You are here: Home » Paletta » Ritkaságot találtam…

Ritkaságot találtam…

2019 szeptember 22 9:23 de.10 hozzászólás

Azt az alcímet is adhatnám ennek az írásnak, hogy „a vak tyúk is talál szemet”. Ezt itt úgy kell értelmezni, hogy ha tehetem, többnyire vásárlási szándék nélkül, céltalanul és találomra szoktam bóklászni a különböző vásárokban, de most véletlen igazi különlegességre leltem. Szívesen megnézegetem a kiegészítőket és dísztárgyakat. Ezek a holmik általában különböző fémekből, kőből, ásványokból, gyöngyből, bőrből, kerámiából, stb. készülnek. Ez már megszokott. Most találtam egy asztalkát ahol csontból és szaruból készült alkotásokat láttam. Annyira meglepődtem, hogy egy darabig nem is tudtam onnan szabadulni. A csont fehérsége és a finoman megmunkált szárú selymes fénye vonzza a tekintetet. Nemcsak szépek a fésűk, csattok, nyakláncok, fülbevalók, karkötők és dísztárgyak, de egy régi mesterség emlékeit, mesterségbeli fogasait elevenítik fel és viszik tovább.

Azonnal eszembe jutott, hogy gyermekkoromban anyám dús, erős szálú haját csak szarufésűvel fésülte. Szépészeti eszközeinek féltett darabja volt a szarufésűje. Ma nagy hangsúlyt fektetünk életünk egyre több területén a természetes anyagok használatára. Ezért is örültem, hogy újra felfedeztem a szinte elfelejtett csontból és szaruból készült termékeket. Addig addig bámészkodtam, amíg csak megszólítottam a mestert. Elmondtam neki, hogy régen nálunk, a családban használatos volt a szarufésű és csatt, meg azt is, hogy legalább húsz éve nem találkoztam vásárokon vagy üzletekben ezzel az anyaggal. Meg is erősítette a fiatalember, hogy bizony ritka is az ő mestersége, mert az országban összesen 4-en űzik. Ő úgy tud folyamatosan alkotni, hogy egy vágóhídon direkt gyűjtik neki a marhacsontokat és szarvakat. Azt is megtudtam tőle, hogy nem véletlen ragaszkodhatott anyám a szarufésűhöz, mert a szarunál a fésű és a haj között létrejövő elektromosságot nem veszi át a fésű.

Ezek a tárgyak tehát nem csak tetszetősek, kellemes a tapintásúak, hanem hasznosak is.
Fényképeket is csináltam, hogy más is tudjon gyönyörködni. Akinek pedig felkeltettem az érdeklődését, megtalálhatja a csont- és szarutermékek készítőjét Biatorbágyon, a Kalárka Kézműves Műhelyben. (nem elírás „Kalárka”)

Hollósy Gerti

Author: Budapesten születtem és életem jó részét ott töltöttem, abban a csodálatos városban, majd egy időre a sors a Dunakanyarba irányított. Gyerekkori álmomat megvalósítva, már némi élettapasztalattal a tarsolyomban, kíváncsiságból lettem újságíró. Tanáraim nagyon biztattak az írásra. Írásaim létrehozásában a kíváncsiság és az újabb tapasztalatok szerzése sarkallt. Sok minden érdekel ebből a szép - csúnya világból és néha szeretném a gondolataimat megosztani másokkal is. Az írás számomra kikapcsolódás és öröm, közben pedig kitekintek a nagyvilágba és betekintést engedek kicsit a saját világomba is.

10 hozzászólás

  • Geyza
    2019 szeptember 23
    12:58 du.

    Ma , aki FÉRRRFFY és magára ad is valamit, az kopppasz…

  • Hollósy Gerti
    2019 szeptember 23
    1:18 du.

    Chris a bevezetőben nem szárú, hanem SZARU

    (az egyik állati eredetű alapanyag, amiből a termékek készülnek)

    azaz, „a finomam megmunkált szaru selymes fénye”

    Bocsi!

  • Almási Alma
    2019 szeptember 23
    4:10 du.

    Valahol van még nekem két szaru-kontytűm… A hatvanas évekből.

  • evalajos
    2019 szeptember 24
    2:31 de.

    A rég szép- és nem túl szép időkben előfordult, hogy az ember lánya egészen kis korában, a közösségből nem kívánatos apróságokat vitt haza, vagyis fejtetűt, amit csak radikális módszerekkel, petróleummal, gezarollal irtottak, ahogy tudtak, de a fő műszer ellene a precíz pontossággal munkált sűrűfésű volt, szaruból, amit hosszú hajon is lehetett alkalmazni… ezek a kis finom alkalmatosságok akkoriban sok háztartásban voltak megtalálhatók, a háborús idők utáni korszak békés fegyvere volt, külön kis hímzett tartóban tárolva.

