Az útfél gazdagsága
Él közöttünk egy negyvenes évei elején járó, gondolkodó, képkereső. Nem fotográfus, inkább a világot nyitott szemmel és – mintegy másfél évtizede – fényképezőgéppel a kezében járó ember. Nevezhetjük akár útkeresőnek is. Számára az a legfontosabb, hogy az útjain fejlődhessen, tanulhasson, még akkor is, ha időnként messzebbre kerül a fotózástól. Mert azt biztosan tudja, hogy az útján csak egyet nem szabad: megállni!
Forró Gergő képeiből Budapesten a Hadik Kávéház galériáján nyílt – április 9-ig látogatható – kiállítás. Régen az úton járók furulyát vagy valamilyen húros hangszert vittek magukkal az egyhangúság csökkentésére, most a megnyitót Barabás Lőrincz trombitaművész közreműködése foglalta keretbe. Götz Eszter művészeti író mindjárt az elején pontos meghatározást adott. Szerinte az egész életünket meghatározza az úton levés. Sohasem a megérkezés, mindig csak az úton való lét. A vándor-lét, ami nem ismer célt, csak tapasztalatot. Ezzel ritkán vagyunk tisztában, többnyire úgy érzékeljük, vagyis úgy gondolunk magunkra, hogy éppen haladunk valami felé, legyen az életcél, karrier, egy kapcsolat, a tanulás – gyakran föltesszük a kérdést, hogy mikor érünk már oda, mikor teljesül be a célunk, szándékunk, vágyunk. Vagyis nem a folyamatra figyelünk, hanem a végcélra, a vágyott, akart, remélt eredményre. 
A tudatnak ez a valami felé törekvése általában megakadályoz minket abban, hogy átéljük azt, ami valóban van: a pillanatot, az élet jelenvalóságát. A mai embert a média és a környezete állandó és azonnali továbbhaladásra ösztökéli: menj és érd el, szerezd meg, légy a topon, haladj tovább, légy gyors és még gyorsabb, ne állj meg soha. Még ma küzdd le a betegséget, még ebben a pillanatban éld át a „nemtudommit”. Szaladj és szerezd meg, bármi is kell vagy nem kell. Tökéletes tévedésben éljük a napjainkat. Folyton csak várunk valamire, ami vagy lesz, vagy nem – de hogy mi az, ami éppen itt és most van, arra kevéssé figyelünk. Ezért is örülök ennek a kiállításnak – hangsúlyozta Götz Eszter: mert Forró Gergő képei a szó legpontosabb értelmében álló-képek. Mindegyik egy-egy utazáson készült, de nem a bombasztikus élményeket mutatja meg, hanem azokat, amiket a legtöbben észre sem vennénk. 
Az útfél gazdagságát és gyönyörűségét! Nem a haladásról szólnak, hanem egy-egy olyan pillanatot villantanak fel, ami kiszakad az időből, nem megy sehová és nem érkezik sehonnan. Ott van – csak meg kell látni, és ha megláttuk, el kell merülni benne. Kilépni a magunkra mért, iszonyatos tempóból, nem csak megtorpanni egy pillanatra, hanem megállni, körülnézni, felismerni az idő valódi természetét és megmerítkezni benne. Mondhatnánk azt is, hogy az itt látható fotók az öröklét rejtett arcát mutatják meg. Még a témáik is elszakadnak az úgynevezett folyamatoktól. Egy ortodox templom kapujában állva felnézünk a kupolájára. Egy erdei út mellett megpillantunk egy kis keresztet, amibe bele van vésve: „Rendületlenül”, és csupán arra emlékeztet, hogy itt vagyunk, ezen a földön, ide köt minket a Szózat egy sora. Ennyi. 
Aztán egy kék bicikli a réges-régi, már szinte teljesen lekopott figurájú útszéli feszület mellett, aminek régiségét még jobban kiemeli a ráakasztott művirág koszorú. Vajon melyik az egyetlen, az egyedi, a megismételhetetlen: a Megváltó áldozata, vagy ez a kék bicikli, piros szatyorral, kissé megdőlve? Mindkettő? Egyik sem? Csupa kérdés. Gergő képei közül többet éppen az egyediség és a sorozatosság komplexitása ihletett. Egy egyszerű kabátakasztó-sorból mintha Arthur király lovagjainak kardmarkolatai emelkednének ki, az aranyozott szent-szobrok és templomi gyertyatartók egy raktárban, sűrűn egymás mellé a padlóra állítva lehetnének lomok is egy távoli civilizáció szemében – de ahogy életre kelti őket a ferdén besütő napsugár, egyértelmű, hogy szakrális minőségük van. 
