A Máltára látogatók programjából soha nem maradhat ki a másik két sziget felkeresése. Nem is szabad kihagyni! Gozo (máltaiul Għawdex) a nyugalom szigete, kis falvai, tengerparti tájai vonzzák a turistákat. Itt is egymást váltották a hódítók, nyomaik ma is jól láthatók, nem egyet közülük valóban érdemes meglátogatni. Évszázadokba telt, míg végre békesség köszöntött a két kis szigetre. Comino (máltaiul Kemmuna) – a legkisebb – az utazók számára megmaradt egynapos kirándulások helyszínének, de kár lenne elmulasztani. Ritka szép látványt kínál.

Gozoról adatai sokat elárulnak. A sziget mindössze 16 km hosszú és 7 km széles. Egykor földhíd kötötte össze Szicíliával, de az 15 ezer évvel ezelőtt eltűnt. Ha hiszünk a mitológiának, ez volt, melynek közelében Odüsszeusz hajótörést szenvedett, partot érve pedig hét évig a bájos Calypso fogságába esett. A nimfának tulajdonított barlang ma is látható. A sziget Máltáról komppal fél óra alatt elérhető. Minden tekintetben tradicionálisabb, katolikusabb, mint Málta, harminc évvel ezelőtt itt még válni sem lehetett. Utcái talán Máltánál is tisztábbak, a szemetet a lakók kis zsákokban a házak külső falára akasztják, onnan gyűjtik össze. A sziget megalitikus templomának korát i.e. 3500-tól számítják. A monda szerint egy óriásnő építette, a nevének, Ġgantija eredeti jelentése is ezt őrzi. Ilyen szentély a világon máshol nincs. A sziget központja Victoria (máltaiul Rabat), nevét a brit királynőről kapta. Mindössze hat és fél ezren lakják. Híres az itt készült kecske- és juhsajt, ez utóbbinak van borsos változata is. A csipkeverést az angolok honosították meg a szigeten, a szép kézimunkákat a turisták szívesen vásárolják. Gozon több templom is található, a vélemények megoszlanak, kinek, melyik tetszik legjobban. Sokak szerint a XVII. századi, barokk stílusú Szent György Bazilika talán a legkülönlegesebb. Kívülről nem túl feltűnő, inkább csak a kapuja látványos. Két tornyán az óra különböző időt mutat – a közhiedelem szerint ezzel az ördögöt akarják megtéveszteni. Belépve viszont a látogató meglepődik, olyan hasonlatosságot találunk a Római Szent Péter Bazilikához. Ott van ilyen gyönyörű oszlopok közé zárt oltár. A szigeten az első erődítések i.e. 1500 körül keletkezhettek, a citadella építését még az arabok kezdték meg. Amit ma látunk az már a lovagok munkájának eredménye. A nagy török ostrom idején éjszakára mindenki köteles volt visszahúzódni ide, a biztonságos falak mögé. Az évszázadok során több átépítésen esett keresztül, területén római kori és még korábbi emlékek is előkerültek. Az erődítményt Akropolisz-nak is nevezték, mert elég magasan van. Gondolva az idősebb turistákra, ma már liften is elérhető. Kevesen tudják, hogy a sziget egyik növényétől származik egy ma is – egészen más értelemben – használt szó. A Szentjánoskenyérfa édes termését fogyasztották, de a magja még érdekesebb. Minden mag azonos súlyú, 5 darab pontosan egy gramm, mérésre is használták. A mag arab neve: karát!  A mindössze 248 km² területű Gozo szinte egy külön világ, az itt lakókat a beszédük alapján is fel lehet ismerni. Volt idő, amikor a sziget független volt Máltától, ma viszont inkább már Málta kiskertjének nevezik. Nem is ok nélkül, mert mezőgazdasága még mindig jelentős. A gabonatermelés egyik emléke, a Mitħna ta’ Kola szélmalom valódi érdekesség. Bár több hasonló is volt, sajnos ma már csak ez az egy látható. 1725-ben épült épült, mint sok más műemléket, később ezt is átépítették. A maga idejében a falu társadalmi életének is egyik központja volt, erről árulkodik a belső két emeletén kialakított múzeum. A látogató nemcsak a malom szerkezeti elemeit veheti szemügyre, az első emelten a szélmalomban lakó utolsó molnárcsalád bútorai, háztartási felszerelési tárgyai is láthatók.

