Ablak a világra

2021 október 1 2:55 du.9 hozzászólás

A világszerte 120 helyszínen bemutatott kiállítás – a World Press Photo – idén október 31-ig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A válogatás 130 ország, 4315 fotóriporterének 74470 fotójából állt össze. Már hagyomány, hogy a rendezvényhez egy kísérőkiállítás is csatlakozik, ezúttal a 2015-ben megalakult Szebeni Műhely tizenöt magyar fotóművésze mutatja be az elmúlt öt évben készült munkáinak egy részét.

A magyar fotográfia teljesen azonos színvonalon működik, mint a nemzetközi élmezőny – mondta a kiállítás megnyitásakor L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Megmutatkozott ez már a XX. század elején és fotóművészeink azóta is, folyamatosan a világ élvonalába tartoznak. Talán ennek is köszönhető, hogy a kiállítás szervezőivel az együttműködés zavartalan és már alá is írtuk a szerződést arra vonatkozóan, hogy a következő években is a Nemzeti Múzeum lesz a házigazdája, bázisa, háttere Magyarországon ennek a kiállításnak. Legutoljára ezt az utazó kiállítást világszerte több mint négymillióan tekintették meg. Itt, a Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítás világviszonylatban is az egyik leglátogatottabb volt, a járványt megelőző években, alkalmanként negyvenötezernél is többen voltak rá kíváncsiak.  A kiállítás szervezője, Révész Tamás is megerősítette, hogy a legutóbbi kiállítás esetében Budapest volt – valamennyi helyszín közül – a második leglátogatottabb! Az idei kiállításra sajnos a Covid nyomta rá a bélyegét. Árulkodik erről a díjazások sora is. A kiállításon most láthatjuk azokat az eseményeket, amik év közben elkerülték a figyelmünket, a dolgok a maguk drámájában, de szépségében is megmutatkoznak. A járvány idején élt hétköznapi élet és a természetvédelem végig sem gondolt kapcsolatát fedezhetjük fel némelyik felvételen. Kiválasztásuk hatalmas munkát rótt a neves szakemberekből álló, huszonnyolc tagú – minden évben új tagokból álló – zsűrire. Minden kategóriának külön zsűrije volt, és minden díjazott kép szigorú ellenőrzésen ment át, hogy egészen biztosak lehessünk abban; a kép nem manipulált és az ábrázolt esemény megfelel a képaláírásnak.

Az év sajtófotója díjat a dán fotóművész, Mads Nissen, Brazíliában, Sao Paolóban készült képe nyerte. A képen a Viva Bern idősek otthonában a 85 éves Rosa Luzia Lunardit augusztus 5-én átöleli a gondozója, Silva da Costa Souza ápolónő. Öt hónap óta ez volt Rosa első ölelése. Márciusban ugyanis a világjárvány miatt látogatási tilalom lépett életbe az egész országban, ezért a brazilok millió nem látogathatták meg idős rokonaikat. A gondozókat is arra kötelezték, hogy csökkentsék a minimumra a fizikai kontaktust a veszélyeztetett idősekkel. Jair Bolsonaro brazil elnök tagadta a járvány súlyosságára és a vírus veszélyességére vonatkozó állításokat, ezért Brazília járványkezelési mutatói a világon a legrosszabbak közé kerültek. A Viva Bern otthonban bevezetett egyszerű találmány, az „ölelőfüggöny” viszont lehetővé tette, hogy az emberek mégis megölelhessék egymást! A „Környezet” kategóriában első díjat nyert kép, nem várt, tágabb összefüggésre irányítja figyelmünket. Ezen a képen egy kaliforniai oroszlánfóka úszik egy, a tengerben lebegő arcmaszk felé. Ezek a fókák Észak-Amerika nyugati partvidékén élő, játékos állatok. A Covid-19 világjárvány során Kaliforniában is elrendelt lezárások miatt rengetegen kirándultak, mentek a szabadba, nézegettek állatokat, ha erre lehetőségük volt. Ám az arcmaszk viselése a szabadban is kötelező volt és a fegyelmezetlen emberek teleszemetelték vele a tengerpartot. Sajnos az eldobált maszkokat a madarak, a halak, a tengeri emlősök és más állatok tápláléknak is tekinthetik – számukra mérgező lehet – a pusztulásukat okozhatja. Mivel műanyagot is tartalmaznak, növelik annak a – becslések szerint – nyolcmillió tonna műanyagnak a mennyiségét, ami évente az óceánokba kerül.

