Kicsi, gyenge és sebezhető Istenünk
Krisztus születésére emlékezünk a szentírások, különösen Lukács evangéliumának elmélkedésével, amelyek arról szólnak, hogy Isten kicsi, gyenge és sebezhető csecsemőként tört be világunkba. Fontos, hogy figyelmünket ne csak a történelmi beszámolóra, hanem a történtek értelmére összpontosítsuk, ha meg akarjuk érteni a karácsony igazi csodáját. Lukács szerzője Jézus tényleges születését egyszerű, egyenes szavakkal meséli el: „míg ott voltak, eljött az idő, hogy megszülje gyermekét, és megszülte fiát, elsőszülöttjét”. E csodálatos esemény értelmét azonban az evangélium következő sorában találjuk meg.
„Azon a vidéken pedig pásztorok voltak kint a mezőn, akik éjszakánként vigyázták a nyájukat. És az Úr angyala állt előttük, és az Úr dicsősége ragyogott körülöttük, és megrémültek. De az angyal így szólt hozzájuk: ‘Ne féljetek, mert íme – nagy örömhírt hozok nektek, az egész népnek: ma született nektek Dávid városában a mai napon a Megváltó, aki a Krisztus, az Úr. És ez lesz számotokra a jel: egy pólyaruhába bugyolált és jászolban fekvő gyermeket találtok majd’. És hirtelen az angyallal együtt a mennyei seregek sokasága is megjelent, dicsőítve Istent és énekelve: ‘Dicsőség Istennek a magasságos égben, és békesség mindazoknak, akik az ő kegyelmét élvezik!'”.
Lukács evangéliumának szerzője számára a karácsony igazi csodája az, hogy a pásztorok otthon vannak Istennél.
A pásztorok az akkori társadalmi rend legalsó fokán álltak. Rosszabbnak tartották őket, mint a prostituáltakat és a vámszedőket. Az, hogy még ez a csoport is eggyé válhatott Istennel, Lukács számára a karácsony igazi csodája, és ez a Jézus születéséről szóló beszámolójának csúcspontja. Érdemes megjegyezni, hogy akkor, amikor ezek a megvetett pásztorok meghallják az üzenetet, az ég hirtelen megtelt angyalokkal, akik örömteli dicséretet énekelnek Istenről.
Ezek a pásztorok elszaladnak, hogy megnézzék, vajon igaz lehet-e ez, és lám, igaz. Karácsonyi énekünknek egyet kell értenie ezekkel a pásztorokkal, akik visszamentek a földjeikre, „dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit hallottak és láttak, ahogyan azt megmondták nekik”.
Látva ezeket a kitaszítottakat, akik otthon vannak Istennél, ráébredünk, hogy még a mi bűnösségünk sem kell, hogy akadálya legyen Isten tervének, hogy Emmanuel legyen, hogy otthon legyen velünk. Ma este meghívást kapunk, hogy megtapasztaljuk ezt a misztériumot azáltal, hogy megengedjük Krisztusnak, hogy belépjen testünkbe, gyengeségünkbe, szegénységünkbe és bűnünkbe; hogy engedjük, hogy ez a szent ajándék megváltson bennünket, és olyan néppé tegyen bennünket, amely buzgólkodik a jó cselekedetekért, mert az ő jelenléte, igazsága és szeretete az a fény, amely felülkerekedik világunk sötétségén.
„A nép, amely sötétségben járt, nagy világosságot látott; akik a mély sötétség földjén éltek – rájuk világosság ragyogott.” – a ma esti első olvasmány régen elhangzott nyitó mondata nekünk, itt összegyűlteknek is szól, hogy bátorítson bennünket, hogy ne hagyjuk, hogy világunk sötétsége legyőzze Isten tervét, hogy megváltson és megújítson minket és az egész teremtést.
Mai elsötétült világunkban, amely küzd a fájdalommal és szenvedéssel, amelyet az egyre növekvő világjárványok, az éghajlatváltozás veszélyes válsága, a migránsok és menekültek tömeges mozgása és a kirekesztettekkel szemben elkövetett számos igazságtalanság mellett, emlékezzünk arra, hogy mi egy olyan nép vagyunk, amelyet Isten szerető jelenléte és kihívó igazsága áraszt el. Krisztus születésének emléknapján mindannyian halljuk meg a hívást, hogy legyünk világosság a világ számára, engedve, hogy Isten üdvözítő ereje a hitünkön, reménységünkön és szeretetünkön keresztül áradjon.
Ne feledjük, hogy a megtestesülés misztériuma arra tanít bennünket, hogy ezt csak úgy tehetjük meg, ha elfogadjuk, hogy eggyé váljunk azokkal, akik szenvednek, és Isten bölcsességével és kegyelmével járjuk a megbékélés és gyógyulás útját.
Ahogy közeledünk a karácsony ünnepéhez, a mai szentírási olvasmányok segítsenek nekünk abban, hogy találkozzunk az istenivel másokban, a világunkban és önmagunkban.
Először is, emlékezzünk arra, hogy az Istennel való egyedülálló kapcsolatunk azért van, mert Isten megtette az első lépést a világunkba és az életünkbe. Az Isten, aki mindennap betör az életünkbe, és türelmesen várja, hogy megnyissuk a szívünket, és meghívjuk őt, hogy életünk részévé váljon.