Ezeken a fotókon maga a fény is szakrális elem. Olyan részleteket emel ki, olyan helyzeteket ragad meg, amelyekben a fény nem csupán a fotográfia legfőbb eszköze, de a téma főszereplőjévé válik. Nem az ember – nézzük csak meg, alig látunk eleven embert ezeken a képeken – hanem sokkal inkább a fény. Ahogy az alkonyi nap végigsimítja a deszkakerítést, miközben a távolban egy ember lassan ballag elfelé; ahogy egy altemplom barlangszerű terét titokzatosan megvilágítják a gyertyák; ahogy az óceán fölé futó móló feketébe bukik, miközben fölötte az ég és alatta a víz drámai fényjátékban fürdik. Mintha minden fénynyaláb egy válasz lenne a legbelső kérdéseinkre: kik vagyunk, honnan jöttünk, merre megyünk, és egyáltalán: megyünk- e még, vagy már csak kívülről nézzük ezt a bámulatos világot? Képesek vagyunk-e még időről időre kilépni a mesterségesen magunkra erőszakolt száguldásból, és ráismerünk-e a valós ember-voltunkra? 
Most, amikor megnyitunk egy kiállítást, valójában ünnepet tartunk. Megünnepeljük, vagyis időt és teljes figyelmet fordítunk egy olyan élményre, amit az egyikünk, Forró Gergő, ajándékként ad át nekünk. Mire valók az ünnepek? Arra, hogy kilépjünk, megálljunk – vagyis visszatérjünk a valódi úthoz, nem a rohanóhoz, hanem a lassú, folyamatos úton-levéshez. Hogy rájöjjünk, nem csak itt állunk egy kávéház galériáján, hogy aztán egy óra múlva megint ugyanazt csináljuk, amit szoktunk: szentségelünk a dugóban, halaszthatatlan mobilhívásokat bonyolítunk, megnézzük az üziket, amik az alatt jöttek, amíg itt voltunk. Nem ennyi az életünk. Van mögötte egy igazi út, aminek egyetlen célja van: mi magunk! Kibontani magunkból az emberséget, lecsiszolni az egyenetlenségeket a faragatlan kőről, elérni azt a fényt, ami ott van legbelül, és semmi nem kell hozzá. Egyedül a szándék.
Vajon magunkkal tudjuk vinni ezt az igazi úton-levést? Elraktározza a tudatunk a valódi utat, az útfél pillanataival együtt, amiket ezekben a képekben Gergő elénk tárt? Lehet, hogy nem is az útfélen látott jelenségekről szólnak ezek a képek, hanem magáról az útról? Vagy a fényről, ami még mindig központi eleme az életünknek, bármennyire is elidegenedtünk már a valódi élettől? Lehet, hogy sokkal több szakrális tartalom van az útban, az útfélben és bennünk, mint gondolnánk? És miért nem gondoljuk? Talán mert az felelősséggel jár? Csupa nehéz kérdés, amit talán nem is lehet megválaszolni. De már azzal is jól járunk, ha egyáltalán feltesszük őket.
Author: Révay András
Dr. Révay András: (Budapest, 1944. febr. 28.) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalának oktatási vezetője (1979-99.), tíz évig a Magyar Fulbright Egyesület alelnöke, kommunikációs és környezetvédelmi szakember. Mindezekkel párhuzamosan, 1972-től újságíró. Érdeklődési területe: egészségügy, utazás, gasztronómia, borászat, kultúra. Ma már nyugdíjas.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
4:33 de.
Idelátogató, itt olvasó, esetenként hozzászóló. Mit jelent (neked) a haza? A magyar haza? Írd, amit érzel.
5:10 de.
András!
cikkíró
24.márc
15. 5:37
„Egyetlenségeket”lecsiszolni?Talán inkább az egyenetlenségeket !
