Utazás egy meghamisított, elfeledett forradalom körül — Mélyinterjú Göllner B. Andrással
Bevezetés
2022 elején, a Black Rose Books és a University of Chicago Press egy nagy érdeklődéssel várt angol nyelvű kötettel nyitott a nemzetközi könyvpiacokon. A könyv arról a forradalomról tájékoztatja az olvasókat, amely nemcsak az első világháború után kibontakozó világrend kisiklásával fenyegetett, hanem mind a mai napig irritálja a magyarok nemzeti identitásának egyik legérzékenyebb, legneuralgikusabb idegszálát. (Lásd: András B. Göllner (szerk.), The Forgotten Revolution: The 1919 Hungarian Republic of Councils – Az elfeledett forradalom: Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság története – Montreal/Chicago: Black Rose Books/University of Chicago Press. 2022.) A könyv megrendelésével, ismertetőjével kapcsolatban a következő linkre kattintva két nyelvű (angol/magyar) tájékoztatást kaphatunk.
Az 1919-es párizsi békekonferencián részt vevő amerikai küldöttség egyik tagja a következő szavakkal jellemezte azokat a budapesti eseményeket, amelyeket ez a könyv most új fényben világít meg: „ha a magyarországi bajok tovább terjednek, közös terveinket a kukába dobhatjuk.” (Idézi Margaret MacMillan: Paris: 1919 Six Months That Changed the World. 2001). Göllner B. András, a montreali Concordia Egyetem Emeritus Professzora, a most megjelentetett kötet főszerkesztője, több fejezetének szerzője így foglalja össze azt a munkát, amelyet nemzetközi tudósokból álló kutatócsapatával tártak a nagy nyilvánosság elé: „Az 1919-es Magyar Tanácsköztársasággal az elmúlt évszázad során nagyon durván bántak a történészek, illetve a Kommünt követő, akár jobb akár baloldali politikai nézeteket valló kormányzatok. Attól tartottak, hogy a Kommün valódi jellegének feltárása minnyájukat a történelem szemétdombjára sodorhatja. Az eseményt körülvevő tudatlanság fala immáron olyan áthatolhatatlanná vált, mint azok a tüskebokrok, amelyek Csipkerózsikát egy évszázadra eltakarták a járó kelők szemei elől. Könyvünk most végre lehúzta a leplet a modern történelemírás egyik legnagyobb hamisítványáról.”
Ahelyett, hogy csatlakoznának azok soraihoz, akik az 1919-es Tanácsköztársaságot Magyarország keresztény-nemzeti identitásának sötét foltjaként, a nemzetközi munkásmozgalom és a baloldal szégyeneként, vagy a világrendet fenyegető veszélyként kezelik, Göllner András és csapata inkább felkarolja és ünnepli azt: “Eljött az ideje egy új megközelítésnek a dolgozók régóta elhanyagolt, archetipikus törekvésével kapcsolatban: annak a műveletnek a megvilágítására, amelyben az eltaposott, átvert, kijátszott emberek kezükbe veszik a hatalmat saját sorsuk felett, felszabadítják önmagukat a vagyonűzők béklyói alól, azok elnyomása alól, akik a szeretet látszatát keltő hamis játszmáikkal gyarapítják személyes jövedelmüket, úgy nyomulnak a hatalom páholyaiban, hogy közben megfosztják elesett, meghurcolt embertársaikat attól a képességüktől mely megkülönböztethetné számukra az igazságot a hazugságtól, az illúziót a valóságtól, a tényeket a népmeséktől.”
Mélyinterjúnk Göllner Andrással, a könyv megjelenése előtti napokban készült.
Borító: Black Rose Books
KMH: Honnan jött a könyv ötlete?
Magyarországról. Arról a helyről, ahol születtem. Édesapám, aki a magyar földművesek jobb sorsának érdekében akár az életét is feláldozta volna, Kanadába vitte családunkat az ’56 utáni megtorlások elől. A Tanácsköztársasággal kapcsolatos kíváncsiságom röviddel azután kezdődött, hogy Kanadába kerültem, és elkezdett áradni a nyílt politikai beszéd otthonunkban. Már akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi a magyarázata annak, hogy valahányszor a szüleim, vagy az őket látogató idősebbek felé fordultam egy teljesen ártatlan kérdéssel, az 1919-es budapesti kommünnel kapcsolatban, mindig visszahőköltek, mintha darázs csípte volna meg őket, és azzal tereltek el, hogy ez a téma a mai napig is rossz ízt hagyott a szájukban erről nem óhajtanak velem beszélgetni, és különben is, ez egy zsidó kérdés.
Az első ember, aki egyenes választ adott nekem az Duczynska Ilona (1897-1978), Polányi Károly (1886-1964) gazdaságtörténész felesége volt. Az 1970-es évek közepén kötöttem vele barátságot amikor még fiatal végzős hallgató voltam a londoni közgáz egyetemen, ő pedig élete vége felé járdogált, de stikában a Kádár rendszer ellen szárnyait bontogató hazai ellenzéki ifjakat bátoríttatta, védelmezte (ifjú Rajk László barátom hozott vele össze). Ilona volt az, aki 1917-ben, 20 éves diáklány korában, a Trieszti
Nő kerthelységében, egy kancsó sörrel a kis kezében, és egy tucat kőkemény gyárimunkás bizalmi körében, meggyújtotta annak a hatalmas robbanásnak a gyújtózsinórját, amelytől a párizsi diplomaták megremegtek a csizmájukban. Ő volt az, aki begyújtott engem a kiolthatatlan kíváncsiság vírusával e nagy történelmi eseménnyel kapcsolatban, elsősorban tőle származik ez a könyv és ezért is dedikáltam neki alkotásunkat.
Végül is Dimitrios Roussopoulos, a Black Rose Könyvkiadó alapítója volt az, aki arra késztetett, hogy megoldjam azt a rejtélyt, amely Kanadába való disszidálásunk óta, eleinte gyengéden később egyre erősebben foglalkoztatott. 2018 őszén, a kommün 100. évfordulójának árnyékában meg kért, hogy nyújtsak be egy pályázatot a szerkesztőségének: vezessek vissza egy új expedíciót Ilona régi játszóterére, tekintsünk vissza nyitott szemekkel arra a közép-európai forradalomra, amelyet a mai napig, láthatóan mindenki csak utálni szeret és foglaljuk össze kutatásunk eredményeit egy könyvben, amelyet a Csikágói Egyetemi Nyomdával közösen tálalnának majd a nemzetközi közvélemény asztalára.
Nem kellett sokat győzködnie: Könyvötletét munkahelyemen, a montreali Concordia Egyetemen, egy szakmai kollokvium körében dolgoztuk ki 2019 tavaszán. Röviddel ez után még futottam egy pár kört skicceimmel egy pár tudományos konferencián Kanadában és az Egyesült Államokban. A kutatócsoportunk kora ősszel, hagyta el a kikötőt.
KMH: Kik voltak a tagjai ennek az expedíciónak és hogyan választotta ki a munkatársakat?
Dimitrios Roussopoulos egy szűkszavú ember, (aki elolvassa a könyvünkben megjelentetett szövegét, az rögtön felismerheti jellemének ezt az irigylésre méltó vonását). Csak annyit mondott nekem: Egy olyan kéziratot adjon a kezembe, amelyre büszkék lehetünk, mint az 50 éves kiadói tevékenységünket ünneplő évad egyik csillagjára. Szabad kezet adott nekem, hogy válasszam ki a legrátermettebb embereket a nemzetközi tudóstársadalom soraiból erre a felderítő utazásra. Rengeteg kollégával egyeztettem Kanadában, Amerikában, Európában, magyarokkal kizárólag az interneten, míg végre összeállt a csapat. Az általam kiválasztott emberek nemzetközileg elismert szakértői a területüknek, néhányan még történészek is (!). Mindegyikük elkötelezett híve Arisztotelész tanításainak, miszerint az igazságot empirikusan ellenőrizhető tényekkel kikövezett úton kell megközelíteni. Mindannyiunk fél úton áll Kant és Hume között. A tiszta ész és az érzelem által tapasztalt jelzések közötti egyensúlyozás a tudáshoz, a felismeréshez vezető úton, a “kockázatokkal való együttélés”, számunkra egy egészen természetes állapot. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk Jürgen Habermas diskurzusetikáját, az általa leírt kommunikatív cselekvés szabályait betartva közlekedünk, akár a közélet akár a társadalomtudományok mezején. Mindannyian tapasztalt művelői vagyunk annak a műfajnak, amelyet az ókori görögök parrhesia néven magasztaltak. (Ennek, a magyarán mondva félelem nélküli bátor beszédnek a fogalmát, annak posztmodern struktúráit, szabályait Michel Foucault nem sokkal halála előtt dekonstruált a nyilvánosság számára.) Peter Kropotkin eszméi a kölcsönös segítségnyújtásról és a szolidaritásról a mi szellemi sejtjeink alapanyagát képzik, azoknak az embereknek az egzisztenciális igényeit szolgáljuk, akiknek az élete, mint ahogyan azt már több helyen is hangoztattam, igenis számít.
Tízen vettünk részt ezen az expedíción: rajtam kívül és ábécés sorrendben a következők: Adam Christopher, a néhai Aranyosi Magda, Csoma Lajos, Csunderlik Péter, Lavalleé Marie-Josée, Polanyi – Levitt Kari, Varela Raquel, maga Roussopoulos Dimitrios és Zimmermann Susan.
KMH: Az expedíciójuk egyik szembetűnő jellemzője a kutató csapat “nemi profilja”. A korábbiakkal ellentétben, amelyek szinte kizárólag férfiakból álltak, az önöké egyenlően oszlik meg öt férfi és öt nő között. Ez a véletlen vagy tudatos döntés eredménye volt?
Az utóbbié. Az 1919-es Tanácsköztársaságról szóló tudományos irodalom áttekintése során engem is meglepett annak tartósan egyoldalú „nemi profilja”. A férfiak által készített tanulmányok, visszaemlékezések, reflexiók száma messze meghaladja a nők által írtakét. Nem meglepő, hogy ez az egyoldalú profil hosszú, patriarchális árnyékot vetett a témára. Milyen szerepet játszottak a munkásnők az 1919-es magyarországi „proletárdiktatúrában”? Milyen politikai, polgári és emberi jogokért küzdöttek a magyar dolgozó nők azokban az időkben, milyen eredményeket értek el, és mit írtak vagy mondtak minderről a történészek az elmúlt évszázad során? Nem túlzás azt állítani, hogy a viszonylag közelmúltig ezekkel a kérdésekkel jóformán senki sem foglalkozott komolyan. Számomra szóba sem jöhetett, hogy az 1919-es kommün felülvizsgálására újfent egy olyan csapattal álljunk ki, amelyben csak férfiak vesznek részt.
KMH: Milyen hatással volt erre az utazásra a Covid-19?
Körülbelül másfél évvel késleltette a visszatérésünket.
KMH: A jó példát mutató “nemi profilján” kívül mi különbözteti meg ezt az időutazást a korábbiaktól?
Hogyan is válaszoljak erre tömören és nem bántó módon? Kezdjem azzal, hogy mi vittünk magunkkal egy láda sört is?
Azt hiszem, ami igazán megkülönbözteti ezt az utazást a többitől az, hogy az átvert, hangjuktól megfosztott, a méltóságukban megalázott embertársaink orcáján a mi kutatásunk eredményei inkább mosolyt, mint fanyart, a szájukban jó ‘s nem rossz ízt fognak kelteni világszerte és sehol máshol nem annyira, mint őseim földjén. A nagy átverések szervezőinek torkában, kiírthatatlan vírusként fog terjedni a mondanivalónk. Mit mondjak… a mi könyvünk nem-nagyon fog tetszeni a Kövér Lacinak vagy annak a nagy hóbagolynak, aki történésznek láttatva magát, repdes a Szakály Sanyi háza táján a Veritas Intézetben. Basta!
Komolyabbra fogva a szót: Egy valami, ami nagyon megkülönbözteti a mienkét az összes korábbi expedícióktól az, ahogyan megközelítettük azt a lángra robbant bolygót, azt a Vörös Törpe-ként listázott csillagot a Tej-úton, melyet Magyar Tanácsköztársaság néven jegyeznek a történészek. A félreértések elkerülése végett muszáj hozzátennem: nincs szándékomban lebecsülni a tudóstársadalom által korábban útra bocsájtott komoly, objektivitásra törekvő erőfeszítéseket. Csupán arra kívánom itt felhívni mindenkinek a figyelmet, hogy az iránytű vagy navigációs rendszer, amelyre támaszkodtunk, teljesen új keletű – a világ legkiválóbb közpolitikai tudósai által végzett több évtizedes szigorú munka csúcspontja. Ez az iránytű vagy látcső, egyszerűen nem állt a korábbi expedíciók rendelkezésére, beleértve a legutóbbiakat, és főleg azt, amely tavaly előtt, Kövér László támogatásával került ki a magyar parlamenti nyomda kezei alól. Az általunk alkalmazott iránytű tette lehetővé számunkra, hogy megkerüljünk mindenféle akadályt, különösen az ideológiaiakat, amelyek több mint egy évszázadon keresztül életben tartották a Kommünről szóló sokszínű „Nagy Hazugságot”.
Sietek hozzátenni: a miénk nem egy végső, hanem egy kezdő fejezet, egy fontos tesztfutam egy új, korszerű iránytűvel, amely lehetővé tette számunkra, hogy ne csak lélegzetelállítóan friss és éles képeket hozzunk vissza a “Tejúton” található egyik “Vörös Törpe” lángra lobbant természetéről – égő-forró magjáról, motorházának alkotóelemeiről, a törvényeit alakító szereplőkről, eszmékről és intézményekről – hanem tényleges mintákat is vissza hozzunk magunkkal e csillag politikai termékeiből: igazságügyi politikájából, a bűnüldözéshez való hozzáállásából, a területe feletti fizikai erő-gyakorlatából, a terrorra való állítólagos támaszkodásából, a nőkhöz való hozzáállásából, a pályájához legközelebbi bolygókhoz való kapcsolatrendszeréből, és végül, de nem utolsósorban, abból hogy milyen hangokat hagyott maga után Észak-Amerikában ez a hirtelen lángra robbant Csillag, miután elhalványult az éjszakai égbolton.
KMH: Tudna nekünk egy kicsit többet elárulni erről a forradalmi új iránytűről, látcsőről, amely olyan részleteket képes feltárni az 1919-es Tanácsköztársaságról, amelyeket korábbi műszereink nem tudtak érzékelni?