Másodszor, ahogy egyre inkább tudatában vagyunk Isten jelenlétének, töltse el lelkünket az összes élőlény iránti tisztelettel és az egységgel, amelyet Isten teremt; egy egységgel, amely minden dolgot szentté és értékessé tesz. Egy olyan tudatosság, amely megtölti a szívünket azzal a vágyakozással, hogy olyan imát imádkozzunk, amely arra törekszik, hogy Jézus elméjét és szívét öltözzük magunkra. Egy olyan tudatosság, amely kevésbé ítélkezővé és kritikussá tesz minket másokkal szemben, és együttérzőbbé és gondoskodóbbá minden emberrel szemben, akivel találkozunk. Olyan tudatosság, amely arra késztet minket, hogy jelen legyünk egymás iránt, különösen azok iránt, akiket szeretünk és akikről gondoskodunk.
Harmadszor, értsük meg, hogy jelen lenni ennek a kicsi, gyenge és sebezhető Istennek azt jelenti, hogy nyitottnak kell lennünk a világunkban élő kicsi, gyenge és sebezhető emberek felé, és mindig meg kell hallanunk a hívást, hogy együttérzéssel és szeretettel szolgáljuk őket.
Jim Bleackley atya
Ottawa, Kanada
Fotó: Renee Fisher
Békés karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóinknak!
Author: KMH Vendégszerzők
8:13 du.
az amugy szép irásnak két gyengéje van, legföképp a gyenge Isten
1. Nem, Isten nem gyenge, hanem az ujszölött, aki szintén csak annyiban, hogy csecsemö – de ott van mellette az erös apa, aki egy bölénybikává, és az anya, aki egy oroszlánná válik ha valaki a gyereket bántaná
(Hogy egy katólikus papnak erröl semmi fogalma nincs, az elég borzasztó, mert azért neki is volt anyja és apja – bár ugye hivatalából kifolyólag apa már nem lehet. Na innentöl nem ér sokat egy pap véleménye semmiröl) De milyen jó fegyver, az EU-bürökraták kezében a gyerek kivonása a szülöi védelem alól – ha lehet már csecsemö-korban
2. A pásztorok nem hogy lenézett valakik voltak abban a társadalomban, hanem a legmegbecsültebbek – a gazdaság alapja a birka és kecske tenyésztés volt (lehet hogy egy mai pap számára lenézendö hisz egy pásztort csak egy falusi senkinek gondol, mint a mai baloldali intellektüelek …)
Kár hogy ilyen analógiákkal utalnak ugy általában az emberség elsajátitására, – nem mondhatok mást, mint hogy ebböl a lenézö magatartásból származnak a magukat fennsöségesebbnek tartók magatartása, a másokat lekezelök sokasága.
Amugy nagyon szép karácsonyi lamentálás – el lehet rajta érzékenyülni, csak az irások abszolut meghamisitása.
Mindenkinek további szép karácsonyozást
3:38 de.
A Könyv szerint végül is nem Emánuel(???), hanem Jézus néven az események és körülmetélése után márcsak jó 30 évvel később jött el Jeruzsálembe, mint a zsidók akkor már 100 éve várva-várt királya, azaz messiása ebben az értelemben tehát az ő megváltójukká lett…
Az addig eltelt hosszú időszakban – a cikkbeli, „világra kiterjedő” korai csoda ellenére – nem is szólnak róla hírek, kivéve 1, amikor az őt aggódva kereső szülők elmondása szerint a bármicvóján, 12 éves korában annak rendje és módja szerint „a templomban tanított és öregekkel vitatkozott”, ami nyilván nem a Jeruzsálemben történhetett…
9:35 de.
˙
Biblia-magyarázatok az „Újszövetségbe” gyakran magyarázzák bele, a szent iratgyűjtemény szegények iránti jóindulatát, szeretet-parancsát sőt a gazdagok, azaz a gazdagság, mintegy a Dekalógusba ütköző cselekedetek bűnforrását …
Az hogy az ún.új szövetség mennyire viseli szívén a szegények „sorsát” arra több példa is felhozható, de legjellemzőbb mégiscsak a történelmi megközelítés vagyis az, hogy kiket is sorolhatunk a Jézus korabeli [római] társadalom szegények osztályába, melyben a maguk óriási minimum egyharmados tömegével a rabszolgák képezik a többséget, míg az úgymond’ szabad szegény plebsz a sokkal kisebb hányadot adta. Mert egyrészt a szabad státusz ritkán esett a kizsákmányoltak körébe, bérmunkások és alkalmi dolgozók voltak a nők pedig otthon…
Másrészt s végsősoron az egész gazdaság, annak működése a rabszolgatömegek vállán nyugodott, illetve és amikor zakatolt…
Bár az evangéliumok jelképesen nagyon „szeretnek” az úgymond szegényekről elmélkedni, ám, hogy pontosan kiket s miket értenek ez alatt, arról már hallgatnak., illetve nem határozzák megH.. olott, a szerkesztőknek tudniuk kellett, hogy valójában az ókori társadalom hatalmas szegény osztályát a rabszolgák tömege tette ki, akiket az evangélium csak mint szolgákat hajlandó egyáltalán szóba hozni és „rab” nélkül…
Mellesleg a cikk bevezetőjében emlegetett pásztorok inkább lehettek nomád legeltetők, míg az izraeli nyájakat nincs kizárva, hogy rabszolgák terelgették, de ezen kívül csak mint dolgozó és güriző „senkik” lehettek – mint a cikkíró írja – a társadalom megvetettjei…
Akik páriák nyilván nem lehettek, mert gazdáik őket is csak magas pénzért vásárolta fel a rabszolgapiacon s akik közöttük mégis örültek annak, hogy állítólag megérkezett A Messiás – akit akkor még nem is hívhattak latinul Krisztusnak. Az egész eset, csak akkor és úgy történhetett, hogy azok is zsidók voltak. S ha hiszünk az írott cselekménynek, vagyis akik esetleg valóban, illetve mégis meglátogatták az állítólag híres újszülöttet, azok csakis zsidók lehettek, mert a „pogányok” és a nomádok és stb nem vehettek részt, nem éltek meg semmiféle messiás várási mozgalmat mint a zsidó társadalom akkortájt már egy évszázada egyfolytában próbálgatott…
Ergo, ha az tényleg úgy történt, akkor az mindenképp zsidó belügy lehetett, de semmiképp sem egy ökumenikus happening.
