Én ezért lettem római katolikus pap
Joe Juknialis atya
A katolikus egyház papsága mindig is egyfajta misztikummal élt, talán részben a cölibátus életforma miatt. Amikor a szexuális molesztálással kapcsolatos válság kialakult, ez a misztikum beárnyékolódott, vagy akár meg is szűnt. A hívek már nem emelik piedesztálra a papokat, és ebben van valami nagyon jó. Folyton emlékeztetem magam arra, hogy arra kaptunk meghívást, hogy az emberekkel együtt járjunk, nem pedig arra, hogy a magasból vezessük őket. Ennek az lett az eredménye, hogy eszembe jutott, miért is lettem pap.
A legtöbb katolikus pap akit én ismerek, nem tartja magát szentnek és biztosan nem szentebb, mint azok az emberek, akiket minden vasárnap látnak a padsorokban. Sőt –a legtöbb pap számára túl gyakran úgy tűnik, hogy mi sokkal kevésbé vagyunk szentek, mint egyházközségeink hívei.
Mivel a hívek látják, hogy a papok szent dolgokat tesznek és szent szavakat mondanak, ezért könnyű azt a következtetést levonni, hogy a papságnak szentnek kell lenni. Attól azonban, hogy valaki szent dolgokat tesz, még nem lesz szent.
Bevallom, nem is vagyok biztos benne, hogy tudom, mit jelent szentnek lenni, kivéve, hogy valahogyan arról van szó, hogy Jézus módján kell szeretni az embereket, különösen azokat, akik szerethetetlennek vagy nehezen szerethetőnek tűnnek. Úgy tűnik, hogy nagyon sokan sokkal jobban csinálják ezt, mint én. A papok sok embert látnak, akik küzdenek egyszerűen azért, hogy megmaradjanak
Szeretek pap lenni. Imádom, és egy pillanat alatt újra csinálnám. A legtöbb pap, akit ismerek, szintén így van ezzel. Vannak pillanatok, amelyeket a világért sem adnék fel, például amikor valaki könnyes szemmel jön oda hozzám a mise után, és azt mondja, hogy amit az imént mondtam, az pontosan az volt, amire azon a héten szüksége volt, még akkor is, ha nem vagyok biztos benne, hogy pontosan mit is mondtam, illetve hogy mit is kellett hallania.
Az ilyen pillanatokban én jobban hiszek a Szentlélek jelenlétében, mint bármi másban, egyszerűen azért, mert másképp nem tudom megmagyarázni a jelenséget — különösen akkor, amikor egy homília után visszasétálok a presbiteri székhez, és azt mondom magamban, hogy valószínűleg ez volt a lehető legrosszabb, legunalmasabb és legérdektelenebb homília, amit valaha prédikáltam. Vagy ha nem a legrosszabb, akkor minden bizonnyal a második legrosszabb.
A legtöbb pap boldog, hogy pap. Az emberek jók a papokhoz, néha túlságosan is jók, és mindig fennáll a veszélye annak, hogy elkezdem azt hinni, hogy megérdemlem vagy kiérdemeltem. Folyton emlékeztetnem kell magam arra, hogy a papság az, akivel jót tesznek. Nehéz ezt egyensúlyban tartani – értékelni a kedvességüket anélkül, hogy azt gondolnám, hogy ez rólam szól.
Ez az egyik oka annak, hogy imádkozom, hogy igyekezzem megtartani az egyensúlyt, bár nem vagyok benne biztos, egyáltalán jól imádkozom. A legtöbb pap akivel beszélek, így gondolja: túl gyakran egyszerűen csak arról van szó, hogy megjelenünk, és megpróbáljuk hagyni, hogy Isten megtegye azt, amit Isten tesz, amikor imádkozunk. Az igazság az, hogy amikor imádkozom, néha azon kapom magam, hogy álmodozom, néha azon aggódom, hogy mi vár rám aznap, néha sajnálom magam, és néha azt hiszem, hogy a kora reggeli csendben töltött idő valóban imádság volt, bár nem tudnám megmondani, miért. Bármi is történt, a végén egyszerűen csak áment mondok, és továbblépek a napba.
