Ismerni kell a világot!

2022 július 9 3:08 du.8 hozzászólás

 A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata, a Borszerda, idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. A rendezvény ismét színes programot kínál júliusban: szerda esténként 18 órától különleges kiállítások, érdekes tárlatvezetések és előadások, zenei műsor és borkóstoló várja a művészet rajongóit. Ilyenkor a Galéria este fél tízig tart nyitva, a teraszáról, bort kortyolgatva, a pesti oldal panorámájában is gyönyörködhetünk.

A Borszerda során félóránként kezdődő, különböző tárlatvezetéseken vehetnek részt a látogatók, de az este középpontjában mindig néhány nagy művész áll. Július 13-án Szinyei és Ferenczy, 20-án Munkácsy és Mednyánszky, 27-én pedig Courbet, Monet és Renoir alkotásaival ismerkedhet meg értő vezetők segítségével a közönség. Az egyes programokra várakozókat július 6-án, a kupolatérben Oláh Krisztián és Oláh Kálmán jazz improvizációkkal szórakoztatták. A programra váltott belépőjeggyel az Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938), a Dancing 1925 – Magyar művészek a párizsi éjszakában, illetve Az Eszmény felé. Belga szimbolista szobrászat a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című időszaki kiállítások is megtekinthetők.

 A Borszerda első rendezvényére július 6-án került sor, középpontjában Csontváry és Gulácsy művészetével. Hogy a figyelem ne lankadjon az est résztvevői közül valaki – egy kérdőív helyes kitöltésével – lehetőséget nyerhetett két éjszaka eltöltésére, all inclusive ellátással, két személy részére, a balatonfüredi Danubius Hotel Marinában. Aki jól figyelt, megtudhatta, hogy Csontváry eredetileg patikus volt, festőként nehezen boldogult. Életében – idehaza – egyáltalán nem ismerték el. A vélemények roppant megoszlóak róla, egyesek kiemelkedő művésznek, mások egyenesen elmebetegnek nevezték. Egy tény: mindenkire hatást gyakorol, amikor – a lépcsőkön felérkezve – kikerülhetetlenül szembe találja magát hatalmas főműve „A taorminai görög színház romjai” című festménye előtt. Közvetlenül mellette függ a falon a „Zarándoklás a cédrushoz” című, ugyancsak jól ismert képe. Kortársa, Gulácsy Lajos majdhogynem autodidakta volt, kezdetben mégis sikeresebbnek bizonyult. Még díjakat is nyert. Mint grafikus is figyelemre méltó volt, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafika formában. Többször visszatért Olaszországba, egyik leghíresebb képét ma már csak Paolo és Francesca címen emlegetik. Firenzében rajzolta, Dante Isteni színjátékának tragikus végzetű szerelmespárjáról, Paolóról és Francescáról. Rajzán a szerelmesek távolba vesző, szomorkás tekintettel simulnak egymáshoz. A gyengéd, finom, lírai jelenet talán a legszebb magyar Dante- illusztráció. Az I. Világháború hatására a festő sorsa tragikusra fordult, idegrendszere összeroppant, 1919-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt.  A múzeumi séta során elhangzott néhány érdekesség Barabás Miklósról, aki úttörőnek számít a XIX: századi magyar festészet történetében. Önarcképe nem a bohém művészt, hanem a tisztes polgárt jeleníti meg. Arca, házi kabátja, haja, hegyesre pödört bajusza, mindenben megfelel a korabeli divatnak. Ő volt az első magyar festő, aki Pesten meg tudott élni a művészetéből. A század elején idehaza ugyanis még nem voltak olyan körülmények, hogy a művészek érvényesülni tudjanak. A kezében lévő füzet és toll is arról árulkodik, hogy nagyon precízen könyvelte az alkotásait és a bevételeit. A reformkor legtöbb kiemelkedő személyiségének portréját megfestette, de festett táj- és életképet is. Megírta saját életrajzát, mi is elolvashatjuk: http://mtda.hu/books/barabas_miklos_oneletrajza.pdf  