10:32 de.
Voronyezs
12.25.9:35
Kiegészítés Károly Gáspár magyar fordításában
(Az, hogy a vastag iratköteg kiket ért szegények alatt, afölött a szerzők ügyesen elsiklanak és a rabszolga szót úgy kerülik el, hogy csak szolgaként említik, mely állapotot a szentírás sorsszerűségként, a beletörődő szerencsétlenekre kimért isteni akaratként csöpögteti az olvasni nem is tudó hívő sokaság feje búbjára, mint szenteltvizet. Például:)
Ef.6,5.:
„Ti szolgák engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak.”
Kol.3,22.:
„Ti szolgák szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak nem a szemnek szolgálván,mint kik embereknek akarnak tetszeni,hanem szíveteknek egyenességében,félvén az istent.”
1 Tim.6,1.
„Kik iga alatt vannak, mint szolgák, az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék…”
Tit.2,9.
„A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, ne ellenkezzenek.”
Kor.7,22.
„Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa…”
(Ennyit arról, hogy mennyire veszik komolyan a sokat hangoztatott és lesajnált szegénységet az evangeliom alkotói, hisz az mégiscsak világos, hogy akkor a rabszolga tömegnél szegényebb sokaság nem is létezhetett.)
10:38 de.
+1
„Könnyebben jut át a teve a tű fokán,
mint gazdag a mennyek országába.” (Mt 5. …)
Édes vigasz tudatlan földi szegények számára.
Szerintem az emberek többsége, mégis a gazdagságot választaná, nem pedig a – ki tudja – mennyek országát a halál utánra…
8:51 de.
Voronyezs
2021 december 25
10:38 de.
csak annyit, hogy az idézet mondat csak kiragadás egy tágabb szövegkörnyezetböl (discursusból) – igy messze nem igaz önmagában!
A discursus arról szólt, hogy kibe/mibe HELYEZI BIZALMÁT jobban a gazdag ifju, a felhalmazott javaiba vagy Teremtöje gondviselésébe!?
Sehol nem állitotta Joshua a testamentumok (tanuságtételek) konyveiben leirtak szerint hogy a mennybe a szegényeknek van privilégiuma bejutni („örök élet”)
Azt a állitotta (következtette) hogy egy gazdagnak azért nehéz a teremtöjébe helyezni bizodalmát mert a javaiba vetett bizodalma erösebb a jövöbeli jóléte/státuszkója megörzésére
Pontosan az volt az oka Judás „árulásának” hogy tudomásul kellett vennie hogy Joshua nem „iteli el” a gazdagságot
(Iszkatorias Judás: baloldali/forradalmista érzelmü besugó, III/III)
Más, az elözö hozzászólásaid valamennyi idézete Pál/Saul rómaivá avanzsált polgár, (marx károlyhoz hasonlatos) asszimilálódott izraelita által irott, annak jól kitervelt ármányai alapján nyugvó katolikus/keresztény egyházi dogmák
A rabszolgaság fenntartása az „Anyaszentegyház”(sicc!) dogmái tehát… aminek semmi köze Jóshua tevekenységéhez, aki az Irások (Tanach) betü-szerinti helyreállitásán munkálkodván, sokszor kijelentette, hogy azt inkább még szigorubbá kivánja avanzsálni!
Ügyes huzásokkal pont emiatt könnyüvé vált a tömegek felhergelése személye ellen azok által, akik viszont inkább kivánták megtartani a saját maguk által hozzácsempeszett doktrinákat, értelmezéseket
Amugy jó lenne ha nem akarnád a római társadalmi berendezkedésröl hallottaidat/ismereteidet(??) belekeverni az izraelita társadalmi szokásokba (alapja a tóra)
Válasszuk élesen öket, – oké? – mintahogy a tét pont az volt akkortájt, hogy a római teljesen, vagy csak részlegesen le tudja-e uralni a meghóditott országokat
9:02 de.
Voronyezs
25. 10:32
A Magyar Katolikus Lexikon is a Te álláspontodat vallja, amikor nem mást állít, mint:
„Jézus korában a rabszolgaság hozzá tartozott
az . é l e t . r e n d j é h e z.”
„Hasonlataiban Jézus minden további nélkül élt a rabszolgaság fogalmával (…..) és [de] soha . n e m . f o g l a l t . vele szemben . á l l á s t.”
Később a K.Lexikon állítja,hogy viszont Jézus és a tanítványok
megmutatták a rabszolgaságból kivezető utat, melynek lényege az
ún. „”megtérés””, mint Pál esetében is, aki Filemonhoz intézett
levele tanúsága szerint azzal küldte vissza hozzá a szökött, ám
általa idő közben megtérített rabszolgáját, hogy fogadja őt
vissza a házába,de már nem mint rabszolgát hanem,mint testvért.