Mint mindenki másnak, a papoknak is szükségük van arra, hogy szeressék őket, és ez néha a tennivalók elvégzésének útjába állhat. Ez is az egyik oka annak, hogy imádkozom. Ott a csendben, hajnali fél hatkor, az ilyen szükségletek elég hangosak ahhoz, hogy észrevegyék őket, elég kitartóak ahhoz, hogy ne lehessen őket kizárni, eléggé reszelősek ahhoz, hogy felismerjük, honnan jönnek.
Nem szeretem, ha nemet kell mondanom valakinek, vagy ha nehéz dolgokat kell kimondanom, vagy ha valaki haragszik rám azért, amit meg kellett tennem. Gondolom, ezt senki sem szereti, de amikor ilyen problémák kezdenek halmozódni, akkor ez az, amire gondolva ébredek fel hajnali háromkor. Három órakor még sosem éreztem magam különösebben szeretve.
Kezdetben papnak lenni jó és szórakoztató volt. Aztán munkává is vált. Gyanítom, hogy sok tekintetben nem különbözik a házasélettől. Vegyes lehet, de ez a legtöbb dologgal így van, amit érdemes csinálni. Az élet nem mindig könnyű vagy élvezetes. Sosem volt könnyű számomra meglátogatni embereket a kórházban vagy az idősek otthonában. Meg kellett dolgoznom érte. Nem vagyok benne biztos, hogy a kórházlátogatás nagyon jól sikerült, de úgy gondolom, hogy valószínűleg ez az egyik legértékesebb dolog, amit az évek során tettem.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a pap élete a magányosságról szól, én azonban nem ezt tapasztaltam. Nem tagadom, hogy az életemben voltak olyan időszakok, amikor magányos voltam, de azt hiszem, ez azokra is igaz, akik házasok. Ez az emberi lét része, és mindannyiunknak meg kell tanulnunk együtt élni az ilyen időszakokkal. Azt is tudom, hogy néhány pap számára a cölibátus magányossága teher volt és az is, amit talán még meg is bántak, hogy ezt választották. Mégis, a cölibátusban élés ritmusa ellenére a papok túlnyomó többsége azt vallja, hogy boldog. Embernek lenni annyi, mint szeretni és szeretve lenni, és bár az emberi személy számára teljesen természetes, hogy vágyik a bensőséges szeretetkapcsolatra, számos további módja is van annak, hogy egy ilyen dinamika megélhető legyen, bár egyikünk sem éli meg ezt az ideált olyan jól, ahogyan azt remélnénk.
De hát az egész élet a ‘valamivé válás’ folyamatában van. Én ezt nagyon sokféleképpen felismertem, hiszen engem sokan szerettek, és én is megpróbáltam megélni ezt a szeretetet, bármennyire is tökéletlenek voltak gyakran az erőfeszítéseim. Mégis hálásnak érzem magam. Bár voltak magányos időszakok, de még inkább a szeretet szövődött bele a jövés-menésembe.
Bár papnak lenni néha rázós volt, de olyan helyekre is elvitt, amelyekről álmodni sem mertem volna. Nincs panaszom – nos, talán néhány, bár a legtöbb napon már nem is emlékszem rájuk.
Ha sírfeliratot kellene választanom, az lenne az, hogy „Isten mindig oda visz minket, ahová kell”. Nem arról van szó, hogy hol szeretnénk lenni, hanem arról, hogy hol kellene lennünk. Voltak idők, amikor a saját szeszélyeim szerint alakítottam az életemet, és ezek az idők nem voltak kielégítőek.
Voltak olyan időszakok is, amikor az ösztöneimmel ellentétben és nagy ellenállással, de átadtam magam és sodródtam az árral. Ezek az időszakok ajándéknak, áldásnak bizonyultak, amiért folyamatosan hálát adok. Mindarra, ami volt, egyszerűen csak azt mondom, hogy ámen.
Joe Juknialis atya
A szerző a Milwaukee-i érsekség nyugdíjazott papja, illetve a St. Francis de Sales szeminárium egykori oktatója. Fr. Joe írása eredetileg angolul jelent meg a National Catholic Reporter című lapban. Magyar fordítás: KMH.
Author: KMH Vendégszerzők
1:38 du.
