Szóltál…
Szóltál, hogy húzzam ki magam, hogy ne csoszogjak én pedig hajlottabb lettem és jobban csoszogtam, aztán kérdezted, hogy miért remeg a kezem, és szóltál, hogy ne egyem le magam, aztán kikísértél a kertbe, betakartál az őszi napsütésben, délben megetettél és este kezembe adtad az altatót, aztán jól állt az új ruhád, a fekete, és már aludni is tudtál, az arcod kisimult, nézted a férfiakat és nem találtál olyat, aki után jó szívvel törölnéd a lepisilt WC deszkát, aztán egyszer a temetői padon ültél, és arcodon mosoly suhant át, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy eszedbe jutott, milyen volt az ölelésem, amikor erős volt a karom.
Szukits Rezső
***
Mindannyian elveszítettünk szülőket, rokonokat és közeli barátokat. Örökké tartó űrt hagytak maguk után életünkben. Valamennyi olvasónknak kívánunk békés megemlékezést…
10:01 de.
Aktuális, szívbemarkoló..
http://www.youtube.com/watch?v=HeyQCCeupdo
10:53 de.
szép írás!
11:24 de.
Tömör, szívbemarkoló, hangulatos, szép írás.
Köszönjük!
1:36 du.
Ez egy tömör,de szép cikk és az ünnephez méltó!
3:43 du.
Lehet hogy öregszem, de nagyon meghatott!
5:33 du.
Köszönöm.
10:40 du.
Elgondolkodtató sorok, kedves Szukits Rezső.
2:20 du.
Meghatóan gyönyörű írás tisztelt Szukits Rezső!
10:52 du.
Torokszoritóan és szivbemarkolóan gyönyörű.
5:43 du.
HM homályos a hemüvegem .Öregszem
12:16 du.
Megdöbbentő, tömör, gyönyörű?