Bocsásson meg mindenki,
viszont nekem az effajta
megbocsájtás és befogadás
útjáról az Egyházak II.
Világháborús „embermentő”
tevékenysége ugrik be. Az,
amikor XII.Pius vezetésével
mindenütt csak az úgynevezett
kikeresztelkedett ,
m e g t é r t e k é r t .
emeltek szót, ill.tiltakoztak,
miközben körülöttük milliókat
(gyerekeket,kisbabákat,aggokat,
matrónákat,anyákat és apákat.)
hurcoltak egyenest a pokol tüzére…
Persze ha „szentírás”fent idézett, ill. e megtérést kikövetelő passzusait nézzük, akkor végsősoron a kereszténység részéről csupán egyfajta konzekvens magatartás követéséről beszélhetünk.
9:26 de.
The venerable father is right!
12:46 du.
Absolute gyerekes beszed es teljesen valotlansag!!!!!
A fiatal rebe van idezve a Romai-gorog szentirasban, ahgol allitja,:” tudnod kell az igazsagot, mert csak az igazsag tehet bteged szabdda”.
Az az szabadda a tevedeseidtol, bunteteidtol.
A biblia adai tisztan nyujtja a valosagot, hogy a „karacsont”-nak SEMMI KOZE a REBE szuleteshez!!!!!!
Sot tisztan bizonyitja, hogy a rebe NEM szulethetett december vegen!!!!!!
A pasztorok mind kint legeltewttek nyajaikat!!!!!
December egy igen huvos, esos idoszak Izraelban, sot tobbszor volt eset a ho-esesre is eleg gyakran.
Masodik, a szuletesnap unneplese igazi pogany szokas volt!
Hasonloan mint a SABATH-nap eltorlese is es a NAP-isten imadasa a het elso napjan.
A romai, Mitra-izmusbol atvett „SOL INVICTUS” nap-isten imadasa.
A rebe a TORAH teljes betartasat hirdette egesez eleteben.
OLVASD a SZOVEGET!!!!!!
NE A CSALASOKAT!!!!!!!
Hasonloan az EV kezdete a termeszet alapjan a tavasz kezdetevel, az elso honap, nem a tel-kozepen kezdodoik, az csupan a pogany Zoroester, Mitra imadok szokasai!!!!!!!!
BOLDOG UJ-ESZTENDOT POGANYOK!!!!!!!
3:15 du.
Bendeguz79
2021 december 28
12:46 du.
grizi a hamupüpőkét elemezd az ugyanijen hejessírási hibákkal maradna értelmetlen, de végre részegen nyomogattad a billentyűidet? ojan is lett… megtalálták a nagy egyip Tomi kirájt és kibugyolálták
az nincs ugyanott elírva?
12:07 du.
Nem a Teremto gyenge, hanem az emberi gyarlosag, onzes , kegyetlensegei ami tul eroben mukodik.
Minden emberileny gyarlo, onzo, kegyetlen es bunkoveto, egyetlen egy-sem kivetel. Nem, egy sem. Senki sem !!!!
Az is tisztan irva a Bibliaban!!!!!
10:22 de.
Gábriél
26.9:02
Kérdésére:
Az ünnepek annyira lekötöttek, csak most jutottam a föntiek elolvasásához, melyből itt csak az Iskarióti* Júdásra kívánok reagálni, mégpedig először is a neve miatt, mely a 325-ben összefűzött iratcsomó szerkesztő konferencia 😀 részéről a . k i v á l a s z t o t t . áruló. Tehát koncepciós . e l l e n s é g k é p . megtestesítője Ő, az aki a níceai könyvkötők és papírselejtezők*** legfőbb ideológiai céljaként jelentkezett.
Vagyis elsőrendű céljuk volt a jövőbeli olvasók és orruknál vezetettt hívők ösztönzése a . J u d a . és . J u d a e a . főnevek kombinált önkéntelen aszociációja a zsidó népre. Azaz az ilyen hitgyakorlókat eltaszítani testvéreiktől, a zsidóktól, mely koncepció megfelel a (tarsusi,) ettől és nem avanzsált(!), hanem született . r ó m a i . sz.Pál szándékos antijudaista sz…keverésének, a különállást beléjük plántálni. Ergo, tagadólag eltávolítani belőlük az ő titkolt zsidó múltjukat… Mellesleg zsidókból lett „őskeresztényeknél” ezt eredménnyel sikerült is elérniük. De tudnék egy pár példát ilyen túlbuzgó, mai renegátra is, aki buzgóbb antijudaista még a kelleténél is..
Ami pedig e szent iratok történelmi vonatkozású tanúságát illeti, bizonyítják, hogy . J u d á s . s z i k á r i u s , azaz olyan lázadó zsidó zelóta (=túlbuzgó) csoport (párt) tagja volt, akik nem voltak hajlandóak az akkor már száz éve a nyakukon ülő pogány(bálványimádó) Róma semmiféle provinciális politikai, gazdasági és vallási igáját magukon megtűrni s ezért mindig fegyvert tartottak a ruházatuk alatt. Júdás-apostol csakúgy, mint Simon Péter, a későbbi SzentPéter, a „legendás” anyaszentegyház alapító „atya” ebben az értelemben mindketten gyilkosok voltak.