A rendelkezésemre álló hely szűkössége miatt itt csak egy thumbnail, magyarán mondva, egy gyűszűnyivel tudok szolgálni (a „teljes szabvány” részletes leírása könyvünk bevezető részében, illetve 4. fejezetének elején található). Az első dolog, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlanék az, hogy miénk nem az amorális, hanem a morális iránytűk fejlesztőinek közös találmánya. Mielőtt valaki alulról vagy felüliről rám ugrana azzal, hogy akkor ez az anyag szart se ér az objektív tudományok tárházában, hadd világítsam fel a kötekedőket: a mienkét kósernek ítélte a nemzetközi politikatudományi akadémia. Ennél fejlettebb analitikai műszerről nem tud ez a szakgrémium. Az általunk alkalmazott navigációs módszert tanítják a legjobb egyetemeken világszerte, ez szerepel a legkorszerűbb szakkönyvekben. Röviden: a társadalomtudományok e területét szabályzó szakmai grémium felhatalmazásával jártuk körül az 1919-es Tanácsköztársaságot. Iránytűnket nem egy hóbagoly fészkéből, nem az ujjunkból, vagy uramisten, Marx Károly vagy más nevek alatt szorgalmaskodó ideológusok ujjából szoptuk, hanem onnan, ahol a szaktudományi jogosítványokat osztogatják az előítéletektől, ideológiai beállításoktól mentes szakmai zsűrik.
Azok, akik földhözragadtabb érveket szeretnének hallani az iránytűnk morális jellegének univerzális elfogadottságáról, á következő és remélem mindenki számára megnyugtató tájékoztatást tudom nyújtani. Az általunk alkalmazott iránytű értékpreferenciáit az ENSZ, az Európai Unió valamennyi tagállama, köztük Magyarország jelenlegi kormánya is magáénak vallja (az, hogy azokat az értékeket sokan, a jelenlegi magyar kormánnyal egyetemben, képtelenek betartani az már nem az én, hanem a Kövér úr és vándormadarainak a problémája, az egy egészen más lapra tartozik). A mi iránytűnkbe épített univerzális értékeket nemcsak a jelenlegi ENSZ tagállamai, hanem a hétköznapi magyarok milliói, már 1848-ban, 1919-ben és 1956-ban is mellszélességgel elfogadták. A prózai kérdést – rabok legyünk vagy szabadok – nem mi hanem Petőfi Sándor tűzte ki a fészbukjára 1848-ban. Iránytűnk morális elemei tehát megkérdőjelezhetetlen legitimitással bírnak, szabadon alkalmazhatjuk akár az 1919-es magyar Tanácsköztársaság, vagy bár mely politikai rendszer értékelése felé vezető útvonalon. Senkinek se fogja megharapni a kezét, de mindenkinek ki fogja nyitni a szemét.
Ettől a ponttól az ismertetőt szűkebbre venném. Megkérdőjelezhetetlen értékrendje mellett iránytűnk legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy érzékelőinek elektronikus áramkörébe integrálja a társadalomtudományok keresztmetszetében fekvő, és addig egymástól gyakran elszigetelt új fejlesztéseket. Ez tette lehetővé, hogy összekapcsoljuk a pontokat a múlt, a jelen és a jövő között. Ez a fúzió (amelynek elméletét tulajdonképpen már 1975-ben átbeszéltük Rajk László barátommal amikor a szomszédom volt Montrealban, ‘s amelyet ő az építészet terepén a radikális eklektika címkéje alatt, én a társadalomtudományok terén, radikális interdisciplinizmus címkéje alatt ápolok), lehetővé tette a csapatom számára, hogy ne csak megdöbbentően friss képeket hozzunk vissza magunkkal hanem azt is, hogy feltárjuk Orbán Viktor jelenlegi autokrata kormányának gyökereit, amely alapvető tápanyagait az 1919-es budapesti Kommünt eltemető és annak jellegét eltorzító ellenforradalomból meríti. Bízunk abban, hogy iránytűnk lehetővé teszi majd mások számára, hogy még távolabbra eső, elzártabb helyekre is eljuthassanak vele, mint mi, sőt, még több lelettel tudják majd támogatni azt a mozgalmat, amely az átvert, kihasznált, félretájékoztatott munkásnőket és férfiakat kiemeli a sárból, az árokból, és onnan már nem a történelem szélére, hanem annak középpontjába fogja helyezni.
KMH: Tudna egy pár különlegességet megosztani velünk a leletekről, amelyekkel most kiléptek a nyilvánosság elé.
Nagy örömmel. Bár erre már utaltam feljebb, hadd foglaljam össze ennek az egész munkának az adott értékét. Könyvünk véget vet az 1919-es Budapesti Kommün könyörtelen karaktergyilkosságának, amelyet az ideológusok és azok követnek, akik nem tudják elfogadni azt a gondolatot, hogy a dolgozók jogosultak önmaguk irányítására, nincs szükségük arra, hogy egy önjelölt, önmagát külön anyagból faragott élcsapatként láttatott kis brigád diktáljon nekik, ki mit kaphat, mikor és hogyan a közös javakból.
Leleteink, visszaadják a rég elhallgatott millióknak a hangját – a munkásokét, a parasztokét, az igazságért küzdő egyszerű emberekét. Mi nem Kun Béla, Szamuely Tibor vagy a Lenin-fiúk előtt hajtunk fejet, hanem azok előtt, akik egy évszázaddal ezelőtt életüket adták egy olyan eszméért, amelyet akár a kapitalizmus, akár a kommunizmus hamis álarca mögé bújva, lehetetlen kiirtani. Leleteink azokat dicsőítik, akik nemcsak magukat akarták felszabadítani, hanem példát akartak mutatni elnyomott testvéreiknek világszerte, hogyan közelítsék meg az igazságosság, az egyenlő esélyek, az ökológoailag fenntartható közösségi jólét felé vezető utat.
Ez az első olyan könyv 1919-ről, amely elmondja a közönségének, hogy nincs mit szégyellenie, és van mit ünnepelnie 1919-ről. Visszaadja a dolgozó férfiak és nők millióinak ellopott méltóságát: büszkeséggel és az egymás iránti szolidaritás érzésével fogja feltölteni őket egy olyan időszakban, amikor a szolidaritás érzését gyakorlatilag kioltották a felettük uralkodó szerencselovagok Magyarországon.
Csundelik Péter nyitófejezete megdönthetetlen bizonyítékokkal támasztotta alá nem Karl Marx, hanem a regnáló európai konzervatív politikus, Lloyd George értékelését az1919 március 21 előtti magyarországi helyzetről: “Kevés olyan ország van a világon, amely annyira rászorulna a forradalomra, mint Magyarország”. Csoma Lajosnak az 1919-es munkás-, paraszt- és katonatanácsokról szóló fejezete megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat a budapesti kommünt kiváltó hatalmas társadalmi felfordulás páratlan fényességéről, széles, népi bázisáról. A német, osztrák és orosz forradalmakkal való magyar kontraszt eddig ilyen tisztán, világosan még soha nem tárult fel, többek között Marie-Josée Lavallée, Kari Polanyi Levitt, Raquel Varela professzoroknak köszönhetően (egy kis segítséggel a magam részéről). Susan Zimmermann professzorasszony írása Aranyossi Magdáról, az utóbbinak történelmi dokumentuma a dolgozó nők szerepéről a Tanácsköztársaság alatt, könyvünk gyöngyszemeit képzik. A KMH olvasói által jól ismert történész kollegának, Dr. Adam Christophernek köszönhetően most már hiteles felvételünk is van azokról a hanghullámokról, amelyeket a gyorsan lángra lobbant, majd ugyan olyan gyorsan hanyatló Vörös Csillag az égen keltett Kanada távoli partjainál, azon a helyen ahol nem csak a Christopher Adam vagy az én felmenőim hanem maga Duczynska Ilona, Polányi Károly és az ő leszármazottjaik is végső menedékhelyet találtak az őseink földjén pusztító ellenforradalmi hullámok elől.
KMH: Önnel ellentétben a legtöbb magyar történész, nem is beszélve az olyan politikusokról, mint az Ön által is említett Kövér László, a mai magyar Országgyűlés elnöke, azt állítják, hogy a terror a kezdetektől fogva ideológiailag megkerülhetetlen részét képezte a magyar proletárdiktatúrának. Miből gondolja, hogy Önnek van igaza, és mindenki más a tévedés talaján áll?
Ugye nem azt várja most tőlem, hogy azt mondjam: mind ez annak köszönhető, hogy mi egy olyan iránytűvel rendelkezünk, amely pontosabb leolvasásokat biztosít számunkra az 1919-es kommün közpolitikai univerzumáról, mint a Kövér úr kezében lévő? Sajnos, vagy szerencsére ennek valójában sok köze van eltérő megállapításainkhoz.
Rettentően büszkék vagyunk arra, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság egyik nagy, el nem mondott történetéről mi rántottuk le a leplet, és ezúton is felkérném a hitetlenkedőket, hogy ne személyeskedő, ad hominem szövegekkel, hanem empirikus módszerekkel verifikálható adatokkal cáfolják meg a mondanivalónkat. Én nem légből kapott, hanem verifikálható adatokra támaszkodva állítom: míg Moszkvában a terror valóban igen kedvelt politikai eszköz volt, és Lenin gyakran buzdította magyarországi elvtársait, hogy ezt saját házuk táján is alkalmazzák, addig a magyar proletárállam vezető szereplői ennek az eszköznek az alkalmazásától nagyon is óckodtak. Sőt, mint Luxemburg, Pannekoek, Bebel szemlélete által fűtött emberek, legtöbbjük elítélte ennek törvényszerű, államilag szankcionált alkalmazását. Egy szovjet kiképzésű kisebbség, az úgynevezett „Lenin-fiúk”, Szamuely és Cserny, valamint néhányan mások is (Révai, vagy Rákosi) egészen biztosan azt akarták, hogy államilag szentesített politikai eszközzé váljon a terror, de soha nem tudták megszerezni Párt-társaik többségének, a munkástanácsoknak támogatását ahhoz az elképzeléshez, hogy a magyar munkásosztály terrorral jusson a paradicsomba. Könyvünk 4. fejezete empirikus adatokkal alátámasztva bebizonyította: a száz év óta keringő sztori, amit most Kövér úr és társai oly nagy előszeretettel újra melegítenek, újraterjesztgetnek, nem más, mint egy közönséges vörös hering.
Mielőtt Kövér úr azzal vádolna, hogy nosztalgia szállt meg bennünket az 1919-es Tanácsköztársaság idején elkövetett terrorcselekmények iránt, kénytelen vagyok megismételni: elemzésünk nem hagyja figyelmen kívül és nem mentegeti a kommün 133 napja alatt, egyes „rosszfiúk” által elkövetett embertelen tetteket (a “rossz fiúk” kifejezést tudatosan Hatos Pál 1919-es Tanácsköztársaságról szóló legújabb könyvének, számomra rossz szájízt keltő címéből kölcsönöztem: Rosszfiúk világforradalma, Budapest, 2021). Könyvünk nem kisebbíti az ártatlan áldozatok szenvedéseit, azokét a szerencsétlenekét, akiket meggyilkoltak, túszul ejtettek, vagy akiknek az életüket kellett félteniük az önbíráskodók, a forradalom aluljáróiban dorbézoló rossz fiúk rémtettei miatt. Nem azért jöttünk, hogy dicsérjük a terrort, hanem hogy eltemessük annak a részeit, amelyek nem tartoztak a Kommün államilag szankcionált eszköztárába.
KMH: Hogyan lehet az, hogy a történészek eddig általában elfogadták „A nagy hazugságot” 1919-ről, és ahelyett, hogy megcáfolták volna, inkább tovább terjesztették azt?
Kérem, ne csinálja már ezt velem. Hogyan lehet az, hogy egészen a közelmúltig Kanada első nemzeteinek elrabolt, név és sírhely nélkül eltüntetett gyermekei nem szerepeltek a kanadai történelemkönyvekben, hogy a katolikus egyház szexuálisan bántalmazott gyermekeiről nem hallottunk sokat, vagy arról a tíz millió feketéről a Kongóban, akiknek ezért kellet meghalniuk, hogy Leopold, a Belgák királya jól érezze magát? A magyar történelem leírása ugyan olyan “jó” kezekben volt és van még ma is egyes társadalmilag- politikailag érzékeny témákban, mint mondjuk azok a “jó kezek” amelyek a Harvardon vagy Oxfordi egyetemeken szorgalmaskodnak és azt terjesztik, hogy Afrika, Ázsia, a Közép-Kelet népeinek évszázadokon keresztül tartó megerőszakolása a nyugat által, (hogy most az amerikai földrészek népeinek, kultúráinak szétkúrásáról ne beszéljek), hogy mindaz a nyugati fehér emberek vezéreinek a “keresztény testvériségre”, az alulmaradtak iránti keresztény teherviselés zálogjában (aka “White Man’s Burden”) élt és halt évszázadokon át.
KMH: Végül is, miért bukott meg ez a forradalom?
Erre is van egy rövid és egy hosszabb válaszom. A rövid válasz a következő: Lázadó testvéreink rosszkor voltak rossz helyen. A hosszabb válaszért érdemes belenézni a könyvünkbe. Megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni a legfontosabb tényezőket, amelyek megbuktatták a magyaroknak ezt a monumentális megmozdulását.
Az 1919-es kommün már csak azért sem maradhatott fenn, mert rettentően kedvezőtlenek voltak vele szemben az erőviszonyok. Kivétel nélkül, minden egyes szomszédunk azt akarta, hogy megbukjon, és ezt senki sem akarta jobban, mint az akkori világ három nagyhatalma, akik éppen akkor győzték le Magyarországot a csatatéren. Azok a szomszédok, amelyekre a Kommün természetes szövetségeseiként tekintett (Németország, Ausztria és Oroszország), nem tudtak vagy nem akartak olyan segítséget nyújtani, amely a túléléshez szükséges lett volna.
Nagyon helytelen lenne minden felelősséget a külső erőkre hárítani a forradalom kudarcáért. Tudom, nálunk a másokra mutogatás egy történelmileg népszerű érvelésrendszert képez, az igazság az, hogy rengeteg belső tényező is szerepet játszott a proletár diktatúra bukásában. Az ország túl sok, saját vezérei által okozott korábbi sebekből vérzett, ‘s már jóval azelőtt, hogy népe a túlélés érdekében tett utolsó, kétségbeesett erőfeszítéseként kommünné alakította magát. Nemcsak a szomszédos vérebek, a múltból örökölt hátrányok, hanem a Kommün önjelölt élcsapatának – a proletárállam bürokratikus apparátusát működtető politikusainak – együttes hiányosságai is sokat tettek a kudarc érdekében. Az utóbbiak közül talán a legkritikusabb elem a forradalmi államról alkotott egységes elképzelés vagy vízió, teljes hiánya volt.
Az új, forradalmi politikai párt, amely az erős Szociáldemokrata Párt és a jóval kisebb Kommunista Párt fúziójából jött létre március 20-án, egy élesen megosztott társaság volt. Még abban sem tudtak megegyezni fennállásuk 3. hónapjáig hogyan hívják magukat. Az új párton belüli bolsevik kisebbség távolról sem volt a domináns partner vagy olyan egységes, mint ahogyan azt a mesemondók 100 év óta láttatják. A Kommunista kisebbség három, egymással szüntelenül viszálykodó frakcióra szakadva fúrták egymást, árkon, bokron át. Nem véletlenül, hanem bölcsessége elismerésének jeléül tettem fel rég elhunyt mentorom, Duczynska Ilona következő tanácsát űrhajónk árbócára: “Céljainak tisztánlátása nélkül, a forradalmi állam közösen elfogadott politikai víziója nélkül, nem lehet győzelmet aratni a zsarnokság és az elnyomás felett”.