A „Vezető hír” kategória első díját az olasz Lorenzo Tugnoli által a Washington Post számára készül fotó kapta, mely jelölt volt az év sajtófotója díjra is. Az egész világot bejárta a hír, hogy 2020. augusztus 4-én óriási robbanás történt a bejruti kikötőben. A halálos áldozatok száma meghaladta a kétszázat. A több mint 2750 tonna, nagysűrűségű ammónium-nitrát okozta robbanás közel hatezer épületet döntött romba, háromszázezer embernek kellett elhagyni a lakóhelyét. A robbanóanyag keveréket egy szállítási vita után foglalták le és nem megfelelő hőmérsékleten tárolták a kikötői raktárban. Sok bejruti véleménye szerint az eset jól tükrözte az ország hosszú ideje megoldatlan problémáját, a kormányzati hozzá nem értést és a korrupciót. A drámai erejű képen egy sérült férfi áll a robbanás helyszínének közelében, a háttérben az elképesztő pusztulás romjai látszanak.

A „Természet” kategória első díja az USA-ba került. Ami Vitale képe a CNN számára készült és egy zsiráfot ábrázol, amint éppen biztonságos helyre szállítják egy külön, erre a célra készült uszályon. A kenyai Longicharo-sziget korábban félsziget volt, a Baringa-tóba nyúlott. Az elmúlt tíz évben a tó vízszintjének emelkedése elvágta a szárazföldtől. Két éve, 2019-ben további áradásokat okozó, szokatlanul heves esőzések voltak és kilenc zsiráf ott rekedt a szigeten. A helybeliek és a természetvédők közösen uszályt építettek és az állatokat a tó partján fekvő Ruko, természetvédelmi területen lévő menedékhelyre szállították. Az állatokat csuklyával a fejükön, vezetőkötéllel segítették az uszályra, de a dolog ennél bonyolultabb volt. Mindet el kellett kábítani és az a testfelépítésük, a hosszú nyakuk miatt veszélyes. Megfulladhattak volna a saját nyáluktól a vérnyomásesés pedig agykárosodást is okozhat. A szállítás közben készenlétben állt egy állatorvos, hogy kivédje az esetleg jelentkező problémákat. Meglepve tapasztaljuk, hogy hirtelen az egész világon szinte központi kérdéssé vált a társadalom viszonya a melegekkel kapcsolatban. Megszűnt magánügy lenni, éles viták kereszttüzébe került. A „Portré” kategória első díja ilyen képnek jutott. Az orosz Oleg Ponomarev egy transznemű férfit és barátnőjét mutatja nekünk. Oroszországban sok LMBTQ csoportba tartozó személy inkább rejtőzködik, a nem hagyományos szexualitással szembeni megbélyegzés miatt. A képen a fiú, Ignat az iskolában folyamatos bántalmazásnak volt kitéve, amikor kiderült róla, hogy lányként fiúnak nevezi magát. Az iskolapszichológus volt az első, akinek mindent elmondott nemi identitásáról, de mindjárt kérte is, hogy ez maradjon közöttük. Nem így történt, az egész iskola megtudta, a sértések, a megaláztatások állandósultak. Oroszországban a transznemű emberek most már házasodhatnak, de nagyon nehéz az odáig vezető út.

