugrik, ha valami nekem valót talál!
2:48 du.
Rodeo11
2019 március 10
1:54 de.
Mellesleg nem értem, manapság miért bagatelezállják le sokan Callast? Vannak sokkal jobbak?
5:22 du.
Inkább Bibi
2019 március 10
2:48 du.
gratulálok a Pioneer edhez! és ahhoz amit ad neked…keress… Caprice Radio az interneten csodálatos dolgokat ad és sok minden más is érdemes keresgélni
az aki a Callas-t bagatellizálja az számomra nem ember!!! ki van próbálva én saját magam vitatkoztam saját magammal erről és előszedtem a mai legmenőbbeket ugyanazokban a szerepekben és meg kellett nyugtassam önmagamat, hogy még mindig ő a La Divina… és erről már többé nem is vagyok hajlandó vitázni
keress rá (hozzáférhető CD-n és LP-n is) az 1954 es Mexico City ben Aida, és Norma meg ugyanazon években La Scala Tullio Serafinnal Il Trovatore, UN ballo in mascara, Tosca, és Cherubini Medea a többit majd megtalálod
az emberek nagy része a hangminőséget hallgatja és nem találja meg a kincseket a tökéletes hángátvitellel a nyakába szart selejtet és ipari zajt amit Beyoncéznak és ütik vágják a dobokat és cintányérokat minél nagyobb rikács annál jobb pláne ha az okostelón a járdán gyalogolva is „bejön” egyik kezében az okosteló a másikban egy nagy papírpohárban barnára színesített vizes tejjel ami meleg és máris teljes a boldogság és ha megéhezik akkor hamburger mekmekmekmek iiii
üdv
jó hallgatást
12:59 de.
Inkább Bibi
2019 március 10
2:48 du.
https://www.youtube.com/watch?v=uAl7ENd7l3I
1952 La Scala Macbeth és a karmester Victor de Sabata