És végül: Nemcsak az önjelölt élcsapat belső széthúzása, átláthatatlanul homályos politikai víziója, hanem e csapat több tagjának effektív eltávolodása a lázadó hoi poloi-tól, önigazgatásra vágyakozó tömegbázisától, a tanácsokba öntött lelkétől, szintén nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar dolgozók e kétségbeesett, spontán ugrása az ismeretlenbe, tragikusan végződjék. A Budapestről való elmenekülése után Bécsből Leninnek küldött első táviratában Kun a magyar dolgozókat, valamint a közös pártsátorban fészkelő szociáldemokrata többséget okolta a Kommün összeomlásáért. Ezzel megmutatta, hogy milyen messzire távolodott azok életétől, lelki világától, amelyekké mindörökké számít. Összefoglalva: nem egy dolog, hanem a fenti erők együttese tette lehetővé, hogy a Tanácsköztársaságot, mint élő pulykát a hálaadó vacsorán, darabolják fel azok az emberek, akik azoknak a geopolitikai lemezeknek a mozgását működtetik mindmáig, amelyek Közép-Európa és Magyarország politikai testére feküdve darálják a helybéli népeket.
Miért nem siettek a szociáldemokraták Ausztriában vagy Németországban magyarországi elvtársaik segítségére? Miért nem küldtek 1919-ben Nemzetközi Brigádokat Magyarországra, mint 1936-ban Spanyolországba? Miért nem küldte Lenin a Vörös Hadsereget? Miért hagyták cserben a budapesti kommünt a legközelebbi baloldali barátai?
E nagyszerű kérdésére a rövid válasz a következő: a dolgozó férfiak és nők egysége a világon soha nem volt több, mint egy régen elhunyt német filozófus szemefénye, akinek a művei a proletariátus számára annyira hozzáférhetőek, kézenfekvőek mint mondjuk a Hold sötét oldala. Az idők kezdete óta a munkások között élő nagyvagyonosoknak, szerencsevadászoknak mindig sikerült a plebejust arra mozgósítaniuk, hogy nagy tömegekben gyilkolják egymást. Ezt a képességét az uralkodók a mai napig nagyszerűen karbantartják. Aki kételkedik a szavaimban, az nézze meg a legújabb amerikai táborhely társadalmi rétegződését: azt amelyikben a király egyik kezével egy bibliát a másikkal egy vadidegen puncit szorongat: azt a tábort, amelyben az a multimilliárdos-korinthoszi, műszőke bombázó (alias Donald Trump) lakik, aki az amerikai történelemben eddig a legnagyobb adókedvezménnyel tüntette ki azokat a gazdag haverjait, akik több-tízmillió amerikai munkavállaló nyakán térdepelnek. Mindezek után, természetesen engem is érdekel mi fán terem a rigó, különösen most, a pusztulásunk előestéjén, vagyis az, hogy az úgynevezett baloldal miért olyan béna, vérszegény, és ügyetlen abban, hogy véget vessen ennek a sorozatos horror-shownak. Ezek után hadd próbálják röviden és gyorsan válaszolni kérdésére.
Az ideológia és a reálpolitika egyaránt felelős a Budapesti Kommün bal oldalról származó cserbenhagyásáért, amelyet azok a szomszédjai követtek el, amelyek legjobban tudták volna segíteni magyar testvéreiket. Az akkori hatalmat birtokló Német Szociáldemokrata Párt vezetői csak a szájukat járatták, tetteikkel keserűen ellenezték azt az elképzelést, hogy a spontán szervezkedő és autonóm munkástanácsok gyakorolhassák a végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatói vezetést a szocializmus felé vezető úton. Miközben titokban megszervezték Rosa Luxemburg brutális meggyilkolását a Freikorps által 1919 januárjában, magyarországi kollégáik, Rudas László és Lukács György, hangosan énekelték Rosa dicséretét a Kommün ideje alatt, és mind addig, amíg Lenin Kominternje 1920-ban fel nem szólította őket, hogy most már hagyják ezt abba mert közéjük csapnak, és nem adnak több lóvét. Én elolvastam Rákosi önéletrajzát, amelyben elárulja mit kellett elolvasnia 1920 nyarán mielőtt Lenin beengedte volna őt kunyerálni a kremlini dolgozószobájába.)
A geopolitikai egyenlet Németország esetében is néhány szóban összefoglalható. A német szociáldemokrata vezetés kétségbeesetten igyekezett jó arcot mutatni az antant hatalmaknak, amelyek szétverték a német birodalmat és 1919-1920 között Párizsban azon tanácskoztak mekkora csutkát hagynak hátra belőle az életbenmaradtaknak. A magyarokkal ellentétben a német baloldalnak volt némi rálátása Párisi konyhában szereplő AE Bizottság Konyhagyeplőjére. (a kis késekre, kis villákra, és kis kanalakra, melyekkel az antant falatozott ’19-ben itt hallható. ) Maradjunk annyiban, hogy a Német Szocdemek az életbe se akartak segíteni egy olyan népnek melyről azt suttogták a szakácsok Párisban, hogy a kukába akarja hajítani a főztjüket, és azt meg még kevésbé akarták láttatni, hogy a baloldal „budapesti iskolája” jobb úton halad a szocializmus felé mint a berlini.
Az osztrákok talán még kiszolgáltatottabbak voltak az antant zsarolásának, mint Németország. Ennek a megvert országnak nemcsak a határai, hanem népének képessége, hogy ellássa magát az élet fenntartásához szükséges dolgokkal, eledellel, tüzelővel, hogy az emberek fűteni tudják otthonaikat, legyen üzem és nyersanyag gyáraik működtetéséhez, a munkahelyteremtéshez, hogy talpra álljon az osztrák kereskedelmi kamara, teljes mértékben a győztes nagyhatalmak jóindulatától függött. Otto Bauer és a “Vörös Bécs” -ben tollasodó osztrák szociáldemokraták egyenesen megtagadták, hogy támogassák vagy segítsék magyar testvéreiket, amikor azok segítségért fordultak feléjük. Az osztrák marxizmus a szocializmushoz vezető parlamentáris út elkötelezett híve volt, és nem akart szövetséget vállalni azokkal, akik hazájuk törvényhozásának székhelyét nem a parlamentjük épületében, hanem a munkástanácsok kezébe adták, rájuk ruházták a teljes hatalmat annak eldöntésében, hogy ki, mit, mikor, és hogyan kapjon a közösségükben. A Luxemburgista, Pannekoek, Bebel és a magyar baloldal által istápolt közvetlen demokrácia, Otto Bauer és az Osztrák Marxisták torkában egy életveszélyes vírusként élt. Ők azt nem tovább terjeszteni, hanem kioltani akarták.
Meglepően hasonló volt a helyzet Oroszországgal, azzal az országgal, amelyhez a magyarok minden reményüket fűzték. Lenin nem hitt a fülének, amikor meghallotta a hírt, hogy Kun Béla március 21-én beolvasztotta pártját a bolsevikok halálos ellenségének tégelyébe, alárendelte magát a Magyar Szociáldemokrata Párt apparátusának, és lemondott a Magyar Kommunista Párt vezető szerepéről a szocializmus felé vezető úton. Lenin elolvasta a Kommün alkotmánytervezetét, és beteges tréfának tartotta azt. Azzal is tisztában volt, hogy Kun Béla hazudik neki a napi távirataiban, amelyekben azzal ámítgatta Orosz vezérét, hogy Magyarországon nincsenek munkástanácsok, és ő (Béla) az orránál fogva vezeti a Szociáldemokrata Pártot. Vlagyimir Iljics Leninről sok mindent el lehet mondani. Az, hogy hülye volt, senki se állíthatja róla. Lenin csípőből elutasította a magyar Forradalmi Kormányzó Tanács kérését, amit nem más, mint a Magyar Proletárdiktatúra bolsevik külügyi biztosa, Kun Béla küldött neki: nem volt hajlandó szövetséget kötni a Tanácsköztársasággal, Magyarország területére küldeni az Orosz Vörös hadsereget. Az Orosz Bolsevik vezérkar nem volt hajlandó vállalni a kockázatot, hogy egy számukra gyanús társasághoz kössék Oroszország akkor még elég rozoga szekerét, és ezzel még jobban magukra árasszák az antant haragját, amikor az orosz polgárháború kimenetele még mindig bizonytalan volt.
KMH: Mi történt, azután, hogy augusztus 1-én Kun Béla és a Párt vezetői egy különvonaton Bécsbe menekültek?
Megszállták Budapestet és immáron a Dunántúlt is a Román csapatok. A Tanácsköztársaság megbukott. Berzsák József, egy egyszerű munkás, a Szolnok megyei vidéki munkástanács egyik tagjának szavai tisztán összefoglalják hogyan végződött a magyar munkásság 1919-es kísérlete arra, hogy főszereplőként lépjenek hazájuk politikai színpadjának középére. Berzsák József érzelemteli szavai minden tudományos szövegnél világosabban mutatják be, hogyan vált az 1919-es Tanácsköztársaság egy meghamisított, elfeledett forradalommá: (Hálás vagyok magyarországi kollégámnak, Csoma Lajosnak, könyvünk harmadik fejezetének szerzőjének, azért, hogy a doktori disszertációjában szereplő sorokra felhívta a figyelmemet, és engedélyezte, hogy azokat ide is beemeljem):
„Vállaltuk volna mindnyájan a ránk ruházott tisztet – direktóriumi tagok és munkástanácsiak egyformán – akkor is, ha a jövőbe látunk és megjelennek előttünk a közeljövő rettenetes és oktalan üldözésének komor árnyai. Hogy mi lett a sorsunk, ki nem tudja? Összetöretés, börtön, kenyérvesztés, gyűlölet,
megcsúfolás, számtalan jó társunk számára puskagolyó, kötél és a sír mélye. Akik túléltük a szörnyű vihart, eljárt fölöttünk az idő, megöregedtünk, de becsületes igyekvésünkre, jót akaró, nemes építő szándékunkra tiszta szívvel és büszke öntudattal gondolunk vissza mindenkor. A múlt lezárult, a jelen él, a jövőbe reménykedéssel tekintünk”
KMH: Tanár úr, Ön az 1919-es kommün összeomlása utáni elmúlt száz évet befejezetlen ellenforradalmi rapszódiaként jellemezi könyvükben. Nem gondolja, hogy budapesti liberális barátai rossz néven fogják venni Öntől, amikor elolvassák e rapszódia kottájának harmadik szakaszát – az 1990 és 2010 közötti időszakról szóló részeket – amikor ugyanis az Ön barátai voltak a hatalom csúcsán?
Az ilyen kérdések általában meglepnek, mert én érdekesképen az életemben egyszer se tapasztaltam azt, hogy az én barátaim ülnének a politikai hatalom csúcsán akár Magyarországon vagy a világ bármely táján. Nem egészen értem hogy itt most kikre is gondolhat, vagy egyáltalin kiket tart az én liberális barátaimnak akik barátságunk alatt, a tudomásom nélkül, levezényelték annak a több mint 100 év óta tartó ellenforradalmi rapszódiának a harmadik szakaszát: talán arra az egy két idős filozófusra, az úgynevezett „budapesti iskola” egy két tagjára, a Lukács tanítványokra gondol akik abban az inkubátorházban nevelkedtek amelyet Lukács György kezdett összekalapálni már röviddel ’56 előtt, tehát Sztálin halála után, vagy arra az egy-pár emberre, akik az SZDSZ, a Fidesz, és az 1990-2010 időszak között uralkodó parlamenti pártok padsoraiban hallatták néha néha a hangjukat? Mutatis mutandis…
Mielőtt közvetlenül válaszolnék a kérdésre, szeretném előre bocsájtani: A magyar posztkommunista demokráciába való átmenet kudarcáért kizárólag az ország liberálisait okolni ugyanolyan ostobaság lenne, mint az 1919-es Tanácsköztársaság felemelkedéséért és bukásáért kizárólag azt a bolsevik kisebbséget okoltatni, amelynek egyik másik tagja a magyar proletár-állam kazánházában talált magának ilyen vagy olyan elfoglaltságot.
És akkor most térjünk gyorsan a személyesebb tájak felé kacsintgató kérdésére. Az a néhány liberális vagy, Isten segíts, konzervatív barátom, aki még megmaradt Budapesten, ha nem is fogadja el teljes egészében a véleményemet, érti az álláspontomat. A barátságunk mélyebb, mint az az árok mely politikai nézeteinket elválasztja egymástól.
A hozzám legközelebb álló liberális barátom ifjabb Rajk László, mint jeleztem, utunk elején elhagyta a földön élők táborát. Ez a beszélgetés a születése napjának (január 26) táján lett rögzítve, ezért is gyakrabban jár most a fejemben. Vele mindent átbeszéltem, ami a fejemből, lelkemből e könyv lapjaira tapadt, és ahonnan immáron kitörölhetetlenné vállt. Hozzám intézett utolsó üzenetében, is arra kért, mondjam el azt, amit a fejünkben, lelkünkben őrzünk közös politikai nagyanyánkról, Duczynska Ilonáról, aki 20 éves korában meghúzta a startpisztoly ravaszát, útjára indította a kizsákmányolt, átvert, agyon taposott tömegek menetét 1917 novemberében Magyarországon az igazságosság felé vezető úton. Laci barátom nagyon vonakodva lépett a párt-politikai élet talajára – olvassanak bele, Mink Andrással tartott beszélgetéseibe, vallomásaiba, melyek már csak halála után kerültek a napvilágra (A tér tágassága. Budapest. Magvető, 2019). Élete végéig egy hullámhosszon voltunk azokkal a kérdésekkel kapcsolatban melyek könyvünkben szerepelnek. Duczynska Ilonát mindketten egy olyan baloldali figurának tekintettük, aki soha nem tért le az igazságosság útjáról. Gyakran sajnáltuk, hogy sok kortársunk nem ismerte fel és ma sem tiszteli azt a nemes baloldali hagyományt, amelyet Ilona képviselt.
KMH: Mondana néhány szót ennek a Befejezetlen Rapszódiának arról a szakaszáról, amely Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülésével kezdődött? Melyek a megkülönböztető jegyei ennek az ellenforradalmi finálénak? Mikor és hogyan fog ez várhatóan véget érni?
