A tanító úr
A nemzet napszámosai már csak ilyenek…voltak.
A tanító úr egy dombra húzó kis utcácskában lakott, magányosan. Nem mintha ez lett volna a szándéka, de valahogy úgy alakult, hogy elkopott mellőle élete párja. Sok volt neki a javítandó dolgozat, meg az, hogy a tanító úrnak túl nagy szíve volt, hazahordott mindenféle éhenkórász gyereket. Hacsak rövid időre is, de mindig akadt egy, a konyhaasztal sarkánál kuporgó vézna kis alak, aki csendes áhítattal figyelte, hogyan mélyed a kés a veknibe.
Így hát a tanító úr Örzsére hagyatkozott, a termetes özvegyasszonyra, aki a szomszéd portán perelt a tyúkokkal, meg a kacsákkal. Látszatra morgós egy némber volt, szigorúan kontyba szorított hajjal, még szigorúbb nézéssel, de ez csak a felszín volt. A szíve neki is éppolyan nagy volt, csak Örzse erősen titkolta. Hogyisne, majd a végén még valami nadrágos visszaélne vele, azt már nem! Maradt hát az érdes felszín. Hanem a tanító urat mégis a szárnyai alá vette. Nem azért a kis pénzecskéért, amivel a tanító úr a gondoskodást meghálálta, mert hát mi volt az neki? Egy kis sepregetés, főzés, heteként mosás, vasalás, semmi az, magamagától is megcsinálta volna, mert kedvelte ám a tanító urat, hát így, hogy házvezetőnőként sertepertélt körülötte, csak nem vette szájára a falu.
(Illusztráció: Max Liebermann)
A tanító úr amúgy igen összeszedett férfiember volt. Tiszta ing minden nap, nadrágjának éle, mint a penge, nyakkendője akkurátus csomóra kötve, hajában a választék nyílegyenes. Csak egy dolog rontotta az összképet, de az is csak délután, hazafelé jövet: ujjáról a krétaport szórakozottan a zakója oldalába törölte, úgy a zseb magasságában. Örzse régebben pörölt vele, hogy micsoda slendriánság ez, a tanító úr igazán odafigyelhetne, de már felhagyott vele. Megadóan fogta a ruhakefét, és nekiállt kiszedni a krétaport. A sima krétával még csak boldogult, de amikor a tanító úr a földrajzot adta elő, és a színes kréták is előkerültek, hát azt nagyon nem szenvedhette.
A tanító úr reggel kiállt a kapuba, és végigtekintett a falun. Ezt a pillanatot nagyon szerette. Ilyenkor úgy érezte, övé az egész falu, az alvégtől a felvégig. A háztetők szerint meg tudta volna mondani, melyik tanítványa, hol lakik, a régiek is, meg az újak is. A kapuból, ha olyan volt az idő, még visszafordult, hol a kalapjáért, hol az esernyőért, hol a felöltőért. Nem bízott ő ezekben az időjárásjósokban, többet mondott neki a Somlyó felett az ég színe, meg a szél illata. Kétrekeszes aktatáskáját – jóféle marhabőrből, csatos szíjjal, ahogy kell – hóna alá csapta, indult. Mire Zsiga bá’, az iskolaszolga beterelte a zsibongó gyereksereget, ő is megérkezett. Bár felsősöket tanított, nemigen kellett fegyelmeznie. Az aktatáskát letette jobbra, az asztal lába mellé, kihúzta a fiókot, kivette a naplót, és letette maga elé. Mindkét kezét ráfektette, mintha imádságos könyv lenne, majd szemüvege fölött végignézett az osztálytermen. Ennyi elég is volt.
