Egy kis vidámság: Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek
A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?
Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól.
Nem, sajnos, senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli – de ránk hagyja a felismerést.
Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk – ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak –, hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!)
Eleinte összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság. Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal – méghozzá tükör előtt nappali világításban. Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy, kettő, három. És a kézfejünkön? Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola-sugárzás.Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél. Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz. Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését itt, meg itt… soroljuk a feltételezett okokat – ő meg rezignált mosollyal hallgatja. Nem kell megijedni asszonyom – szól végül nyájasan –, ezek időskori bőrelváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni? Sorolja,…de értünk a szóból, semmit. Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek. Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás, irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk, aztán rutinszerűen megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen majd kiesik. Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot. Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás után a lefolyóban. Mi ez? Persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy hajszesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon, hogy ismét divat a kalap. Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni. Ugye milyen jól áll? Kár, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze még hátravan. Eleinte fel sem tűnik, mikor a gyerekképű vízvezeték-szerelő vagy csomagküldő azzal búcsúzik a borravaló után: jó egészséget mamika. Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk – aztán meggyógyultunk. Hát ez az. Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem szükségszerű. Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a fronthatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn lefelé menet szédülünk. Hát ez meg micsoda? Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket, recseg-ropog valami a tarkónk táján. Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medencecsontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj.
Ha egyedül élünk, ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz. Nem ez az önsajnálat ideje. Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öregasszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést -bármily csábító is – mellőzzük. Ha valaki a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el. Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat. Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is. Később két lábra, de erősen fogódzkodva. Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak, és csak szégyenkezhetünk, ha már kávézás közben találnak ránk a konyhában. Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat, már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz. Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj. Visszük a leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem ritkulnak a csontjaink, meszesednek, kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy. Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna, uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk?
Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!!!!!! (Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő: letesszük a lábunkat a földre, három: lassan felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak. Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk), mosogatni, az utcára lemenni. Mert mostanában valahogy nem ugrunk le csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb a készülődés, mint régen egy utazás előtt. Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt, hogy mit kell magunkkal csinálnunk. Szemcsöpp, lúdtalpbetét, részprotézis, egy kis szín az arcunkra, kalap a fejünkre. (És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?)
Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat), papír zsebkendő, WC-papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt, és tegyük egy külön rekeszbe. Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e a gázt. Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe tegyük, mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni. A cédulát tegyük a zsebünkbe. Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni. De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós mangókonzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de elfelejtjük a 2 zsemlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan (ma hétfő van, és csiribi-csiribá utána újra péntek), mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána külön a kanalat és még mindig ott felejtettük tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk, kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova. Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefonszámot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra váró levelet, bélyeget,csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy megsóztuk-e a húst, és miért nyitottuk ki a frizsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos, hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.
/Janikovszky Éva/ a csodás, a bájos, a feledhetetlen!!!!
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
3:08 de.
nagyon klassz, és derűs!
de nem mindenki egyformán éli meg és át!
minden életkornak meg kell teremtenünk a mikéntjét és azal együtt élni és készülve a továbbiakra… mindig lesz valami „esemény” remélhetőleg nem a potyogás és a feledékenység hanem valami amit mi magunk csinálunk magunknak vidámságunkhoz derünkhöz
és a legfontosabb megfelelő étrend és tudni kell kezeltetni azokat a betegségeket amik elkapnak
és nem sokat foglalkozni azzal, hogy múlik az idő, hanem kitölteni azt és nem venni észre már megint Vasárnap van és …
addig is rebetli és rekontra és semmi renonc
4:11 de.
Igen, zömében így a férfiaknál is. Mangót ugyan még nem vettem, de cetli nem kell … illetve mindig kimarad egyvalami. De az az egyvalami, rendszeresen. Aztán a következő vásárlásnál első a fejben tartott listámban, és újra a boltban marad.
Létrára már komótosan mászok. Futni régóta nem futok, de a cserekerekekből (téli v. nyári) egyszerre kettőt viszek az autó csomagtartójához. Viszont a másik kettőt csak tíz perc múlva. A reflexemmel és szemeimmel semmi baj, maradt a versenyzésre csábítás elfogadása is. Lakott területen kívül „néha” nem hagyom magam leelőzni, és ezért képes vagyok még az S kanyart is 120-al abszolválni, de követtem már a majdnem 90 fokos útkanyar vonalát 100-al is. (na jó, kiválóan működik a menetstabilizátor – ESP) Gépjárműbiztosításom régóta GFB-10. Viszont begyűjtöttem már néhány traffipax fotót 30-30 ezerért, s kaptam értük pontokat is, mint nagyon régen elsős koromban. 😀
8:47 de.