– Ami minden kőműves kötelessége,amit az”anyaszent” egyház nem ismer el s ezért az ilyen rómaikatolikus [szabad-]kőműveseket – ha ez kiderül róluk – kiközösíti, illetve kiátkozza* magából…
`
*Ferenc pápa hivatalos levele egy Fülöp-szk-i püspöknek.[Reuters]
3:47 du.
Előfordul, hogy a kép(kiállítás) keltette gondolat értékesebb a képnél miközben a kép értéke sem csökken, sőt ez a kép értéke: A keltett gondolat.
1:37 du.
Kedves Szerző
kösöznet ezért
életem alapállása az állandóan úton levés, a csaillagképem is olyan, hogy csak talaj nincs rajta mert állandóan vándorlok, ha másképpen nem, hát lélekben!
ez a csoda az élet alapja is!
olyan még sohasem volt, hogy valahol ne lettünk volna de nem kell ottmaradni, hamarosan unalmassá válik
én a fotografilk memóriámmal kismillió fényképet őrzök magamban, és olyan jó ebben a nagy fotótékában lapozgatni
üdvözlettel
7:17 de.
Miért mindig „Gergő” ?
Miért nem Forró a fényíró ?
Ez pedig így álszent bizalmasság…
Munkácsyt se írod le csak úgy magában, hogy Misi, de ha jól emlékszem egy éve már, Csonváry Kosztka nevét se skribáltad aképpen, hogy Tivi…
Bár igaz, hogy a fotóművész témaválasztását is a hasonló – egyfajta vallási – szemellenző jellemzi, amit alkotásai jól ki is fejeznek de úgy tűnik cikkírónkat is mélyen áthatotta ez a manapság a médiumokban is elterjedt intim utónév-mánia, ami szerintem csak arra jó, hogy pl. egy művész egyéni renoméját, de főleg a művészi hírnevét elhomályosítva éppen őt magát szorítsa háttérbe…
Pedig hát tagadhatatlan, hogy nemcsak egy művész igénye, de másoké is, hogy legalább a csak rá jellemző illetve az őt jelző egyetlen vezetékneve megmaradjon az utókor számára, azaz hogy ismételvén egyszer majd a neve is közismertté válhasson.
1:13 du.
Jizhack Perlmutter
kommetjéhez a”sajnos
meváltozottII”c.cikk
alatt 2024.03.08.5:48
Itt magyar honban az Országház – nem Parlament – rövid sec-pec választott egy Orbán által kijelölt ún. Köztársasági Elnököt (azért úgynevezett, mert a köztársaságot kitörölték az államformából). Ez a légbőlkapott tekintély azzal kezdte, hogy letagadta az apja náci múltját, amit ma is tagad, sőt azt is állítja, hogy ez a Magyar Nemzeti Szocialista párt helyi elnök papa egy „filoszemita fasiszta” volt… Álljon itt egy link az 1944-ben történtek legfontosabb eseményeiből…:
http://www.hocipo.hu//content/view/24196_zsidolakas_zsidobutor_egy_nap_alatt_sulyok_filoszemita_apjanak
Az az elhurcoltak kiigényelt bútorai között található még zsidótelefon, zsidóvarógép, zsidószekrény zsidóstb is… 🙁
Tanulságul Bendegúz érvrendszeréhez…
6:40 de.
Orsós Elemér
24.03.16.4:43
a Hiánypótló
színes alatt
Kedves Elemér, úgy látom, hogy Te túldimenzionálod a „nemzet” szerepét a mai világpolitikában, holott már e lapokon is százszor tisztáztuk a . g a z d a s á g . p r i m á t u s á t . manapság mindenek-előtt a nemzetközi porondon. Na,de márcsak ezért is érdemes az alábbi cikket is szemügyre venni, mely ugyanezt mondja nemzeti hübrisz nélkül:
https://index.hu/kulfold/2024/03/20/vilaggazdasag-usa-kina-osszekapcsolas/
Egyszóval, bármennyire is lobogtatunk bármely nemzeti trikolort, a végső szót akkor is a nemzetközi – globális – tőke diktálja s az ilyen többes paktumokat is az köti, vagy bontja fel és nem nemzetek, legfeljebb államok képében…
A nemzet jelentőségét és cselekvését még anno (XVIII.sz.) a polgárság vívta ki, de úgy tűnik, hogy lassan ugyanaz törli is el. Nem gyűlöletből, de nem is honszeretettől indíttatva, hanem a gazadasági szükségszerűség által hajtva és cselekedve…
Mert a történelem nem kívánághangverseny, hanem érdekfolyamat…
Üdv’: cukihara
`
Ui.
