Deák Ferenc atya (1925 – 2019)

2019 március 20 11:08 du.9 hozzászólás

Elhunyt Deák Ferenc atya, aki 1975 és 2007 között a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben végzett lelkipásztori szolgálatot. A szeretett és tisztelt jezsuita pap különösen nagy hangsúlyot helyezett az oktatásra, a montreáli magyar ifjúság nevelésére és a magyar kultúra életbentartására Kanada második legnépesebb városában. Anyanyelvi szintű francia nyelvtudása pedig fontos kapcsolatépítésre adott lehetőséget Québec tartományban, amely a templom melletti ifjúsági otthon megalapításához is szükséges volt.

Sokunk életében Deák atya központi szerepet játszott, nem csak gyerekkorunkban, hanem a felnőttkorunk hajnalán is. Újszülöttként Deák atya keresztelt meg, aztán kicsit közelebbről első áldozóként ismertem meg. De korai huszas éveimben volt alkalmam igazán tapasztalni életfilozófiáját. Ekkor önkéntesként tanítottam a Montreáli Magyar Iskolában és szintén ezekben az években alapítottunk meg néhányan a montreáli magyar fiatalokat összefogó társadalmi egyesületet, amely végül az egyházközségben kapott otthont. Kortárs magyar filmeket vetítettünk és az egyik alkalommal Deák atya éppen egy számomra váratlan és kissé “kényes” jelenet alatt sétált be — de higgadtan reagált, amikor később telefonon keresett fel, hogy átbeszéljük miképpen választjuk ki a jövőben vetítésre kerülő filmeket. Aztán a nyári hónapokban kis ifjúsági csoportunk a templomhoz közeli Jarry parkban szervezett majálisokat, juniálisokat és röplabda meccseket. Deák atya — aki már életének nyolcvanadik évét közelítette meg — nem egyszer csatlakozott a röplabdázáshoz.

Deák atya Montreálban. Fotó: Christopher Adam

Deák atya nyitottsága lehetővé tette azt, hogy magyar fiatalok akkor is bekapcsolódhassanak a helyi közösség életébe, amikor Magyarországon katolikus, illetve keresztény hit nélkül nőttek fel. Volt amikor éppen Montreálban, ebben a kis egyházközségben alakult ki keresztény hitük, máskor pedig egyszerűen egy befogadó közösségre találtak, ahol magyar nyelvűket használhatták és őrizhették.

Montreálból való távozásakor, a Montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség a következőt nyilatkozta Deák atya kapcsán:

“Bárhonnan is tekintünk az elmúlt 32 évre, talán sok mindent lehetne mondani Deák atya tevékenységére, de egyet nem, hogy nem volt hű. Deák atya hűséges pap és plébános volt. Szívén viselte az egyházközösség sorsát, és mindig szem előtt tartotta a hívek javát. Sokszor lemondván saját kényelméről és pihenéséről, sajátmagát nem kímélve, az egyházközséget szolgálta. Önzetlenül szolgált, feláldozta önmagát, Krisztust követte Isten legnagyobb dicsőségére és a hívek üdvösségére. Kedves Deák atya! Köszönjük, hogy értünk voltál, értünk szolgáltál, és értünk éltél. Köszönjük, hogy életedet nekünk adtad. Megfizetni és meghálálni munkádat nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk kérni, hogy a jó Isten fizesse meg az értünk végzett tevékenységedet.”

Deák atya 2007 óta Magyarországon élt — előszor Budapesten, aztán Szegeden. Jelentős változás volt ez életében, hiszen 32 évig tartó montreáli szolgálata előtt dél-Amerikában szolgált — Chilében. Emlékszem, hogy minden évben vakációját is Chilében töltötte. Tehát ennyi évtized távollét után, új életet jelentett Magyarországra való visszaköltözése.

Deák atya halálhírét a jezsuita Sajgó Szabolcs atya tudatta 2019 március 20-án. A következőket jegyezte:

“Ma délután háromnegyed ötkor kérte az Úr Jézust. Megáldozott, együtt imádkoztak, majd lepihent. Hat után mentek be hozzá, hogy szokás szerint bevigyék az esti teát. Már halott volt. Lehet róla valóban mondani, hogy elszenderült az Úrban.

Nemeshegyi Péter atya novíciustársa volt. A halálhírre Péter atya megjegyezte, hogy épp a napokban írt Ferinek egy levelet. Hát ezt már csak az örökkévalóságban kapja meg, tette hozzá. Hát nem. Egy látogatója leveléből: Tegnap látogattam meg Deák Ferenc atyát. Éppen szentáldozás után volt – nagyon gyenge, de jókedélyű, szeretetteljes hangulatban. Felidézte, hogy Szent József napján készült elő 70 évvel ezelőtt az ország elhagyására. Majd kérte, hogy segítsek kibontani a Nemeshegyi atyától kapott levelet. Elolvasta, arca földerült, és elismerő, tiszteletteljes szavakkal mesélt nekem Önről. Néhány órával ezelőtt hazaköltözött Mennyei Atyjához – bizonyára azzal az örökös elfogadással és alázattal, melyet én mindig láttam az arcán tükröződve…”

Sokunk számára komoly, formáló szerepet játszott Deák atya ifjúságunkban és felőttségünk kezdetén. Szeretettel őrizzük emlékét Kanadában.

