Mindazok számára, aki ma Magyarországon élnek – és érdeklődnek a képzőművészet iránt – az elkövetkező évtizedekben feltehetően nem lesz még egy ilyen alkalom. Tán még azt is megkockáztathatjuk, hogy ez az állítás egész Európára nézve is igaz lehet. A Szépművészeti Múzeum április 9-én nyíló és július 17-ig megtekinthető – Menny és pokol között című – kiállítása az európai festészet egyik legnagyobb hatású és legemblematikusabb életművét megalkotó németalföldi mester, Hieronymus Bosch (1450 körül – 1516) művészetét mutatja be.

Ezen tárlaton, amely nemcsak Közép-Európa eddigi legnagyobb kiállítása lesz Bosch műveiből és művészetéről, de nemzetközi mértékkel is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlatának ígérkezik, közel kilencven műalkotással találkozhatunk. A németalföldi mester különleges világát, a késő középkor vizuális kultúráját megidézve, teljes festői életművének közel felét, tíz saját kezű festményt állít ki a múzeum. Ez azért nagy jelentőségű, mert Bosch művészete minden művészettörténészt zavarba ejt. Életéről, festményei keletkezésének körülményeiről keveset tudunk. Jórészt ismeretlen műveinek sorrendisége éppúgy, mint ihlető forrása. Néhány festményének hitelessége még ma is kétséges, napjainkban összesen huszonegyre tehető a neki tulajdonított, hitelesnek elfogadott képek száma.

 Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük ezt a kiállítást szervezni, megvalósíthatatlan vállalkozásnak tűnt – mondta el a sajtó számára szervezett előzetes bemutatón dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Régebben csak olyam múzeumok rendeztek Bosch kiállítást, melyek maguk is jelentős Bosch alkotások tulajdonosai voltak. A reményt az adta, hogy pont azért, mert senki más nem próbálkozik vele, nem kell versenytársakkal küzdeni! Ezért jöhetett létre nálunk az elmúlt évszázad legnagyobb szabású Bosch kiállítása, mely ráadásul új tudományos eredményeket is hozott. A világ más múzeumaiból erre a kivételes alkalomra kölcsönkapott képek Budapestre kísérői ámulva látták, milyen csodálatos, pénzben felbecsülhetetlen értékű alkotások kerülhettek itt most egymás mellé! Az április 9-én megnyíló kiállítás eltér a megszokottól, nem lehet „csak úgy” körbesétálni. A kép elé kell állni, és ha már azt hisszük, mindent láttunk, akkor is felfedezünk rajta apróságokat. Bosch zsenialitása abban is áll, hogy közvetlen előzményei nehezen térképezhetők fel. Ő nem valaki után alkotott, az öröklött tradíciót tökéletesen átírja, teljesen szabadon értelmezi. Előzmény számára az egész világ, amiből a művészete kinőtt, hogy azután az őt követők számára is fel legyen adva a lecke. Itt most követőinek legjellegzetesebb remekművei is láthatók. A kiállítás azokat az örök emberi témákat járja körül, amelyeket oly eredeti módon fogalmazott meg a művein: az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása vagy az emberi lét szellemi minőségének kérdése. Bosch kivételes kreativitása és a németalföldi festészetre gyakorolt hatása mindig is nyilvánvaló volt, rendkívüli művészetének eredete ma is izgalmas kérdés. Csodálói újra és újra elgondolkodnak: honnan és miből eredeztethető ez a különös világ? Noha már több mint ötszáz év távlatából szemléljük alkotásait, festményeinek bizonyos részletei továbbra is nyugtalanítóan megfejthetetlennek tűnnek. A kiállítás hét szekcióban tárja a nézők elé a mester életművét. A bevezető, „Két korszak határán” című, azt az átmeneti kort – a középkor végét és az újkor küszöbét – idézi meg, melyben műalkotásai megszülettek. Még élt a középkor ördögökben, angyalokban hívő világnézete, de már rendelkezésére álltak azon eszközei, melyekkel jobban megjeleníthette a túlvilágot és a pokoli látomásokat.  „A Bolondok hajója” című második egység felidézi, miként látta Bosch saját társadalmát, hogyan ábrázolta az emberi gyengeségeket és bűnöket. Különös érdeklődését az emberi természet őszinte ábrázolása iránt olyan nagyhatású művek képviselik, mint a szekció címét is adó, 1450 körül készült Bolondok hajója (Párizs, Musée du Louvre). Ez a festmény valaha összetartozott egy kisebb fatáblával. Az itt kiállított képen egy mulatozó társaság sodródik a bolondok hajóján. A most nem látható másikon, egy hordón ringatózó kövér alak a mértéktelenség bűnét testesíti meg.