Nemzetet történelmi helyzettől függetlenül bármely érdek, vagy kulturális értékcsoport kikiálthatott. Ott van pl. az USA 50 állama, amely majd’annyi nép, ahány városa van nekije, és kifelé magukat mégis 1 nemzetként aposztrofálják, főleg ha a sors, vagy a történelemi pillanat azt diktálta.- Ugyanúgy, mint az ezer-éves, törzsökös magyarok, vagy a lengyelek odahaza… Ez valami olyasmi, mint a máz a cserpépkályhán. Meleget, azaz feltételeket pedig mégiscsak az a kormos belső tűztér, a gazdaság termel és biztosít minden czifra díszítés számára is…
2:16 du.
cukihara
2024 március 20
6:40 de.
Köszönöm, amit leírtál avval maximálisan egyetértek, de én abban a kommentemben az előző világháborúk elbizakodott, megalomániás -ám akkor felkészületlen- uszítóinak a hülyeségeik okulatlan ismétlésére akartam utalni, bár azért most sokkal jobban fel vannak fegyverkezve, de amiért ágálnak az most nem önvédelem, mert őket senki sem fenyegeti és a más érdekében tett burkolt atlanti úszításra nem így kellene reagálniuk, mert megint -csak most mégjobban- pofára eshetnek, legalábbis szerintem.
6:11 de.
Cukihara
3.20.6:40
/OrsósE.
A politika nemzeti tényezőjéhez:
https://index.hu/velemeny/2024/01/26/nemzetallam-integracio-europai-unio-szuverenitas-kohezio/
1:12 du.
CIPESZ ASZONYSAG;
Ha olvasta volna CUKIHARA altal kozolt INDEX cikket, bizonyara nem Bendeguzolna.
Az a cikk tisztan es tagadhatatlanul bizonyitja amit Bendeguz ismetel maguknak evekota!!!!!!
1:18 du.
U.I.
Cukihara velemenye/meglatasa is tagadhatatlanul ramutat az ostobasagaikra is, s azert elmardtak maig is, meg a lengyelek es chehek mogott is messze, sajnos!!!!
2:27 du.
WARRIOR:
A mondas tagadhatalan; ” A haza ott van ahol a szived van „.
Ill. ott ahol boldog vagy, vagy mondhatnam ahol boldogsagfodat megtalalod, s szbadon elerheted!
Eppen azert milliok valnak „migrans”-okka, s hova mennek ????
Oda ahol boldogasagukat megtalahatjak, ill. szabadon elerhetik a sajat kepessegeik es lehetosegeik alapjan, s az biztoritva van!!!!
(Azert nem mennek a vilag leg-nagyobb orszgaikba ahol az leheto lenne a szabad-elmejuk felfogasai alapjan, de azok uralkodoik tiltjak azt, mert csupan ugyn kepesek birodalmuk totalis uralmat fentartani.
5:05 du.
Köszönöm BENDEGUZ, hogy öt nap elteltével leírtad gondolataidat (eddig egyedül) a hazáról.
Kiegészíteném: – egyfajta ragaszkodás a szülőföldhöz, annak lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez, történelméhez, építészetéhez. Ez talán maga a hazaszeretet.
S hogy mit jelent a magyar haza? Ezt kinek-kinek magának kell tudnia, aki magyar földön született és nevelkedett.
4:00 de.
Bende Gúz
t. GÉZENGÚZ
24.3.21.1:12
Maga pedig, már ha elolvasta volna
SUCCUBUS MIKI 03.20.7:03, a Van Gogh cikk alatt kelt
REMEKBE SZABOTT >szakcikkét< a TÓRA TÖRTÉNELMI születéséről 🙂
akkor nem terjesztené itt gonosz, horthysta-náci koholmányát
a "bűnös zsidó népről", illetve "jogos bűnhődéséről" :
SchumackerLady
9:45 de.
BENDEGÚZ
1:18&2:27
Ebben egyetértek önnel.