A tanító úr nem feleltetett. Ő beszélgetett diákjaival. Még a legbutább – meg volt győződve egyébként, hogy buta gyerek nincs, csak tanulni lusta – gyerekből is ki tudott szedni annyit, hogy nyugodt lelkiismerettel írhassa be neki az elégségest. Egy valamire azonban kényes volt: a tisztaságra. Óráit vizittel kezdte: kéz, köröm, fül. Akinél neki nem tetszőt talált, kíméletlenül kiküldte a mosdóba: na, fiam, itt van ez a darab szappan, meg ez a kefe – mutatta az aktatáskából előszedett holmit – most szépen kimész, és rendbe teszed magad! Ne félj, nem fog fájni, de ha fájna, nyugodtan kiabálj, mi majd nagyon sajnálni fogunk téged! Úgy a félév táján már nem volt dolga se a szappannak, se a kefének…
Egy napon a Kanalasék Berti gyereke kiszédült a padból. Feküdt ott, hamuszürkén. A tanító úr felölelte a fejét, rebbenő szemét nézte, leheletét szagolta, aztán megkérdezte: Berti fiam, mikor ettél utoljára? Kanalas Berti szinte csak lehelte: tegnap délben, tanító úr kérem. Egy kis suhhantott leveskét… a tanító úr zsebébe nyúlt, kockacukrot vett elő, kettőt is: na, ezt most szépen szopogasd el. Aztán majd a többit meglátjuk.
Örzse már nem is csodálkozott, amikor a tanító úr háta mögül a Kanalasék Berti gyereke leskelt elő.
Na, tanító úr, maga is jókor tud nekem kosztossal beállítani! Még jó, hogy reggel késnek szaladt az egyik tyúk, nem ült az már el rendesen. Gondoltam, sikerítek belőle egy jó erős levest. No, akkor most megvastagítom egy kis metélttel, addig itt ez a szelet kenyér, gyerekem, éhen ne halj itt nekem! A Berti gyereken látszott, hogy iszonyú akaraterővel tartja vissza magát, hogy csak kicsiket harapjon, mert szíve szerint befalta volna az egészet, két pofára. Örzse és a tanító úr összenéztek. A tanító úr épphogy csak egyet emelintett a szemöldökén, Örzse értette. A tyúkcomb Berti tányérjába került. Mikor végeztek, Örzse egy tiszta konyharuhába pakolt még a kamorából: itt van, te gyerek, vasárnapról maradt lekváros bukta, vidd magaddal, tejjel mártogatva kiadós az.
A tanító úr a Berti gyereket vállánál fogva az ajtó felé kormányozta, szinte hessegette. Nem jól viselte a hálálkodást: jól van, na, jól van, majd ha nekem nem lesz, megyek hozzátok, oszt visszaadod – morogta. Mondd meg anyádnak, hogy délután átnézek hozzátok! Aztán, már csak Örzsének mondta, fejét csóválva: nem jó ez így, Örzse, nagyon nem jó. Suhhantott leves…a gyerek meg még fejlődésben van…hejj, de nagyon nem jó ez így… Örzse, mit gondol, délután lehet még a Hangyában tejet kapni?
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
7:26 du.
Koszi Istvan ezt a szep (es sajnos nagyon is aktualis) irast.
Valoszinuleg mindannyian emlekszunk hasonloan remek tanitokra es Orzsekre akik emberileg is hatalmasak voltak.
Szerencsere azokat a „napszamosokat” viszonylag gyorsan el tudjuk felejteni akik viszont megprobaltak az eletunket megnyomoritani (vagy csak a valo Eletre keszitettek fel? :)))
9:42 du.
Kitűnő írás István!
Csoszogi az öreg suszter is eszmbe jutott róla. Időszerű, mert már most is van hasonló szegénység Fidesztán kevésbé ismert tanyáín, faluk végén, cigány településeken, közmunkáról letett családoknál, rokkantaknál, betegeknél. (Hiszen ők csak terhet jelentenek, mi mást)
Kell az a sok és nagy áldozat, szükség van a stadinokra, sport létesítményekre, no meg a yachtra és repülőkre amit a Lölő segít beszerezni a viktornak és bandájának, hiszen Fidesztán a viktor feudális hercegsége lett, csak a Lölő nevén van most.
2:12 de.
Anyukámra tanítónő volt, rá gondoltam az olvasás közben. Nyugodjon békében. Ismerős sorok/sorsok. Szép, de nagyon szomorú. Megkönnyeztem, igaz az én koromban már könnyen kipottyan egy-egy könnycsepp. Vajon hányan vannak a mai Magyarországon „Kanalas Bertik” akiknek a sors sajnos ilyen Tanító Urat/Nénit nem ajándékozott?
3:47 de.
Ez szép volt, nem csak Karácsonyra, de minden napra való írás volt!
5:54 de.
