Van egy kitüntetés, amit az egész világon ismernek és nagyon magasra értékelik. A francia Becsületrendet Napóleon alapította, 1802-ben. Azt, hogy valami hasonló nálunk is van, valószínűleg sokkal kevesebben hallották. Pedig létezik! Magánkezdeményezésre jött létre, csendben, mondhatni szűk körben adják át, de ez semmit sem von le az értékéből. Az adományozók és a kitüntettek évente egyszer találkoznak, egy különleges alkalomkor. A díj Kiss György, Munkácsy díjas szobrász- és éremművész által tervezett és készített érme. Egyik oldala védelmező és segélykérő emberi kezeket ábrázol, másik oldalán a kitüntetésre vonatkozó szövegek, valamint a kitüntetett neve és az átadás éve van feltüntetve.

Az Ars Humanica Hungarica Kört tudósok, egyházi vezetők, művészek és a művészet pártolói alkotják, az emberi együttélés legfontosabb tényezőinek a humanista értékeket – mint a tisztesség, a becsület, a tolerancia, a testvériség, a segítőkészség, a barátság – tartják. Ők alapították 2011-ben a Magyar Civil Becsületrendet, hogy ily módon ismerjék el a nemes emberi értékeket felmutató cselekedeteket. Ez a Becsületrend anyagi díjazással nem járó évenkénti kitüntetés, amelynek értékét kizárólag az odaítélők által képviselt szellemi-erkölcsi tőke adja. Ennek szemléltetésére elég csak néhány név az alapítók közül: Görgey Gábor író, költő; Iványi Gábor metodista lelkész; Komoróczy Géza történész, egyetemi tanár; Sumonyi Zoltán író, költő. A Magyar Civil Becsületrendet első alkalommal 2012. február 10-én, gróf Batthyány Lajos, az első független magyar kormány mártír miniszterelnökének születésnapján (ill. azóta a hozzá legközelebb eső vasárnap) adja át a Kör a kitüntetetteknek. Jelképes üzenetű ez a nap, amit a Kör tagjai a civil függetlenség és egyéni önfeláldozás emléknapjának tartanak. Az Ars Humanica Hungarica Kör ezzel az önmagában értékes kitüntetéssel kívánja a kitüntetettek tevékenységének egyetemes és örök értékű humánumát mindenki számára követendő például állítani. Jelszava: Virtute et Exemplo (Erénnyel és Példával). Ilyen díjat kapott korábban dr. Karsai Dániel, ügyvéd, alkotmányjogász, az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jog ismert harcosa, a FREE SZFE tanárai, A CEU tanárai, dr. Majtényi László, az állampolgári jogok biztosa és még többen, mások is.  Idén az elismerést már 14. alkalommal adták át, ezúttal a XIII. kerületben, az Újlipótvárosi Klub Galériában. A díjazottak bemutatásakor dr. Fleck Zoltán, jogász, szociológus – maga is a témakörben jártas, elismert személyiség – elmondta: az évek során „fényesre dörzsölte már ezt a díjat” az előző kitüntetettek névsora. Civil Becsületrendet kapott idén Galamb Alex és a Sütni Jó Alapítvány, valamint a függetlenségükért kiálló bírák közössége. Utóbbi díjazott nevét a magyar helyesírás szabályai szerint nem írhatjuk nagy betűkkel. mert nincs ilyen szervezet. Vannak viszont emberek, akiknek fontos valami nagyobb, az egyéni érdekeik felett álló ügy. Hajlandóak kiállni érte. Az ellenálló bírák nevében két, már nem bíró vette át a díjat, akik persze bíróként sokat tettek azért. hogy hivatásuk aktív tagjai végre kollektív cselekvővé váljanak.

A szolidaritás a latin Solidus szóból származik, ami szilárdságot, megbízhatóságot. hajlíthatatlanságot jelent és így hívták egy időben a rómaiak aranypénzét is. Most viszont nem a pénzről van szó. Bármennyire lényeges ügy a bírák javadalmazása vagy a rászorultak anyagi segítése. A társadalmi megbecsülést, amit e díj kifejez, a másokért való bátor kiállásért lehet kiérdemelni. Jól jelzi, mekkora bajban vagyunk, hogy különös bátorság kell a természetes jótetthez. Mert természetesnek kellene lenni, hogy egy roma pék együtt készít kakaós csigát a környék gyerekeivel vagy, ha a bírák hangosan szóvá teszik, hogy elfogadhatatlan függetlenségük kormányzati semmibe vétele. Vakmerőség ez, nem csak azért, mert utóbbiakat nyíltan fenyegetik a hatalomhoz közeli, magukat erősnek képzelő alakok. Bátorság ez, nemcsak azért, mert nap mint nap meg kell küzdeni a többségi társadalom előítéleteivel, hanem elsősorban azért, mert nyíltan szemben áll az egyre fenyegetőbb szabadságtagadó és kirekesztő uralomgyakorlás logikájával. A rezisztens bírák ugyanis az állampolgári szabadságok védelmére kelnek, Galamb Alex pedig a mesterség elsajátításának örömét és igényét adja olyan gyerekek kezébe. akiket a többségi társadalom intézményei tudatosan és rendszerszerűen hagynak reménytelen helyzetben. Szabadságjogok és kenyér: ma forradalmi igények! Az igazságosság kétféle értelme, amiért érdemes küzdeni. Egy