„Szent”, „Szent” es „szent” majdnem minden mondatban. De barki gyarlo emberileny „szent”-nek allitasa, sot meg feltetelezesei is nem (idolatry) balvany-imadas? Nem allitanam, de ketsegtelenul a celibacy, a „notlenseg”-nek talan van nemi vonzasa a papsagra? Illetve a homosexuality serkentesere? Amint egyszer egy fiatal khatolikus pap emlekeztett arra, hogy „azt meg a pap sem tudja ki-izzadni”, hat tagadhatalan valosag am!!!! Tehat valami kiutat tallania. S a Romai khatolikus papok csupan a celibacy eskujet es NEM a chastity (szuzesseg) eskujet teszik!!!!! Az csupan szerzetes-rendek tagjai altal van kotelezve.
7:45 du.
Ha az emberiség nem lesz képes legyőzni azt a megosztottságot, amit a SZERVEZETT vallások támogatnak és szaporítanak a csalafinta papságaikon keresztül az emberiség ügyeiben – ez a megosztottság, ellentét, ez a nyugtalanító ellenséges viszály az emberiség elpusztításához fog vezetni.
A hangsúly a SZERVEZETT VALLÁSOK. Az ego által létrehozott, szervezett vallások, szekták / kultuszok / misztikus hitvallások, asztrológia / növekedési csoportok stb., amelyek mindegyike veri a mellét és buzgón hírdeti, hogy gyere hozzám, gyere hozzám, majd ÉN megmutatom neked a helyes utat Istenhez. Tudjátok, hogy kb. 2,5 milliárd „keresztény” lény van világszerte. Mindegyik, több száz különböző csoportba szerveződött, büszkén villogtatja különböző címkéit. Mindannyian, kétségbeesetten próbálnak különbözni. (neeem, mi baptisták vagyunk, ők meg valami furcsa Anglikánok stb.,).
A keresztény világban széles körű megosztottság és viszály van. És itt csak az úgynevezett „keresztényekről” beszélek, nem említve a judaizmust, az iszlámot, a bahá’í hitét, a hinduizmust…stb., stb.
Ez az oka annak, hogy minden SZERVEZETT vallást veszélyes ráknak hívok, amely az emberiséget sújtja. Röviden: a gonosz, körmönfont, uralkodó ravasz egónk, amely a megosztott világ, a megosztott népek, a megosztott családok napi vizsgálata után látja és hallja a sok zajt, a sok szenvedést, káoszt, tudatlanságot, zavart és őrületet – egy jó nagyot röhög a markába.
10:24 du.
egy vallás papja az egyúttal egy adott társadalmi közösség irányítója is lehet {azért lehet, mert nem mindegyik képes rá} és ehhez ojan ismeretek, tanulmányok [ideje is van rá miért ne tanulja?] tartoznak, amejek nélkül ezt a feladatot nem tudja megfelelően vagy sehogyse’ ellátni! visszaemléxek arra az időre amikor a presbiteriánus egyház tagjaként rendszeres látogatója voltam az akcióknak az istentiszteleten kívüli akciók voltak a legfontosabbak számomra, mert ott nem volt semmi misztikus meg ne kérdezd mert én sem tudom rá a választ eset, hanem pragmatikus a napi és a közeljövő meg a távolabbi jövő érdekében eszmecsere és ismeretterjesztés fojt, amikor a misztikum előkerült – mint kötelező része az egésznek – akkor én kiszerettem belőle mert sohasem szerettem azokat a kérdéseket amikre nincs válasz mert már maga a kérdés is extrapolált!
Joe valami hasonlóval próbálkozhatott, de ő sem tudta elkerülni azt, amit ma a Római Pápa feladata lenne és La Chiesa célja hogy koncentráljon erre a pragmatizmusra látni ennek megjelenését én a magam részéről elégtelennek tartom
9:56 de.
PITYI PALKO:
Nagyon felrevezeti Onmagat allitasaval! Mert Magyarorszagon csupan az allamhatalom sarkalatos torvenyei altali „hivatalos vallasok” letezhetnek! Az egyenek, ill. magyar allampolgarok vallasi jogaik az allamhatalom eloirt korlatozasai nelkul lehetetlen.
Vajon miert mindeg elfelejtik azt?
10:10 de.