  • Drizari
    2019 szeptember 24
    4:54 de.

    Az emberi vágy csodálatos. Mondják, vannak hétköznapiak és nagyratörők. De szerintem a vágyérzés egyforma mindkettőnél. Lehet ez akár egy szarufésű, de lehet mozgókép is.

    Mozgóképet látni igen régi vágya az embernek, ugyanúgy, mint a repülés. A vágynak nincsenek határai, mert ha repülés, akkor legyen minél gyorsabb autó is, s ha ez megvan, kényelmes este villanyfénynél olvasgatni. De mit hogy olvasni? Lehetne egy készüléken keresztül hallani is? S lőn rádió, meg telefon. Ha már vannak szép rádiókészülékek, jó lenne látni az előlapján képet is, szólt a vágy, s megszületett a televízió. Nem sorolom tovább a vágyakat, hiszen ez végtelen; járt ember a Holdon is, nem is egyszer, és repülővel utazni mára teljesen hétköznapi, mint ahogyan hétköznapivá lett az internet és az okostelefon.

    Egy valami viszont tartja magát. A magyar ember ragaszkodik a hagyományaihoz, nem él benne vágy a demokráciára. Szabadságát ugyan félti más népektől, de szereti, ha országuknak mindig van egy erős és okos vezetője, akire föl lehet nézni, s aki megmondja, merre haladjon a nép. Kell a magyarnak valaki, aki közülük való, s akit követni lehet.

    Jó-jó, akadnak ennek ellenkezői, de ők vannak kevesebben, meg ők különben is többnyire liberálisok, akiket könnyű eltiporni, mert a liberálisoknak nem kenyere az erőszak, ők humán beállítottságúak. A liberálisok békések, nekik barát mindenki, legyen bármilyen a bőrszínük, bármilyen a vallásuk, ők segítenek mindenkin, és befogadnának minden rászorulót. De egyben ők örök vesztesek, mert a magyarok többsége rendpárti, és erőskezű vezetőt támogat. Elvesztené a magyar a múltját, ha a demokráciát akarná. Szerencsére nincs benne ilyen vágy.
    (mindez irónia … vagy mégsem?)

  • Orsós Elemér
    2019 szeptember 24
    9:01 de.

    Geyza
    2019 szeptember 23
    12:58 du.

    Na basszus, én még mindíg tele vagyok hajjal! Így már értem hogy, miért fogy vészesen a tehetségem!

  • Drizari
    2019 szeptember 24
    1:08 du.

    Ez is egy ritkaság: a vidék Magyarországa az 1910-es, vagy 20-as években. Talán eltaláltam a kort, mert a türelmes néző láthatja Budapestet is, és a hölgyek a 20-as évek körüli rohamsisakokban pompáznak kalap gyanánt. Íme:

    http://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=EyxJ0yEZkt4

  • Orsós Elemér
    2019 szeptember 24
    1:53 du.

    Drizari
    2019 szeptember 24
    4:54 de.
    „Elvesztené a magyar a múltját, ha a demokráciát akarná. Szerencsére nincs benne ilyen vágy.”

    De szerintem van, csak még tapasztalatlan demokráciából, a másoké meg nem biztos hogy, a mi egyedülálló viszonyainkra adaptálható!

  • Gabriel
    2019 szeptember 27
    7:01 du.

    Gerty

    Ma jutott eszemben, hogy a hozzászólás hamarosan lezárásra kerül, így igyekszem csak egyszerűen megköszönni a cikket.

    A fésűket Elemérnek ajánlanám, Geyzának már kevésbé, na nem a hajhiányosságok miatt 🙂 hanem a feltöltődés hiánya miatt 🙂

    Amúgy már utánuk kutattam a neten, nagyszerű a dolog, kössz.

    Kinek és miért tetszik, nem tetszik, szabad a választás, én szerintem nemcsak nosztalgikus, hanem hasznos is.

    – Más:
    hogy a magyarság és a demokrácia? Ebből a magyaroknak ugyanúgy nem sok tapasztalat jutott ki, mint a környező népeknek.

    A környező népeknek legalább megvan hogy kire mutogathatnak ennek hiánya miatt, na de mi?

  • Hollósy Gerti
    2019 szeptember 28
    10:03 de.

    vegre rajöttem, hogy minden posztot egy idő után lezárnak, vagyis többet nem lehet szólni…