Nagymamám utolsó és legfiatalabb testvére idén ősszel távozott az elők sorából. Nagy Sarolta Pápán élte le életét, akkor is amikor legidősebb nővére, sógora, unokahúga és unokaöccse a távoli Kanadába talált új otthonra az ötvenes és hatvanas években. Sokat áldozva, Sári néni a régi pápai családi házban gondozta az idős szülőket, haláluk után pedig ő járt ki hetenete a temetőbe friss virággal és ő gondozta a sírt. A kilencvenes években amikor hét évig mi is Magyarországon éltünk, gyakran voltam Pápán – különösen a nyári szünetben – és emlékszem ezekre a sétákra és látogatásokra az Alsóvárosi temetőbe — az örökzöldre ami akkor a családi sírhelyet fedte, a barna selyempapírba csomagolt kerti virágcsokorra, a gaztalanításra és arra a gondolatra, hogy az élők és a holtak közösséget alkotnak.

Családi fotók Sári néni szobájában.

Leveleiben és telefonhívásaiban, anyukám mindig „a jóságos Sárikának” hívta a Sári nénit. Anyukám emlékezett arra, hogy amikor édesapja – Oszlánszky Ferenc – 1954-ben börtönbe került rendszerellenes szervezkedés vádja miatt és amikor az 1956-os forradalom alatt a börtönből kiszabadult, illetve 1957 januárjában kénytelen volt nyugatra menekülni, a Sári néni segített nagymamámnak a gyereknevelés feladatában és abban, hogy a szomorú, nehéz körülmények ellenére, a gyerekeknek azért valami gyerekkorúk lehessen.

Sári néni élete a szolgálatból állt. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években napközben a pápai textilgyárban dolgozott, este pedig otthon a szülőket gondozta. A környezetvédelem számára már akkor is fontos volt, amikor még a közbeszédben viszonylag keveset hallottunk róla. Ezen kívül az állatbaráti hozzáállása az egyik főtulajdonsága volt, amire mindig emlékezni fogok. A ház melletti műhelyben laktak a kóbor macskák és Sári néni első feladata minden reggel az volt, hogy megetette őket. Amiután a Teveli úti idősek otthonába költözött, évekig próbált némi biztonságot nyújtani kóbor macskáknak a nagy kert egyik csendesebb sarkában.

Sári néni húgommal, Alexandrával, 2018-ban. Fotó: C. Adam.

Én először nyolcévesen ismertem meg személyesen, amikor szüleim 1989-ben látogatóba hozták Kanadába. Nálunk, illetve nagymamámnál lakott Montreálban. New Yorkban meglátogathatta egyik régi pápai barátnőjét, késöbb pedig együtt elutaztunk a Bahama-szigetekre, ami nagy élmény volt számára. A kilencvenes évek elején, először csak látogatóba mentünk Magyarországra, aztán 1992-től hét évig ott éltünk. Gyakran találkozhattunk Sári nénivel és az ünnepeket legtöbbször Budapesten töltötte velünk. Olyan volt nekem mint egy „pótnagymama,” amikor nagymamám az óceán tulsó oldalán lakott. Amiután 1999-ben hazaköltöztünk Kanadába, az elkövetkező húsz év csaknem mindegyikében Magyarországra látogattam és ilyenkor egy-két napot mindig Pápán töltöttem. Az utóbbi tíz évben – amiután Sári néni az idősek otthonába költözött – az lett a hagyomány, hogy egy vendéglőben ebédeltünk, aztán szobájában beszélgettünk. Minden alkalommal egy csomaggal indultam vissza onnan Budapestre — csokoládékkal, keksszel, a családnak szánt kis ajándékokkal. 2019 nyarán láthattam utoljára — ekkor ünnepeltük meg 90. születésnapját.

Idén sajnos a járvány miatt elmaradt a hagyományos nyári találkozó. De halála előtt néhány hónappal még egy utolsó, fontos szolgálatot tett a család számára. Felkeresett bennünket Horváth Ferenc pápai történész. Új könyvének egyik fejezete nagyapámról szól. Mivel édesanyám az ötvenes években gyerek volt és nagymamám – Oszlánszky Margit – tíz éve elhunyt, egyedül Sári néni emlékezett világosan a korszakra és nagyapám életútjának részleteire. Emlékeit örömmel megosztotta a helyi történésszel, akivel Pápán kétszer is találkozott. Kevesen múlt, hogy nem merült örök feledésbe nagypápám története.

Néhány héttel e találkozás után, a kertben – miközben az egyik kóbor cicát etette – Sári néni elesett. Az esésből nem épült fel és rövid betegség után, 2020. szeptember 28-án elhunyt. Október 7-én kísérték utolsó útjára Pápán, a Magyarországon élő rokonok, barátai és a Teveli úti otthon dolgozói. A nővérek több mint egy évtizedig ismerték és szerették Sári nénit, és mindig lelkiismeretesen végezték szolgálatukat. Családunk hálás köszönettel tartozik nekik. A temetésen a Szent Anna templom plébánosa – Salgó Ferenc atya – emlékezett Sári nénire, akit a nyolcvanas évek óta ismert az egyházközségből.

Szeretettel őrizzük Sári néni emlékét.

Nagy Sarolta (1929-2020) 2019-ben. Photo: C. Adam.