a Kőoperáció (Madrid, Prado) című képen, a fején fordított tölcsért viselő férfi operációt végez egy lekötözött páciensen. Az ábrázolt eseményt a kép kalligrafikus felirata magyarázza meg: „Mester, vágd ki gyorsan a követ! A nevem Lubbert Das” A holland közmondás szerint, aki bolond, az követ hord a fejében. A műtét célja tehát, hogy megszabadítsa a beteget az ostobaságtól – amelynek legékesszólóbb bizonyítéka, hogy hisz az operáció sikerében. Ennek a képnek van egy korábbi – Bosch műhelyéhez kapcsolható – változata is Franciaországban, (Saint Germain-en-Laye, Musée Municipal Ducastel-Vera). Szemfényvesztő a címe. A kiállítás harmadik, „Az idők végezete” című része, Bosch művészetének legerőteljesebb témáját, a túlvilág és a végítélet hátborzongató látomásait mutatja be, olyan főművek segítségével, mint velencei Accademia Túlvilági látomásokat ábrázoló páros táblaképei (Az üdvözültek felemelkedése és a Pokolba vezető folyó) vagy a bruggei Utolsó ítélet-triptichon. A táblaképek mellett Bosch több sajátkezű rajza érzékelteti a mester kreatív elméjének szabad, asszociatív szárnyalását: köztük a közelmúltban felfedezett, Pokoli táj, valamint a bécsi Képzőművészeti Akadémia rajzgyűjteményének Pokoli hajója. Bosch túlvilági jeleneteinek képi forrásait olyan kimagasló festett kéziratok képviselik, mint Cléves-i Katalin hóráskönyve (New York, The Morgan Library & Museum).  A negyedik szekció, „Szentek élete” a korszak spirituális útmutatásait foglalja össze. A keresztény hívő számára a szentek élete példaként szolgált arra, miképp lehet megküzdeni a démonokkal, hogyan maradhat a hit sziklaszilárd a megpróbáltatások idején. Bosch minden bizonnyal jól ismerte a szentek életét, kompozícióit azonban szokatlan részletekkel egészítette ki. Újításait olyan műveken mutatjuk be, mint a gyermek Jézust hordozó Szent Kristóf. Az utazók védelmezőjeként tisztelt Szent Kristóf, a legenda szerint, óriási termetének adottságait kihasználva révészként segítette át a vízen az utazókat. Egyszer egy gyermeket vett fel, de úgy érezte: az egész világ terhe nyomja a vállát. Felismerte a gyermekben Krisztust, aki megáldotta őt és a „Krisztus vivő” (Christopheros) nevet adta neki.  A „Jézus követése” szekció két fő témakör, Krisztus földi megtestesülésének misztériuma és a passió köré rendeződik. Itt egymás mellett tekinthető meg a mester stiláris szempontból összetartozó két korai műve, a Királyok imádása (New York, The Metropolitan Museum of Art) és az Ecce homo (Frankfurt, Stádel Museum). Ez utóbbi jelenetét a festők korábban úgy ábrázolták, hogy Jézus középen tűnik fel. Bosch újító kompozícióján viszont a kép baloldalára került, így Jézus sebzettsége, magányossága drámaibb módon érvényesül az Isten fiát fel nem ismerő tömeggel szemben.

Bosch legnyugtalanítóbb és egyben legismertebb alkotása, a Földi gyönyörök kertje- triptichon (Madrid, Prado), különösen középső táblája, sokakat késztetett gondolkodásra. Hatását jelzi, hogy több másolat, illetve arany és ezüstszálakkal átszőtt falikárpit is készült utána. A művet a róla elnevezett szekcióban, a madridi Escorialban őrzött, lenyűgöző szépségű falikárpit, és egy festménymásolat segítségével idézzük meg. A befejező szekció Bosch művészetének széleskörű hatását tárja a látogatók elé, mely nemcsak kortársait érintette, de a következő évszázadokban is meghatározta a németalföldi festészet fejlődésének irányát.