A szent papírok szerint is Jézusnak csak a közvetlen követői között két ilyen lázadó, fegyveres harcos, úgyszólván „”terrorista”” akadt, mely titkos 17% minden ellenkező híresztelés dacára azt bizonyítja, hogy Jézus korának az első számú zsidó politikai projektje a Róma-ellenesség volt…
Ezek a lázadók is – más út nem lévén – hivatásszerűen követtek el merényleteket rómaiak, főleg katonák ellen – az áldozat személyes anyagi helyzetétől függetlenül. Ruházatukban alkalomra várva mindig tőrt (sicát) rejtegettek és ennek köszönhetik a sicarios, avagy magyarosan szikáriusz dicső történelmi hírnevüket. Tehát az apostolok között szt.Péter éppúgy volt „gyilkos” mint Júdás, mégis csak utóbbi kapta ezt az azóta is örökre megbélyegző stigmát; >az áruló, a zsidó< nevet, miért…? Mert az iratköteg szerkesztői céltudatosan szántak más és más szerepet az egyik és a másik zelóta lázadónak…
Persze a sicarios véletlenül se "a zsidó gazdagok"** ellen fente a késeket. [Mellesleg a Holt-tengermelléki Qumránban több fegyverkovács műhely is működött, ami többekközt ugyancsak cáfolja az esszénusok békés természetéről szőtt mítoszt.] Azonban nem a szadduceusok ellen hanem, és joggal csakis a gyarmati Róma ellen fenekedtek, ami igaz Júdásra, de Péterre is… Ők voltak Bar Kochba dicső elődei. Annak a győztes lázadónak, aki pénzérméi tanúsága szerint a III.zsidó háborújuk után még 4 évig – Izrael Messiása címet birtokolta.
H i t e l m é l e t i . vonatkozásban viszont Júdás szerepét a könyv szerint is a sors, vagy inkább az "Úr" (az atya,v. a fia) szabta ki az ő számára is, méghozzá az eleve elrendeltetés elve alapján. Mert a legendában ha valakinek Jézus parancsba ad bármit – pl: Júdásnak, "tedd, amit tenned kell…" – azaz, hogy árulja el őt magát, nincs az a hívőlélek aki az ilyen kötelező sugalmazást meg merné tagadni. Nincs apelláta, hogy pl,"már bocs Jézuskám, de az akarat még mindig szabad! Nemde? Én nem árullak el téged, küldj inkább mást…" ))) 😀 (((
Különben is, ez az egész szöveggyűjtemény már előre teli s tele van utalásokkal arra nézvést, hogy a messiásra miféle szörnyű sors árulás és kereszthalál vár, ergo ez a többszörös parancs ""föntről"" és ettől a beavatottak számára előre tudható volt, ami még Jézus számára is változtathatatlan sorscsapás.
Mindennek ellenére, mégis elbújik előle a Gecsemáné kertbe, sőt fölvetődik az is, hogy védekezésképp' fegyvert is fogjon isteni küldetése, "az apja rendelése", vagyis a reá kiszabott sors ellen… – Minden esetre furcsa.
˙
.
*Az i s k a r i ó t i . jelző hosszú, másfélezer-éves drasztikus köznyelvi igénybevétel folytán . t r a n s z f o r m á l ó d v a . az eredeti szikáriusz, v.sicarios,stb, elsősorban sajátos vallási célból ott már nyelvtani értelmét is vesztve; helységnévhez hasonlatossá képzett melléknévvé fajult át. Csakúgy, mint a római nazarénus kifejezés, azaz a lázadó esszénus is Nazaretivé alakította a József fia Jézus még az evangéliumban is többször használatos becsületes zsidó nevét, miközben archeológiai bizonyítékok igazolják, hogy Jézus idejében még ez a Nazaret helységnév sem létezett, nemhogy város…
** A korabeli " g a z a d a g . z s i d ó " arisztokrácia és főpapi réteg pártja a . s z a d d u c e u s , azonban a történelem nem tud olyanról, hogy . s z i k á r i u s . zsidók gyilkos támadásokat intéztek volna a zsidó szadduceusok ellen.
*** A Níceai Zsinat "több mázsa" ún.gnosztikus iratot semmisített meg vagy dobott ki. Ezekből ma is rengeteg megmaradt pergamen, stb kerül elő, amelyeket szándékkal hagytak ki az Újszövetségből,pl a sivatag szélfútta homokjából előtűnt J ú d á s . e v a n g é l i u m a , c. mű stb.
_______________________________________________
Bocsánatkérés a T. Főszerkesztő Úrtól:
A kérdéses anyagot ennél rövidebben nem lenne lehetséges tárgyalni. Tehát Bocs'!
12:34 du.
Gábriel dec.26.8:51
A római társadalmi berendezkedés elválaszthatatlan történelem korabeli folyásától, mert azokat az időket a hódító Róma határozta meg. Pláne így van ez egy rómától több emberöltővel agyonyomott országgal. Jézus idejében már 100 éve ott lébecoltak a rómaiak, hogy ne csak az adót, a szentföld termékeit, de még a hitüket is elvegyék tőlük. (Utóbbira ld.pl.Pál tevékenységét.) Izrael sok néppel ellentétben nem adta magát. Az olyan népek pedig, akiknek nem állt olyan hatalmas eszmei energia a rendelkezésére, mint izraelitáknak, velük könnyen elbánt a birodalmi lépegető. Izrael kohéziós erejét azonban a vallás biztosította. Végsősoron a földrajzi közeg, a nép és a vallás, ezek együtt egyetlen erős egységet alkottak. Ahillesz sarkuk ami mégiscsak nehezítette a harcukat, az az évszázados valódi és legitim királyuk(a messiah=felkent) hiánya, amely miatt harcuk csupán szétdarabolódott, de a hitük így is megtette a hivatását és az elnyomó birodalom ellen így is erős tömböt alkottak.