Engedje meg, hogy először a kérdésének utolsó részére válaszoljak. Én azt szeretném látni, hogy ennek az ellenforradalmi rapszódiának az utolsó szakasza hamarosan és békésen, a magyar dolgozó emberek és a magyar közép- és felsőbb osztályok szimpatizánsai közötti nagy szolidaritás kinyilvánításával érjen véget. Sajnos az, amit én szeretnék látni az egyáltalán nem rajtam múlik. A társadalmi szolidaritás pontjától nagyon távolra repítette népemet a finálé karmestere. Ennek tényekkel való bizonyítására mindenkinek figyelmébe ajánlanám két fiatal magyar szociológus kollega – Huszár Ákos és Berger Viktor. “Az új középosztály?” című nemrég közzétett tanulmányát mely a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, Politikatudományi Szemle. Vol XXIX, no. 2, 2020 számában a 71-99 oldalakon fexik és többek közt a következő szavakat tartalmazza: a hatalom saját politikai érdekei mentén, az állam különböző eszközeit igénybe véve… roncsolja a társadalom szolidaritási viszonyait. Ettől függetlenül, én azt gondolom, hogy Magyarországnak, jelenkori helyzetében, egyáltalán nincs szüksége egy olyan fajta tolakodásra, mint amilyen 2021. január 6-án az amerikai fővárosban tombolt. Az, hogy békés lesz-e az elszámoltatás, azért a társadalmilag káros fináléért, amiről könyvünk 8. fejezetében részletesen beszámoltam, már nem a magyar dolgozóktól függ hanem Orbán, Kövér és a vagyonkezelő társaik magatartásától. És akkor hadd forduljak kérdésénnek az első felében feladottra.
Amit erről, a zárófejezetemben szereplő finalé-ról szeretnék mindenkivel tudatni az a következő: ez a szakasza a permanens magyar ellenforradalmi rapszódiának kizárólag azon mozzanataira összpontosít, amelyek céltudatosan korlátozzák az ország dolgozóit, ifjait, szegényeit, időskorú embereit, hátrányos helyzetben tartott kissebségeit, a tisztánlátástól, attól hogy bátran feltartott fővel haladhassanak az igazságosság, az alkotmányilag biztosított esélyegyenlősség, és az ökológiailag fentartható közösségi jólét irányába. Bemutatja, miért is tartja Orbán Viktor politikai példaképének Horthy Miklós admirálist, altábornagyot, azt, aki végül is 1919 november 16 után, a sárba tiporta a kommün értékeit.
Politikai hőséhez hasonlóan Orbán is kivette a magyar dolgozó férfiakat és nőket a gyorsítósávból, amikor 2010-ben hatalomra került. Ahelyett, hogy első helyre helyezte volna őket a neo-liberális ellenforradalom lejárta után, vissza tolta őket a magyar társadalom legalsó lápcsőfokára, mert Horthyval egyetemben ők a dolgozókat nem a sor elején, hanem annak legvégén szeretik látni. Nem én, hanem ő engedte ki a következő mondatot kirepülni a szájából: “Az én fejemben azt kell tenni, hogy az ország 8-10 legjobb üzletemberével kell üzletet kötni, ennél többre nincs szükség. Jó személyes kapcsolatokat kell kiépíteni ezekkel az emberekkel, a piaci versenyelőnyök erősítésével be kell hozni őket a miniszterelnök sátrába. Ez az, amit most meg kell tennünk. Miután ezt elértük, az üzletemberek majd gondoskodnak a többiről.” (Ezt a mondatot egy magyarországi konzervatív barátom, Debreczeni József nyilvános és bővebb beszámolójából tömörítettem ide, aki azt közvetlenül Orbántól kapta, amikor még jó haverok voltak. Orbán soha nem cáfolta ezt az állítást).
No de haladjunk szépen. Ahelyett, hogy a magyar dolgozó férfiak és nők versenyelőnyét növelte volna az „új digitális gazdaságban”, ahelyett, hogy okosabbá tette volna őket, kinyitotta volna az iskolák kapuit a dolgozók fiai, lányai előtt, ahelyett, hogy jól kiképezte volna őket, hogy nagyobb esélyekkel vágjanak bele a mesterséges intelligencia korába, ahelyett, hogy Európa hatalmas támogatásait az iskolák, az egészséges életmód, az agyak tágítására, az lecsúszottak felzárkóztatására, és olyan ökológiailag fenntartható magyar közösség kibontakozására fordította volna, amely képes lenne fenntartott fejjel túlélni a Közép-Európában egymásnak ütköző tektonikus, geopolitikai lemezek könyörtelen nyomását, hagyta, hogy a lemez-kalózok úgy tekintsenek erre a helyre mint a legolcsóbb kuplerájra. Nem csoda, hogy Donald Trump, Angela Merkel. Vlagyimir Putyin és Xi Jinping egyformán érdekeltek a Fidesz 2022-es újraválasztásában.
Nem kellene idézeteket tolnom ebbe a térbe, főleg nem egy olyat, amely egy vallásfilozófustól (Gábor György) származik, de úgy gondolom, hogy az ő szavai tökéletesen megragadják annak az átverésnek, szemérmetlenségnek, gyalázatos csalásnak a lényegét, amely Orbán fináléjából származik:
Nem az a legnagyobb bűnük, hogy elloptak mindent, amit csak lehetett, s vitték azt is, amit nem lehetett. Tragédia, de az anyagi pusztítást az ország akár egy évtized alatt is kiheverhetné, igaz – amióta az eszemet tudom, így megy ez ebben az országban – megint ráment néhány évünk, évtizedünk nekünk is, az utánunk következőknek is, már persze azoknak, akik voltunk olyan hülyék, hogy maradtunk. Nem is az a legnagyobb bűnük, csak sima hazaárulás, hogy idegen érdekeknek és titkosszolgálatoknak árusították ki az országot. Ez sem új, ez is így megy azóta, amióta az eszemet tudom. Ezt már nehezebben fogja kiheverni az ország: az idegen beágyazottság, az összefonódó kapcsolatok, a nemzeti érdekekre való hivatkozás okán fel nem tárt ügynöki tevékenységek, a zsarolhatóság és az ügynökök reaktiválása hosszú-hosszú évtizedekre kiható konstans ebben a világban. A legeslegnagyobb bűnük, a legaljasabb és a leginkább megbocsáthatatlan, az a szellemi tatárdúlás, amit majd maguk mögött hagynak valamikor. Mert a mentalitásban okozott kár nem egy-két évtized alatt reparálható valami – ahogy ezt a mentalitástörténet pontosan leírta -, hanem generációkon átívelő állandóság, longue durée, hosszú időtartam. Lerohasztott kórházakat valamikor rendbe lehet hozni, de a kiirtott szellemet, meggyalázott tudást, lezüllesztett kultúrát nem lehet feltámasztani, a hiány pótolhatatlan, az üresség nem lesz bevilágítható, hiszen nincs ott semmi. Új numerus clausus, amely most nem a zsidókat érinti csupán, hanem minden gondolkodó és alkotó embert. Az egész oktatási rendszert ellehetetlenítő indoktrináció, a gimnáziumi férőhelyek radikális leszűkítése, a tankötelezettség 16 évre történő csökkentése, az egyetemi autonómiák, az oktatási- és diszciplína-szabadság hatalmi megszüntetése, egyetemek ellehetetlenítése, országból való elűzése, az MTA és vele a magyar tudományos élet totális szétverése, a lapok és folyóiratok elpusztítása egy olyan országban, ahol mindig is hagyományosan meghatározónak számított a lap- és folyóirat-kultúra, a színházi világ megnyomorítása, az újságíró szakma megvásárolhatóvá történő lezüllesztése, s közben azoknak a tehetségtelen és dilettáns szellemi verőlegényeknek a szabadjára engedése, akik hangos huj, huj kiáltásokkal lenyilazzák mindazokat, akik jobbak és tehetségesebbek náluk.
KMH: Utolsó és logikus kérdés: Melyek az 1919-es Tanácsköztársaság tanulságai, illetve, a könyvükből kiemelhető leckék, jó tanácsok a jövőre nézve? Röviden: mi a megoldás arra a kihívásra, melybe a Tanácsköztársaság belebukott, és az azt követő ellenforradalmak, alkalmatlanok voltak?
Jókor kérdezi – pont most szólalt meg a lemezjátszómon Bob Dylan felejthetetlen száma, All Along the Watchtower, amely, mint talán Ön emlékszik még rá, így kezdődik: There must be some kind of way outta here, said the joker to the thief, there’s too much confusion, I can’t get no relief, és arról panaszkodik, hogy senki se adta a szavát (Business men, they drink my wine, plowmen dig my earth, no one will level on the line, nobody offered his word).
Nézze. Én csak a saját nevemben tudok itt nyilatkozni. A helyes választ arra az egyszerű kis kérdésre, amelyet most nekem feladott, és főleg a megoldással kapcsolatban, már jóval több mint száz éve várja az emberiség: nálam sokkal nagyobb kaliberű koponyákat késztetett hosszas sok-száz oldalas nekifutásokra. Annak az esélye, hogy én itt most végre, egy pár mondatba tömörítve, lezárjam a kérdést, elég kicsi az esély, de megpróbálom, jó?
A Tanácsköztársaság igazi történetéből és egyben a könyvünkből is következtetehető tanulságot, leckét, szerintem már többezer évvel mi előttünk megírták, a 7-8 billió ember közül, akik ma e földön élnek, cirka 3 billió hallott is róla, de legtöbbjük ezt is elfelejtette, mint sok minden mást: Ne vedd az Örökkévalónak a nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét. Én személyesen, ezt a tanulságot ajánlanám mindenkinek, és elsősorbán Magyarország jelenlegi vezérének, Orbán Viktornak a figyelmébe, már csak saját jövője érdekében is. Én jót akarója vagyok neki.
Nem azért mondom, de mi Jánostól is tanultunk valamit (1:1-5), amit én szintén a felejthetetlen tanulságok közé sorolnék. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden, de minden, a Szóval kezdődött. Arról, hogy a Szó hogyan testesül, alakul, hogy valóssággá váljék, már előttünk rengetegen szövegeltek, Wittgenstein és a nyelvi fordulat úttörői (több magyarral köztük) a 20. század elején, Bécsben faragták ki annak a szellemi forradalomnak az alapköveit, amelyek Duczyinskát és Polányit már ott a helyben elragadtatták (Marshall McLuhan a Kanadai kommunikációs iskola világhírű úttörője nem véletlenül lett Duczynska és Polányi örök jó barátjuk Kanadában). Mi ebből a tanulság? A helyes cselekvés a helyes szavak terméke. Mi a szavunkat adtuk.
Legyünk tisztában egy másik alaptanítással is, amelyről rendszeresen megfeledkezünk, pedig ezt nem kizárólag a hit-tan órákon préselik gyerekeink fejébe – ezt még a kortárs társadalomtudományok műhelyeiben is főslágerként nyomják: az ember egy bárányfajta lélek, pásztorok nélkül nemcsak egyénileg, hanem tömegesen hajlamos kicsinálni magát, a tilosba hajtani. A társadalomtudományok művelőitől azt is tudjuk, hogy ahhoz a bárányfajtához tartozunk melyet nem csak az óbégatásra alkalmas agysejtekkel áldott meg az Örökkévaló (vagy a véletlen, mely szintén örökkévaló), hanem olyanokkal, amelyek az összes földi jószág közül a leg fogékonyabbak a tanulásra. A Homo Sapiens néven emlegetetteknek adva és szentesítve az a képesség, hogy szembe forduljanak azokkal a pásztorokkal, akik elterelik a figyelmüket az igazságosság, az esélyegyenlőség, az ökológialag fenntartható földi paradicsom felé vezető útról. A modern vezetőképzés tananyaga ebből a felismerésből táplálkozik. Röviden: a velünk együtt gondolkodók azt is megtanulták, ki ki a maga módján, hogy nem a pásztoroké, hanem a bárányoké a jövő, és aki ezt fordítva látja az nagyon rosszul fogja végezni. Világos?
És akkor most inkább földközelibb szavakkal végezném, hosszas értekezletünket. Rengeteg figyelmet gerjesztő tanulságot hagyott maga után az a történelmi esemény, amelyet most kiadott könyvünkben körül jártunk. A legnagyobb kérdés az: hogyan tartsuk őket a szemünk előtt, a fejünkben, hisz annyi sok más minden zajlik körülöttünk, arról nem beszélve, hogy létezik egy nagyon sikeres globális iparág, melyet arra szakosítottak, hogy feledékenyé tegyenek bennünket az olyanfajta események tanulságaival szemben, mint amelyekről a könyvünk beszél.
A könyvünkből származó testközeli, földhöz ragadt tanulságokat most nem egy kottából, hanem improvizációs módszerekkel fogom gyorsan, egy futamban, eljátszani Önnek a hangszeremen.
Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és az azt követő ellenforradalmi rapszódia egyik felejthetetlen tanulsága, hogy egy ország történelmi változásait nem lehet elválasztani globális kontextusától, környezetétől. Könyvünket azzal kezdtük, hogy megmutattuk: a magyar munkások, munkásnők megmozdulása egy globális jelenség része, amelyet egy olyan tűz fűt, amelyet nem lehet véglegesen eloltani, mert oxigénellátását mindig is az oltására kiküldött tűzoltók biztosították és biztosítják ma is. Magyarország, 1919-ben, nem a Szocializmus hanem a Kapitalizmus csődje miatt borult lángba. Másként mondva, azért, mert vezérei, pásztorai, a dolgozókat nem a történelem középpontjába, hanem annak perifériájára szorították, a materiális javak felhalmozását az igazságosság, az alkotmányosított esélyegyenlőség, és az ökológiailag fenntartható közösségi jólét elé helyezte, a munkásnőket, és férfiakat, a föld művelőit, nem a sor elejére, hanem annak legvégére helyezte, azok pedig ezt kikérték maguknak, és előbb utóbb mindig ezt fogják tenni azokkal, akik így járnak el velük szemben.
A másik nagy tanulság, amit szintén empirikus módszerekkel ellenőrizhető adatokkal bizonyít könyvünk, hogy a félelemmentes, bátor beszéddel, a helyes szavakkal, a kommunikatív cselekvés új nyelvével, iránytűjével, le lehet bontani, feje tetejére lehet állítani a hamis identitások házát. Ez a könyv a kommunikatív cselekvés barikádjaira szólítja olvasóit, a kommunikatív cselekvés békés módszereivel nyomul az igazságosság az esélyegyenlőség a fenntartható jólét irányába. Még egyszer, és lassan fogom mondani, hogy mindenki értsen: az örökkévalóság irányába, kizárólag egy teljesen új, nyelvi fordulattal lehet csak eredményes módon haladni. Én ezt a nyelvi fordulatot, annak megtestesülését, nem csak a tanári kar, a társadalomtudományok köreiben, hanem elsősorban a művészet, – a zene, a költészet, a líra, a szórakoztató iparágak összességében – és természetesen, a politikai diskurzus teljes egészébe, lentről felfelé nyomulva látom a szemeim előtt kibontakozni. Én e könyvben, útitársaimmal egyetemben, nem tettem mást, mint a szavamat adtam erre.
A szavaimból származó tanulságok nem az én, hanem az olvasóim fejében fognak testet ölteni, ha nem is ölni: onnan fognak felszállni, hatást gyakorolni környezetükre. Kérem ne várjon többet Marcel Duchamp, André Breton, a szimbolista költők és egy kerti madár (Charlie Parker) követőjétől. Én csupán azt tudom mondani: jó lenne, ha már végre mindenki leszállna Csipke Rózsikáról, s hagyná őt önmagától, vagy a szeretetre vágyakozó gyerekei által felébredni, észhez térni, hagyná őt, hogy szépen tisztába rakja magát, felöltözködjék, és a saját ízlése szerint jelenjék meg az Örökkévaló orcája előtt.