Szinyei Merse Pál viszont egészen más szempontból számít úttörőnek. Ő is olyan magányos festő zseni volt, mint Csontváry, akit kezdetben nem értettek meg a saját korában. Amikor a Majális-t festette, 1873-ban, akkor még nem. Az egyik kritikusa „delirium colorans” őrjöngő színezéssel vádolta. A sok negatív kritika elkedvtelenítette. A bécsi Világkiállításon kedvezőtlen helyre akasztották a képét, le is vette onnan és hazavitte. Felajánlotta a Nemzeti Múzeumnak, de az elfogadását ott is halogatták. A témája túlságosan banális, modern volt. Az impresszionistáktól függetlenül, de hozzájuk hasonlóan, festészete a „tiszta színeken” alapult, a komplementer színeket hangsúlyozta és színes árnyékokat kezdett festeni. Sikeresnek csak a század utolsó éveitől számított, amikor az egyik képét maga a császár vásárolta meg.

A látogatók a Borszerdákra meghívott borászatok működését szakmai beszélgetéseken ismerhetik meg. Ilyenkor a BorPortré csapat tagjai, Kocsis-M. Brigitta, Rácz Laura Rebecca és Nádasi Eszter beszélgetnek majd a Pannonhalmi Főapátsági Pincészet, a Laposa Pincészet és az Androsics Birtok képviselőivel. A múzeumi belépőhöz egy kóstolójegy is társul. Július 6-án a Borszerda vendége a Tokaj Történelmi Borvidéken dolgozó Somszög Pincészet tulajdonosa, Barta Péter volt, akivel Kocsis-M. Brigitta beszélgetett. A bor és a kultúra összefüggése nagyon régi- mondta el a borász, akiről megtudhattuk, valójában IT mérnök és csak később került kapcsolatba a borral. Borászata Tállya határában, a Somszög dűlőben található, ahol ötszáz évnyi hagyomány és borkultúra gyűlik a palackokba. Boraiból többet is megkóstolhattak a vendégek ezen az estén. Az eredeti szakmájával kapcsolatban azt érezte, az idő múlásával abból nem marad semmi. A „kézzel foghatót” az emberekhez való kapcsolódás hiányát kívánta ellensúlyozni. Szerinte a bor és a képzőművészet rokon egymással, hiszen a művésznek reagálnia kell a világra, tehát ismerni kell a világot! A borkészítésben pedig ismerni kell világ borait, tudni kell az emberek hol, milyen bort szeretnek, mitől jó egy bor. Csontváry is, Gulácsy is létrehozott magának egy világot, ahová visszahúzódott. A borász is teremt magának egyet. Jó Budapestről elmenni a dűlőkre, nézni a szarvasokat – a vadak az egyik területüket nagyon is szeretik. Arrafelé valóban érezni, hogy működik ott a több száz éves hagyomány. Jó újat is teremteni, hiszen Tokaj fehérboros vidék, ők pedig vörösborral is próbálkoznak – sikerrel. Az „Inverz Kékfrankos” borukban nincs semmi fordítottság, hagyományos vörösboros technológiával készül, tokajinak nem nevezik, de tokaji palackba teszik. A fehérborok után – utolsónak – ezt érdemes megkóstolni!

8 hozzászólás

  • Succubus Lilith

    A cikkbol:

    ” Szerinte a bor és a képzőművészet rokon egymással… ”

    Szerintem is. Elsosorban a modern „kepzomuveszet” szemetjeihez nagyon jol jon az alkohol. Ha eleget iszunk talan meg el is hisszuk hogy valami muveszi alkotast latunk.

  • Succubus Lilith
    2022 július 10
    3:30 de.
    Ez nem volt egy barátságos beszólás.Ignorálni lehet az alkoholt. Én is azt teszem,de azért a művészetekre akkor sem kell undort gerjeszteni,ha még csak kezdő alapon művelik.
    Valamikor,ifjú koromban próbálkoztam versírással.Megmutattam a „verseimet”egy hivatásos irodalmárnak és ezt a véleményt írta be:”Rossz vers vagy rossz írás nincs.A kevésbé jóból is tanulhatunk.”
    Szerintem ez nagyon találó és kulturált vélemény volt. Olyannyira hogy még csak sértésnek sem lehetett elkönyvelni és így a barátság is megmaradt.