Rodeo, valóban sokan elsősorban közösséget keresnek, vagy esetleg közös fellépést társadalmi kérdéskörben amikor valamelyik egyházhoz vagy egyházközséghez csatlakoznak. Számos olyan önkéntes van az egyházközségünk népkonyhájában például, akik ugyan nem járnak Misére, viszont hosszú évek óta lelkesen szolgálják a rászorulókat és magukévá teszik a népkonyha misszióját. Az adott ember személyes hitét, illetve hitvilágát embertársa, vagy akár egy felekezet aligha láthatja át teljes egészében. A személyes hit önmagában rejtély és misztérium ami kívülről felfoghatatlan.
10:54 de.
Christopher Adam
2021 augusztus 21
10:10 de.
nem vagyok egy adakozó, de a Salvation Army minden esetben jelentősebb összegeket kap, mert ők voltak azok akik mikor „elsűjjedtem” fogódzót adtak és „kihúztak”
és nem kellett hozzá elolvasnom semmi ojat ami a túlélésemet hátráltatta volna!
11:03 de.
@ Christopher
A nagy játszma az adás-vételről szól. Az atya odafenn az adásról merengett, a Ródeó, a Bendegrúz és hasonszórű társaik a vétel oldalán botladoznak ide lenn.
12:25 du.
Göllner András
2021 augusztus 21
11:03 de.
caveat emptor
1:15 du.
Göllner András
2021 augusztus 21
11:03 de.
a kis krampuszom birizgál, hogy ne haggyam ki:
ojan vagy, mint a geyza: ismeretek nélkül ítélkezel és kategorizálsz, honnan a bánatból tudhatod, az én „adok” oldalam mijen és hogyan műxik?
és nem kívánok {ezeid után} magyarázkodni sem!
3:37 du.
Rodeo11
2021 augusztus 21
1:15 du.
A te ismereteid a béka fenekéből származnak.
Azokat veszed nap mint nap a aszádra.
4:56 du.
Göllner Bandi:
Szólj hozzá ehhez a hegeda-nyüszögtetőhöz
és többé nem tudod magadról levakarni.
Ráragad az emberre mint egérszar a falvédőre.
3:57 de.
Tisztelt Joe Atya! Elmúltam hetven, de először történik, hogy egy katolikus pap emberi hangon szól hozzám (is). A római vallás rítusai szerint kereszteltek és neveltek gyerekkoromban. 1954-ben(!) voltam elsőáldozó Magyarországon. A mai, némely siránkozó ellenére ugyanis a kutya se ugatta meg a csapos, meg a takarítónő lányát, hogy hittanra járt, péntekenként gyónt, hogy a vasárnapi nagymisén áldozhasson. Szerintem egy deklaráltan materialista párt tagjaitól joggal várták el, hogy miközben a párttagságától vár elönyt, vasárnaponként ne rángassa le a azenteket a mennyből. A hit komoly dolog.
Már gyerekként is zavart ez az álszentség.A katekizmus nem volt válasz a kérdéseimre, a hittant tanító pap meg annyit mondott: a kételkedés bűn, az ördög műve. Erősítsd meg a hitedet! Nesze semmi, fogd meg jól!
Kamaszkoromra fellázadtam, és nem voltam hajlandó bérmálkozni, holott a szüleim még egy új ruhával is kecsegtettek.Nagyon szegények voltunk – ez nálunk felért azzal, mintha egy új autót ajánlottak volna. A kismenyasszonyi ruhámat Anyu a nővéreméből alakította át, de az ünnepi ebéden szétment: naná, hiszen eredetileg Anyu menyassszonyi rhaája volt…
A cölibátusról azt gondoltam: papolnak itt a családi élet szentségéről: Honnan tudják, mi gond adódik családdal gyerekkel? Ma sem hiszem, hogy a cölibátus miatt több lenne az eltérő nemi identitású a papok között, mint általában. Csak feltűnőbb: pont az álszentség miatt.
A családalapítási tilalomnak egy okát látom. A katolikus papoknak – elméletileg – nincs magánvagyonuk: a földi javak az egyházé.Ezt a vagyont bontaná meg, ha az utódok osztozdodhatnának. A házasság szentségén kívül fooant gyemekek viszont „törvénytelenek” – nem refletálhatnak örökségre.
Kamasstkoromra így hívő ateista lettem. Pl. sokáig hajkurásztam egy Bibliát: a tanított katekizmus kb. úgy aránylik a Könyvhöz, mint egy pártnyilatkozat a marxi tanokhoz.