Szívfájdítóan szép történet, bár – nekem egy kicsit ( vagy nagyon) „móraferencül” hangzik, de akár az, akár nem, ez nem von le semmit a történet őszinte, emberi „arcából”
Így karácsony táján meg főleg szíven üti az ember lányát /fiát, hogy mennyi Kanalas Berti, meg mennyi tanító úr lehet ma is országszerte – az Örzsékről már nem is szólva.
Mert, hogy – nem hagyunk senkit az út szélén !
6:19 de.
Ille István
Örülök, hogy újra lehet olvasni valahol az írásait.
Bevallom, nekem hiányzott a csípős humora! Imádtam a szösszeneteit, meg a felkavart port is, a kukukhegyi életképekkel együtt.
Már csak elvétve tévedek erre, több okból. Nem részletezném.
Jó egészséget, és hosszú életet, hogy minél több szösszenetet olvashassunk még a tollából!
Üdvözlettel:”Don Ovuz”
7:38 de.
1) Rossz hírem van a nihilistáknak: Nagyon sok jó igazai pedagógus van a magyar oktatásba – több kellene!
2) „A tanító úr reggel kiállt a kapuba, és végigtekintett a falun”
Miért éppen falun és miért nem áll a tanító úr ki pld. egy 7. kerületi utcában?!
10:10 de.
Nos Ille cikkábe csak belenéztem(hozzászólást majd később írok),most Besanconnak és HunCanadának szeretnék válaszolni,mert
az előző (Gulyás G…)cikkhez már nem lehetett!
1/ Besancon azt írja,hogy az ő hozzászólását eddig még mindig közölték(na jót derültem..) ami ugye nem véletlen,mivel ő hűséges
tözsgárda tag…..és csak helyesel…Az,hogy Móra Ferencet sem,”dijazza” azzal csak saját magát minősíti!
2/HunCanda szintén hasonló,és még meg is hazudtol:Olyat állít,amit soha nem kícántam és nem is írtam:Hogy én tüntető fiatalok főbelövését kívántam volna…..amúgy lehet,hogy értelmezési problémái is vannak?…..ugyanis egy másik cikkben a tüntetőkkel kapcsolatban azt írtam,hogy ma már senkinek nem kell félnie,ugyanis a szemkilövés Gyurcsány idejében volt divat…Ma akár a jobboldali,akár a baloldali tüntetőknek sem kell félniük!!!!!
Mellesleg tényleg levontam a jogos(igaz) konzekvenciát azzal kapcsolatban,hogy a hozzászólásom nem jelent meg,talán az irritálhatta a fórumot,hogy sokan,egyre többen hasonló véleményen voltak,amit saját maguktól gondoltak,írtak és nem az én hatásomra,és örülök,hogy megjelentek!!!!!!!
Ami a főszerkesztő,ill,moderátor hozzáállását illeti,hát az nem engem minősít….!
Most ennyi!
11:07 de.
Kedves Ille István
Tanító Úr.
Az Úristen áldja meg az ilyen s ehhez hasonló tanításaiért.
Nagy szükségünk van rá. mert kegyetlenül hideg, lelketlen, a szeretet nélkülöző világ az, amelyben élünk.
Pedig sóvárogva várunk a Szeretetre, az elhagyottakkal való törődésre. Te mindazzal, amit teszel s érzel, az evangelista munkáját végzed, mint Pál apostol írja a 2. timótheusi levele vége felé.
Nem kaptam még szebb adventi üzenetet, mint a Te mostani írásod.
Áldjon meg érte az Úristen .
11:17 de.
Ille!
Elolvastam,nagyon szép cikk,gratulálok!
11:20 de.
Besancon
2019 december 12
5:54 de.
Apropó Móra Ferenc: „Ének a búzamezőkről”. Szerintem Te is olvastad, de ha mégsem, akkor sürgősen bepótolandó!
11:54 de.
értő ítészek írták egyes lektürjeim olvastán, hogy ez olyan mórás, vagy mándyivános, vagy éppen örkényes, krúdis. nos, nem tehetek róla, ezek első sorban hangulatból jönnek elő.
szerencsés vagyok.
de írtam én már J. Heller, Bradbury, R. Chandler stílusában is, igaz, azok persziflázsok voltak, amolyan ujjgyakorlatként.
külön köszönet Don Ovuznak, hogy emlékszik dolgozatocskáimra, már megérte, hogy koptattam a billentyűket.
4:17 du.
Kiegészítés!