  • gyuri10
    2022 július 10
    3:01 du.

    TRÉFA: verset lehet írni, pláne ha verstechnikai ismereteid vannak, de nem mindegyik lesz „Szeptember végén” namost ha mindezen „alkotó” tevékenységed előtt és alatt valami jófajta szesztartalmúval zilálod magad abból szoktak mókás vagy siralmas alkotások születni… az a jó a borkóstolókban, hogy isteni kajálmányzatokat lehet ott befalni és mire harmadszor kőrbeérsz a kóstolásban addigra el is felejted és kezdheted előlről ami az igazi borkóstoló lényege!

    egészségedre és verselésre fel!

  • Rodeio

    kár hogy csak te fogod érteni a szöveget
    mindenesetre a mainstrem-media itt is eléggé ignorálta az eseményt, de azért megjelent elég terjedelemben és viszhanggal
    föleg azok után, hogy egy héttel ezelött a portugál elnök eljött, és a J.M.B nem fogadta, visszavont minden programot vele
    gondolom az itteni „balos” globalista-csicska társaság se nézi jószemmel hogy a magyarorszag az elnökasszonyon át brazillal épit ki kapcsolatokat
    igy van ez – nem szeretik a nöket – jobban szeretik a volt komédiást a szomszédból (amugy talán ma még inkább az – aki a máséval veri a csalánt)

  • Succubus Lilith

    gyuri10 2022 július 10 3:01 du.

    ” Ez nem volt egy barátságos beszólás.Ignorálni lehet az alkoholt. Én is azt teszem,de azért a művészetekre akkor sem kell undort gerjeszteni,ha még csak kezdő alapon művelik. ”

    Kedves Gyuri!

    Nem a kezdo „kepzomuveszekre” gondoltam, hanem a mar elfogadott, „nagy nevu” senkikre. Olyan szemeteket keszitenek, amit egy 6 eves gyerek is meg tud csinalni.
    Semmi ertelme, se esztetikaja, se formaja, legjobb esetben azon lehet rohogni, hogy megis talal olyan gazdag balekot, aki megveszi a szemettelepen vett, ocskavasbol osszehegesztett takolmanyt szazezrekert, vagy eppen milliokert. (Ha „szoborrol” van szo.)

    Abban igazad van, hogy muveles kozben a sajat hibainkbol tanulunk. Annak idejen en novellakat irtam, es sokat segitett a stilus kialakitasaban.

  • Rodeo11
    2022 július 11
    9:03 de.
    Sajnos elmúltam 5×16 éves.Se időm,se energiám nincs az akkori hülyeségeim folytatására.+-69-70 évet kibírtam verselés nélkül, ami még hátra van átvészelem.Mindenesetre a buzdítást köszönöm.

  • Gabriel
    2022 július 12
    11:59 de.

    megnéztem! valami feltünt (egyetértve megjegyzéseddel) ezen a találkozón asszonyok, hölgyek, anyák vettek részt mind a két ország részéről és az ország legnagyobb kincsét mutatta be Novák Katalin-nak: FIATALSÁGOT A GYERMEKEKET

    nem volt látható hiéna kinézetű kígyótekintetű és sakálvigyorú € -s nőnek álcázott pangenderek egyetlen egy sem és EZ HA SEMMI MÁS CSODÁLATOS

    Sampa mint mindíg, kösz

  • Orsós Elemér

    Gabriel
    2022 július 12
    11:59 de.

    Bár Novák Katalin nem a szívem csücske és egy kukkot sem értettem az egészből, de azt le tudtam szűrni hogy, a brazilok snájdig diplomaták és végre a köztársasági elnökünk is előnyösen öltözködött! 😀