Hívő – hiszen bizonyosság az ateizmusra sincs. Márpedig az ember bizonyosságra vágyik. Nehéz belenyugodni abba, hogy az élet – benne az Emberé is – örök válozatosság, hullámzó, gyönyörűséges tarkaság, örömökkel, bánatokal. De még a földi élet se „örök” – hát még az egyén nyúlfarknyi évtizedei!
5:03 de.
Bocsánat, de pár doloról még beszélnünk kell. A szexról. Nem követem ugyan a római egyházban történteket, a pápai nciklikákat, de azt tudom, hogy II. János Pál pápa próbálkozott e kérdés helyretételével is. A katekizmus a szexől csak annyit mon: bűn, tilos. Kizárólag yermeknemzésre haználhataó. (A gyermek adja a feloldozást az eredend bűn alól.) A Biblia már árnyaltabban fogalmaz – de azért nincs ez a kérfés a helyén.
Dogmatikus egyházak – pl. a kengyel – még a fogamzásgátlást, születésszabályozást is tiltja- kitéve hívei millióit a gyilkossá válás veszélyének. (Az abortusznak.)
Holott a Földnek immár égető szüksége lenne az emberiség túlszaporodásának szabályozására – mielőtt még kirúgjuk magunk alól a Földet.
A szex az élet egyik legnagyobb ajándéka, a szerelem mozgatórugója, sava-borsa. Sőt: szeretni se képes az, aki nem élte át a szerelem mindent odaadó, boldog nagylelkűségét
Nem csoda, ha gyűlölködő, irigy lélek lesz abból, aki szorongva, bűntudattal telve „adja meg” magát a testi örömöknek. (És bizony, nemcsak a nők között akad b…atlan,ahogy a népnyelv említi. Hanem férfiak között is – legyen akár öt gyereke.)
Mert egészen más mindnáron kielégülésre törni – és egészen más felololdódni, elmerülni a másik testében-lelkében. Persze ezt is tanítani kéne – dehát tilos. Pedig sok méltatlan helyzettől megkímélhetnénk a gyermekeinket, ha megtanítanánk őket a saját testük megbecsüklésére, az adott és kapott vágy, szeretet nagyszerűségére. (Nekem se sikerült: igaz, mentségemre szóljon, hogy fiam van, és az apja se volt a segítségemre. Bár tény: jó családíapa, hűséges férj – de néha látom: hiányzik neki a boldogság.)
Sjno, nekem az egyházam – éspapjai – soha nem adtak ligazítást életem fontos kérdéseiben: ezért lettem hívő materialista.
5:44 de.
Utálni fogtok: de muszáj még a vallások egyik nagy átveréséről beszélni: a szegényekról.
Hogy szeretni kell a szegényeket is. Marhaság: ki a fene szeretne egy idegen embert, aki tán nem is egészen ártatlan a szegénységében? Nem a szegényeket kell „szeretni” – a szegénySÉGET kell utálni. Ha minden ember isten teremtménye – ahogy a katolikus vallás tételezi -, akkor a szegény is az: az isteni mű minden attribútumával.
Hiszen minden ember egyenlő! De nem egyforma – ezt felejtjük el hozzátenni.
Bocsi a hosszas lamentálásért, ami talán nem is eléggé szofisztikált. De sose voltam filozofikus alkat – egyszerű lélek vagyok.nekem mindig alaposabb és érthetőbb eligazítást adtak az élet erkölcsi kérdéseiben a hétköznapi dolgok, segítségemre meg költők, művészek voltak. Leginkább nagy idolom, József Attila, aki két egyszerű verssorban foglalta össze hitem lényegét: „Én mondom, még nem nagy az Ember./De képzeli, hát szertelen./ Kísérje két szülője szemmel:/a szellem és a szerelem.”
8:43 de.
Geyza
2021 augusztus 21
3:37 du.
tudatlanság sikoja vagy, caveat emptor(SIC)
12:05 du.