Amúgy meg, szómágia azt állítani, hogy Jézus nem ítéli el a gazdagságot. Hát az ÚSz. szerint, tényleg nem, mert az a könyv az maga a vallás. Ennélfogva ez az eklektikus mű állítja az egész „”történet”” átverő jellegét, minthogy nemcsak Róma, de az egész birodalomnak rabszolgamentes új gazdasági rendre volna szüksége, hisz a rabszolgaság nemcsak antihumánus emberellenes intézmény, hanem egy különleges termelő-„eszköz”, az élő gép üzemeltetője, amelynek csupán enni kell adni, és az a gazdájának hatalmas hasznot sőt, a luxus környezetét is képes megtermelni.
Ez volt az akkor, szükségszerűen megváltoztatandó történelmi realitás, mert a hódításokkal egyetemben a latifundiumok a tönkremenetel szélén ficánkoltak főleg a rabszolgák érdektelensége folytán. Tehát valami új, látszatszabadságféle szükségeltetett, ahol a „munkaerő” azt hiszi majd, hogy neki tulajdona van, tehát szabad…
Ehhez az illúziót az Újszövetségen, tehát elrendeltetésen alapuló hókuszpókusz is szükségeltetik, amely a következő 2000 évet képes biztosítani rabszolgatartók számára egy új gazdasági formában. A kereeszténység mindezt később is 2000 évig fundamentumkén alátámasztva többekközt Jézus nézetrendszerével volt képes.
Az pedig bocs’ de értelmetlenség, szakszerűtlen butaság hogy Júdás „baloldali/forradalmista” III/III.besúgó volt” mert:
1. Júdás nem harcolt másért, mint a Római kolonializmus ellen.
2. A Biblia – amely maga a vallás és hitdiktátum – szerint Júdás csak, a számára előre kiszabott úton haladt, ezért bedőlni az őt elítélő bigott tábornak, csakis nonszensz,önállótlan gépiesség..
3. A forradalmárnak, ebben az egészben nem júdást, hanem Jézust mondhatnánk, kéne tartanunk, ámde őt is csak akkor, ha minimum nemet mond a rabszolgaság akkora elavult történelmi intézményére, de ezt sem tette meg. Sőt több helyen belenyugvólag konstatálja annak létezését, miközben valami megfoghatatlan távoli az életben elérhetetlen jutalmat ígér a földi szenvedés kárpótlásaképpen. Pál szájával pl.a következő óriási hazugság pedig egyszerúen fölháborító badarság, ahol ezt mondja a birodalomtól zaklatott zsidók római elárulója:/Gal 3.28../:”Krisztusban pedig nincsen zsidó, sem görög, sem pedig rabszolga…mert ti ,mindannyian egyek vagytok a Krisztus Jézusban…” Tehát az abszolút kiszolgáltatott rabszolga szerintük egyenlő a számára élet-halál ura, a rabszolgatartóval…
Nesze néktek rabszolgák, jobbágyok és munkások
– „Ezt vegyétek [be] és egyétek” 😀
7:43 du.
Voronyezs
2021 december 30
10:22 de.
Örülök és köszönöm a „rövidke” leirást. Mert valóban ebben a témában egy rövid megjegyzés is sokkal nagyobb terjedelmet kiván, hiszen szinte minden egyes mondatot – mint ahogy tetted – csakis magyarázatokkal lehet papirra vetni AZ ÉVEZREDES TUDATOS HAMISITÁSOK miatt.
Igen, a valós történések közkinccsé tétele azt hiszem jelenkorunk legfontosabb feladata végre – hiszen közel kétezer évet éltünk le itt Európában egy „ördögien jól felépitett” ármány szövétnekében.
Aminek okán leirhatatlan mértékü szenvedésben volt része megszámlálhatatlan tömegeknek és tengernyi vér folyt a századok alatt
És hogy mi most éppen mi elé nézünk ennek kapcsán – hát az az amiröl kellene beszélnünk
Ilyen konkrét dolgokról kéne szót ejteni – ha ilyeneknek lenne a fóruma a KMH, ennek adna nagyobb teret, az valami csodálatos lenne.
Kicsit unalmas már a sokszor nem is utcai nívón, hanem jóval az utca szintje alatt ujabb és ujabb orbán-poncskondiázás.
Ja, ha ez egy DK választási fórum, annak is a legprimitivebb propagandatölcsére – akkor – Mea culpa!
Én javaslanék dijat szedni ezért – hisz van a pártnak pénze, nem kell sajnálni öket. Csak a fenti dolgokra választ nem jelentenek.
A társadalom valós problémáival nem foglakoznak, csak folyvást ellene mennek – na de ez más.
Bocs a kitéröért, most annyit csak, hogy én is igy értelmezem az elmondottaidat – de (mivel Judás cselekedeteiröl csakis ezekböl a ránk maradt irásokból van ismeretünk, következtetésekre vagyunk kényszerülve, mert mint ahogy irtad – szinte tonnaszámra semmisitették meg a feljegyzéseket – a következtetéseid valóban teljesen helyállóak.
A „megtévésztés” amiból az árulo szereposztás kijutott Judásnak, az pontosan abból fakad, hogy az akkori vezetök (Szanhedrin elöljárói) valóban félhettek egy lázadástól – hisz a lázadás egyöntetü népakarat volt (Izraelita) Félhettek a következményeitöl.
Ami be is következett kb ugy 40 év mulva.
