Mindenki meglepetésére Donald Trump rendesen körbenyalta Orbán Viktort, habár nyilatkozatai a valós helyzet ismeretének teljes hiányáról tanúskodnak. Feldicséri Orbánt, hogy ő milyen fasza gyerek, megerősítette országában a rendet, megvédte annak biztonságát a támadásokkal szemben, mi több, Európa-szerte tiszteletnek örvend, országában pedig szeretik. Mégis, milyen rendet erősített meg ott, ahol romagyilkosságok, szélsőséges agyonmagyarok vonulása és koncepciós perek vannak? Lehet, hogy Trump is valami hasonlót szeretne, de az a kurva demokrácia arrafelé ezt nem engedi meg? A biztonság megvédéséről: lehet, hogy átaludtam valamit? Ki, vagy mi támadta Magyarország biztonságát – ami, minden ellenkező híresztelés ellenére nem Orbán hitbizománya? Arról nem is beszélve, […]

Lassan, és korántsem bizonytalanul gyorsulva, elérik az általános ellátórendszerek azt a szintet, ami nagyjából a működésre való képtelenség szintje. Lehet emlegetni akár az orvosok elvándorlását, akár a pályát, illetve az országot elhagyó diplomásokat, szakmunkásokat. A 168 óra ezzel kapcsolatban közöl egy morgolódó írást arról, hogy vajon miért nem tartja meg az ország legalább az itt tanuló vendégdiákokat? Röviden: csak. Kicsit hosszabban: miért pont azokat tartaná itt? Egész hosszan pedig igen sokáig lehet ragozni a kérdéskört. Azt, amellyel kapcsolatban mintha most bukkanna elő az a jéghegy, amely már régen meglékelte a hazai állapotokat. De legalább az előbukkanó jeges tüske már azoknak […]

Ez, ugyebár, egy megengedő szóvégződés. Esetünkben arról van szó, hogy Orbán Viktor 2 mrd. dollár értékben vásárolhat fegyvert az USA-tól. Vagyis, Donald Trump megengedi neki, hogy vásároljon, ami Orbán jelenlegi köztes állapotában elég érdekes. 1 mrd a Lockheed-Martinnak, a Gripenek 2006-ban esedékes lecserélésére F-16-osokra – Romániának már ezek vannak hadrendbe állítva – és 1 mrd egy védelmi rakétarendszert gyártó cégnek. Azért, mielőtt a nagy fényezés megkezdődne – mármint, hogy Orbán ilyen sikeres is – érdemes figyelembe venni, mi is az ára a Fehér-házi látogatásnak. Sok, kurvára sok, ráadásul megint a más nemi szervével veri a csalánt, mert hát, hol lesz […]

2016-ban szavazta meg a parlament a kötelező szülőtartást, vagyis törvénybe iktatták, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni szüleikről abban az esetben, ha azok önhibájukon kívüli okokból nem képesek saját magukat eltartani. Bár ez a törvény, mint minden olyan jogszabály, amelyet a fideszes többségű parlament elfogadott, közel áll a tökéleteshez, sajnálatos módon néhány részletkérdést nyitva hagyott. Például azt, hogy milyen mértékig kell gondoskodni a szülőről. Be kell-e őt fizetni svédországi rénszarvasvadászatra, új-zélandi Rolling Stones koncertre, vagy elegendő, ha stadiont építünk a kertje végébe. Mert nem mindegy, hogy egy szülőnek a magánrepülőgépes utazásait fedezi a gyermek, vagy naponta vásárol neki tíz deka […]

Kovács Adrián – Galambos Attila: A Pendragon legenda Szerb Antal fantasztikummal teli, fordulatos regénye jócskán megelőzte a korát. Nem véletlen, hogy alapanyagául szolgált több színpadi és egy 1974-ben készült filmes feldolgozásnak, ez utóbbiban a főbb szerepeket Latinovits Zoltán és Darvas Iván alakították. Ezúttal zenés színházi adaptáció született Kovács Adrián zeneszerző és Galambos Attila szövegíró tollából. A kalandregény hangsúlyai áthelyeződnek az érzelmekre, a minden racionális meggondolást elsöprő szenvedélyekre, de a történet lényege változatlan: Bátky doktor, a londoni tanulmányúton tartózkodó magyar bölcsész meghívást kap Pendragon urától a kies Walesbe, ahol az érdeklődése fókuszában álló középkori titkos társaság, a Rózsakeresztesek után nyomozhat. A […]