*Az interjú szövegét részben vagy teljes egészében, más sajtóorgánumok is ingyen közölhetik, amennyiben erre írásban engedélyt kérnek a Kanadai Magyar Hírlap szerkesztőségétől, és a továbbított szöveg elején írásban jelzik annak származását.
KMH Szerkesztőség
Author: KMH Vendégszerzők
10:07 de.
Ezt többször el kell, vagy át kell olvasni.
B.I.
12:42 du.
Apósom szerint kötelező olvasmány volt a Kádár-korszakban.
Kosztolányi Dezső: Édes Anna c. regénye (részlet)
I. Kún Béla elrepül
…repülőgépen menekült az országból…. a gépet maga a népbiztos vezette… alacsonyan szállt, arcát is látni lehetett… vigyorgott az alant álló polgárokra… karjáról vastag aranyláncok lógtak… majd eltünt az ég messzeségében…
(SZTÁLIN elvtársat kellene megkérdezni, hogy kit miért nyirtt ki a 30as években a Szovjetunióban…!)
1:48 du.
Mit is mondjak? ha a konyv is ugyanolyan rosszul van megirva mint ez a ‘melyinterju’, akkor biztosan nem erdemes elolvasni… Mit jelent az hogy a szerzoknek sajat ‘moralis iranytuje’ van..?? Egyszeruen csak annyit hogy elfogultak es predeterminalt poziciobol kozelitik meg a temat. Az o eloiteleteik semmivel sem ervenyesebbek mint masoke. Ebbol a majdnem olvashatatlan es szoszatyar ‘melyinterjubol’ legfeljebb annyi jon ki hogy a szerzok valamilyen vulgarmarxista perspektivabol probaljak ujrairni a tortenelmet, a hosise munkasokra es parasztokra hivatkozva es ebben jol kitaposott utat kovetnek. Szivuk joga, de nem hsizem ez a konyv a legkisebb emrtekben is meg fogja valtoztatni a Tanacskoztarsasag megiteleset. Az elvakult torzsi gyulokodes mindig es mindenutt csak diktaturahoz es verontashoz vezetett, 1919-ben sem volt ez masskeppen.
1:55 du.
Dr Göllner szavaiból elsősorban az alkotó munkásember művelődését emelném ki, mint hiátust, bár dolgoztam együtt világotjárt kétkezi mesterekkel akik “meséltek” és miket!!!
A Kádár rendszerben gyorstalpalók és hivatásos tanulási lehetőségek rendelkezésre álltak és állandó propaganda volt erről, hogy gyertek fiaim lyányaim és nem mindehol volt doktríner az oktatás, mint azt az utóbbi 30+ évben a nyugati “oskolákban” tapasztalni és emejek manapság a végüket járják Dans Macabre! Nem is kár értük… azok a tudományos műhejek amejekhez Dr Göllner is tartozik, ritkák, mint fehér holló, a kőkemény doktrínerség kötelező és jogilag büntetendő az ellenállás.
2021 Jan 6 a Kapitólium viharos meglátogatása az provokatív volt előre szervezett hogy az egyébként föld butának oktatott USA proletáriátust leégessék és a selejtes bűnözőkkel összekeveredve a vetésforgóként működő heji választásokat bebetonozzák.
A Tanácsköztársaság nevében hordozza halálát, nem volt és nincs anyagi ereje $$$ hiányban szenved {HUF, Ł,} nem volt hitele, és a VH utáni zavarban mindenki tájékozódni akart de sikertelenül és nem volt egység a kétkezi alkotó munkás érzelmi alapokon tuggya, hogy mit akar és mit nem, de a hogyan már nem teljesen világos
2:12 du.
Egy hiánytpótló kötet! Gratuláció a tanár úrnak és minden közreműködőnek!
2:42 du.
Toth Andras
2022 január 24
1:48 du.
úgy gondolom, hogy tévecc! Dr Göllner és stábja vagy team-je az egész TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MAGYARORSZÁGON világeseményt {azaz egyedűlálló volt sok minden aspektusból}
emberi oldalról elemzi, felfedezi benne „az” EMBER-t és annak minden nyűgével bajával tévedéseivel a küzdelmeit, ami végűl nem teljesen {%-t nem merek mondani, de a nagyobbik külföldön keresendő} jött létre és idő előtt el lett pusztítva!!!
magam részéről a társadalmakat az egyénre ható eredményességük számszaki értékei alapján szoktam elemezni,
és messze nem érdekelnek {az egyébként kitalált}
fixa ídeákként aposztrofált és mindenfélének elnevezések!
{minek mongyak példát? csak, hogy világosabb legyek: kapitalizmus, imperializmus, szocializmus, kirájság, császárság, törzsi alapokon fenntartott köztársaság, és ezek diktatórikus mikéntye semmiféle jelentőséggel számomra nem bírnak, csakis az, hogy az egyed mennyire részesedik az aáltala létrehozott anyagi és szellemi javak eredményeiből}
tehát Aristótelés és Tsai. demokrácia kőkemény diktatúra volt és mai napig az… az a felfedezésem {lehet, hogy megveszem a könyvet?}, hogy Dr Göllner valami igazi demokráciáról beszél ami a MUNKÁSTANÁCSOK által jött létre és amire etimológiailag valami megfelelő categoricus imperativus-t kellene alkotni
{van egy javaslatom: HUMANITAS! ember az emberért… amit a Renascimento az ősközösségből újra felfedezett és gyorsan talajba lett döngölve a pénzhatalom által, mert az ember értékei nem mérhetők semmijen € val, csakis önmagával a Guernica vagy a Mater Dolorosa és „a” Koncsertó {Bartók} ecce homo!!!
12:48 du.
T. Göllner és Adam Urak !
VÉGRE! VÉGRE! VALAHÁRA !!! 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Köszönet érte !!!
˙
1 KÉRÉS!
T.Főszerk.Úr!
Az anyag mélységére, fontosságára és hosszúságára tekintettel szíveskedjék az a CIKK 1 hetes komment lezárási határidejét legalább még egy héttel . m e g h o s s z a b b í t a n i . szíveskedjék.
DG
12:51 du.
Utóirat
A könyv magyarul is megvásárolható ? Hol ? Hogyan ? Nagyon kell!
Üdvözlettel DG
1:00 du.
Tisztelt Göllner András!
Örülök, hogy végre-valahára talán sikerül túllépni a 20. századi Magyarország szándékos, célszerűen meghamisított történelmén. Bár nagyon valószínű, hogy csak kevés dologban értünk egyet konkrétan, mivel az én véleményem felmenőim és az ő barátaiknak a tapasztalatain alapulnak, és ezért nem tekinthetők tudományosnak, viszont annak éppen ideje, hogy végre valaki tudományos és filozofikus szempontokból elemezze az országunk XX. századi VALÓDI történelmét. Sok erőt és határozottságot kívánok hozzá!
Lehetséges volna, hogy ez végre kivezetne minket a letargikus politikai gödörből?
1:24 du.
DonGolo, egyetértek és köszönöm a hozzászólást. Meg fogom hosszabbítani a kommentelési időt.
3:43 du.
Almási Alma
2022 január 25
1:00 du.
nagy örömmel üdvözöllek újra sorainkban, jó egészséget
3:54 du.
USA és Nagy-Britannia után Kanada is hazaszállította diplomatái családtagjait Kijevből. Küszöbön a 3. világháború?
5:51 du.
warrior
2022 január 25
3:54 du.
Nyugodj meg, hamarosan lepacsizzák! Ha nem lenne a ruszkiknak is valami nyomós visszazsarolhatósági lehetősége, már rég bekebelezték volna!
3:08 de.
˙
A Tanácsköztársaság létrejöttét . u g y a n a z o k . a társadalmi, ill. történelmi tömeg-turbulenciák, mint kizsákmányolás, háborús nyomás, front-szolgálat, szenvedés, éhezés, népi nyomor, katalizálták forradalmi mozgalmakká a Bajor, a Szlovák valamint az 1917-es Orosz Szovjet(=tanács) köztársasággá…
Tehát azonos korszakban, más és más helyeken bekövetkező egymással egyező történelmi hatások . s z ü k s é g s z e r ű . időbeli egybeesései egybevágó társadalmi változásokat és formátumokat hoztak létre.
– Nálunk éppenséggel a „Vix-jegyzék” [ld:Wikip.ott] és a frontról katonaként hazatért munkások és parasztok millióinak haragja talált egymásra izzó történelmi lávafolyam képében és hevében.
Tudniillik Károlyi Mihály valóban bölcs polgári szava már kevésnek bizonyult egy imperialista, azaz háborús diktátum diplomáciai visszautasítására, mely nagyfeszültséget már csak a forradalmi mozgalom és a pártok által látta ezt kioltani lehetséges esélynek. A honvédelemhez szükséges mozgósítást és az első hadászati lépéseket, kizárólag kommunista kormányzásban, azaz egy radikális lépéssorozatban és . h a d i á l l a p o t . bevezetésében látta megvalósíthatónak.
Az őszirózsás Forradalomban született Első Magyar, polgári Köztársaság megmentését a régi magyar határokkal, főleg a hódító Antant ellen . s z ü k s é g e s . azonnali katonai mozgósítás és sorozás – a rendkívüli és különleges hadműveleti intézkedések azonnali(!) lépéseinek a közvetlenül fenyegető idegen intervenció visszaverésére a köztársasági elnök szerint is csak – az akkor még bebörtönzött – radikális liberálisok és kommunisták bizonyultak az egyetlen arra alkalmas és potens ellenerőnek.
Fontos kiemelni, megismételni azt, hogy az Antant már akkor is támadott, illetve fenyegetett támadással, amikor egy budapesti kommün, csak idealista kommunisták fejében létezett. Tehát annak gyakorlati létrejöttét a világpolitikai helyzet később „provokálta ki”.
Megjegyzendő még az is, hogy az úgymond „vörös terror”, amit az ellenforradalmi propaganda már 100 éve szakadatlan üvöltöz, az valójában a kihirdetett hadiállapot szülte kényszer-intézkedések horthysta interpretációja. És terjesztik ezt az és azok, akik az agresszív idegen haderővel – az ellenséggel – akkor kezdettől fogva arról tárgyaltak, hogy ők annak győzelme esetén hogyan veszik majd át a hatalmat. Ezt a puccsot pedig Horthy generális – addig közvetlen személyi császári adjutáns – az Antant 100%-os közreműködésével 25 év időtartamra nyélbe is ütött…
Hozzátartozik mindehhez, hogy bár Horthy és az Antant – annak szegedi parancsnoksága – katonailag ellenségek voltak, annyira viszont mindkét ellenfél rettegett egy szocialista forradalomtól, hogy ne közös akarattal fogtak volna össze annak a leverésére, illetve egy magyarországi ellenforradalmi rendszer és államrend visszaállítására. Természetesen ebben nemcsak az orosz példa, de az akkor csupán csak ötven éve, a francia burzsoázia által levert Párizsi Kommün friss emléke is közös platformra állította a hazai és a nemzetközi reakció Vix-eit és Horthyjait.
Köszönet a témáért és remélem majd a könyvért is: Málnaszőr 🙂
5:34 de.
Málnaszőr
sireberry
01.26.3:08
Ezek szerint a század-eleji forradalmak . o k a . valahol mégiscsak az a tőkés-imperialista I.Világháború volt, melynek igazi és tömeges elszenvedői a néptömegek arra már azt mondták, hogy na mostmár elég…
Ahogy olvaslak, az tűnik ki, hogy a háború kirobbantói – mindkét oldal egyformán – még annak utána is erőszakkal való fenyegetéssel követelték „a jussukat”,és hogy nemzeti színezetet adjanak oktalan követeléseiknek a saját önző háborújuk bűnbakjaként a maguk generálta(!) előbb a polgári,majd „a vörös” forradalmakat, és persze a zsidókat jelölték meg.
Ebben a farkasüvöltésben a leghangosabb ordasok; a nagytőke és a gazdaságilag süllyedő ágban vergődő kastélyos, kúriás feudális nagybirtokosság vitte a prímet. Utóbbiak alkotva az ellenforradalom bicskás különítményes vezérvonalát, utólag – még ma is – mint „jogos” leszámolást hirdetik és tanítják.
Remek összefoglaló az esszéd:
Fortimbras
10:08 de.
Gyuri10 és Bernstein
1945.áprilisában a Szovjet Hadsereg közeledett a német Greifswald város felé. A lakosság körében kialakult mozgalom meggyőzte RudolF Petrshagen városparancsnokot, hogy követeket küldve a szovjet tábornokhoz közölje, hogy városát NYÍLT VÁROSSÁ nyilvánította. A tábornok a garanciákat elfogadva Greifswaldba harc nélkül bevonulva megkímélte azt a teljes pusztulástól.
1:15 du.
Málnaszőr és FORTIMBRAS, csodás kettős vagytok!
1:19 du.
FORTIMBRAS
2022 január 26
10:08 de.
Budapestet pedig Sztálin akaratából inkább öldöklő közelharccal foglalta el a Vörös Hadsereg, nagy emberáldozatok árán, hogy amennyire lehet megkíméljék a Várost és lakóit a teljes pusztulástól. Pedig már megvoltak Budapest határában a nehéz ostrom-ágyúk beton alapzatai és ki voltak jelölve a lövedékek röppályái. De ezeket Berlin alá irányították…Azok a képsorok bejárták a Világsajtót..amikor ágyűk ezrei kezdték apróbb darab szarokká szabdalni a nagydarab szar nácikat.
1:23 du.
Véleményem szerint, ha a ’19.-es Tanácsköztársaság hamarább bukuk el, akkor ma Magyarország határa a Tisza vonalán lenne és Budapest is határváros lenne északra, ha pedig nem bukott volna el, akkor meg merem kockáztatni hogy akár a Második Világháború is egészen másképpen alakult volna Európában.
Talán csak egy német francia összecsapás lett volna, de lehet hogy az sem.
1:27 du.
D.Bernstein
2022 január 24
12:42 du.
Kit érdekel hogy a Szovjetúnióban mit csinált?
Az számít hogy Magyarország megmaradt akkorának amennyit az ANTANT meghagyott.
Mert annak a felét is annektálták volna azok, akiknek a szoronyainak a védelme alatt a véreskezű Horthy bevonult ide. Még magyarul sem tudott rendesen az a hazaáruló gazember.
2:18 du.
Sok fontos gondolat közül kiemelten a jelenhez szóló gondolat:
“Céljainak tisztánlátása nélkül, a forradalmi állam közösen elfogadott politikai víziója nélkül, nem lehet győzelmet aratni a zsarnokság és az elnyomás felett”.
Remélem, megtalálom a könyv magyar nyelvű változatát!
2:22 du.
A rendelés innen nem egyszerű. Van egyéb megoldás?
https://blackrosebooks.com/products/gollner-forgotten-revolution
2:25 du.
Rodeio
Küldtem mailt pra aquilo endereço
6:52 du.
Geyza
2022 január 26
1:23 du.