Lehet,hogy nem volt egyértelmű az észrevételem:
Nos azzal,hogy a moderátor(valószínűleg nem C.Á volt!)nem közölte le
a tárgyilagos előző(többeknek szóló) hozzászólásom és az utolsókat sem,azzal csak
az alaptalanul vádaskodó,győlölködő és hazug alakokat minősíti,akik zavartalanul írogathatnak…,és akikről többen hasonló véleménnyel vannak!
Azt hiszem így érthető?!
Úgy érzem mindent elmondtam!
4:51 du.
Na most minden megjelent!
Köszönöm a korrektséget!
4:56 du.
Egyedül a „kiegészítésem” nem jelent meg,de a moderátor biztosan elolvasta és elfogadta,ez a lényeg!
8:06 du.
Szuper!
Miért nem a VII. ker? -méltatlankodott valaki.
Ha az lett volna, akkor meg miért nem egy magyar falu!?
Én csak azt kérdezem erre:
A tanár úrnak van sapkája, vagy nincs?
Azért mostanában is sokat gondolkodtam azon, h Bpen nem igazan lehet ehenhalni, mert a sok vallási szervezet rendszeresen oszt ételt, de, ha oda nem mennek, akkor is ma már a munkaerőhiány miatt megugrottak a fizetések, de legrosszabb esetben akik kéregetnek is, azok is abból már nem csak a túlélésüket tudják biztosítani. (15-25,- egy zsemle)
Apropó! Munkaerőhiány!
Ma olvastam egy cikket, h ez hogy meg fogja donteni a rendszert….
https://www.penzcentrum.hu/karrier/veszjoslo-elorejelzes-20-even-belul-osszeomlik-a-magyar-munkaeropiac.1086177.html
Mégis csak Sorosnak lesz igaza?
Én is ezzel szembesülök nap mint nap….
A migránsok munkaerejére is szükségünk van és lenne már ma is!
Már megint a pirézek járnak jól!
8:14 du.
Igen!
Korábban említette Pityu személyesen is , h R. Chandler stílusában is írt, és tudna is….
Én megszavazok egy ilyen novellát! Akár egy korábbi is lehet!
Üde szinfolt lehetne! Nem is feltétlenül kéne politikailag aktualizált legyen, nehogy a stílus kárára menjen! De persze lehet , ami pikánsabbá tenné….
4:04 de.
István,
ez megrázóan szép! VII. és VIII. osztályban volt egy hasonló osztályfőnökünk.Minden jósága mellett olyan szigorú volt,hogy a tisztelet mellett féltünk is Tőle,pedig soha,senkit nem bántott a Hamvas tanár úr.Emléke legyen áldott.
4:12 de.
Ferenct
2019 december 12
7:38 de.
neked, barátom, semmi se jó…hogy miért éppen falun? csak. mert nekem úgy tetszett, hogy oda helyezem alanyomat. ráadásul mintha nem jött volna le neked az írás hangulata, amit azért elég nehéz lehet a 7. kerületbe adaptálni, de semmi gond, nem kell, hogy neked minden tessen. ráadásul cseppet lélekromboló lehet egy 7. kerületi utcán végigtekinteni.
asszem, egy szót sem értettél meg az írásom mondani valójából. béke poraidra.
8:44 de.
Presbiter
2019 december 12
11:07 de.
meghat a véleményed, bár nem vagyok se tanító, se hívő lélek, csak éppen erősen intuitív.
volt azonban szerencsém elemiben, Cinkotán, Nándorffy tanár úrhoz, aki ugyan nem szűkölködött a körmösök kiosztásában – fejes vonalzó lapjával – és a pajeszhúzásból leadott tasliban (elkapta a renitens pajeszát, addig húzta felfelé, amíg az lábujjhegyre nem emelkedett, majd ebből a pózból indított el egy laza fülest, nem haltunk bele, még csak durva se volt), de mégis emberesedtünk a keze alatt.
rajta kívül a tiszi (tisztelendő úr) maradt meg az emlékezetemben, aki hittan órán a vallásos magyarázatokon kívül a személyes higiéniára tanított, meg arra, hogyan csináljunk ujjaink összefonásából egyfajta vízvezetőt, és azt használva igyunk a szünetben az udvari csapból, mert hát, lássuk be, tenyerünk tisztasága hagyott némi kívánni valót, meg abból csak lefetyeltünk, mint a kutyák 🙂
ja, és felsőben az úttörőparancsnok, aki amúgy tesitanár volt, de ezen kívül érdemleges nyomot nem hagyott bennem.
alanyomat azonban nem róla mintáztam. a „tanító úr” az 1900-as évek eleje beli vidéki tanítókból gyúrt figura, fantáziám terméke.
sajnálom, de a ferenct-k féléknek ezt magyarázni kell 🙁
11:52 de.