Gozoról Máltára visszatérve, érdemes az utat nem a nagy komppal, hanem kisebb hajóval megtenni. Sokan választják ezt a megoldást, mert így útba ejthető a harmadik, a nagyok között a legkisebb sziget: Comino. Máltai nyelven Kemmuna és nem jár messze az igazságtól, aki a két szó hallatán gyanakodni kezd. Igen mindkét név a szigeten egykor vadon is élő fűszerköménytől származik! Ám a turistákat szállító hajók ide nem ezért jönnek. A parttól beljebb senki sem megy. Nincs is miért, állítólag ma már csak ketten lakják, egyetlen műemléke egy 500 éves apró erődtorony. Hanem a tenger! Van itt egy kis szigetekkel körülzárt öböl, ahol az alig két méter mély víz változatos, csodálatos kék színekben tündököl. A Kék lagúna látványa páratlan. Vannak, akik egy egész napot is eltöltenek itt, strandolni, sznorkelezni is lehet. A főszigetre, Máltára visszatérve ismét csak a városnézés válik állandó elfoglaltságunkká – de így utólag visszatekintve bátran elmondhatjuk róla: minden perce érték! Kezdjük az öregebb, az első fővárossal: Mdina neve arab eredetére utal. Az arabok fallal vették körül. Azon belül a ma Szaud-Arábiában ismert Medina nevet használták, a falon kívüli résznek Rabat volt a neve. Az arabok kiűzése után, 1530-ban érkeztek a lovagok. V. György spanyol király hűbérbe adta nekik Máltát. Közülük ma már csak kevesen laknak a szigeten. Több évszázados fennhatóságuk egyik nyoma az erkélyes építkezés, ezt ők – erkölcsvédő okból – kötelezővé tették. Így a házakban lakó hölgyek szórakozhattak az utca látványával, de maguk védettek maradhattak a kíváncsi tekintetek elöl. A ház kapuja és erkélye mindig azonos színű. Az Újszövetség is beszámol arról, hogy Pál apostolt hajótörés érte és Máltán vetődött partra (Ap.Csel. 27; 26-44.). Az itt eltöltött idejéről több történet is kering a szigeten, de mindegyikben közös, hogy végül katedrálist emeltek az emlékére. A Mdina területén álló Szent Pál társkatedrális eredetileg gótikus stílusban épült, de egy földrengés lerombolta. Jelenlegi formájában 1703 körül készült el. Két tornyában az órák nem egyformák, a bal oldali nem is óra, hanem naptár. A templom a barokk korra jellemzően, belül gazdagon díszített, a színes ablakok, faragások látványában hosszasan elmerülhetünk. A padlót az ide temetett lovagok márvány sírkövei teszik változatossá, de a legnagyobb látványosság mégis a kupola. Sok máltai templom mintájául szolgált. Akik nem félnek a szellemektől, azok tehetnek egy érdekes kirándulást a falon kívül, Rabatban. Korai keresztény szertartási és temetkezőhely van itt, ma Szent Pál és Szent Katalin katakombák néven látogatható. A sírok üresek, holttestek tehát nincsenek, mindet kifosztottak az évszázadok alatt. Ám a halottakhoz fűződő viszony akkor még egészen más volt. A sírok között, a helyszínen kifaragott kőasztalok körül a temetéskor egy utolsó, megtisztító étkezést tartottak a családtagok. A fontos ünnepek alkalmával is eljöttek ide, saját süteményeiket itt fogyasztották el. A katakombák teljes, mintegy négyezer négyzetméter területéből, jelenleg a tíz százalékát nyitották meg a turistáknak. Belül a közlekedés biztonságos, de minden párás, nedves. Mdina már nem a főváros, a független Málta fővárosa 1964-ben Valletta lett. A története ennek is a lovagokkal kezdődik. Ők, miután 1565-ben visszaverték a török támadást, végleg megtelepedtek Máltán, és hozzáfogtak egy új város építésének. A nevét a törököket legyőző nagymester, Jean Parisot De La Valette-ről kapta. Ez az Európai Unió legkisebb fővárosa, mindössze egy kilométer hosszú és 630 méter széles! Méretei ellenére a világtörténelemben többször is komoly szerephez jutott. A II. Világháborúban történtekről korábban már esett szó, most emeljük ki azt, hogy a háború befejezése előtt itt találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök. Később pedig, 1989-ben Gorbacsov szovjet és George H. W. Bush amerikai elnök. A két találkozó emlékét tábla őrzi.A csöppnyi főváros legnagyobb, leghíresebb székesegyháza a Szent János társkatedrális. Valletta felépülése után a püspök továbbra is megtartotta székhelyének Mdinát, így az újonnan, 1572-77 között itt épült gyönyörű templom, az európai barokk építészet egyik legszebb példája, ugyancsak a társkatedrális címet viseli. Itt kell elmondanunk, hogy Caravaggio nemcsak Szicíliába élt, Máltára is. eljött – mi több, a Lovagrendnek is tagja lett. Kicsapongó életmódja miatt egy ideig a St. Angelo börtönt is megjárta. Persze a festéssel nem hagyott fel, a Szent János katedrálisban két képét is megcsodálhatjuk. Az egyik: a Szent Jeromos ír, a másik pedig Keresztelő Szent János lefejezése. A templom padlója alatt közel négyszáz lovag nyugszik. A katedrális megtekintése méltó befejezése lett máltai körutunknak. Korábban említettük, hogy Máltán munkaerőhiány van. Azoknak, akiknek ez felkeltette az érdeklődését, befejezésül álljon itt néhány adat, ami az útikönyvekben nem található. A villamos és vasúti közlekedés megszűnt már évtizedekkel ezelőtt. A buszközlekedés az ottaniaknak ingyenes, erre élethosszig jogosító kártyát kapnak. A turistáknak viszont érdemes az egyéb kedvezményeket is kínáló heti kártyát kiváltani. Az orvosi ellátás ingyenes, a tartósan szedett gyógyszerek is, viszont a többi gyógyszerért fizetni kell. A kórházi ellátás jó. Az áram és a víz drága, de van a családtagok számához igazodó kedvezmény. Szemét- és csatornadíj, valamint az élelmiszereken ÁFA nincs. Az iskolákban, a munkahelyeken az étkezés, csakúgy, mint az oktatás – beleértve az egyetemit is – ingyenes, állatorvos képzés nincs! A kirándulóknak fontos: itt nem él mérges kígyó.

(A szerző a Fehérvár Travel szervezésében járt a helyszíneken)