Itt jön be a tömegek törvényszerű ozmotikus vándorlására:
Hígabb áramlik a sűrűbb felé = szegényebb vegyül a gazdagabbal.
Anno, a népvándorlás korában már ugyanez a törvény érvényesült.
11:25 de.
Orsós Elemér
2:16/Cukihara
Igazatok van, s mi sem bizonyítja jobban
a . n e m z e t . m á s o d l a g o s s á g á t . a gazdaság mögött mint az első világháború 3 igenfontos, mondhatni döntő személyi tényezője ellentmondásos szerepét illetően úgy a kitörését, illetve annak lefolyását illetően is…
Hisz’ gondoljunk csak
II.Vilmos német császárra,vagy V.György brit,ill.II.Miklós orosz cárra, akik mindhárman vérségi kapcsolatban mint Viktória unokái
e g y m á s . é d e s . u n o k a t e s t v é r e i k é n t [!] más és más, egymásétől mégis . h á r o m . teljesen
k ü l ö n b ö z ő . n e m z e t . u r a l k o d ó i k é n t . vezettek gyilkos >nemzeti seregeket<* egymás (birodalmai) ellen.
Ráadásul György és Miklós mint két tojás úgy hasonlítottak egymásra, de Vilmos sem panaszkodhatott másságára, hacsak kacska kezét nem vesszük figyelembe. A lényeg,hogy "egy kékvérből való" állam és nemzetvezetők voltak és tessék…
Bár Anglia akkor végülis Oroszország szövetségese volt s amikor II.Miklóst 1917. márciusában a liberálisok lemondatták, illetve háziőrizetbe vették hiába is kért a maga számára menedéket brit unokabátyjától V.Györgynek esze ágában sem volt befogadni a Romanov dinasztia utolsó császárát és családját… Akkorra már nem számított se nemesség, se nemzetesség**…
`
`
*A seregeknek csak nevük a jólhangzó "nemzeti", míg a háború kegyetlen tőkés(!) érdeket szolgáló öldöklés.
** Akkoriban a nemzet egyedüli birtokosa nálunk a nemesség volt, akik ezer évig a "n e m z e t e s" jelzőt használták az úr,vagy az asszony hatalmi megszólítások mellé.
– Utoljára a Horthy éra próbálta ezt az ezer éves szabályt megtartani, ill. visszahozni…
4:03 de.
Különös..vagyishát nincs benne semmi meglepő :
Mikor Rodeo mester eltűnik, vele tűnik el a női nevű idióta is.
( Ez már többször előfordult az utóbbi hónapokban)
Most, hogy Rodeo mester előkerült, megjött az alteregója is, kicsit megváltozott nickkel :
Succubus Miki
2024 március 20
7:03 du.
Nyilván kitiltották ezért nem tud belépni a nőimitátori nevével ez a Rodeo mester hehehehe…kénytelen volt változtatni.
Az idiótája.
11:42 de.
19.4:13
Dubois
Hiánypót
ló szines
III.19-ről
80 ÉVE: Magyarország III.birodalmi csókja sunyi orbáni szemmel:
https://www.szombat.org/hirek-lapszemle/tiz-eves-a-szabadsag-teri-eleven-emlekmu
Ahol a Polip csúcsa – keresztapa – filozófiája szerint egyenlő a gyilkos és az áldozat s veszi a bátorságot,hogy majd Ő kőből és fémből egy egalizáló emlékművet kreáljon… Sírköves ismerősével meg is építtette a magyar Néró…
Akárcsak a Pokorni féle Turulnak,még e kreálmánynak sincs azóta se építési engedélye az illetékes fővárosi építési hivataltól.
12:38 du.
Bendegúz/Warriornak a hazáról
˙
Petőfi szerint pedig”…Haza csak ott van, hol jog is van…”
˙
Bár azóta a hatalmasok rájöttek, ha övék a hatalom, pl. az
úgynevezett parlamenti többség, úgy csűrik, facsarják, sőt új s
mégújabbakat kreálnak, mely „törvények” mindigis és mindenhogy
csak arra a 133 hallgatag „törvénylő” udvaroncra kiszabott
„fejedelmi” direktíva diktálja.