Végül nézzünk egy képet a Szebeni Műhely alkotóitól is. A műhely 2015-ben alakult meg és a harmadik évben vette fel alapítója, Szebeni András (1946-2020) nevét. Az itt készült képek olyan magas színvonalúak, hogy méltán kerülhettek a legnevesebb nemzetközi sajtófotó kiállítás, a World Press Photo tárlata mellé. Míg a sajtófotó világa megköveteli a digitális, villámgyorsan továbbítható képek használatát, itt a fotográfiával való bíbelődésre, kísérletezésre alkalmat adóan, születhet kép analóg technikával, üveglemezre, panoráma formátumban, drónnal és nagyméretű kamerával is. A most látható „Helyek, helyzetek, emberek” tematikában szereplő nyolcvanegy alkotás éppen csak ízelítő a gazdag repertoárból. Kiss-Kuntler Árpád képe, a 2016-ban Szentbékkálán készült „Ingó sziklák” jól érzékelteti a technika által adott lehetőség sajátos kihasználásának módját.

9 hozzászólás

  • Jó emlékeket ébreszt bennem e tudósítás. A World Press Photo pályázat és kiállítás magyarországi résztvételét egykor a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Fotóriporteri Szakosztálya és a Fotóművészek Szövetsége koorddinálta, szervezte. A MÚOSZ-ban dolgoztam, bár a fotósok szakosztályát egy kolléganm szolgálta ki, a Vorld Press idején egymagában kevés lett volna. Nagyon eszes, jó szervező, munkabíró volt – de a WP nagy megterhelés volt. A pályázatot hónapokkal korábban ki kellett írni, a beérkező több száz – volt, hogy ezernél is több – felvételt gondozni nyilvántartani stb. A magyar zsürit a szakosztály állította össze, ők döntötték el, hogy melyik kép mehet kiállításra, amiből aztán a WP válogatott tovább. Több kategória van: portré, zsánerkép, riport, sportfotó stb.
    Az ügynek Keleti Éva volt a lelke: ő szerezte pl. a díjakhoz a szponzorokat. Maga is kiváló fotós volt. Az ő területe az ún stábfotózás volt. Vagyis filmforgatásokon, színházi próbákon, majd előadásokon kapott el jellemző, megrázó, vagy épp mulatságos pillanatokat. Talán nem sértés, ha megjegyzem: főnöknek rémálom volt. Nem munkatársnak, hanem szolgának tekintette a beosztottait.

  • Bendegúz79
    10.1.11:57
    Ráchelcikk

    Kedves Bendegúz! Én veszem a fáradságot, hogy a hivatkozást megjelöljem, akkor maga is sziveskedjék a >gentlmen’s agreement< íratlan KMH-s szabályát betartani, hogy legalább a megszólított utána tudjon nézni a "forrásnak".
    Tudniillik rájöttem, hogy ön a mozgalmi induló /2021.szep.27.2:00/ idézetemre replikázott . r é s z b e n . joggal. Azért csak részben, mert a dal, a költészet világa – pláne, ha fordítás is – valóban nem mondhat el mindent az adott mondanivalóról, mert az annak csak az esszenciája. Persze így is a maga módján mindenki érti, főleg akik együtt éneklik… De ön is a B-közép ellentáborában – csak másképp igyekszik magyarázni – ami viszont egyéni és lelkiismereti probléma.
    Másrészt, ha belemennénk az ön úgymond ellenérve mélyére a klasszikusok – Marx és Engels – proletár alatt a munkásosztály öntudatos tagjait értették, a k i k . tudják azt is;
    a.) Mi a munka kizsákmányolása, annak érték alatti javadalmazása
    b.) Mi az elnyomás – vagyis az a.) elleni harc – sokezer kf.fajta burkolt és trükkös elfojtása, v.hatalmi eszközökkel történő nyílt elnyomása…

    Mert mi is itt az alapvető történelmi probléma itt a konkrét esetben? Igaz, hogy az Orbán familia, korántsem királyok, hercegek és grófok, de pár év alatt a kastélylakó oligarcha-tőkésosztály vezető fejévé nőtte ki magát, azaz egy uborkafára felszökött sültprosztó gorgófej, melyet nem tehetség, hanem gátlástalan hatalmi mánia lökött föl a magas pidesztálra.

    Tette ezt protekcionista eszközök és összeköttetései, valamint a sajátmaga is megvallotta hazudás képességével, melyet igaz, hogy magas fokon gyakorol. Mindeme"""tehetség""" áldozata az állami, ill.uniós források közvagyon kizárólag oligarchikus magánkezekbe átjátszása révén a polgári közerkölcs legmélyebbre süllyesztése.