Találom
” “Én mondom, még nem nagy az Ember./De képzeli, hát szertelen./ Kísérje két szülője szemmel:/a szellem és a szerelem.” ”
ehhez sokat hozzátenni nem kivánkozik:
Talán csak azt ami a bibliaban irva vagyon:
Merthogy a dolog bizony forditva van ott – semmi köze nincs annak ahhoz amit az egyház, akármelyik mint szervezet aljas módon és még aljasabb indokokból összehazudozik róla
Az összes, mindom az összes hazudik, doktrinákat állitanak fel, Istenellenesen
A bibliaban a teremtés megtörténte eseményén az van irva:
„”Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet””
Vagyis éljetek, élvezzétek az életet!
Hol van itt az irva, hogy sexelni csak a szaporodás okán lehet?
Ha a fentiek ezt jelentenék, akkor nem tartalmazná a Biblia az egyik legszebb antik szerelmes verses gyüjteményt, az „Énekek Éneke-t”
Néhány idézet belöle:
„”
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged….”
„”A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai…””
Na még egy idézet – tudom, kicsit furcsák – de hát ugy 3 ezer évvel ezelött ilyen volt a kultura – de szeretkezni ugyanugy szerettek ….. és mindez a Biblia tanusága szerint Istennek nagyon is tetszett …
„Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem, keresém őt, és meg nem találtam.
2 Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utczákat, keresem azt, a kit szeret az én lelkem; keresém őt, és nem találám.
3 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. Mondék nékik: Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?
4 Alig mentem vala el azoktól, mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret. Megragadám őt, el sem bocsátám, mígnem bevivém őt anyám házába, és az én szülőmnek ágyasházába…”
4:03 du.
E topicban általában érdekesebbek, szinvonalasabbak a hozzászólások az itt szokásosnál.
„Ha Sztavrogin hisz, nem hiszi, hogy hisz. Ha Sztavrogin nem hisz, nem hiszi, hogy nem hisz” – adja az Ördögökban Kirilov szájába az orosz irodalom talán legnagyobb zsenije, és minden bizonnyal rossz szelleme, Dosztojevszkíj.
10:07 du.
Bendeguz
A magyar szöveget nem értetted meg, vagy félreértetted.
A Fr. Joe irásában a biblia értelemben vett szentségekröl beszél, nem a bálványokról.
A „szent” vagyis az „elkülönitett” dolgokról
Jól érthetö ez ebböl a mondatából:
„A legtöbb katolikus pap akit én ismerek, nem tartja magát szentnek és biztosan nem szentebb, mint azok az emberek, akiket minden vasárnap látnak a padsorokban”….
Vagyis nem tartja magát szentnek, mert nem is az.
Megszentelheti (elkülönitheti – vagy másképp „megtisztithatja”) magát idölegesen, mint ahogy az mózesi-törvényekben is irva vagyon ….
Ez a helyes értelmezés – ez a pap ezt belsö indittatásából valóban megértette – mégha ösztönösnek tekinthetö is csak csupán, nénhány egyéb megjegyzésének okán.
Sajnos az egyház, mint szervezet (intézmény) a szentséget, mint bibliai értelmezést, egyéb okok miatt elutasitja (kreáltak helyette doktrinákat) – ezért a zürzavar …
3:42 de.
Kedves Rodeó! Felnttként már hozzájutottam az Énekek éneke-hez is. De arról beszéltem: hogyan lehet gyerekkorban eltávolítani egy ideától hamis próféciákkal, napi érdekek alapján értelmezett textusokkal. (Megtörtént ez a marxizmussal is.)
Mégis szüksége van az embernek ideára, ami a mindennapi élethez is útmutatóul szolgál. nagyon egyszerű parancs: ne lopj! A lopás tilalma ott van a tízparancsolatban, de a polgári törvénykönyvekben is. ’90 eltt mégis milliók értelzeték úgy a „miénk a gyár” szlogent, hogy akkor haza is vihetek belőle bármit. Jómagam is a szrkesztségbl vittem haza a géppapírt. Volt mentségem, hiszen többnyire otthon írtam, így a papírt kéziratként vittem vissza. De persze használtam otthon is: nem kerestem cetlit, ha pl. egy receptet akartam magamnak felírni. Egyszer éppen az efféle közösből tolvajlásokról írtam, elítélőleg. És elszégyelltem magam. Másnap vettem egy csomag papírt. Miután hamarosan bejött a számítógép, amihez már nem kell papír, annak a csomagnak ma is megvan a kétharmada…
Apróság? Lehet , de az ilyen apróságok tartják meg az ember gerincét.