Új ősbemutatóra készül a Budapesti Operettszínház. Május 11-én, a Kálmán Imre Teátrumban láthatja először a közönség Szerb Antal, „A Pendragon legenda” című regényéből készült zenés játékot. Az átdolgozás Kovács Adrián és Galambos Attila munkája. Egy ősbemutató mindig nagy izgalommal jár. Csakúgy, mint annak idején az Abigél vagy a Szent Iván éji álom – most a Pendragon legenda egy olyan lehetőség, amikor újra egy regényből kell musicalt készíteni. Ennek az összes buktatójával, ugyanakkor minden szépségével együtt – mondta el a darabról a rendező, Somogyi Szilárd. Erre a könyvre azért esett a választás, mert egy örökérvényű történet az örök szerelemről, az öröklétről […]

Nekitámadt Bayer Zsolt azoknak a diákoknak, akik azért tiltakoztak, mert túlságosan nehéznek találták a matematikai írásbeli érettségit. Bayer marxista népségnek nevezte a petíció több tízezer aláíróját, és saját példájával hozakodott elő, hogy ők annak idején nem lázongtak, hanem, miután megrettentek az érettségitől, elkezdtek tanulni. Persze, csaltak is egy kicsit. Ezt is Bayer írta a Magyar Nemzetben megjelent Újféle érettségi című dolgozatában. Egy alkalommal ugyanis más helyett írta meg a magyar érettségit, cserébe másnap a WC tartályban kidolgozott matematika példákat talált. Spongyát rá, mondaná erre Virág elvtárs. Hanem Bayert némiképp megcsalja az emlékezete. Merthogy nemcsak kicsi, de nagyobb csalásokban is részt […]

Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi – pl. Azt képzelte, hogy ő Magyarország, nomeg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Europa sötét és viharos tengerén. Megnyilatkozott Bernard-Henri Lévynek, igét hirdetett és prófétaként szólott. Alant következnek zavaros, de ellentmondást nem tűrő szavai. Az illiberalizmusról: „A liberalizmus szülte a politikai korrektséget. Vagyis a totalitarizmus egy formáját, így ez a demokrácia ellentéte. Ezért gondolom azt, hogy az illiberalizmus helyreállítja az igazi szabadságot, az igazi demokráciát.”  Aha. Ezek szerint, ha valami politikailag korrekt, […]

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata. Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.” Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra […]

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk. Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik! Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini […]

Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.  Meghívó A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem Program 16:00 Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt 16:10–16:20 Dr. Szabó János bevezetője 16:20–17.50 Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál 17:50–18.00 szünet 18:00–19:30 Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly […]

A sajtószabadság napján jött a hír, hogy Kocsis Máté, volt józsefvárosi polgármester, jelenleg a VIII. kerület országgyűlési képviselője, egy Deutsch Tamással közös lakossági fórumon azt mondta, hogy nem az ellenzéki politikusokat, hanem az újságírókat tartják politikai ellenfeleiknek. Nem ellenséget mondott, de így is árulkodó volt ez a mondat. Benne volt az is, hogy azokat a sajtómunkásokat, akiknek a Fidesz prominensei nyilatkozni szoktak, nem tartják újságírónak. Csakis mikrofontartó-állványoknak szoktak megnyilvánulni, valódi újságírót emberemlékezet óta nem engednek Orbán Viktor, és a kormánytagok közelébe. A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet most közzétett adatai szerint 2010 és 2019 között látványosan romlott Magyarországon a sajtószabadság […]

Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony. Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim. Szandi A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés […]

Megjelent egy írás a tanárok alkalmatlanságáról. Ez annyira hiánypótló, hogy csak na! De tényleg! Mert ahhoz aztán baromi nagy éleslátás kell, hogy amikor valami már méteres lángokkal ég, akkor megállapítsa valaki: tűz van. Persze, akkor is jobb félreverni a harangot, mint sunnyogni a kertek alatt. De nem egyszerűbb akkor oltani, amikor még csak tüzesedik a kiszáradt trágya az istálló sarkában? Maga az említett írás az ATV oldalán jelent meg egy olyan címmel, ami szerint döbbenet lenne, hogy a tanárok nagy része alkalmatlan a pályára. Azért annak, aki most döbbent erre rá, annak valami kevésbé ártalmas, a szemet kevésbé meggyötrő szert […]

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen […]