Szinte pillanatnyi szünet nélkül, két esemény is követte szorosan egymást a József Attila Színházban. Előszőr egy sajtótájékoztatóra került sor, majd nyomban utána – rendhagyó formában – az Irodalmi Szalonban folyt beszélgetés. A középpontjában mindkettőnek ugyanaz a személy állt: József Attila. Ennek a kettősségnek persze komoly indoka van, mely mindenki előtt azonnal nyilvánvalóvá válik, amint egy pillantást vet a naptárra, és tudja azt is, miért április 11. a Magyar Költészet Napja.

A József Attila színház tavaly meghirdette a „Csókol Attila” című drámapályázatot – emlékeztetett rá Nemcsák Károly, a színház igazgatója – hiszen névadónk 120. születésnapját ünnepeljük ebben az évben, április 11-én. Ez az év több szempontból is izgalmas. Idén van Márai Sándor születésének 125. évfordulója. Tőle a színház két darabot is játszik: A gyertyák csonkig égnek és a Kaland címűt. Szervezünk olyan előadásokat is, ahol a végén, az Irodalmi Szalonban, eszmecsere folytatódik a nézők számára, a szereplőkkel és az alkotókkal együtt. A pályázat eredményét április 11-én hirdetjük ki. Természetesen lesz díjazás, de a színház vezetősége úgy gondolta, hogy a legnagyobb díj az lenne, ha a nyertes darabot színpadra is állítjuk majd. Terveink szerint szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján szeretnénk ezt a pályaművet bemutatni. A pályázat leadási határideje január 21-én zárult. A tájékoztatón jelen volt Ligeti Erika közjegyző, aki pár hónappal ezelőtt a jeligés pályaművek és külön a jeligét feloldó borítékok gyűjtését szolgáló két ládát lezárta, hitelesítette. Felnyitásuk most az ő segítségével történt meg. Először azt a ládát nyitották fel melyben a beküldött pályaművek sorakoztak, pendrive-ra rögzítve. Érkezett pályamű postai úton, sőt kézzel írott drámát is küldött be egy szerző, de ez nem volt kizáró ok. A korábban már külön érkezettekkel együtt 57 pályamű lett volna, de a zárás előtti napon még emailen is küldtek egyet, így összesen 58 mű kerül a zsűri elé. A jeligék feloldását őrző ládában ugyancsak 58 boríték lapult. A jeligéket és a hozzájuk tartozó pályamunkák címét már megtaláljuk a www.jozsefattilaszinhaz.hu oldalon, a Hírek rovatban. A pályázatokat öttagú zsűri értékeli, melynek elnöke Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg., Szerinte egy ilyen drámapályázat nagyon érdekes és kétséges dolog is egyben, különösen akkor, ha olyan személyiségről van szó, mint József Attila. Róla nagyon sokat tudunk. Fontos kérdés, hogy vajon az életének melyik pillanatát ragadja ki az író. Mond-e valami újdonságot nekünk, vagy csak egy képeskönyvet kapunk? Valószínűleg értékes művek kerülhettek be ide, talán lesz olyan darab, amit be lehet mutatni, de már az is nagyon hasznos, hogy egyáltalán foglalkoztak vele drámaírók. Még az is lehetséges, hogy könyv születik a beérkezett drámákból. Majd, ha a jeligéket tartalmazó borítékokat felbontják, meglátjuk kik voltak azok, akik pályáztak. Sok, nem hivatásos író is küld be pályázatot ilyenkor.  A hivatalos rész végeztével kezdődött Irodalmi Szalonban, annak vezetője, Juhász Anna Príma-díjas irodalmár, – Juhász Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő lánya – megerősítette: ha egy éven keresztül igyekszünk kibontani valakinek az életét, munkásságát, kapcsolatrendszerét, nagyon sok olyan sarokpontot lehet felfedezni, ami segít felismerni, mi közünk van József Attilához? Csináltunk már ilyeneket. Hiszen 2021-ben volt Pilinszki János születésének évfordulója, huszonkettőben Tamási Áron és Nemes Nagy Anna évfordulót ünnepeltünk, Egy évvel később, visszautalva a reformkorra Petőfi Sándort, tavaly pedig a száztizenöt évvel ezelőtt született, 80 évvel ezelőtt meghalt Radnóti Miklós került fókuszba. Az idei évre már említett évfordulók mellé hozzátehetjük: kétszáz éve született Jókai Mór, Szabó Lőrinc, no és Szerb Antal évforduló is következik, van tehát ünnepelni valónk! Felidézzük azokat a személyes szálakat, melyek kapcsán életünk része tud lenni egy-egy költő vagy író. -5) Fehér Anna Jászai Mari-díjas színművész arra emlékezett vissza, hogy neki mitől az egyik kedvenc verse a Kész a leltár. Tinédzserként a József Attila verseskötet volt a bibliája. A gimnazistáknak életkorukból adódóan közeli a világvége hangulat. A depresszió a tizenéves léleknek szinte természetes fejlődési pontja. A Színház és Filmművészeti Egyetemen a felvételi vizsgán is ezt a verset mondta el, de az elmúlt évtizedek alatt már egészen más hangulatúvá szűrődött át benne, és ez valóban egy csodája is a költészetnek. Hozzá legközelebb ma is József Attila áll. Ahogyan az életünk, úgy változunk mi magunk. A tapasztalataink, a történéseink, a kudarcaink, a sikereink révén, de ugyanúgy lényegül át bennünk a világnak az a megismételhetetlen csodája, hogy volt közöttünk egy József Attila.  Igen, nekem is folyamatos jelenlétben van ott az életemben, hangsúlyozta Zalán Tibor Kossuth-díjas költő, de soha nem beszéltünk róla. Kezdetben én nem szerettem József Attilát, mert olyan kicsike volt, törékeny volt, ügyetlen volt. Adyt szerettem, mert pont olyan volt, amilyet egy fiatalember elképzel magának. Mert patetikus lenni, érzelmes lenni, bukott ember lenni, mert olyan ember lenni, ami József Attila nem volt. Telt az idő, ahogy öregedtem, kezdtem a világot figyelni, milyen hozzám és én milyen vagyok a világhoz. Arra figyeltem fel, hogyha kell valaki a múltból, egy vezető, akkor az nem Ady, hanem József Attila lesz. A késői verseiben megfogalmazta azokat, amiket nekem magamnak is meg kell fogalmaznom. Az „Íme, hát megleltem hazámat” – hol a haza? Keressük meg! Közben pedig elmúlt belőlem a nagy lázadás és megérkezett a pontosan fogalmazó szerencsétlen figura. Van olyan kötetem, ahol már az ő szavait találom meg az én szavaimban. Amikor az ember már elkezd készülni. Nem a halálra, valahova bárhová, máshova, és ezért fontosabb most nekem József Attila!