Eddig a Vezér, a 14 éve alatt annak mintegy 10’000 új törvényét,
illetve rendeletét szavazták meg az ő bátran bólogató hátsó-
szélvédős ebei…
Hogy mást ne is mondjunk, Magyarországon a Covid óta Rendkívüli
Helyzet [értsd: állapot]*van érvényben, miközben a törvénykezést
elhagyva >rendeleti kormányzás< zajlik ugyanúgy, ahogy már a
Hitlerájban is a Reichstag-pertől kezdve, az ő Führerük is a
"Felhatalmazási törvény" alapján szintén egyedül kormányzott…
˙
˙
* 2020.óta se vonták vissza, sőt hivatalosan megerősítették.
Azóta vásárolt pl.kormányzati célra 2 katonai utas.repülőgépet.
4:31 de.
Cukihara
3.20.6:40
Elemérnek
A polgári nemzet létrejöttének mozgatórugója elsősorban a jog előtt egyenlő polgárok szabad vállalkozásának kivívása .v o l t.
„Nem gyűlöletből, de nem is honszertettől indíttatva, hanem gazdasági szükségszerűségtől [ti. a burzsoázia történelmien praktikus érdekétől] hajtva és cselekedve” ecseteled nagyon helyesen.
E gazdasági szükségszerűség a minél nagyobb profit egyéni elérése, melyet a tőkés [azaz a tőkével rendelkező polgár] elsősorban a munkaerejét áruba bocsájtó . p o l g á r t á r s . [a dolgozó munkás] kizsákmányolásával képes elérni, vagyis azzal, hogy munkáját annak értékénél alacsonyabb munkabérrel „honorálja”. Mely tényt egy munkaszerződésnek titulált flepni is csak megerőít, mely munkaérték egyenletnek (Marxon kívül) még senki nem számolt utána, hisz az mindig egy-egy mataematikai egyenlőtlenséget rejt magába, és az egész gazd.rendszer lényege:
a profit a munkás keze nyomán, mint hozzáadott munka jön létre..
Táhát eme anatagonisztikus ellentmondás révén vált szükségszerűv a csakis szavakban és a látszatpiedesztálra állított, azonos jogokban csakis papíron >egyenlő polgári n e m z e t< tényleges felszámolása, ahogy írod is… Ezt a "fejfát" a nemzet fölött a burzsoázia belpolitikája nap-mint nap beljebb is üti a hantba.
E hazai, otthon már szükülő kabát méretein márcsak a tökekivitel képes számottevően javítani.Az viszont nagyon,hisz a"tőkeexport" előkelő idegenként becsücsülve, idegen nemzet "csipkerózsika" munkásosztályát hozza helyzetbe, a sajátjánál is jóval nagyobb mértékben kizsákmányolva, annak látszólag szociális lehetőségeit bővítve. Aközben az így is fennálló anatagonizmus mégjobban álcázva marad, mint odahaza volt…
Summa, summarum: az egyenlő polgári nemzet meséjét mi példa sem jellemzi jobban, minthogy ma már egyes országokban a "nemzeti összvagyon" több, mint 90 %-át a népesség 4-5 %-a bitorolja. Ezek után már csak az a kérdés, hogy az a forradalmi burzsoázia anno a Bostoni kikötőkben, a párizsi Bastille bástyáin, avagy a pesthi utca macskakövén vajh ezért a nemzetinek csak nevezett neofeudalista jogért küzdött és harcolt e ?
6:05 de.
Voronyezs, véleményedet a magyar hazáról, elolvastam. A sok közszájon forgók közül ez is egy.
6:38 de.
Azt írod, hogy a munkaérték és a munkabér ellentmodásának „Marxon kívül még senki nem számolt utána”. – Nem így van.
Marx előtt(!) nem kevés közgazdász vizsgálta a profit születését. Így Keynes, vagy Ricardo és Malthus is kvázi megelőzve, illetve példát mutatva számára a kapitalizmus politikai gazdaságtanának forrását illetően.
A Tőke eredeti címe a Politikai gazdaságtan bírálata címet viselte, melyben többeközt e „kollégák” munkái képezték Marx szakértői bírálatának tudományosan rendszerezett, korszakalkotó munkáját. Az egyik magyar kiadás 2562 oldal 🙂 .
Szabadság!
szatmári
1:12 du.
VORRIOR:
Persze van mindennapi elfoglaltsagom, csak neha jutokm a KMH-soraira.
Igen, ott szulettem,m es ottan nottem fel, pont amodon tudom hogy az az ottani „hazaszeretet” csupan az ‘agy-mosas’ eredmenye!!!!
De miert lenne szukseg arra, ha a „haza” szivbeli otthona?????
CIPESZHOLGY;
„gonosz, horthista,naci”….
Elksaonek, tagadhatalanul maga sem olvasta volna soha Debarim 30. reszet, sem a Toram semmi adtait.
Imadott Horthy-ja ugy mint Kun Belaja es mind az itteniek is a szomszedos nepek szulofoldjeit remeltek meghoditani a haboruval, azert estek a haboruba. S maig is a Trianistak azt remelik elerni.
HEXA:
Nem akiralyok hanem a politikussaik okoztak a haborukat!!!!
Voronyezs;
Legalabb magyuarosan Petofire is emlekszik.
De a „jog” teszi a lehetosegeket lehetove barki szmara, ha az letezhet, akkor eleri mindenki remenyeit.A dogmakkal semmire megy.
CUKIHARA:
Nem masok gazdagsaga, hanem mindenki ,mondjam barki lehetosege biztositva.
Az osidokben persze a teruleti let-lehetoseg, ami ma korlatozott az emberiseg sokasagai miatt.
1:48 du.
CUKIHARA;
Nem egy „erdekcsoport” hanem a vilag osszes nemzeteibol a szabadsagvagyok es szabad lehetosget remelok ozonlesei nepesitettek be az elmult 500 ev alatt.
Volt letuk eredmneyei alatal a korlatlan es elzalogosithatlan lehetosgeiket es egyeni szabadsagukat szogeztek le, s nem csak kesobb az Aalkotmanyban mint a Bill of Right-ban, hanem meg a nemzet Alapito leveleben. Javaslom azt olvasni minden ketkedo szmara. (Magyarul is olvbashato).
A lehetoseg, amit az egyeni szabadsag biztosit, az vonza a vilagminden tajarol a tomegeket, a LEHETOSEG, s nem a gasdagsag.
Hiszen hogy a feneben vonzhatna barkit is masok vagyonai???
Csupan a magantulajdon megszunteteset hirdeto Marxista elveket hordewtok.
A volt LILI-ma MIKI:
Istentagadotol nem varhato mas mint a Torah telejes tagadasa is.
De sorsod a Debarim 30. reszeben tagadhatalan am!
S aZt nem szuksges hinni am!
11:04 de.
Bendegúz/Rodeo
a VanGogh cikk
2024.03.21.2:15
kommentárjához
Joggal tárja Rodeó elé, hogy
„Joe Biden most bocsájtott meg [értsd: engedett el] billiókat a bürokráciában dolgozó, ún.felsőoktatásukra felvett kölcsöneikből…” Majd így folytatja:
„Na Rodeo! Hát az nem marxista ígéretek alapján megy ?”
Bendegúz Uram! Ugye szörnyű szembe-talákoznia a történelmi evolúció valóságával, mert a válasz: de igen!
Tudniilik Ön ebben a mondatában éppen arra szükségszerű marxista
. t ö r v é n y r e . d ö b b e n , és . m u t a t . r á, melyet Marx valóban nem csak igért, de állított is, hogy a tőkés-államot majd egyszer meghaladó(!) fejlettebb társadalmi forma a legfejlettebb kapitalista országban jön létre, amely bonyolult társadalmi folyamatok közepette jut el arra a magasabb szintre.
Hisz’ a példa szerint is, az US.gazdasága – és fejlettsége – bőven megengedheti, hogy a tömegek tanulását ily módon is segítse amivel az ország további haladását segíti elő…
– Az pedig csak a legtermészetesebb közgazdasági tény, hogy az állami pénzeszközök az adófizetők adópénzéből állnak össze, melyből ki tudja, hogy ma még mennyi, ill. hányad rész jut szociális célokra ? Tehát abból visszajuttatni n e m . k e g y , hanem kötelesség…
Ez a példa a fejlődés kikerülhetetlen útja, mely fejlettségi, fejlődési fokot 100 éve még a tőkés-állam és szemlélet nem is engedett meg magának, de ma már egy Önhöz hasonló konzervatív számára is egy szimpatikus jelenség. Mely nemcsak a marxista törvényszerűséget,de a népszerű idealista közmondás is kifejezi: „Isten malmai lassan [de biztosan] őrölnek”.