Nem is szeretem, ha a politikai vezetők dolgairól lopásként beszélnek. Nem lopásról van szó, hanem visszaíélésről, ami szerintem súlyosabb vétek, mint a sima eltulajdonítás.Visszaélés a vezetettek bizalmával.
11:02 de.
Kis színes (római katholikusként)
Egykori barátnőm mesélte:
Amikor házasság előtti kötelező oktatásra mentek a vőlegényével a plébánoshoz, hossza csengetés után kinyílt az ajtó és azt látták, hogy itt egy női bugyi, amott egy cici fix, eldobva.
Tanulság:
– A papok sem szentek
– A férjezett barátnőm sem volt szent
3:53 du.
talalom
2021 augusztus 23
3:42 de.
Margit nem vitaképpen, hanem, hogy jobban tudd ki és mi is vagyok én ebben a kontextusban!
egyetértek ezzel is de én a magam részéről {már megszámolatlanul sok éve} röhögőgörcsöt és sikítófrászt kapok amikor a médiák valamejikében előtüremkedik egy szagértő, vagy másképpen guru {mesziről lesír róla pénzért teszi sokkal több pénzért mint amit én keresek munkával}
és el kezdi betolni a seggebbnél seggebb tanácsait az egységsugarű álompó’gárnak mert az – természetesen – segghüje és erre van még szüxége [egy frászt]
egy többezer kötetes kházikönyvtárat nem lehet a az Encyclopedia Britannica val hejettesíteni!
persze vannak ídeáim, nem teszem közzé,
engem az tud felbosszantani, ha schlagwortokban közlik velem mit is akarjak nur zum trucc… és ez most a trendi egészen életveszéjes mértékig mindenféle álarcban jelentkeznek!
ennyike és üdv!!! sok és nagy üdv
az énekek éneke az sok mindenféle gurunak ellentmond és ez egyik csodája is egyúttal!
1:40 de.
Sajnállak Ródeo! Nem lehet könnyű Neked, hogy mindenki hüje, csak Te vagy helikopter…
10:23 de.
GABRIEL;
„Nem erted, nem erted…”
Ketsegtelenul Karikas Gabriel nagyban tudatlan a Romai Khatolikus hit es a papjaik nevelesen.
Emberi lenyeket, fokent halalaik utan neveznek „szent”-eknek a vezetoseg hatarozatai alapjan.
S a Romai papok abban a szellemben vannak kepezve, hogy hivatasuk mint romai papok „magasabb” feltetelekre vannak felhatalmazva.
Ami nem nyiltan „szent”-nek nevezi, hanem a Teremto, de tagadhatalanul az egyhaz vezetosege altal felhatalmazott jogos szolgaiknak velik magukat.
Hiszen mi mas alapokon nyujthatnanak hatarozatokat masok eleteit meghatarozni?
Persze mind az a szervezett vallas alapmukodesenek lerogzitett alapszabalya.
De az egyen szellemi felfogasa es hatarozata amit normalisan minden egyen iranyitoja.
A szervezett valllasok dogmai csupan a befolysolasaikat celozza.
11:31 de.
talalom
2021 augusztus 24
1:40 de.
Margit tévecc! nem helikopáter{SIC} trolibusz!
6:37 du.
Bendeguz79
2021 augusztus 24
10:23 de.
Nem baj, nem arról irtam
Merthogy pont nem érdekelnek sem a katolikus sem egyéb egyházak dogmái
Arról irtam, hogy a Biblia értelmezésében mi a szent
1:49 du.
KARIKAS;
De figyelemenkivul hagytad, hogy a Biblia ertelme alpjan mi ma a „balvanyimadas”!!!!
5:13 de.
Bendeguz79
2021 augusztus 26
1:49 du.
Az iPhone! (Közel félmillióért!)
(Nekem a legegyszerűbb, legolcsóbb(11 ezer ft-os), 4 inches, csak telefon alkalmazásra lebutított okostelefonom van, az is csak azért, mert a nyomógombos butáról két hét alatt lekopnak a feliratok a nadrágzsebenben! 😀 )(Sőt, az aggódó figyelmeztetések ellenére, az állítólag ma már nélkülözhetetlen Zuckerberg mankó hiányát is simán túléltem! 😀 )