Mert amint többhelyütt megjelenik, az „apostolok” számára IS egyértelmüen a MEGVÁLTO (messiach) IZRAEL HELYREÁLLITÓJÁT jelentette. Jezus (Joshua) származása Dávid királyhoz visszavezethetö, igy a követöi Izrael helyreállítását – vagyis a római iga lerázását várták el töle – igy nem véletlenül merült fel a kérdés – hogy jó, jó ez a sok tanitás az Írásokból, de mikor állitod helyre Izraelt?
Pál/Saulus megjelenése 180 fokos fordulat, onnantól jött a „keresztény” messias mese, aminek semmi köze nemhogy Jozsef fia Jézushoz, de semmilyen zsidó valósághoz.
A kereszténység arról szól, hogy rómát mint világbirodalmat az összes kellékével együtt „isteni szinpadra” emelje, vagyis egy globális birodalmi vallás. Aminek hiánytalanul eleget is tett a történelem során, minden idöben teljes mértékben kiszolgálta a hóditók mindenkori igényeit
Hogy mindig akadtak akik komolyan vették a szemfényvesztö ájtatosságait – persze akadtak ilyenek, még királyi családban is – dehát ….
Boldog új esztendöt
8:23 du.
Az a gyanúm hogy a cáfolhatatlan igazságot -miszerint a testamentumok kiknek íródtak, mikor és miért- csak egy, a vatikáni hétpecsétes trezort megárt és onnan élve sikeresen kijutott júdás tudná felfedni, viszont addig is jókat lehet vitatkozni a kiszivárogtatott feltételezhetőségeken.
1:18 de.
Bendegúz 79
12.28.12:46
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Hadd tolmácsoljam e kérdésben tökéletes egyetértésemet…!
Đ
3:38 de.
T.Gábriél !
Állítod, hogy a római társadalom berendezkedésének semmi köze az izraelita társadalmi szokásokhoz. …Hogy a gyarmatosító szokásai érintetlenül hagyják a megszállt nép szokásait.
Szerintem ebben csak ott értünk egyet, hogy Róma pogány szokásai valóban képtelenek voltak behatolni a Tóra szilárd világába, de miért?
Mert akkor még a „zsidóság” komplex betonkemény kohéziójából, alfájától az ómegájáig („egy jóta [i], vagy egy vesszőcske”) „semmi el nem veszhetett el…” [Mt.5. 17-19]. Vagyis e Törvénykönyv ideológiai és közjogi passzusai . v é d e r e j e . azokban az időkben erősebbnek bizonyultak a kínai nagy-fal erejénél is… A római 100-vallásúság pedig képtelen másképpen oda behatolni, mint szokásos besurranó tolvaj-szintű, ún.pax-romana szisztémájukkal. Ám, mivel ez Izrael esetében nem sikerült nekik ezért a hamis, Tóra-tagadó, pálos reform halandzsát vetik be a judaizmus Maginot vonala ellen. Viszont ezzel sem jutnak eredményre mígnem az első Zsidóháború nevezetű – valójában zsidó lázadás elindította – tömegpusztítás során nem végleg, de megtörik a Judaista jeget… Ezt követően is csak 70 év múltán a legvégső, a III., a totális római túlerő katonai erőszakja képes az akkorra már önálló Bar Kochbai önálló „Messianisztikus Zsidó Királyság” haderejét, s vele együtt Izráel népe jó-részét elpusztítva jelentős tömegeket szanaszét kergetni a szélrózsa minden irányába…
Ebből a hosszú, Róma kontra Zsidóság 200-éves(!) egymásnak feszülésből csak egyetlen ideológiai kísérletük mellékterméke m a r a d t . f e n n . az utókor számára. Mégpedig a zsidó alapokat felszántani próbáló renegát római zsidó, Saul/Paulus más hitehagyottakból kovácsolt úgynevezett . k e r e s z t é n y . v a l l á s a , amely aztán kf.érdekelt világi erőkkel és azok katonai potenciáljaival összefogva stratégiai céllá tette az . a n t i j u d a i z m u s t. Előbb csak mint vallás üldözését; átok, megjelölés, megszégyenítés, erőszak, fizikai, pogromok és a gyilkolászás kölönféle válfajával, majd hivatalos, „törvényes” formákat öltve magára, államprogramokba is iktatva azt…
– És/De Jézus soha . n e m . s e g í t e t t . T ó r á h o z-hű testvérein, akiket már a Kineret-parti hegyen mégiscsak ezzel nyugtatott meg…! Vagy nem mondott igazat?
˙
Utószó:
Kérdezed, „Róma le tudta e teljesen vagy csak részlegesen uralni a meghódított országokat?”
Azt kell mondjam, hogy azokat teljesen, majd a Birodalom a saját súlya alatt volt kénytelen összeomlani. Sikereit az erre fenntartott katonai túlerőnek és a pragmatikus Pax Romana-nak köszönhette. Csak olyan területeket volt képes „könnyen” bekebelezni, ahol az írott kultúra, ezzel együtt az ideológiai támasz gyönge talajon állt. A meghódított többség ilyen értelemben volt fejletlen, ami a birodalom méreteit jelentősen és folyamatosan bővíthette…
4:08 de.
Utóirat:
Az . ö n t u d a t o s . Izrael kivétel volt.