„ha a ’19.-es Tanácsköztársaság hamarább bukuk el…”
Ha Károlyi Mihály és a másik féleszű Linder Béla nem menesztik -az egyik eszelősen, a másik deliriumosan- szélnek pacifista álcával a frontról visszatérő katonákat…a bátor románok még Kolozsvárig, a svejki csehek(lásd Balassagyarmat civil visszafoglalása) még Kassáig sem merészkedtek volna, erős Antant biztatásra sem!
3:30 de.
K.Geyza
26.1:19
Sajnos nagyon is így történt – sőt!
Csak az újkori töriben kevésbé jártas kollégák számára jegyezném meg, hogy ezt az áldozatot – vagyis a nehéz-tűzérség teljes kiiktatására hozott legfőbb parancsot – a „generalissimus” Budapest civil lakossága életének a megkímélése érdekében adta ki, illetve hozta meg… Ha háborúban lehet ilyenről beszélni, erre a humanista döntésre figyelmeztetett a fehérzászlós(!) parlamenterek által a városkapuknál lesben álló „”védőkhöz”” elküldött Tolbuhin és Malinovszkíj marsallok által aláírt megadási felszólítás. Az ott vicsorgó német és magyar-náci falkavezér hiénák válasza a magyar százezrek életét megmentő ultimátumra; a helyszínről távozó hadikövetek hátába eresztett gépfegyver sorozatok kelepelése volt…
Na! Még ezt, a több mint nem-szokásos, inkább aljas hadi lépést sem bosszulta meg a Szovjetunió azzal, hogy emiatt mégis nehéz-tűzérséggel lövette volna a fővárost. Nem – ahogy te is megírod. Ekkor és ezért indult meg Budapest ostroma ember- ember ellen és házról házra… – Hatalmas szovjet emberveszteséggel… _ Béke poraikra! 🙁
Ma is a város keleti és a nyugati kapuinál hirdethetné a méltó hálát legalább a két meggyilkolt parlamenter bronz-szobra által, HA az ún. rendszerváltás szélsőjobbszárnya nem hajítja Osztyapenkó és Seinmetz kapitányok művészi mód’ megformált bronz alakját egy szobortemető mély árkába…
Üdv’nekik:
FORTIMBRAS
3:44 de.
Utóirat a 27/3:30-hoz
Ilja Osztyapenkó szobrának alkotója: Kerényi Jenő szobrászművész
Steinmetz Miklós szobrának alkotója: Mikus Sándor szobrászművész
5:01 de.
Málnaszőr 01.26.3:08 🙂
˙
Gróf Károlyi Mihály az Első /önálló/ Magyarország elnöke volt.
Megválasztása a szélsőjobboldali reakció mélységes fájdalmára
kettős csapásként hatott tekintve, hogy közülükvaló létére,
azzal kezdte működését, hogy saját birtokai egy részét
felosztotta falvai paraszt és cseléd lakossága között. Ez a
példamutatás villámcsapás erejével hatott a kastélyok döbrögi
népére, az ellenforradalom magjára. Már ettől fogva számukra
minden volt, csak arisztokrata nem.
A másik csapás e semmitevő népségre nézve Károlyi logikus lépése
az eredeti határok megvédése célzattal az Anatant megállítása
érdekében a hatalom s ezzel a „honvédség” átadása a
radikalizmusáról ismert kommunista és szociáldemokrata pártoknak
˙
Orbanisztán 2010-es országlása – nem véletlen – azzal kezdődött,
hogy a gróf rendkívül ízléses és kifejező Varga Imre alkotta
Kossuth-téri életnagyságú bronz-vörösréz szobor emlékművét
együtt a „gótikus” múltat háttérben jelképező csúcsiveivel
persze titokban, egy álcázó kerítés mögött – egyetlen éjszaka
alatt vandálmód’ ledöntötték és ismeretlen helyre deportálták.E
patkánymanőver is a Horthy-restauráció keretében létrehozott
kamu MÁCIUS 19.PROJEKT égisze alatt lett lebonyolítva. Vagyis
kifejezi az Orbán-bagázs gyökereit is azt,hogy a levitézlettnek
hitt és földjevesztett dzsentri földbirtokosság áll a jelenlegi
kultúrkampf és a „vissza a babaruhát” projektjeik mögött. Ha
pedig az effajta osztályjellegben némi létszámhiány mutatkozna,
Orbánék magukat avatják földbirtokossá, avagy burzsujokká és a
Horthyrendszer vezető rétege, plusz néhány kiszemelt oligarcha
„családtag” beavatásával kiegészítve máris együtt áll alaptrv-i
szintetikus jogokkal felruházott neo-arisztokrata retro-és
kleptokrácia…
„Előre Ország népe”:
Aurora von Neva
8:11 de.
FORTIMBRAS
2022 január 26
5:34 de.
a mai nemzetközi hejzet ojan, ami nagyon emlékeztet engem bizonyos 1930 as évekbeli hejzetre, az egyetlen különbség amit én látok, az erőviszonyok nem azonosak és sokan megtanulták a leckét amikor szabad kereskedelem hejett szabad rablás fojik annak általában nem szokott jó vége lenni…
ne legyen igazam, de lehet hogy nem lesz időnk itt végigbeszélni ezt a témát?
10:34 de.
˙
OrsósElemér
01.26. 6:52
Rébuszok helyett nem kellene inkább konkrétumokat írnod ?
Ezt a demagóg, sejtetés módszert mégis kiknek szánod bevenni ?
Egyszóval, miről is tájékoztatsz itt, ebben a kommentedben ?
10:54 de.
Rodeo11
27.8:11
A beszédre mindig lesz idő.
A világpolitikai helyzetről is kell beszélni.
Nem kell elhallgatni.
Emlékszel még a „függő fali gyékény” táblácska szlogenre, hogy
” Hallgatni arany,
Beszélni 60 fillér!” ? 😀
Én nem vallom ezt, mert hallgatni csak annak arany, akinek vaj van a füle mögött.
11:09 de.
Utószó
Rodeónak
A háborús helyzetekben ott a különbség a harmincas évek és mai között, hogy akkor két világrendszer nézett egymással szembe.
Ma ideológiailag egy, tőkés világrendszer létezik, és „a szemben álló” felek közti feszültséget ugyanaz a haszonelvű,elvtelen 😀 mondhatni machiavellista – ergo nihillista – politika táplálja úgy, mint 1914-ben, vagy a harmincas évek zűrzavaros légkörében.
4:04 du.
FORTIMBRAS
2022 január 27
11:09 de.
egyetértenék, de egységben a kétség!!! és kivételek erősítik a szabájt még akkor is, ha „rules based”-nek becézik, és mindenki szabadon azt interpretál ebbe bele amit nem széggyell, viszont szavaid alapján a kis krampuszom böködésére reagálva azt merem mondani, hogy kapitálisság is sokféle is létezik még a Trójai falóban is pedig az be van tolva Yukräinä-ba és körötte véres lepedők repkednek most mongya a kis krampuszom, hogy haggyam abba
4:45 du.
Auróra Borealis
2022 január 27
10:34 de.
Utána kereshető konkrétumokat írtam, mit kell ezen hamisan önsorsrontóan kekeckedni? Nem segítek, mert az „országmentő” Linder Béláról sok hiteles adat még most is fellelhető, annak ellenére hogy, megpóbálják őt a nyertes kibicek hamis magyarázkodásokkal és kompromitációk eltüntetésével mentegetni! Ha ez a -erősen Antant lekötelezett, másodállásban alkoholista- „hadügyminiszter”(és társa) nem teszi felfoghatatlanul érthetetlen húzásával védhetetlenné az országot valószínű hogy, legalább a Teleki Pál féle „Vörös térkép” szerinti reális magyar etnikai határokat meg lehetett volna tartani, amit ráadásul még igazságtalan bosszúnak sem lehetne minősíteni, tehát zokszó nélkül elfogadható, ellentétben az Antantnak a kisantant által súgott -3.5 millió szlováknak, románnak, szerbnek, horvátnak, szlonénnek és osztráknak átminősített kirekesztett magyar etnikum- határaival!!! Naszóval, kéretik nem rosszul informáltnak látszani, mert átlátszó! 😀 (És legelképesztőbb az egészben az hogy, a csupán kb 3 % ősmagyar kronoszómámmal érzem ezt a már többször korrigálhatóvá tehetett, de sikeresen elmúlasztott igazságtalanságot, miközben az utóbbi 30 évben a Trianon és Szovjetúnió által keltett határ- és etnikai mizériák az igazságos reviziók által nélkülünk orvosoltattak!)
4:18 de.
Énszerintem, ha a 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság, a külföldön úgy ismert Hungarian Soviet Republic akkoriban nem bukik el, akkor egy olyan terror állam alakul ki hazánkban már 1919-ben, amely a Szovjetunióban, Lenin/Sztálin uralomra jutásától egészen Sztálin haláláig tartott. Igaz, ami késett nem múlott.
Ez a marxista-leninista-bolsevik korszak több tízmillió ember halálát okozta nemcsak a Szovjetunióban, hanem más kommunista országokban is. Tömeges letartóztatások, statáriális eljárások, bebörtönzések és kivégzések, kínzások, likvidálások zajlottak, tömegeket taszítottak nyomorba, tartottak rendszeres terror alatt. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, Nobel-díjas orosz író úgy fogalmazott, hogy a Szovjetunióban negyven éven át hivatalos szinten „állami terrorizmus” működött! Ízelítőnek ezt meg is kaptuk a ‘Tanácsköztársaság’ négy hónapjában, minek az ‘iránytűje’ ez idő alatt már kristály tisztán mutatta, hogy mi fog következni.
Kun Bélának, Lenin barátjának, soha nem volt egyetemes támogatottsága. A magas árak, a magántulajdon kisajátítása, az önkényes büntetések, a sajtó elhallgattatása és a terrorprogramja hamar elveszítette korábbi támogatottságának nagy részét. Kun istentelen, ateista, terror rendszerének végső összeomlását katonai merészkedései idézték elő. Egy 150 000 fős hadsereget összegyűjtve elhatározta, hogy megtámadja Romániát a bolsevizmus terjesztése céljából és visszafoglalja Erdélyt. Amikor szándéka nyilvánvalóvá vált, katonái megszöktek. A legyengült sereget a románok gyorsan visszaszorították. Ezekután bármilyen támogatottsága is volt Kun Bélának Budapesten az gyorsan elenyészett – megjelent a román lovasság Budapesten és tovább játszani a legalitás komédiáját lehetetlen volt, erre Kun lemondott és elmenekült az országból, miután kijelentette, hogy „a magyar társadalom nyilvánvalóan nem érett meg a kommunizmusra”.
Kérdezem én; mi van itt meghamisítva?
Ha összekapcsoljuk a történelmi pontokat az elmult 100 év alatt, a kérdés az ami még ma is fönnál, hogy mi külömbség van a kommunizmus és a kapitalizmus között? A felelet csak az lehet, hogy a kapitalizmusba az ember kihasználja az embert – a kommunizmusba meg pont fordítva van.
5:04 de.
rodelyó,
hamár magyar nyelvű gagyogásra adtad a szép és ok(togon)os fejedet illene legalább kis részletét megtanulni a magyar helyesírásnak. Mert azért az nem hejesírás!Stb…
5:08 de.
U.I.
A mozgatjának és a ringatjának stb. semmi köze a gatyához!
10:02 de.
˙
A cikkbeli cserbenhagyottságról:
Leninék örültek, ha megoldhatták a saját, „belső” taktikai problémáikat a fehérekkel és az immár „”globális”” intervenciós ellenforradalom erejével szemben, nemhogy még egy tőlük kétezer kilométerre kitört forradalomban létrejött tanácskormány stratégiai részlethelyzeteit ők oldhatták volna fel…
Sokan gondolják – úgy automatice – ma is, hogy a szocialista Tanácsforradalom a Nagy orosz Októberi után jó két évvel tört ki, tehát az alatt az orosz forradalom megerősödhetett annyira, hogy a haderejét is kölcsönadja bármely forradalmi mozgalom megsegítésére. Márpedig az épphogy egy évvel később történt, hisz a TK. a minössze 1 évvel későbbi Őszirózsás pg. Forradalom szerves folyománya volt, mely a kegyetlen történelmi események szorításának hatáskényszerére váltott át egy szocialista forradalommá. Ez a kegyetlen és intenzív nyomás tulképp’ a lezáratlan tőkés-világháború hazánkra mért utolsó csapásaként szakadt az 500 év után végre újjá-szerveződésben reménykedő Magyarországra.
Az orosz szocialista forradalmat – hiába kötött békét a nyugattal (ld Lenin Békedekrétum) – minden irányból vasmarokkal szorította nemcsak a hazai ellenforradalom harci tevékenysége, de legalább annyira a külföldi intervenciós haderők hadműveletei is, melyek a magyar forradalom létrejöttével minden erővel a két revolúció távol-tartására helyezték a hangsúlyt aképp, nehogy a két egymásért felelősséggel tartozó „felkelő sereg” még
középtájt egymásra találhasson. Tehát kordonként zárták el a két forradalmi góc közötti széles zónát.
Kun Béláék pedig hiába vették fel a Lenin kérésére a többekközt harcolni kész kijevi Ukrán(!) Tanácsköztársaság felelős vezetőivel a kapcsolatot, az ennek hatására megalakult önkéntes nemzetközi dandár(!) létrejötte ellenére a harctéri erőviszonyok továbbra is az Antant javára billentették el az erőegyensúlyt. Így a magyar Vörös Hadsereg elszigetelten, egyedül volt kénytelen vívni . h ő s i e s, gyakorlatilag . h o n v é d ő . hadjáratait (ld.a TK hadjáratai) az agresszor Antant haderő szövetségi kötelékébe tartozó hadseregek ellen, mely ellenséges ármádia szegedi parancsnokságán Horthy még a honvédő harcok alatt kormányzónak felajánlkozott…
Onnantól a horthysta ellenforradalom, mint
„hullámok hátán lovagló madár”
számára praktikusan csupán azt várta,
hogy az ellenséges armada siserahada verje le a TK. Vörös Hadseregét, a szocialista forradalom – mondjuk ki végre – dicső katonai erejét, és velük együtt fogja el, vagy kergesse már el velük együtt a forradalmi kormányt, hogy majd ők 1 afféle Nemzeti Hadsereg címszó alatt csak úgy, minden ellenállás nélkül intakt felszabadítókként vonulhassanak majd be – legalább 25 év időtartamra – vendettát rendezve gyilkolászni az Antant védő szárnyai alatt…
Konklúzió:
Internacionalizmus terén, a forradalmakkal szemben egyelőre a tőke internacionalizmusa legalább oly nagy, és erős és ma minimum oly kiterjedt is, mint a munkásszolidaritás, ha épp nem nagyobb annál…
11:52 de.
Rodeo11
27.4:04
Leegyszerűsítve:
A „sokféle kapitálisságban” nemrég még te is a kizsákmányolást, meg az egyenlőtlen, ill. igazságtalan elosztást(SIC) tekintetted a közös lényegnek, legalább is ezt hangoztattad és ebben mindig egyetértettél… Gondolom most is…
Jómagam ezzel úgy vónék, hogy én egyedüli kivételnek tekinteném a kisiparost, a kiskereskedőt, v. az egyéni vállalkozót, tehát a kispolgárt, az említett „sokféleségből” azokat, akik nem foglalkoztatnak alkalmazotattat, ha állíthatjuk róluk, hogy „lefeljebb magukat zsákmányolhatják ki”.
