Elég egy pillantást vetni a homlokzatra, hogy megértsük, miért is állnak sorba az emberek már a nyitás előtt a Szépművészeti Múzeum kerítésénél. Két olyan kiállítás várja őket a falakon belül, amelynek az anyaga még soha, sehol nem volt látható, így egyben. Munkácsy műveinek bemutatásáról korábbi cikkünkben már hírt adtunk (https://kanadaihirlap.com/2024/11/28/asztalosinasbol-vilagnagysag ). A rejtélyes két betű, MS mögött megbúvó személy alkotásairól ugyancsak igaz a páratlanságról szóló állításunk. Ráadásul az is lehet, hogy a titokról is fellebben a fátyol.

A magyarországi középkori művészet egyik legjelentősebb, de személyét illetően titokzatos alkotóját, az MS mesterként ismert művészt és korát mutatja be a Szépművészeti Múzeum a „Bartók Tavasz Művészeti Hetek” keretében nyíló nagyszabású kiállítása. Láthatók itt a mester eddig ismert és újonnan beazonosított alkotásai és átfogó képet kapunk alkotói környezetéről, a stílusát meghatározó művészeti régiókról, valamint a 15-16. század fordulójának magyar történelméről. Egyúttal új javaslatot tesz a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb rejtélyének feloldására is, hogy vajon ki rejtőzhet az MS monogram mögött. A csaknem száz műalkotást, térképeket, maketteket, ötvösműveket, valamint korabeli dokumentumokat felvonultató kiállítás július végéig várja a látogatókat.  Az esztergomi Keresztény Múzeummal közösen rendezett, több mint 20 kölcsönző intézmény közreműködésével létrejött kiállítás új fejezetet nyit az MS mester kilétére és művészetére vonatkozó sok évtizedes kutatásban. A téma legutóbbi áttekintésére és az ehhez kapcsolódó kiállításra közel harminc éve, 1997-ben került sor a Magyar Nemzeti Galériában, amikor a mester legismertebb alkotását, a Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) című oltártábláját restaurálták. Az azóta eltelt időszak több új kutatási és a technikai vizsgálatának, új eredményeinek tükrében a mostani kiállítás újraértékeli az alkotó szerepét nemcsak a magyarországi művészetben, de az európai festészet és grafika vonatkozásában is. A kiállítást egy történészekből, művészettörténészekből és restaurátorokból álló csoport kutatása előzte meg, fő célja a mestert körülvevő művészeti környezet meghatározása volt. A kutatás górcső alá vette MS mester legismertebb alkotásait, a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltáráról származó táblaképeket és a mesterrel kapcsolatba hozható más műveket is, valamint megpróbálta feltárni az oltárképek társadalmi, történelmi, egyházi és művészeti hátterét. Mindezen elemzések és vizsgálatok eredményeként a kiállítás tisztább képet ad MS mesterről. Egy sor új festményt és rajzot azonosít a művész vagy műhelye alkotásaként, amelyek révén mintegy háromszorosára nő a mesterrel kapcsolatba hozott művek száma. Ezen alkotások segítségével nyomon követhetjük tevékenységének helyszíneit. Pályájának kezdetén, a 15. század utolsó éveiben, valószínűleg Nürnbergben tartózkodott, ezt követően pedig Bécsben telepedett le, ahol tartós és sikeres karriert futott be.  A tárlat középpontjában MS mester legismertebb alkotása áll, a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltára (1506). A késő középkori művészet e monumentális remekművéből fennmaradt hét táblaképet korábban még soha egyetlen alkalommal sem sikerült összegyűjteni! A nagyszabású kutatómunka több olyan, MS mesterrel eddig összefüggésbe nem hozott alkotást is az életművéhez sorolt, amelyek a művészt tágabb európai környezetben és az eddigiektől eltérő irányban helyezik el: Albrecht Dürer, Jörg Breu és Lucas Cranach vonzáskörében határozva meg a festő helyét. Ugyanakkor bemutatja azt az izgalmas stíluskritikai feltáró folyamatot, amely általában rejtve marad a múzeumlátogatók előtt. Bár félezer év távlatából nehéz minden rejtélyt megoldani, ez a különleges vizuális és intellektuális kaland új válaszokat kínál, egy új MS mester-képet rajzol fel és javaslatot ad az MS monogram mögött rejtőző művész azonosítására. A tárlat első szekciója a 15-16. század fordulójára kalauzolja el a