A világ Victor Vasarely néven ismeri, mi tudjuk azt is, hogy Vásárhelyi Győző 16 éves korában kezdett képzőművészeti tanulmányokba Újpesten, 1925-ben már reklámgrafikusi megbízásokat is kap és 1930-ban kiállításon is részt vesz. Még ugyanebben az évben – a jobb megélhetés reményében – Párizsba költözik, életét Franciaországban éli le. Hírnevét sajátos szemléletű alkotásai, a kinetikus művészet a fotografizmus alapozzák meg. Műveinek egy részét Magyarországon a pécsi és a budapesti Vasarely Múzeumokban őrzik.

A budapesti Vasarely Múzeum nemrég jelentős adományokkal gazdagodott és ezekből, „A tárgyak második élete” címmel időszakos kiállítást nyitott. Orosz Márton, a múzeum igazgatója és a kiállítás kurátora a megnyitó során emlékeztetett a művész egyik híres mondására, mely szerint. „egy alkotóművésznek – aki méltó erre a címre – két élete van. Az egyiket a maga korában, a másikat műve révén, a jövőben éli le.” Esetünkre ez most pontosan illik. Vasarely előbb reklámgrafikával foglalkozott és csak később – 1939 után – fordult más irányba. Zömmel ez utóbbi csoportba sorolhatók a most kapott értékes adományok. Két egymást követő évben (tavaly és tavaly előtt) két francia gyűjtő volt az, akik úgy gondolták, hogy a Múzeum számára hiánypótló alkotásokkal fogják gazdagítani a gyűjteményünket. Mindketten arra jutottak, hogy itt Óbudán fognak ezek az értékes és különleges kompozíciók a legnagyobb megbecsülésnek örvendeni, és ha ide kerülnek, abból nem lehet semmi baj. Sőt, igazából ide predesztinálta őket a sorsuk. Egyik adományozónk, Robert Zussau az 1960-as évek közepétől majdnem harminc éven át volt Vasarely asszisztense és eleinte alumíniumra szerigrafált, tehát szitanyomással sokszorosított sorozataiban működött közre. Ezeknek a műveknek a kivitelezése oly mértékben nyerte el az alkotó tetszését, hogy háromdimenziós multiplikáinak a sokszorosítását is Zussau-ra bízta. Részvételével történt azoknak az alumíniumra szitázott térbeli objekteknek a gyártására, amelyeket Párizsban, a Boulevard Saint-Germain-en bemutatótermet nyitó Denise René Galéria 1966-ban kezdett el limitált példányszámban árusítani. Ezt követően Vasarely a szitaműhelyének vezetőjévé Robert Zussau-t nevezte ki. Munkakapcsolata a művésszel egészen 1990-ig tartott és több mint 200 különböző Vasarely-kompozíció sokszorosítása fűződik a nevéhez.

A másik adományozó, Bruno Fabre – aki maga is jelen volt a megnyitón – más generáció képviselője. Azok közé tartozik, akik személyesen már nem ismerték Vasarelyt. Mintegy tíz éve kezdett el műtárgyakat vásárolni, majd hivatását feladva a Vasarely-életmű tanulmányozásának szentelte életét, rövid idő alatt létrehozva az egyik legszámottevőbb, a művész alkotásaiból álló magángyűjteményt. Ritkaságszámba mennek azok a gyűjtők, akik csillapíthatatlan megszállottsággal kutatják az általuk kiszemelt művészek életművét, és közben olyan gazdag tárgyi tudást halmoznak fel, amellyel a téma legszakavatottabb ismerőit is sarokba szorítják. Bruno Fabre ennek az elit közösségnek a tagja. Kollekciója Vasarely minden korszakából őriz alkotásokat, de közülük is kiemelkednek azok a multiplikák, amelyekben minden lehetséges, a művész által használt technika megjelenik. Fabre úr néhány évvel ezelőtt azzal a szándékkal keresett fel bennünket, hogy több tucat értékes tárggyal gazdagítsa Múzeumunk gyűjteményét. Csak reménykedni és bízni tudunk abban, hogy ez a lelkesedése a későbbiekben másokat is megfertőz és magával ragad – erősítette meg Orosz Márton, igazgató. Meg vagyok róla győződve – folytatta – hogy a művész által saját kezűleg kiválasztott törzsgyűjtemény mellett, a ránk bízott örökség részévé fog válni ez az 56 darab itt látható, ajándékba kapott műtárgy. Kortársaink számára ugyanúgy, mint az utánunk következő generációk számára is ihlető forrást és élvezetet fognak nyújtani ezek a tárgyak, amelyhez mától közel félezer mű tartozik – hiszen ne felejtsük el – hangsúlyozta az igazgató – hogy valójában két megnyitót is ünnepiünk ma. Az időszaki tárlat mellett az újrarendezett állandó kiállításunk vernisszázsa is ma van! A gyűjtemény többi darabjához hasonlóan olyan művekről van szó, amelyeknek a segítségével a közönség egy új szemszögből, egy korábban ismeretlen perspektívából tudja a Vasarely művészetéből kiolvasható értékeket fel- és megismerni.  Pascalé Andreani asszony, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete első mondataiban magyarul köszöntötte a megnyitón megjelentetteket. Elmondta – tudjuk nagyon sok magyar származású művész élt, él Franciaországban. Ők a két ország kapcsolatnak erős szimbólumai. Közöttük Vasarely különleges helyet foglal el, mint az op art mozgalom legfontosabb képviselője. Kezdetének az itt is látható, Zebra című művét tekinthetjük. Egri János televíziós újságíró, műgyűjtő, külföldről, videofelvételről üdvözölte a kiállítás vendégeit. Szólt Vasarelyhez fűződő több évtizedes, személyes kapcsolatáról, megemlítette, hogy 1968-ban a Grenoble-i téli olimpián a stadion külső burkolatát, de a belsejét is az ő „Sebességgyűrű” elnevezésű kompozíciója díszítette. Jelen volt a megnyitón hogy Bruno Allart, Victor Vasarely még élő utolsó asszisztense, aki az 1960-as évek közepe óta dolgozott együtt a mesterrel, és nagy szerepet kapott néhány, a budapesti gyűjteménybe került festmény kivitelezésében. Eljött a másik asszisztens, a 2020-ban sajnálatos módon elhunyt Robert Zussau úr lánya, Valerie Zussau is, Az ő adománya fontos részét képezi a most kiegészült kiállításnak, mely 2022. május 31-ig, minden héten péntektől vasárnapig, 10-18 óra között látogatható.