Isten nyugasztalja!

Deák atya

Fontos dátumok Deák atya életéből:

1949-1952: Ausztriában a Feldkirch-i kollégiumban nevelő a schweizi jezsuitákkal
1957-1959: Chilében tanár és diáklelkipásztori munka a Chillán-i gimnáziumban
1960: Adminisztrátori és miniszter-feladat a noviciátus-juniorátusban
1961-1967: egyetemi tanári és diáklelkipásztori munka Valparaísóban és
1967-1975: Antofagastában
1975-2007: Kanadában, Montrealban plébániai munka
2007 óta Magyarországon, Szegeden kisegítő lelkipásztori szolgálat a szegedi Szent József Templomban.

Tags:

9 hozzászólás

  • Koszonet a gyaszhir ertesitesert! nekem is sok emlekem van rola, sajnos utolso emlekem, Szomoru volt. Meg O temette el szuleimet a montreali temetoben! udvozlettel Bencsics klari

  • A békességes új örökélet útjára lépett – Isten színe elött – köszönjük Úr Jézus Krisztus!

    Milyen felemelö igy távozni a földi élet sokszor göröngyös utjáról.

    Bár mint látszik az ö élete már itt is egy példa volt.

  • Göllner András

    Deák Atya nem csak a názáreti Jézusban vetett örök hitével, hanem igaz, igazságos emberi magatartásával állt a nyája élén. A szívével, az eszével és a tetteivel volt képes erkölcsi példát mutatni követőinek. A montreali magyar reformátusok körében Dr. Komjáthy Aladár hasonló módon szerepelt a hetvenes, nyolcvanas években. Ő utánuk jött az a dühős, Prohászkára és Orbánra feleskedt és alapjába véve közönséges fiatal plébános, közösségi vezető, aki ma már Isten tudja hol kofferozik miután jól félrevezette majd az éj leple alatt cserben hagyta nyáját.

    Isten Áldja továbbra azt a két csodálatra méltó Katolikus és Református lelkészt és könyörüljön azokon akik letértek arról a názáreti útról amelyet, János evangéliumával a kezükben, ők követtek.

  • Vannak köztünk olyan csodálatos képességű emberek, akik képesek közösséget alkotni, oda bevonni különféle kívülálló embereket és bevonni az együttműködésbe. Az ilyen emberek minden megbecsülést megérdemelnek. Ez a képesség független a vallásos hittől, ilyet is, olyat is ismerek, és nagyon nagyra becsülöm őket.

    Volt néhány ateista zsidó barátnőm, akik az újra feléledő antiszemitizmusban visszataláltak az egyházukba, és ott menedékre leltek egy okos rabbi környezetében. Irigylem őket. Ma sem hisznek istenben, de hisznek az emberi közösségben, és ragaszkodnak ehhez.

  • DEAK ATYAROL LEHAGYTAM A TEHETSEGET MEG< ANNYIT TENNEK HOZZA KIADTA BERBE A SZOMSZEDOS GYARNAK A TEMPLOM PARKOLOJAT< PELDAUL!
    A magyar iskola epitesehez meg a quebeci miniszteriumhoz fordult, de nem kolcsonert!

  • Lemaradt a fentiekbol,, vagy levagtak. A Deak Atya uzleti tehetseget is emlitettem, mondtam is neki akkor, de csak mosolygott ezen!!

  • Bár nem ismertem,a leírtak ,az életútja és a hozzászólások alapján …..nyugodjék békében!

  • Sokszor elgondoltam: ha gyerekkoromban Deák atya – vagy más, hasonló lélek – vezetett volna az istenhithez, tán sose lettem volna ateista. Úgy láttam: az istenhívőké a könnyebb út – hiszen elég alázatosnak lenni, meg bocsánatért esedezni – és jön a megváltás, elfelejtheted a bűneidet. Vagyis némiképp istenre tolod a felelősséget.
    Ma már persze másképp látom, hiszen találkoztam más, vallásos gondolatokkal is, amikor az istenhívő szinte egyszemélyes megváltóként veszi magára az ember bűneit. Deák atya ilyen lehetett – szerintem addig lesz “örökéletű”, amíg a túlélők az ő szellemiségét viszik tovább.

  • talalom
    2019 március 22
    9:02 de.

    remélem a többiek megbocsátják nem kegyeletsértés akar lenni, da blog ahol beírtad bezárt, a zsoldosokról írsz hosszasan… magam részéről majdnem minden soroddal egyetértek, de fenntartom azt az alapelvemet bárki aki háborúban résztvesz, kirobbant és akármi az ócska gyilkos mivel az ember olyan, mint az ember lesznek még sokáig bűnözők akiket -ha kell- fegyverrel kell kiszűrni a társadalomból, amíg lesz jelentkező zsoldoskatonának addig lesz háború… ez meg az én logikám, és az is, hogy nincs bűnös nép sehol, csak aljas szemét anyagias azaz kapzsi egyének szítják és az emberiség történelme ebből áll a mai napig sőt

    nagyon rossz híreket olvastam de az már túllőne ennek a csodálatos embernek a nekrológján, kevés ilyen van sokkal több kellene, és béke poraira és az emlékezet kísérje örökké