Hatalmas sikerrel mutatták be a Budapesti Operettszínházban Csajkovszkij, Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséjét. Mint ahogy a premiert megelőző sajtótájékoztatón elhangzott: 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy itt ismét balettbemutatót láthasson a közönség, amelyben az Operettszínház táncosai mellett ezúttal a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is fellépnek.

 Pjotor Iljics Csajkovszkij csodálatos műve E. T. A. Hoffmann, „A diótörő és az egérkirály” című meséje alapján készült. Ezt először id. Alexander Dumas dolgozta át végül pedig Marius Petipa – francia-orosz táncos, balettmester és koreográfus átirata lett az eredetinek számító Diótörő alapja. A mű karácsony este játszódik, amikor a vendégek egyike egy diótörő babát hoz ajándékba a házgazda kislányának, Marikának. A történet a lány álmában folytatódik, ahol hercegként kel életre a bábu és egy varázslatos utazásra viszi magával az immár felnőtt, hercegnővé változott lányt. Ám először még az Egérkirállyal és hadseregével kell megküzdeniük, hogy azután megérkezzenek a palotába és fogadhassák birodalmuk népeinek táncos hódolatát. Magyarországon a darabot először 1927-ben mutatták be, ma pedig már elképzelhetetlen a karácsony Diótörő nélkül.

 Amikor tavaly megpályáztam ennek a színháznak főigazgatói posztját, akkor kerestem magam mellé csapatot – emlékezett vissza a kezdetekre Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Ennek a csapatnak két jelentős tagja van, Pfeiffer Gyula, főzeneigazgató és Apáti Bence balettigazgató, akit már mindjárt az elején arra kértem: tegye még jelentősebbé a balettművészetet az Operettszínház színpadán. Ismerem és nagyra tartom a színház balettművészeit, viszont azt is tudom, hogy hogy egy művészt, a számára megfelelő feladatokkal és kihívásokkal lehet igazán motiválni. Ha „testre szabott” kihívást kap, akkor fejlődik, mert érzi, hogy fontos. Egy másik szempont, hogy ezt a színházat a fiatal művészek a jövőjük helyszínének tekinthessék. A feltörekvő balettművész nemzedéknek nem biztos, hogy a mi intézményünk, vagy az operett műfaja áll a vágyai középpontjában. Viszont ha itt gyűjtik be az első, pozitív színházi tapasztalataikat, élményeiket, akkor jövőképként szolgálhatunk számukra. Ha az intézmény szellemiségét itt érzi meg a táncos, hogy milyen az, amikor 900 ember neki tapsol, amint pördül a levegőben! Erre kínál lehetőséget most ez a bemutató az ünnep alkalmából, miközben a színház és a közönség számára is minden bemutató ünnep!

Apáti Bence balettigazgató szerint a Diótörő a táncok királya. Bizonyítja ezt, hogy a jegyek már elfogytak az utolsó darabig, minden előadásra! Pedig vállaltak a bemutatóval némi kockázatot, hiszen harminc éve nem volt önálló balett est ebben a színházban. Ő maga is sok évig táncolta mind a Herceg, mind pedig az Egérkirály szerepét. Az pedig, hogy egy ilyen sűrű repertoárral rendelkező színházban sikerül színpadra állítanunk Csajkovszkij csodálatos karácsonyi meséjét, külön boldogságot jelent szereplőnek, nézőnek egyaránt. Nem lényegtelen az a hatás sem, hogy az egyetem növendékei együtt dolgozhatnak azokkal a táncosokkal, akik már régóta a pályán vannak Az utánpótlás nevelésének a legjobb módja, ha a kis „táncművész-palánták” itt kapnak egy modellt, egy karrierképet.

 Mindig azt keresem, hogy mitől lesz egy-egy előadás teljesen egyedi, mi az, amitől ahhoz a társulathoz kötődik, amelyik színpadra állítja – mondta el magáról a Kossuth-díjas táncművész-koreográfus, Harangozó Gyula. Nála jobban talán kevesen ismerik a művet: már 11 esztendősen táncolt a darabban, a Diótörővel diplomázott a Moszkvai Nagyszínház Akadémiáján, és 2006-ban Bécsben rendezte meg ezt az előadást. A mostani egészen más, nemcsak a balettet értő közönség számára érdekes, hanem a cselekmény sodrása, eseményei lekötik a legkisebbeket is. Az eredeti műben a nézők a saját karácsonyi élményeikkel találkoztak. Most, a mai kor gyermekei számára azonban a néger baba helyett a Barbie, a bohóc helyett a Pókember és a bábjáték helyett a számítógépes játék jobban értelmezhető. Ezeket fogják látni a színpadon. Élvezhető, akkor van vége, amikor még szívesen néznék a gyerekek, és utána újra színházba szeretnének menni! Az álomjelentben viszont meg tudtuk őrizni azokat az értékes, régi koreográfiákat, amik a klasszikus Diótörő gyöngyszemei.

 Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora a Budapesti Operettszínház és az Egyetem együttműködése kapcsán megerősítette, hogy a közös munka szándéka tavaly szinte magától jött létre. Megkereste a színházat, helyszínt akar találni növendékeinek az év végi vizsgaelőadásra. Így találtak egymásra, miközben az is tény, hogy ez a kapcsolat már legalább 70 esztendős múltra tekint vissza. Ahhoz, hogy elhelyezzük magunkat a világban, az első dolog annak az elfogadása, hogy a történelem nem velünk kezdődik – világított rá saját nézőpontjára, hiszen az együttműködésünk onnantól kezdve létezik, ahogy ezek az intézmények elnyerték ma működő formájukat. Az Állami Balett Intézet, vagyis a Magyar Táncművészeti Egyetem elődjének a mesterei voltak az Operettszínház balettegyüttesének a vezetői. Amikor a Balettintézetnek voltak már olyan növendékei, akik bizonyítottak a pályán, az Operettszínház közülük választott balettigazgatót. Most viszont vannak növendékeik, akik pályát már választottak, de színházat még nem, felléphetnek erre a színpadra, és itt tapasztalhatják meg az első nagyszínházi színpadi élményüket. Ez hatalmas felelősség számunkra – hangsúlyozta a rektor!

A Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetője, Volf Katalin Kossuth-díjas balettművész, aki szinte az „anyukájuk” a növendékeknek úgy látja: ezzel a fellépéssel olyan, életre szóló élményt kapnak a gyerekek, melyet – mivel az első – soha, soha nem fognak elfelejteni! A legkisebbektől a legnagyobbakig egyaránt elmondható róluk, hogy óriási szerencse számukra a lehetőség, mely kapcsán valódi, színházi körülmények között mutatkozhatnak be egy olyan darabban, ami minden család számára ismerős. Az egyetem végzős hallgatói egy teljes szereposztást kaptak a főbb szerepekből. Az Egyetem balettmestereinek fantasztikus munkáját dicséri, hogy a két felvonásból álló előadásban még a legkisebbek is hatalmas sikert aratnak.