Szóltál…

2013 november 1 9:53 de.11 hozzászólás

Szóltál, hogy húzzam ki magam, hogy ne csoszogjak én pedig hajlottabb lettem és jobban csoszogtam, aztán kérdezted, hogy miért remeg a kezem, és szóltál, hogy ne egyem le magam, aztán kikísértél a kertbe, betakartál az őszi napsütésben, délben megetettél és este kezembe adtad az altatót, aztán jól állt az új ruhád, a fekete, és már aludni is tudtál, az arcod kisimult, nézted a férfiakat és nem találtál olyat, aki után jó szívvel törölnéd a lepisilt WC deszkát, aztán egyszer a temetői padon ültél, és arcodon mosoly suhant át, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy  eszedbe jutott, milyen volt az ölelésem, amikor erős volt a karom.

Szukits Rezső

***

Fotó: index.hu

Fotó: index.hu

Mindannyian elveszítettünk szülőket, rokonokat és közeli barátokat. Örökké tartó űrt hagytak maguk után életünkben. Valamennyi olvasónknak kívánunk békés megemlékezést…

11 hozzászólás