A kapitálisság legsötétebb – már aljas – válfajának viszont a fegyvergyártókat, ill.az ebben az üzletben érdekelteket tekintem, azokat kiknek a profitját a mások halála,ill. ennek a valószínű feltételezése biztosítja.Ez az a valójában legsötétebb fajta a sokféleségben – maga a gonosz, aki elegáns öltözékben szeretetet hirdetve – vagy nem is hirdetve – mosolyogva adja a független, néha még jótékonykodó polgárt… Ha ez kisiparos, v.kkereskedő, azt is ide sorolom. A jelenlegi kettéosztottságban is pontosan ugyanez a szörnyeteg viszi a prímet mindkét(?) oldalon, ez mozgatja a világ kerekét… Ennyit a töke sokféleségéről…
Geld regiert die Welt ! 🙁
12:02 du.
Pityi Palkó
2022 január 28
4:18 de.
nagyszabású parábola… addig, amíg a pénz létezik ez a hejzet nem fog változni a profitshare mértékében van az eb elhantolva, van és volt ahol ez a többségnek kedvező és van ugyanennek az ellentettye… és erről szólnak a könyvtárak polcain csücsülők és van ojan is, hogy nincs mit megosztani mert mások elrabolják és a „mások” utána aszongyák, hogy na láttyátok mijen szar rendszeretek van? és vannak akik eszt elhiszik de vannak ojanok is akik nem
3:27 du.
Ki ölt többet: Lenin, Sztálin, Hitler, vagy Mao?
Erre a baljóslatú kérdésre nehéz feleletet találni. Ez ugye attól függ, hogy melyik focicsapatnak drukkol az ember. Szovjet részről ez magával hozza a mentegetők háziiparát, szilárd meggyőződéseikkel akik készek bármit megtenni, hogy a Lenin/Sztálin nevek szentek legyenek. Ugyanúgy állunk a Hitler, Mao vagy a többi zsarnok, kényúr vagy gengszter, élő vagy halott emlékeivel.
Emberek! Kommunizmus mint államforma, sohasem volt a világon. Ami volt a kommunizmus név alatt és van az egy diktatúra kifinomult névvel, ördögi gazemberek, csirkefogók által szervezett, mások jogait, érdekeit semmibe vevő, csupán a saját kénye-kedve szerinti nyílt gengszterizmus.
‘Kommunizmus’ fogalma az egy egyfajta, naiv, gyönyörű álom, elképzelés, viszont ritkán meg lehet találni itt-ott családokban, de csak ott ahol szeretet van !
12:39 de.
Pityi Palkó
2022 január 28
4:18 de.
erről jut eszembe, ez
https://www.youtube.com/watch?v=SMbBYR_lplE
2:30 de.
FORTIMBRAS
2022 január 27
3:44 de.
Utóirat a 27/3:30-hoz
Ilja Osztyapenkó szobrának alkotója: Kerényi Jenő szobrászművész
Steinmetz Miklós szobrának alkotója: Mikus Sándor szobrászművész
— —————— —
Az 1964 vagy65-ben nagyon jól ismertem Steinmetz kapitány testvérét,aki szintén magasrangú Szovjet tiszt volt.Sellő elvtárs a kispesti Elektromos Készülékek és Mérőműszerek(E.K.M.) gyárának volt a vezérigazgatója Kispesten.Rendes,tisztességes embernek ismertem meg.
10:13 de.
FORTIMBRAS
2022 január 28
11:52 de.
kösz, ehhez nem tudok sok mindent hozzátenni, sőt elvenni belőle sem!!! a zárómondat mindent elmond… megjegyzem: NINCS KIVÉTEL, BÁR SOKAN SIKÍTÓFRÁSZT KAPNAK MIKOR BE VANNAK SOROLVA „IDE”
üdv.
10:59 de.
Pityi Palkó
2022 január 28
3:27 du.
a listád messze nem teljes, miért?
4:53 du.
Christopher
Mint szerzötárs a témában, és nem Censor!
Sajnálom, hogy a kanadai adófizetök is vannak annyira stupidok, hogy nem nézik meg, hogy az adó-centjeiket mire pocsékolja el sok léhütö egyetemi firkász.
Tudom én hogy nagyszerü érzzés a sok-sok NEMZETKOZI hasonló nivóju nagyfejüek elött villogni „különleges” kommunista kalandorokat dicsöiti írásokkal.
Hösöket és „VILÁGMENTÖKET” KREÁLNI ZAVAROS LEKÜLETÜ ÉS ELMÉJÜ FIGURÁKBÓL IGY SZÁZ ÉVVEL UTOLAG.
Ilyen tanulmányokra természsetesen jut böségesen pénz az egyetemeken – a szocialdemokracia középosztályának befizetett adóiból – amit persze akár más hülyésegre is el lehetne verni, például Carnaval-ra Rióban – dehát mennyivel nagyszerübb hagymásgözös elméleteket finanszirozni belöle – és a CARRIER-t egyengetni a PUBLIKÁCIÓS RÁTA növelésével.
Ez a valóság, a többi szégyen!
Magyarország 1914-ben csufos módon akarva-akaratlanul elsö számu vádlottként szerepelt egy szégyentelen világháboruban, – amely a magyarok, a magyarság számára csufos kudarccal végzödött (ismét)
Elérkezett a vereség órája, amikorra a magyarság többségének is abszolut elege lett a háboruból, amely a valóságban semmilyen szin alatt, semmilyen okból nem volt a magyaroknak sem érdeke, sem sajátja.
Beismerve, tudva a kudarcot nemcsak a vezetök többsége, hanem az utca, a föld népe – magyarul munkások parasztok hazamentek – tudva, hogy a gyöztesek irgalmában bizhatnak ismét.
Erre jöttek eszelös vadállatok, akik magukról azt merészelték hazudni hogy az egyszerü nép érdekenek letéteményesei – kommunista, baloldali csöcselék – lett legyen iró, foilozófus vagy mindegy milyen eszelös állatfajta – de lekileg beteg – és ezek a jöttmentek felheccelték ujra az embereket hogy kezdjenek öldökölni ugy magukat mint másokat semmiért – azok számomra nem emberek.
100 évvel utána pedig ráérö emberek, egyetemen lófráló lógóikat és lukaikat vakargatók elkezdik ezeket dicsöiteni – mint példákat a jövö nemzedéke számára, az ifjuságot megfertözni – ugyan már, ez lenne a normális?
Ha az ilyen tim nem tud magával mit kezdeni, járjon kocsmába, szivjon makonyát – OTTHON!
CHRISTOPHER – ugyan már – kivágtad a Rodeionak kuldött videomat kanadai helyzetröl – ezzel bizonyságot tettél!
Ezek a könyvek, irások a GLOBÁLIS ELIT HATALOMRA JUTTATÁSÁNAK A SEGÉDESZKÖZEI!
A globális finánctöke diktaturájának a megteremtését támogatjátok, arról szól valójában a ténykedésetek – azt hazudva, hogy szociális érzékenységetek a tömegek mellett szól!
Hazugság, szemenszedett hazugság!
Censurázhatsz nyugodtan, azért remélem elolvasod – és a barátodnak ajánlhatod.
èn tudom, mi a szenvedés, láttam két szememimmel is szörnyüségeket – és én nem szartam le az öregeim történeteit sem a háborus borzalmakról, amelyekben akaratuk ellenére résztvettek – hanem lelkiekben nagyon is átáltem.
Persze könnyü azoknak, akikhez nem érnek fel a valós szenvedések – akik számára mindez, mint ahogy a költö mondta:
… CSAK TÉRKÉP E TÁJ ….
7:06 de.
K. PityPál
01.28.4:18
Talán csak azt kéne felfognod,hogy közvetlen a Tanácsköztársaság kikiáltása előtti napon(!!!) az Antant Bp-i id. parancsnoka Fernand Vix alezredes adta át e katonai haderő határozatát gr. Károlyi Mihály köztársasági elnöknek, különféle hatalmas magyar területek azonnali – 30 órán belüli(!!!) – kiürítéséről [Vix ultimátum].
Erre a Berinkey kormány nem volt hajlandó és lemondott(!!!).
Érthető, hogy egy ilyen végzetes helyzet máris magában hordozza a hadiállapot létrejöttét. Tehát tanácskormány nélkül is! Viszont az egyetlen kiútnak mutatkozó esély mégis, olyan új kormány kinevezése, amely k é s z . é s . k é p e s . azonnal meghirdetni a kialakult > c a s u s . b e l l i < okát a támadó sereggel szemben s a visszavágáshoz a hadsereget behívásokkal stb. újra fölfegyverezve azonnal(!!!) harcba vinni.
Tehát a kérdés ez volt: az ország önállósága és a régi határok megtartása avagy, engedve az erőszaknak, a nemzetközi haderő követelte magyar területek feltétel-nélküli átadása és azonnali kiürítése. Ne feledd 1848-49-et, hogy akkor az intervenció kezdete mennyivel később követte a forradalmi eseményeket…
Egy ilyen radikális lépésre az államfő csak a liberális szociáldemokratákban látott megoldást, akik viszont az akkor mozgósításra valóban képes kommunistákkal összefogva voltak hajlandók a "befejezett háború" újra kezdéséhez, ill folytatására. Hozzátartozik, hogy a hivatásos katonai állomány vezető főtisztjei közül is sokan megértették és támogatták a honvédelem szükségességét, ill. a harcok promt megkezdését.
Az, aki ma is Trianonért potyogtat könnyeket, ezt annak még inkább meg kell értenie: hisz' az egy előtrianon volt, amit nem lehetett cselekvés nélkül elfogadni.
Nagyon fontos kérdés szintén, hogy a fennálló "harci" "Hannibál a kapuk előtt" hadi helyzetben létezhetett e más megoldás, mint . h a d i á l l a p o t . rögtöni bevezetése, mivel a mozgósítás, a sorozás és a harcban álló hadsereg tökéletes ellátása és anyagi utánpótlása nem tűrt se halasztást, sem pedig határozatlan, vonakodó, v.az azt szabotáló ip.v.mezgaz."beszállítók" iránt elnéző, toleráns magatartást, ill. politikát. Ergo, akkor – sakk/matt helyzetben – szó szerint az "ultima ratio" dönthet és nincs mese.
…És ebbe a harci helyzetbe magyarázta, és magyarázza bele a mai ellenforradalom/NER is a vörös-terror vádját. Szerintük Horthy tényszerű hazaárulása volt a helyes és üdvözítő lépés azzal együtt, hogy ennek megfelelően már Trianont is ő ratifikáltatta…
3:56 du.
SchumackerLady
2022 január 31
7:06 de.
Szerintem majdnem mindenben igazad van, DE a hadsereg esztelen feloszlatása nélkül is végre lehetett volna hajtani a megszállt területekről való kivonulást és utána a nemzetiségek jogos -nem pofátlanul kapzsi- területi kielégítését! Ennek a baklövésnek(?) köszönhetjük az utána következő tehetetlen abszolut kiszolgáltatottságot! Lásd a törököket akikkel hasonló gazemberségeket próbáltak megetetni, de végül a kényszerű szívós katona ellenállásuk eredménye képpen elfogadható határok között maradhattak, igaz csak 3 évre Trianon után, az 1923. július 23-i Lausannei Békeszerzűdés aláírásával!
5:32 du.
Gabriel
2022 január 30
4:53 du.
„… CSAK TÉRKÉP E TÁJ ….”
A világ legszebb verse, együtt -igaz más kategóriában- a „Szeptember végén”-nel! (Viszontag nem vagyok benne most biztos hogy, ezt nyelvtanilag helyesen írtam-e?!)
6:28 du.
pityi palko
„…‘Kommunizmus’ fogalma az egy egyfajta, naiv, gyönyörű álom, elképzelés..”
————-
sajnos mint társadalmi eszme megkergült ámokfutók hagymásgözös álmodozása bedrogozott állapotban.
Rádásul az összes „NAGY ALAKJA” egoista szélhámos, aki szerint majd az Ö könyörtelen, démonikus irányitásával az emberi tömegek – a tudatlan birkák – megfelelöen lesznek nyirva, megfelelöen tejelnek és bégetnek.
Azért beszélnek arról, hogy a profit nem érdekes – hiszen ha teljhatalmuk van, élet és halál urai, nekik minek profit – jogokat vindigaltak arra, hogy kinozzanak, gyötörjenek bárkit, aki ellent merészel mondani – vagy csak annyit SZERETNE, hogy hagyják békében …. DE NEM, AZT NEM LEHET
A teljhatalom soha senkit nem hagy békességben – mert retteg és fél a lázadástól – tudja hogy a hatalmat megtartani csak terroral lehet.
Mindegy hogy milyen rendszer letéteményesének nevezi magát – Néró, nagy Sándor, a pápák, dzsingiz khán, Nagy Péter, Napóleon, Hitler, Sztálin és a mai SZOCIALISTA szörnyek – a lista hosszú – valamennyiük számára milliók és milliók halála semmit sem jelentett soha.
Erre jönnek a „modern” elmebetegek, (vagy csak simán kistilu kiszolgálóik) akik ma is találnak ideológiát (vallást), aminek a nevében a hitüket nem osztó embertársaikra kimondják az „itéletet” a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül – ami csakis egyet jelent, hogy mivel nincs mit furdalni – bizony ne is keresd nála azt a bizonyos lelket. (lelketlen gazemberek)
Nem mondom ezzel azt egy pillanatig sem, hogy nincsenek minden társadalmi rétegben ilyen lelketlen gazemberek – akik pontosan egyenértéküek ezekkel a csibészekkel !
Mindegy, hogy gazdag, szegény, tanult vagy képzetlen – sajnos vannak embertársaink empátia nélkül, még tobben csak kevés empátival megáldottak és … aztán a másik oldlon talan igen kevesen, de vannak empátiától buzgo egyedek is.
Igy alakult – az emberi tulajdonságok sokfélék.
De azt mondom, hogy aki felakarja osztani az emberiséget kasztokra (beskatulyazni) kiirthatókra és „sérthetetlenekre” az a gazember.
Mindegy milyen hazugság alapján merészel osztályozni.
A Communa – közösség valóban lehet egy modellje a családnak.
a Communa mint egy társadalmi közösség – ahol egyetértésben és közös célokért önszervezödik egy-egy kisebb csoport létezö és létjogosult valami.
A cement – ami ezt összetartja ahogy mondád, nem más mint a szeretet, a kölcsönös megbecsulés.
Az eröszakkal szervezett közösség az nem kommuna – az egy csoport rabszolga!
Mindenki, akinek törekvése az, hogy ilyesmit kiván hatalmi eszközökkel létrehozni, az a másik embertársát kivánja rabszolgasorba taszitani – bármilyen áron, vissza nem riadva semmilyen eszköz bevetésétöl!
Ezeket a példákat lattuk és látjuk megvalósulni bármilyen ugynevezett „szocialista” DIKTATURA megvalósulása esteén, bárhol a nagyvilágban
Sajnálatos, hogy jelen kiadvány mentora a rabszolgasitásban látja az emberiség jövöjét!