    Ennek az etikátlan,f a m i l i á r i s . tolvaj meggazdagodásnak jelenleg a legjellemzőbb tükörképei a Tiborcz és a Mészáros oligarchák, valamint az országos Fid-SS székhelyekre fölültetett Borkai típusú helytartók,úgymond' polgár-mesterek életmód példái a dalszöveg "KIRÁLYOK, HERCEGEK, GRÓFOK NAPLOPÓK ÉS BURZSOÁK"
    p a r a z i t i z m u s n a k… 🙁

    Egyszóval 79. ..! Mi nem a maga szerinti Moszkovíta bolsevizmus talajáról kritizáljuk a fönnálló . o l i g a r c h i á t . de nem is a minden évben választási rendszert magához igazító, svindlerkormány és pártot – hanem a demokratikus, mindenki számára a termelése és befizetése arányos részesedést biztosító rendszert kívánunk mindannyiunknak…

    Meg még egy, oh 79.bölcs!
    Ön alaposan összekeveri az öntudatos, osztályalkotó(!) proletár fogalmát, a társadalom legalját képviselő lumpenproletárral, mely rétegnek Engels külön fejezetet is szentel AntiDüring című értekezésében,mely réteget az osztályérdek árulójaként emlegeti.

  • András

    Elnézést 6:03-as kommentemért,de neked sem árt elolvasni egy-két

    jobbra-hordó nyelvcsapás közepette, pl. amikor az egyik

    legtipikusabb FidSS-t, L.SimonLászló méltatod, amikor a Vezér őt

    ucsakazért, a kulturkampfban betöltött eddigi sötét szerepéért

    helyezte a Nemzeti Múzeum élére, amiért a náci Demeter Szilárdot

    is a Petőfi Irodalmi Múzeum ürügyén tette irodalmi mindenhatóvá.

    Említett komment egy előző cikkhez kapcsolódik.

  • Uram Isten Wogelein, honnan a fenebol szedett osze ilyen sok valotlan es csupan elkepzelt ostobasagok gyujtemenyeit????????

  • WOGELEIN es MINDENKI;

    Tarsadalmak NEM “osztalyok”-bol, hanem egyenekbol kepezve.

    Barmi “osztaly” hatalma, felsobbsege a lakosssag zomjei folott csupan a diktaturak lehetoseget nyujtja es nyujtotta mindeg az emberiseg tortenelmeben.

    Miert veszik semmibe a tarsdalmakat, nemzeteket alkoto lakosssag tagjait??????????

    Miert SOHA nem hajlandok meg figyelembe sem venni, sot meg megjegyzest sem hajlandok tenni az EGYENEK, s minden egyen elzalogosithatalan jogainak a biztositasan??????

    Hajlando Maga jogait, lehetosegeit az allitott maszlagai alapjan az imadott uralkodo hatalom korlatlan kezebe nyujtani?????

    Fogadok hogy NEM, csupan masok jogait ohajtja tiltani, tagadni, korlatozni ertrelmetlen szloganai alapjan.

    Miert nem eli amit predikal??????????
    Hiszen meg Orban sem tagadja Maguknak azt a lehetosget.

    Nem kepesek belatni sem bevallani ,hogy ON-hazuttoloasaikat teszik itten amig nem elenek szloganaik szerint!!!!!

  • Auróra Borealis

    Bendegúz79
    ok.4.12:24

    Amit leírt annak semmi köze az én bejegyzésemhez.

  • Bende gőz-79
    12:15 – 12:24

    Szíveskedjék megtanulni magyarul…

    Jómagam arról írtam, hogy L.Simon kinevezése a NEMZETI Múzeum

    vezérigazgatójának (semmi köze a múzeumi,a muzeológusi

    szakmához) éppúgy politikai kinevezés volt, mint a jelenlegi

    . K U L T U R K A M P F . során egy náci, az antiszemita Demeter

    Szilárd nevű politikai biztos kinevezése volt a PETŐFI Irodalmi

    Múzeum élére főigazgató gyanánt.

    Magyarok számára ez teljesen evidens…