tisztességes társadalom onnan ismerszik meg, hogy nem tűri a megalázást, az emberhez méltatlan élethelyzeteket, a méltóság sérelmét. A Magyarországon jelenleg uralkodó állapotokból kilépni, a rászorultakkal, üldözöttekkel, kirekesztettekkel, elhanyagoltakkal, a sok szempontból kisebbségi helyzetben levőkkel szolidárisan, méltóságukért küzdve csak emberi és szakmai tisztességgel lehetséges. Akinek stalluma és szakmája eszközöket is ad ehhez, annak ez kötelessége is lenne. Tisztességtelen állam, felelőtlen politika, önző döntéshozók látják deviánsnak a természetest, ezért mi hősiesnek tartjuk. De sem Galamb Alex, sem az ellenálló bírák nem tekintik magukat hősnek. Csinálják, amit kell, mert természetes. A társadalmi megbecsülés, amit ez a díj is kifejez, azt a reményt ápolja, hogy a hősies természetessé válik. Szolidáris magatartásuk, embertársaik segítése közösségépítő minta, A bírói kar, a jogászok, különféle szakmák és mesterségek számára példát állítanak, mintát teremtenek, elfeledett és tudatosan háttérbe szorított erényeket mutatnak fel. Túl régen vesz körül minket a nemtörődömség, önfeladás, meghunyászkodás, önalávetés, gyávaság és elfordulás nyomasztó világa. Az önkéntes szolgaság fullasztó közegében néhány egyéni vállalás forradalmi tettnek tűnik, a világ felforgatásának. Azé a világé, amelyben a tisztességes ember nyomorultul érzi magát. Galamb Alex, aki éppen a születésnapján vette át a kitüntetést, a cigánysorról – intézeti neveltetés – után minden többségi előítéletes várakozást megcsúfolva, olyan pékműhelyt működtet, ami jóval több egy nem várt élethelyzetnél. Nem is csak kisvállalkozás, hanem egy nagy társadalmi vállalás. Egy hátrányos helyzetű térségben vállalkozni, hát még kifordulni a társadalmi determinációk szorításából nagy tett. De ennél is többről van szó. A műhelyben tésztát gyúró gyerekek kezei közül az előítéleteket intézményesítő hatalmasok torkán akadó kakaós-csigák kerülnek a sütőbe. Munka, szakmai tudás, együttműködés, érvényesülés, közösség, állampolgári lét: emészthetetlen falatok a fennhéjázó hatalom számára. Szakmai autonómia, értelmezési szabadság, felelős és jogosultság-központú ítélkezés: emészthetetlenek a hatalom korlátáit nem ismerő uralkodók számára. A bírák kollektíven tiltakozó szava egy tragikus hagyomány meglepő megtörése. Váratlan fordulat, amit sok kisebb egyéni és kollektív próbálkozás készített elő, meg persze megannyi megalázás, semmibevétel, zsarolás és méltánytalanság. A magyar bírói kar és rajtuk keresztül talán a jogászi szakma más részei is, e példamutató felemelkedés után másként néznek hivatásukra, felismerik feladatukat. Galamb Alex kis pékmestereinek szemei – úgy csillognak, mint azoké a reménytelen vagy nehéz helyzetekben élő gyerekeké, akikkel csodálatos civilek foglalkoznak, tanítják őket, akiknek értelmet és reményt adnak. Az önzetlen erőfeszítésekkel ennek lehetőségét megteremtő civileket, az iskolákba vágyó gyerekek jogait, családjaik lakhatását és egyenlő bánásmód, emberi méltóság iránti igényeit független bíróknak kell megvédeniük. Ezzel a díjjal, a szimbolikus megbecsüléssel aktusával egymásra találtak. Az ő találkozásuk a mi reményünk is, az egyetlen út egy élhető ország felé – hangsúlyozta a díj átadásakor dr. Fleck Zoltán. A függetlenségükért kiálló bírák közössége jelképes képviselőiként az oklevelet dr. Laczó Adrienn és dr. Vadász Viktor volt bírók, jelenleg ügyvédek vették át. Laczó doktornő kiemelete: normális helyzetben nem fordulhatna elő, hogy egy bíró a lételemét, a függetlenségét veszélyeztetve érezze. Az újságírók is szerettek volna függetlenül tudósítani, a tanárok, akadémikusok közössége semmi mást nem szeretett volna, mint nyugodtan tanítani, a bírák pedig európai körülmények között, függetlenül, befolyásmentesen ítélkezni. Ha egyszer majd valaki megírja a szabadság elfogyásának történetét, akkor előveheti e kitüntetés díjazottjainak listáját, mert ez pontosan jelzi, ahogy sorban jönnek el a közösségekért. Megtalálták az újságírókat, a függetlenül gondolkodóalkotókat, művészeket, a tudósokat, akadémikusokat, orvosokat, tanárokat. Most a bíróságok vannak soron. Megnéztem, kik kapták honfitársaink közül a francia Becsületrendet? Közöttük van Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Kosztolányi Dezső, Fejtő Ferenc, Viktor Vasarely. Abban reménykedem, hogy a nem túl távoli jövőben fordul akkorát a világ, hogy ez a kuratórium is hasonló nagyságok közül válogathat és nem arra kényszerül, hogy harcosokat díjazzon! Ekkor az orvosok gyógyítani, a tanárok, tanítani, a bírák ítélkezni fognak!