O1G666:
„Apropó! Munkaerőhiány!
Ma olvastam egy cikket, h ez hogy meg fogja donteni a rendszert….
https://www.penzcentrum.hu/karrier/veszjoslo-elorejelzes-20-even-belul-osszeomlik-a-magyar-munkaeropiac.1086177.htm”
Aha! Biztos jól ítéli meg. Vagy nem, hanem épp ellenkezőleg. Én is olvastam jó pár tanulmányt, amelyek szerint viszont az automatizálás a munkaerő-szükségletet jelentősen lecsökkenti, munkát kapni, dolgozni valóságos kiváltság lesz; a társadalom két részre szakad (mintha mindig is nem szakadt volt! – Kővendég), a kis számú kiváltságos dolgozóra, és a nagyszámú, munkához nem jutó, éppen csak vegetálásra képes prekariátusra.
1:58 du.
O1G666
2019 december 12
8:14 du.
Egyetértek!
12:41 de.
O1G666
2019 december 12
8:14 du.
valóban van ilyenem, asszem, régebben már közölte a KMH, arra emlékszem, hogy megboldogult „figyelő” úgy értékelte, hogy az Ille jól tud angolból fordítani 😀
minden esetre megkérem Christ, rakja ki +1x.
az olvasók igénye szent.
5:32 de.
Kedves Ille Úr!
Én is meg könnyeztem az írását.Én is ilyen éhező gyerek voltam általános iskolás koromban.Bizony én is csak egyszer ettem naponta,zsíros kenyeret,de azt is csak annyit,hogy ne legyek nagyon éhes.Sajnos a mi falunkban nem akadt olyan tanító,amilyenről Ön irt.
A hozzá szólásokat olvasva meg döbbentett a Boda Marcsi meg jgyzése.Irásával bele rondított egy tanulságul szolgáló írásban.Már nagyon unom azt a hölgyet.Igazán meg jöhetne már a józan esze,vagy abba hagyhatná a vérlázító írásait.
1:36 du.
István Berecz
2019 december 14
5:32 de.
köszönöm!
ami Bodát illeti, részben reménytelen, részben rögeszmés elmebeteg, részben elrettentő példa – gondolom, Chris ezért közli le idióta kommentjeit – mit művelnek Orbánék az egyszerű pórokkal.
7:27 du.
Ugyan nem kívántam többet még egy lapon mutatkozni ille úrral, de Berecz István megjegyzésére elő-kívánkozott belőlem egy történet.
Ifjan, mint segédként dolgoztam egy úriemberrel, kinek bizony volt mit a tejbe aprítania.
Egyik nap lakásukon jártam éppen valamiért, amikor megérkezett a lánya az iskolából, akinek a kapóra esve a papa jelenléte, egyenesen, kertelés nélkül kifakadt:
– „Mondd apu, mikor leszünk már olyan gazdagok, hogy én is zsíros-kenyeret vihessek az iskolába?”
Mint kiderült a lánykának rendszeresen csakis téliszalámis zsemlét csomagoltak tízóraira, amit ö rendszeresen elcserélt az osztálytársaival zsíros-kenyérre….
Soha nem felejtettem el ezt a mondatot többet, hiszen alapból nagyon tanulságos
Pasaréten, egy családi házban esett meg a történet ….
Kádár-éra
10:05 de.
István Berecz
2019 december 14
5:32 de.
Kedves Sorstársam, nagyon megértelek és gondolom Neked is az elérhető deszert a cukros zsíros kenyér volt? Hála Istennek lányaim már csak hitetlenkedve röhögnek ezen!
10:09 de.
Ille István
2019 december 14
1:36 du.
Ugyan hagyd már, szóra sem érdemes!
11:09 de.
Gabriel
2019 december 14
7:27 du.
Karinthytól fogok idézni, der csak „gondolati” szinten.
A pontos szüvegre már nem emlékszem. húsz és van annak hogy utoljára olvastam. most meg nincs időm felásni a polcnyi Karinthy műveimből csak hogy 1 mondatot ide beemeljek,
tehát :
” Fizesenek a szegények ! Amíg mi gazdagok magányosan unatkozunk üresen kongó palotáinkban, addig ők tömegszállásokon pöffeszkednek ! Igen !! Fizessenek !! Amíg mi gazdagok kénytelenek vagyunk beérni kaviárral, addig ők babfözelékeken dőzsölnek !! „
11:50 de.
Gabriel
2019 december 14
7:27 du.
aha. nem kívántál velem egy lapon mutatkozni, mégse tudtad legyűrni a vágyadat 😀 vagy netán kényszerített valaki?
sajnállak. hozzá kellene szoknod, hogy nem minden vágyad teljesül 😀
7:36 du.
Ille!
Mondhatnám, hogy a vágy kényszerített!
Már csak ilyen esendőek vagyunk.
Aztán van amikor az emberfia bírja sutba-dobni a vágyait, félreteszi az érzelmeit, túl tud lépni esendőségén.
Felül tudja bírálni az érzelmeit.
Ez is hozzátartozik: Nem élhetünk érzelmeink fogságában.
Tudniillik egy valamikori racionalistából kialakuló érzelmei állapotot ha megtartok, akkor abból irracionális hitbéli állapot születik.
Ha belemegyek ebbe a játékba, akkor szembemegyek azzal, amit hirdetek – sutba-dobom a racionalitásom, és előítélek között kezdek élni
8:19 du.
Geyza
Valóban így van, első nekifutásra minden csak nézőpont kérdése.
Aztán ami még fontosabb, hogy gyerekként nem is szabad, hogy másként legyen – hiszen a gyerekeket ha minden percben szembesítjük „sanyarú állapotával” akkor egy megkeseredett felnőtt lesz belőle – NEM BESZÉLVE ARRÓL, HOGY ELVESSZÜK A GYEREKKORT TŐLE!
Tessék körülnézni magad körül, hányan vannak így!
Ezért van az, hogy akiknek felnőttkorára „nem jön le”, hogy milyen a való világ, hát …..akkor azok lesznek fasiszták/kommunisták/fanatikus hívők
Talán ezért szokták mondani ma a „szociális szakértök”, hogy aki fiatalon nem vallotta magát baloldali érzelműnek, annak híján volt a szíve állapota, aki meg idősebb korára még mindig baloldali ideákért „hadakozik”, annak meg híján van az értelmi állapota
Mert az empátia, a szociális érzékenység az nem lehet politikai fegyver, hanem az önző egoizmus megtagadása az, amivel segíteni lehet … Ille története is leginkább ennek a része – számomra, – a respekt, az önzetlen segítség az ami képes a világot „megváltani” – legalábbis jobbá varázsolni.
Hogy is van a régi mondás? – a vízcsepp kivájja a követ ….
8:34 du.
Ferenc
ha már fentebb nézőpontról beszéltem, csak felhívnám a figyelmed, hogy egy hetedik kerületi iskola kapujából elég körülményes lenne végigtekinteni a Pestnek hívott nagyobb falun.
Ahhoz minimum fel kell menni a Tabánba, az meg már Buda …
Arról már ne is beszéljünk, hogy a valamikori falai a ma Belvárosnak hívott részt vette körbe.
Mellesleg ha allegóriáról meg nem hallottál, akkor kár is minden szóért …
Valószínű, hogy a fentiek részben magyarázzák a néha eléggé egy-perspektívásra sikeredett nézeteid bizonyos dolgok kapcsán …
4:39 de.
Ille István
2019 december 14
1:36 du.
István Berecz
2019 december 14
5:32 de.
köszönöm!
ami Bodát illeti, részben reménytelen, részben rögeszmés elmebeteg, részben elrettentő példa – gondolom, Chris ezért közli le idióta kommentjeit – mit művelnek Orbánék az egyszerű pórokkal.
———————————
A szemléltetés „túl van tolva” – kevesebb is elég lenne belőle a fentiek prezentáláshoz! Értem C.A. logikáját, de azt már végképp nem, hogy egy egy cikk alatt miért is kell 15 „hozzászólását” is közölni, ha mind ugyanarról szól, azaz a semmiről! Még úgy is sok, hogy C. – Boda rendszeres kiakadásai alapján – a felét eleve törli!