A szemétség az, hogy mindez apránként következik be – ma „csak”ez, holnap „csak” az. Úgy harminc után. Ahogy Hadházy Laci humorista mondta: az ember 30 éves koráig garanciális: a feje is kinő. Harminc után a haja se…
Ami a legkínosabb: a legtöbben azt hiszik, hogy a ráncosodó, kiszáradó bőr mögött az agya is kiszáradt az embernek. Had dicsekedjek: egyelőre a rövid és a hosszútávú memóriám is 95%-os – és erről hivatalos papírom van. (A lakáskulcsom, meg a bankkáryám nyilván a hiányzó 5%-ban van: ezek hajlamosak elbújni.)
Nyolc éve volt, hogy életemben először – mármint a születésem, meg a szülésem után először – kórházba kerültem. Egy keddi napon elaludtam – és vasárnap ébredtem föl az intenzíven. Summa-summárom: agyi sztrókom volt – ahogy a neurológus elmondta: az agyam 10%-a elhalt. Mondtam, semmi vész, én olyan okos vagyok, a maradék kilencvennel is elleszek. Nevetett, de azért elküldött a pszichológushoz, aki megcsináltatott velem egy rakás tesztet. Ezek kiértékelésében szerepel ez a 95%.
De azért nem árt az óvatosság: vannak dolgok, amit úgy elfelejtek, mintha kútba dobták volna. Biztos ezek kerülnek abba 10 százalékba DDD.
11:02 de.
Többfajta időjárás van, földrészekre, tájakra is lehetne őket bontani, ott vannak a mikró klímák, pl, Tihany táján. ‘S persze a huzattal is többféle kapcsolatban állhatunk. Ez az időjárásjelentés nagyon szépen összefoglalja a késő őszi, alkonyattal járó elhomályosulás menetét. Azt is, mint mindent, rengetegféleképpen lehet megélni. Van aki felkapcsolja a villanyt, van aki becsukja a szemét, a fülére, orrára és a fantáziájára bízza magát, így repül ki láthatatlanul de magabiztosan az otthonából, a faluja felett, oda ahová a kedve, akár a kedvese hívja.
1:07 du.
DRIZARI;
Tehat sajat bevallasod alapjan igen felelotlen, fegyelmezetlen es masokra is veszlyes vezeto vagy.
Biztositasod megallapitva annak alaojan?
Talan csak szerencses voltal , hogy engedelyed ,sot eleted ,nem vesztetted, remelve senki maset sem.
Talan teenager-nek erzed magad a kocsiban?!
1:14 du.
talalok;
Strock-ja (agy-trombosis) volt es iszik meg dohanyzik.
Na az am az igazi Russian-rulett.
2:37 du.
Igen tetszik nekem a cikk cimenek egy resze; A „..kezdodoo orgek…”
Persze az eletben mindennek van kezdete, sot az az u.n. „over the hill” (dombon tuli)eletkornak is letezik kezdete. De mikor ?????
Emlekszem arra a 19 eves osz-haju „fiatal emberre” nagyon regen, persze a gyerek alkoholista volt.
S valojaban az egyen eletmodja, eletkorulmenyei,szabja meg eletkorat, sot eletenek minoseget.
De arra fontos figyelemet szukseges am forditani a leheto-leg-fiatalabb kortol.
Nem csak miutan az itten-ottan sujto fajdalmak, rancok, haj-hullas es oszules mutatkozik.
S a leheto LEG-fontosabb , az u.n. „mind over matter” avagy a goldolkodas az anyagi-testreszeink felett.
Az elet-korulmenyek, ill. az egyen eletmodja donti az elet elvezhetosegenek vagy az elet-roviditesenek hatarait.
Aki egesz eleteben azt figyelembe veszi a leheto leg-korabbiaktol, annak kivallo lehetosege hosszu, egeszseges, sikeres es boldog eletet elnie.
Aki ellenkezo magatrtast gyakorol annak persze ellentetes eredmenye lehetok.
Az u.n. „kor” hat az is feltetelezeheto sot feltetelezett. De mindenki eletmodja es magatrtasa a leg-befolyasolobbja.
Tarsd azt allandoan szemed-elott.
Jovedelmezeni fogsz abbol !!!
Jo szerencset Mindenkinek azt kovetni.
5:39 du.
Bendeguz
Igen, ha az ember szívéből „jót” szeretne valakinek, az első amit szeretne neki, hogy hosszú élete legyen!
De hát mit ér az élet, ha mindent megvon magától.
Mondjuk azt a füstölő izét én sem szeretem, és mindenképpen óvnám tőle, de hát ha egyedül van?
Nem tudom mi a jobb, „egészségtelen” dolgokat fogyasztani, vagy stresszben kínlódni. – Gondolom az illető intelligenciájáról nem is kell vitatkoznunk, hogy mennyire felette áll az átlagnak, úgyhogy hagyjuk meg ezt a döntést a számára.
Churchill híres volt arról, hogy a szájából sose esett ki a charuto. A napját whiskyvel kezdte még az ágyban, felkelés előtt. 101 éves korában is.
5:41 du.
Bendeguz
Bocs, de 91 éves koráig gyakorolta Churchill a fenti „jó-szokásait”
12:04 de.
KEREKES;
Egyetlen arva szoval sem javasoltam, sot nem is emlitenem, hogy barki is „megvonjon” magatol barmit is.
Sot eppen az ellenkezojet, hogy boldogan elhessen hosszu, boldog es egeszseges eletet.
Aki elvezesenek velne onpuszto eletmodjat, hat boldohan teheti azt.
Persze kesobb amikor majd erzi tesetenk tobb reszeiben az eletmodjainak kovetkezmenyeit, mint az iszakossag, fustoles, egeszsegtelen etkezes es minden onpusztito tettek gyakorlasait.
Hat NE panaszkodjon hogy az allamhatalom, vagy barki mas, barmi pozicioban nem vette jol gonddjat.
S nem szidalkozzon masokat a sajat on-pousztito eletmodjaert!!!
Honnan a fenebol almodnad, hogy az egeszseges eletmod barmi „strest” is juelentene barkinek????
Minden korai ostobasagok csupan az adiction-ra vezet,
Milliok es milliok vilagszerte teszik azt onmagukkal,s aztan masokat vadolnak a sajat ostobasagaikert.
A „sztress’ a bekepzeltseged, s az ami a szellemi, erkolcsi on-puszttast garantal.
Mar evek ota ismetelgetem itten, hogy mindenki sajat biztositott joga barmaely szabad-tarsdalmakban hatarozni a sajat eletuk iranyutasa.
Csupan NE kovtelhessed masokat fizeni a koltsegeket az ostobasagaid altal okozott onpusztitasodat orvosolni!!!
3:24 du.
Érdekes mennyire elnémítotte az az írás a fiatalokat idelenn 🙂 🙂 Bezzeg a Bendegríznek be nem áll a szája… Hogy tud egy emberben enyi zagyvaság összegyűlni azt a jó Isten se tudja.
11:57 de.
GOLLNER B.ANDRAS:
Remesen sajnalom, hogy kepzett prophessor lettedre keptelen vagy hozzaszollasaiddal a Rodeo es GEYZA nivoik fole emelkedni.
Oszinten remelnem ,hogy lelgalabb egyszer sikerulne neked az. Talan HA tisztesseges oszinteseggel es nem agressziv celoddal probalnad.
6:23 de.
Bendeguz79
2020 április 11
11:57 de.
grizi ezt még -úgy tűnik- cizellálnod illene, nemdebár?
makk negyvenszáz zöld betlivel rekontra és renonc
2:03 du.
Bendeguz79 Ne haragudj, de az életvonalvezetési tanácsaidról mindig Rejtő Jenő jut eszembe.
„Hogyan élhetünk gazdagon, sikeresen és egészségesen”
Szíves megrendelését a Bostoni Beteg Hajléktalanok Szeretetkórházába várom, sőt elvárom, mert öt hónapja beteg családos embertársán segíteni kötelesség.
Kíváló tisztelettel E. Huberton, a „Hogyan élhetünk gazdagon, sikeresen és egészségesen” című könyv szerzője.
Bocs.
11:03 de.
Erre MOST hatalmas szükségem volt. Felvidultam, tehát mások is így vannak bizonyos dolgokkal?! Igen, igen, megtapasztaltam anno nagyszüleimmel kapcsolatosan, de amikor MOSTANÁBAN rám került a sor, bizony, elfelejtettem. Ez az írás viszont „felébresztett”, u.akkor meg is vigasztalt. Ha csak ennyi a bajom, bajunk?! Akkor minden rendicsek! Egészséget, egészséget kívánok – mindnyájunknak, akik a szemüvegünket keressük, amikor az már régen az orrunkon van. 🙂
Köszönöm az írás!