látogatót, a Jagelló-kor bemutatásával szolgáltat történeti hátteret MS mester munkásságnak megértéséhez. Ezt az emberöltőnyi – Mátyás király halálát követő – időszak (1490 és 1526 között) volt a középkori Magyar Királyság utolsó virágkora, egyúttal az összeomláshoz vezető út. A Jagellók révén az ország egy jelentős közép-európai birodalom központja és erős szövetségi rendszer tagja volt, politikai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai által szervesen beépült Európa vérkeringésébe. Az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika művészete egymással párhuzamosan élt együtt a Magyar Királyságban. Ebben a kiállításrészben műtárgyak mellett makettek, térképek segítik a korszak megismerését.  A bevezetőt követő szekció a selmecbányai főoltárt helyezi középpontba. MS mester fő műve, a gazdag bányaváros igényeit és lehetőségeit tükröző oltár, impozáns látványt nyújthatott eredeti helyén, egy templom szentélyében. Ezt ma már csak elképzelni tudjuk, mert az oltárt alkotó, részben megcsonkított táblaképek (az eredetileg nyolc táblakép közül sajnos ma csak hetet ismerünk) a 20. század első éveiben különböző helyszínekről került elő: a Vizitáció a tópataki plébánia padlásáról, a Jézus születése a hontszentantali templomból, a négy passiójelenet a szentantali kastély urának, Philipp von Coburg hercegnek a tulajdonából. A Királyok imádása a lille-i Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került, Selmecbányán pedig fennmaradt három, valószínűleg szintén az oltárhoz tartozó, ember nagyságúnál nagyobb szobor, ezekből kettő látható a kiállításon. MS mester újonnan azonosított műveivel is találkozhatunk a rajzokat bemutató szekcióban. A selmecbányai oltáron kívül eddig mindössze egyetlen művet ismertünk, amelyen MS mester elhelyezte a monogramját: egy zenélő szerelmespárt ábrázoló, a párizsi Musée du Louvre-ban őrzött rajzot. Ez a mű nagy segítséget nyújt a kutatáshoz, mert a festményekkel ellentétben itt a műhelytársak közreműködésétől mentesen ismerkedhetünk a mester keze nyomával. Az itt megfigyelhető rajztechnika és a selmecbányai oltár stílusa alapján még hat rajzot határoztak meg a mester alkotásaként. Többségük a kezdő művész Nürnbergben készített gyakorlólapja lehetett. A kiállításrész nagy hangsúlyt fektet a művész és Dürer kapcsolatára. MS mester a rajzok számos részletét Dürer korai műveiből vette át, metszetekből és rajzokból, amelyekhez csak a német mester alkotóhelyén, Nürnbergben férhetett hozzá.  A tárlaton nem csupán újonnan MS mesterhez kötött rajzokkal, hanem festményekkel is találkozhat a látogató: Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiuma talán a legfontosabb új mű, amelyet MS mesternek tulajdonítható. E halotti emlékképek általános vonásai távol állnak a selmecbányai tábláktól; csak a részletek beható megfigyelése teszi lehetővé, hogy bennük MS mester művét ismerjük fel. Születésének körülményei támpontot nyújtanak a mester működésének feltérképezéséhez is, valószínűvé teszik, hogy műhelye, ekkor, az 1500-as évek első évtizedében már Bécsben működött, és innen tett eleget a selmecbányai megbízásnak. Külön szekció (Aki ördögöt a falra festette) foglalkozik a bécsi Szent István-székesegyház (Stephansdom), valószínűleg szintén MS mester által festett, három szentet ábrázoló falképegyüttesével.  Egy további szekció (Egy kései MS mester?) foglalkozik Alexius Funck és Margarethe Stainer 1520-as években készült bécsújhelyi epitáfiumával és az ausztriai művészetben akkor fellépő új irányzatokkal. A kiállítás kurátorai ebben a részben tesznek javaslatot az MS monogram mögött rejtőző művész azonosítására egy Bécsben működött festő, Michel Schröter személyében. A tárlat látványos záró szekciója MS mester Magyarországon őrzött alkotásain a legújabb technikai vívmányok segítségével végzett készítéstechnikai és anyaghasználati kutatásokat mutatja be. A látogatók képet kaphatnak arról, hogy a restaurátorműhelyekben milyen komplex vizsgálatoknak vetik alá a több száz éves műtárgyakat és hogy ezek hogyan segítik a művészettörténészek munkáját.