11:34 de.
BENDEGÚZ
3.25.1:48
az amerikai
álomról
Az alatt az 500 év alatt az ún.indián, minimum 10-millió létszám
különböző területeket bíró őslakost, akik már évezredek óta
laktak ott Amerikában,”a beözönlő szabadságvágyók”(SIC) jóformán
kiírtották… A véletlenül megmaradók számára maradt „lehetőség”
úgymond’ rezervátumok, az elkülönített iskolák, és egyéb
szegregációk úgy,hogy őket egyetlen 1 népként sorolták be, óriás
több-millió nkm. földjüket pedig kárpótlás nélkül elvették.
Egyébként a szegregatív gyermekotthonokról és manapság
keletkezett temetőikről itt a KMH-n több cikk és kommentár
megjelent.(lásd és olvasd: ott is)
4:05 de.
Bende Húz
03.25.1:12
„CIPÉSZHÖLGY”
kezdetű kommen
Hitvitát elvből nem folytatok, azonban a befejező bekezdése mondanivalóját nagyjából osztom önnel, azzal fenntartással, hogy Kun Béláék n e m „t e r ü l e t – s z e r z ő „, hanem 133 napig vívtak hősies honvédő, azaz határmegtartó harcokat,ami a nyugati háborús szövetség,a Kis-és Nagy Entente . t ú l e r ő . folytán végülis sikertelen magyar próbálkozás volt. Akkor, amikor Trianonak mégcsak távoli a árnya vetült rá az évszázadok óta, akkor először végre önállóvá vált Magyar honra…
Az igaz, hogy ez az I.Világháború magyar záróakkordjaként egy vesztes ország, még mindig a K.und K. utolsó próbálkozásaként íródott be a nemzetközi történetbe, mely ellenállás az imperialista párizsi béke-konferencia bűnlajstromán a rosszpontok egyikeként szerepelt…
Amit a „trianonisták”-ról ír az is igaz leszámtva, hogy ezek közül is elsők a Horthysták, kiknek áruló névadója az első hatalma első percétől a legnagyobb irredenta, aki csepűrágóként alakította az áldozat hazaffyt,azaz a vergődő kacsát, ügyes propagandával álcázva az ő, JÁGÓT IS MEGHAZUDTOLÓ kamu drámáját. Bizony,mint ön is írja, ezek az irredenták még ma is áhitattal ácsingóznak a szomszédok földjeire…
5:20 de.
BENDEGÚZ
3.25.1:48
Idézem:
„Csupán a magántulajdon megszüntetését hirdető Marxista elevek..”
Tisztázzunk még valamit:
Marx . n e m . á l t a l á b a n . a magántulajdon
-semmiképp sem . a . s z e m é l y i . m a g á n t u l a j d o n – megszüntetésében tárta fel az antagonista munkás-tőkés („munka és tőke”) viszony megoldását, vagyis a munkásosztály felszabadításának kulcsát, hanem . c s a k . a . t e r m e l ő – e s z k ö z ö k . magántulajdonának történelmi felszámolásában, ami nem csupán kronológikus, időszerű felszámolást, de fejlettségében is idő-ill. szükségszerű átalakulást jelent.
Példának okáért, olyan eszközök köz-ill.állami tulajdonba adását, amely gazdaságos és biztonságos, tehát észszerű üzemeltetése magántulajdonban már nem megoldható. Pl. űripar, fegyveripar egyes kooperációtrészei, energia szektor, stb… mindez . k á r p ó t l á s s a l . megvalósítva.
Vagy itt van példának az európai repülőgépgyártás csodás óriásgépeinek kooperatív építési logisztikája, mely gazdaságilag is bonyolult együttműködések, besszállítások és koordinációk varázslatos sorozata már egy közgadaságilag is egy abszolút fejlett vegyesgazdaság képét tanúsítja, amely adottá és szükségszerűvé, avagy elkerülhetetlenné téve az állami intervenciót adott gazdasági területen…
üdv’: Cukihara Jakumó