Az ugynevezett munkástanácsok dicsöitése nem más, mint ez!
Nem is haraggal, hanem fájdolommal, és egyszerüen döbbent értelmetlenséggel olvastam 3-4-szer ujra ezt a két mondatot a fenti „Riportból”
—-
„Vállaltuk volna mindnyájan a ránk ruházott tisztet – direktóriumi tagok és munkástanácsiak egyformán – akkor is, ha a jövőbe látunk és megjelennek előttünk a közeljövő rettenetes és oktalan üldözésének komor árnyai. Hogy mi lett a sorsunk, ki nem tudja? Összetöretés, börtön, kenyérvesztés, gyűlölet,
megcsúfolás, számtalan jó társunk számára puskagolyó, kötél és a sír mélye. Akik túléltük a szörnyű vihart, eljárt fölöttünk az idő, megöregedtünk, de becsületes igyekvésünkre, jót akaró, nemes építő szándékunkra tiszta szívvel és büszke öntudattal gondolunk vissza mindenkor. A múlt lezárult, a jelen él, a jövőbe reménykedéssel tekintünk”
—–
Na nem ez a fenti szólam az igazi döbbenet, hanem ez az alanti, ami ezeknek a fenti mondatoknak a dicsöitéséröl szól – vagy mit tudom, de valami nyálas hátsófélnyaláson kivül még valami másra is világos fényt vet:
na itt van:
…”Hálás vagyok magyarországi kollégámnak, Csoma Lajosnak, könyvünk harmadik fejezetének szerzőjének, azért, hogy a doktori disszertációjában szereplő sorokra felhívta a figyelmemet, és engedélyezte, hogy azokat ide is beemeljem …”
1.: ezért (a fenti elemebajos szövegért) doktori cimeket osztanak egymásnak
2.: és az ilyen mondatokért kinyalják egymásnak ….
Mit kell mást mondanom
hiszen folytonosan erröl beszélek –
EZ A VAKHIT
Belött emberek – ösz hajjal, vagy már anélkül képesek másokat ölésre buzditani saját embertársaik irányában
vagy csak egy hazug mázzal bevont szélhámosság, vagyis az érvenyesülés magasiskolája vonul végig szemtük elött atyafiaim?
7:04 du.
Köszönöm a kedves hozzászólásokat, Rezsőt és mindenkit ez úton tájékoztatnék, hogy könyvünk rövidesen elérhető lesz Budapesten a Bestsellers könyvesboltban. Itt lehet érdeklődni Bestsellers, Október 6. u. 11, Budapest, 1051 Tel./Fax: +361-312-1295 illetve a Bestseller honlapján: https://www.bestsellers.hu/ Ha netán a Veritas Intézet munkatársai, vagy a Karikás Gabi budapest barátai netán felvásárolnák a készletet nem kell izgulni, a könyvesbolt folyamatos kapcsolatban áll a könyv terjesztőivel, frissiti megrendeléseit gyors határídővel mind addíg amig kereslet van a könyvre.
7:14 du.
Orsós Elemér
2022 január 26
6:52 du.
Köszönet ezért a tömör bejegyzésért, ami majd mindent elmond
ennyi „nagytudós” kaposztafej között jólesö érzés józan beszédet hallani.
és hozzátartozik a sorhoz bizony hogy a folytatás sem volt piskóta – a sok börtönböl kieresztett vakegér, vandál bajkeverö megadta az országnak a kegyelemdöfést
Nyilván számukra „jó alkalom volt” (opurtunismus) a kivérzett, lesen váró ordasokkal körülvett országban kormánypuccsott végrehajtani.
Sem katonai, sem rendfenntartó alakulatok nem léteztek, tehát amikor a gyáva Károlyi Mihály mint köztársasági elnök a szociáldemokratákra bizta a kormányzást, ezek a másik gyáva férgek a börtönökböl elöszedték a csatornaszökevény patkányokat, akiknek elsö dolga volt puccsal a hatalmat megragadni, az országokat belesodorni egy ujabb háborus örületbe – aminek a vége a szégyenteljes TRIANON LETT a másik ordas patkánnyal utána, akivel megvert bennünket az sors.
Magyarokat, zsidókat, svábokat, cigányokat – mert a bajkeverö szarjankóknak az a szokása, hogy egymásnak ugrasztanak mindenkit, hogy maguk valami hasznot huzzanak
GAZEMBEREK számára a haza sem akkor, sem ma nem jelent semmit!
Ezek mind hontalan bitangok voltak, és a mai követöik is azok
Akik mossák a sza.os szennyeseiket, a véres lepedöiket
SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ = GLOBÁLIS VILÁGKORMÁNY (mind egyformán hatalomra éhesek)
Hallgasd meg mit jelent a haza egy valóságos izrealita számára – és akkor megérted miért fasisztázzák le!
A többi csak „hazaárus” – gyékényen árulja a hazáját, öseit meggyalázza
7:35 du.
@ Karikás szemű
Figyusz, az hogy most megin’ jól felhúztad magad és ide lejöttél angem ocsmárolni engem egyáltalán nem zavar, tudod, én már megszoktam hogy te imádsz hülyét csinálni magadból mielőtt lekuporodsz a lábvízkereskedő haverod mellé gombfocizni. Én csupán arra figyelmeztetnélek, hogy ebben a hozzászólásodban nem csak velem szórakozol hanem Magyarország legjobb történészei soraiban számontartott emberekre öklendezel sajátosan gusztustalan módszereddel. akik velem együtt egy fillért se kaptak kanada vagy bármely ország adófizetőinek a pénzőből, hogy most arról a hölgyről ne beszéljek aki a te felmenőid, Ábrahám népének védelmében kockáztatta az életét a nyilas-náci mészárlókkal szemben. Az hogy pont most, a Sóa áldozatatainak siratása alatt teszed mind ezt, azt tanúsítja te valóban kinek vagy a segédhernyója. További jó gombfocizást Karikás szemű, én még arra se tartalak téged alkalmasnak hogy egy csokor csalánt hagyjak a számodra a kijáratnál. Oszzátok szét a haverok közt fiúk azt amelyiket a lábvízkereskedó locsolgat oszt uccu neki.
7:52 du.
K. PityPál
01.28.4:18
Szamuely „Lenin Fiúk” elnevezésű alakulata DOKUMENTÁLTAN kivégzett kb 600 olyan vidéki embert akik szabotálni próbálták a hadiállapot-szülte kötelességeket.
Ezt nevezik ma ” vörös-terrornak”
Arról nem pofázik a sok Turulban született hogy Horthy aki az Antant védelme alatt puskalövés nélkül vonult ide be pofátlanul, a vérmocskos alvezérével, a kócsagtollas Prónayval nagyjából 30 000 embert végeztetett ki dokumentált eljárás alapján és kb 220 000 embert csak úgy mindenféle írás nélkül. Ennyien hiányoztak utóbb a falvakból, mint kiderült.
Erről kussolnak a véresszájú komcsizó nácik és félnácik.
7:56 du.
A Fehérterrornak azért szakadt vége mert Anglia és Franciaország vezetése elborzadt azoknak a rémtetteknek a tudomásulvételekor, amit a Horthy-banda művelt. És diplomáciai úton megfenyegetve befejzetette Horthyval a népirtást.
11:20 de.
Göllner András
2022 január 31
7:35 du.
Nem ócsárollak én kedves András, hanem sajnállak. Hiszen Te is csak egy áldozat vagy abban a szerencsétlen vakhitben, amelynek a gyökereit nem más élteti, mint egy olyan antivallás világra eröltetése amelyben az izraelita történelem és létezés feloldódna, megsemmisülne egyszer és mindenkorra. Minden hozzákapcsolódó kulturális vallási képlettel egyetemben.
Mert ez a szent célt betonozta be Marx és bármilyen szinezetü követöinek késöbbi variációban is ekörül kering a „hitük”.
Amely társulatot „”legjobb” történészeknek nevezett tagjai” kifejezéssel illeted (persze a Te olvasatodban) – azok szerencsétlenebbek (vakabbak) mint tenmagad.
Nehogy már a végén engem is személyes „üldözöid” közé soroljál …. mint már emlitettem a csalánt használd nyugodtan saját céljaidra…
Nagyon nagy a különbség személyek elleni „ellenszev” és valamely jelenség (társadalmi, közéleti) értelmezése között…
Eloször talán ezt kellene megérteni, aztán vagdalkozni, és jelzökkel illetni
Vagy esetleg a tanulóidat is igy kezeled?
Igy hát, láttuk Slapaj esetében (ki üldöz másokat mániákusan vén fasz létére?)
Nagyon szép hivatkozási alap a SOÁ-val elöhozakodni persze. (Amugy nem sóa, hanem Soá, shoah u-meshoah)
Elöbb jobb lenne, ha tudnád hogy mi az amiröl beszélünk. Ajanlom figyelmedbe Jób könyvének 30-31 fejezetét. Tudod ég és föld a különbség amiröl Te beszélsz a marxi vallás alapján, aminek a forrása vagyis szülöanyja nem más mint a sárga irigység. Mi pedig amiröl beszélünk, az az hogy minden egyes teremtményt megillett a boldoguláshoz vezetö ut egyformán, és a Soá az a szenvedés, gyötrés, ami által ezt a „jogot” valakik elveszik, megakadályozzák.
Nem érted meg soha Göllner, egy izraelita nem irigy soha senkinek sem a javaira sem a sikereire, ellentétben azokkal akiknek a képviselétében helyezed magad erkölcsi „magaslatokra” -SZERINTED- valójában pedig csak az erkölcstelenség, a gyalázat az irigység szemétdombján kukorékolsz magad is. A szlogened (lábvizkereskedö) kérdést nem kivánva demonstrálja a valóságos szemita gyülöletedet, minden ellen ami a marxi alapállapotból következik, vagyis hogy mindaz, ami a zsidó hagyományokat (kulturát, identitást jelenti) azt exterminálni szükségeltetik
Már rég kifejtettem – hogy azt sajnálom mindössze, hogy azt az irdatlan energiát amit életed során kifejtettél nem költötted el olyan programokra, amelyek a kényszerböl a kárpátok hegyei közé összeszoritot népekre nézve valamilyen kis pozitivumot adhatott volna a közös és békés jövöjüket illetöen.
Ha már arra tetted az életed, hogy valamiképp az óhazád dolgaiba igy visszamenöleg kutyulgassál.
Nem szeretnék magamnak egy-két rossz napot – magamat büntetni magam felbosszantásával – ugyhogy felölem nyugodt lehetsz, az ifjuság fertözésére elegendö példányszám marad – akik mint hallgatók kénytelenek lesznek a „professzoraik” csodálatos(sicc!) tanulmányait (agymenéseit) olvasgatni – pénzért!
4:17 du.
Nagyon erdekes hogy ennyi ev utan is, mennyire megoldatlan, es megbeszelhetetlen a sajat nyomorult es szegyenteljes tortenelmunk, mennyire tele van onigazolo, zart gondolkodasu masokat becsmerelo, ad hominem hazugsagokkal meg ez a vita forum is… Gondolom sokan azert hagytuk ott Magyarorszagot mert nagyon elegunk volt ebbol a primitiv, narcisszistikus gondolkodasbol. Koszonjuk a Kanadai Magyar Hirlapnak hogy ezzel a cikkel emlekeztetett ra hogy miert jobb barhol mashol. Sajnos vannak orszagok melyek keptelenek kinoni a gyerekes gyulolkodesbol.
2:48 de.
Geyza 2022 január 31 7:52 du.
Borzalmak borzalmai – magyarok magyarok ellen!
https://index.hu/techtud/tortenelem/2020/02/16/gyilkossagok_felsobb_parancsra_feherterror_horthy_korszak_kivegzes_gellert_adam/?token=7ed5a2f3836cf60fcf6c64e2335776f1
Tudva levő, hogy nem arra lettünk teremtve, hogy vadállatként éljünk, hanem arra, hogy erényt, érdemet, és tudást az értelemmel együttesen keressük.
Itt egy kérdés; mi készteti az embert bosszút állni és kik azok az emberek akik a bosszút keresik?
Történelmileg két irányzat létezik a bosszúról. A Biblia a 2Mózes 21:23-ban arra utasítja a keresztényeket, hogy „adjunk életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért”, hogy megbüntessük az elkövetőt. Utána jött Jézus aki nagy merészen kijelentette, hogy „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”
Ezekután eltelt 2000 év teli háborúkkal, tömve bosszúval és hiába jelentette ki Martin Luther King Jr. nem olyan régen, hogy a régi „szemet szemért” törvény mindenkit vakon hagy, mégsem tanulunk!
Ezek vagyunk mi!
7:16 de.
Pityipalkó
ja.28.4:18
Kérded, „mi van itt meghamisítva” ?
Az pl., hogy tele van csúsztatásokkal, csak bele ne lépj, mert
te magad is elcsúszol és olyan leszel…
Az események egybeesése gyakran sajátos történelmi helyzethez
vezet. Pl. a kényszerhelyzet sürgős – azonnali – kikövetelése, a
frontharcosok részéről már’18 októberében kialakult forradalmi
helyzet stb. amit itt fönt mások már jobban leírtak…
A hadiállapot bevezetését többekközt hadüzenet teszi indokolttá.
Márpedig a Vix-jegyzék – egy f a t á l i s . u l t i m á t u m
– jellegét tekintve tökéletesen megfelelt a . h a d ü z e n e t
kritériumainak. Ez indokolta az Első Magyar Köztársaság Elnöke
és kormányának az ultimátum ilyetén való értelmezését és
fogadtatását, ami az egész országra vonatkozó . h a d i á l l a
p o t . rendkívüli jogállásának a bevezetését tette indokolttá,
melynek kihirdetéséhez a kormány gyengének bizonyulván, e nehéz
feladatot a szocdemekre, ill. a kommunistákra ruházta át.
Ennek során annak időtartamára ideiglenesen felfüggesztetnek,
pontosabban korlátozódnak a polgári jogok, ill. az ország és a
gazdaság működése is az ország védelmének vannak teljesen
alárendelve.
(utóirat)
Írsz a magántulajdon kisajátításáról is.
Mielőtt bárki is a személyes tulajdonra értené ezt a csúsztatást
is megsúgom, hogy ez elsősorban a termelőeszközökre vonatkozik
nem a bölcsőkre és nem a konyhaasztalokra… 😀
8:48 de.
Pityi
Palkó
Tudsz te arról, hogy annak a hűde vitéz nb. H o r t h y – nak a kenderessy birtoka tőszomszédságában, Fegyverneken
. m á r . 1919-től . i n t e r n á l ó . t á b o r . működött ?
https://hu.mebal.eu>dr-nagy-andras-emlekeim-apamrol
2:31 du.
Toth Andras
2022 február 1
4:17 du.
Nem kéne ezt a visszataszító jelenséget kifejezetten Magyarországra általánosítani, mert most speciel éppen Nálatok IS főleg olyan belső és külső alattomos „hazafiak” generálják a gyűlöletet akik ebből tuti hogy nyerészkednek!