Bár már fél lábbal bent voltak és közöttük éltek, a lakossággal jó viszonyt mégsem ápolhattak, annál inkább retteghettek merénylőktől és lázadóktól. A rómaiak csak úgy voltak ott, mint az aesopusi Kismalac és afarkas… – sose tudhatták mikor forrázzák le őket…
Max’a hitehagyott kollaboránsokra, adószedőkre stb számíthattak olyanokra, mint a szent Pál is volt, de viszont a hithű többség mind rájuk fenekedett… 😀
Kétszáz évükbe tellett felszámolni és azt is csak úgy, hogy magát a >zsidó problémát< r a d í r r a l . írták be a történelmükbe, ami kb annyit tett mint Cartago helyének a sóval való fölhintése…
5:40 de.
Gabriel
Azt írod itt föntebb, hogy „a Júdásról írtak mind a Katolikus Egyház és „Marx” anomáliái”.
Ha ez így van, akkor mi bizonyítja számodra, hogy a Jézusról írtak nem anomáliák ?
A Katolikus Egyház a kezdetekben évszázadokon át azonos volt a Kereszténységgel. Ergo az abban jelzett és ábrázolt, a mára kialakult Jézus-kép maga is katolikus dogma eredménye.
Marx pedig egészen másról és máskonstellációban értekezett a zsidóságról. Annak semmi köze az Iskarióti Judáshoz, legföljebb abban, hogy az emberket gyakran a társadalmi szituációk – pl.szociális helyzetük – kényszeríti rá előítéletes kényszerpályákra.
A zsidóságot pl. vagy kétezer éven át éppen a kereszténység tartotta – tartaná most is – megalázó kényszerpályán az ilyen sztereotip kalodákkal, mint „Júdás az áruló”, avagy azzal, ha bankár az illető, hát akkor az csak zsidó lehet… Ennek egy jóindulatúbb formája, kerülőúton mondja ugyanazt, hogy „mert Ők értenek a pénzhez” jól hangzó, mégis rosszmájú formulát.
Holott, aki csak egy kicsit is olvassa a történelmet rájöhet, hogy e népcsoport több irányból lett (van) bekényszerítve ebbe a sztereotipiával túlterhelt szerepbe mindamellett, hogy a valóságban sokkal több a „szegény” zsidó polgár, mint pl.a milliomos…
Egyébként Itália büszkesége, az őskeresztény Medici család utcai pénzváltókként kezdte összeszedni hatalmas mecénási tehetségét. Avagy Henry Ford sem zsidó, a Kennedyekről már nem is beszélve. John D.Rockefeller, aki gátlástalanul tette tönkre a konkurenciát a világ leggazdagabb embere talán csak nem zsidó volt? Avagy mi a helyzet Mészáros Lőrinc(Stróman Lölő)a falusi gázszerelőnkkel, aki ma Magyarország leggazdagabb embere, csak nem ő is zsidó.He! Lehet, hogy csak egyszerűen ért a pénzhez?
Ebből a szögből mi a meglátásod?
Üdvözlettel: Fortimbras
˙
Ui: 1930-ban a zsidók egyharmada dolgozott fizikai, másik harmad tisztviselői munkakörben, a harmadik harmad pedig önálló kisiparos, v.boltosként kereste a kenyerét.
9:02 de.
Voronyezs és
Gabriel
Azért az is furcsa, hogy Izráelben a zsidó rabszolgákra bár külön jogszabályok vonatkoztak, de mint a Magyar Katolikus Lexikon is megjegyzi, hozzátartoztak az Újszövetségi kor mindennapjaihoz. Ott is, mint bárhol a világon ők állították elő gazdaság összes javait.
Különösen érdekesek a r. felszabadítását is lehetővé tevő szabályok, melyek igaz, a zsidó rabszolgáknak több kedvezményt biztosítottak, de ettől függetlenül sem változtatnak azon, hogy a rabszolgaság – az istentől,v. büntetőbírótól kapott – sorscsapásként tett hittestvért is szerencsétlen, valódi szegénnyé.
Na, ezekről se gondoskodik külön a megváltó Jézus sőt, paraboláiból kiderül, hogy Ő a rabszolgatartók oldalán áll, s a „szolgákat” gyermeknek tekintve, afféle dedós példákat dörgöl az orruk alá, a szerencsétlen, v. önállótlan rabszolgát állítva rossz, vagy jó példa gyanánt tudatlan hívők elé… Miközben pedig jóindulatot mutat nyomorékok, fogyatékosok, betegek, de még a „romlott” nők irányába is – csak az igazi szegényekről, a rabszolgákról látszik megfeledkezni. Akkor egyáltalán minek is beszél a szegénységről…?
Láthatólag a történelmi korszak még ott is a hitvilágban is meghatározó alapállás. A rabszolgatartó termelési mód, vagyis a rabszolgatartás még a Tóra, v. s z e r e t e t – p a r a n c s á t ó l eltekintve, még a szent földön is, Jézus koránál már jóval korábban meghatározó gazdasági alapkérdés volt…Arról lemondani – legalábbis a . t a r t ó k n a k – eszük ágában sem lehetett. Elképzelni sem tudták volna enélkül a világot.
De még Jézus előtt 70.körüli Spartacus gladiátor vezette fellázadt és hozzá csatlakozott római rabszolgák serege sem, akik bár fellázadni nem voltak restek sőt, de fogalmuk sem volt egy azt követő világ milyenségéről. El is vesztették két-évig kitartó hősi harcukat, bár végsősoron őket is Róma túlereje szorította a vereségbe, illetve a megtorlás, a Via Appia hatezer . c r u c i f i x u m a . erdejébe…
És még annyit, hogy szerintem a rabszolgatartás folyamatosan kimerítette a hét közül kettő főbűn, a kevélység és a fösvénység főbenjáró cselekményét is miközben az másokat az elemi szabadságuktól fosztott meg…